Elment a Fradi csendes tanúja – Rónay László halálára

Közhelynek tetszhet a fordulat, de hittel írom: hozzá foghatót tán igen, ám nála tisztább, „jobb” embert nem ismertem soha, noha én is elütöttem már a hatvanat. Irodalomtörténész volt, nekem kollégám is a budapesti bölcsészkaron, ismerhettem úgy három és fél évtizeden át, azt, hogy a vezetésével készült magyar irodalomtörténet 1945-1975 prózakötetébe végzős hallgatóként írhattam néhány portrét, neki köszönhetem. Roppant művelt volt, nemcsak választott szakmájának, de más művészeti ágaknak, különösen a komolyzenének is értő rajongója, aki páratlan tudását jó szívvel, mély hittel, átélhető élményként osztotta meg mindenkivel. Ő volt az a tanár, akit a szó evangéliumi értelmében szerettek s követtek hallgatói, akit élete utolsó évtizedében – mert kevesebbet mozgott már – a lakásán is hétről hétre felkerestek. Ott tartotta óráit, könyvek s hanglemezek ezrei között, ahol minden a kultúráról, a kulturáltságról, s az érdek nélkül való szeretetről beszélt.

Volt honnan tanulnia persze, hisz születése, 1937 óta a szellem, a művészet óriásai közt élt. Tanítványainak egy villamosjegyet is mutatott, amit Babits Mihálytól kapott úgy háromévesen, azt meg nekem is mesélte, hogy Márai Sándor édesapjának mondott szavainak („Gyuri, én elmegyek!”) a fültanúja volt kilencévesen. Nagyon örültem, mondta nevetve, hogy ez az undok bácsi, aki miatt a papa nem velem gombfocizik, odébbáll végre, hisz fogalmam sem lehetett, hogy a neves író az ország elhagyásának tervéről beszélt.

Márai Sándorról több tudós könyvet írt aztán, a száműzött író „visszahonosításának” tán leghívebb munkása lett még a tiltások idején, hisz öröklött értékvilágát csendesen, de állhatatos hűséggel őrizte, amikor nem volt ajánlatos őrizni, akkor is. Édesapja, Rónay György, a Vigília főszerkesztőjeként Sík Sándor utóda, neves költő, író, műfordító, a katolikus irodalom és kultúra legendája, Ottlik Géza, Weöres Sándor, Vas István, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván és mások kortársa, barátja, Kosztolányi, Babits vagy Karinthy életének ifjú tanúja igen jó „sínre” tette őt, ám nemcsak a kultúra, a művészet világára nézvést lett igaz ez!

Az apa lelkes futballrajongó és szenvedélyes Fradi szurkoló volt ugyanis gyermekkorától, a húszas évektől már, s ezt az életérzést örökítette át a fiára is. Párosan jártak meccsekre 1947-48-tól, így a gyermek ama mitikus siker, az 1948/49-es Fradi diadalútjának is szemtanúja lehetett, s ama gárda tagjai maradtak a legnagyobbak számára egész életében. Csillogó szemmel mondta, hogy Henni Gézának „kapura” is rúghatott egyszer tán tizenegy-tizenkét évesen a kertben, meg hogy Kispéter Mihálynál, a Fradi-szívet az ötvenes években is híven őrzött termetes középhátvédnél nem látott nemesebb lelkű játékost soha.

Tapasztalatom szerint ritka, hogy egy minden lélegzetvételével a krisztusi szeretet parancsa szerint élő lélek szenvedélyes – a mérkőzés idején érzelmektől telve kiabáló – szurkoló legyen egyben, s bárhogy gondolkodom, Rónay Lászlónál jobb példát nem is tudok említeni erre. Határtalanul szerette s féltette csapatát, midőn nem járt már meccsre, s midőn a néhai ragyogás – Alberték, majd Nyilasiék után – fakulni látszott, akkor is. Ha konkrét szituációkról esett szó, elfogult tudott lenni a végtelenségig, mint minden valamire való szurkoló, ám hogy bármely ellenlábas csapatról, vagy játékosról rosszat mondott volna, nem hallottam én. A világért sem „lilamajmozott” soha, még csak nem is kárörvendezett, az Újpest nagyjairól, Nagymarosiról, Szuszáról, Benéről, Dunai Antalról is tisztelettel, szeretettel beszélt! A Fradi 2006-os kizárása, s a következő évek pokoljárása rettenetesen fájt neki, írt is szeretett klubja védelmében, ahogy írt a régi nagyokról, gyermek- és ifjúkora – nemcsak labdarúgó – bálványairól, a Tempó Fradi honlapjára is szívesen. Külön könyve is van e tárgyban: Fradi-szívvel hegyen, völgyben a címe, önéletírás féle, nemcsak futballról esik szó benne, de mégis e játékhoz, a gárdához való hűség adja a vezérfonalat, s jó szívvel ajánlom mindenkinek. Sorstörténet is valamiképp, aminek hátterében a Ferencváros erkölcsben, erőben, egyetértésben, hűségben és szeretetben fogant utóbbi hetven esztendejének ideája is ott lebeg.

Az ifjú, aki édesapja, meg Zoltán és Iván bácsi (t.i. Zelk Zoltán és Mándy Iván) társaságában ágált, lelkesedett a lelátón egykor, s a játék meg a Fradi bűvöletébe esett, elment most, Isten akaratában megnyugodva, a Jézus Krisztusban való felülmúlhatatlan szeretet példáját hagyva reánk. Jómagam csak megköszönni tudok sok-sok dolgot neki. Gondolatait, amit sport-esszé kötetemről az Új Ember s a Kortárs hasábjain elkövetett – nem hiszem, hogy bárkiről s bárki munkájáról rosszat írt volna életében! –, szavait, mindig kézzel írott leveleit, no meg azt, hogy ismerhettem, hogy egy korban élhettem vele ezen a Földön egyáltalán.

Nyolcvanegyedik születésnapját jó hónapja, augusztus 16-án ünnepelte, felesége, lányai, fia – Rónay Tamás sportújságíró, aki A magyar foci legendája címmel írt zöld színű, jó szívvel forgatható futballkrónikát – és unokái körében. A költő Juhász Ferenccel, Balczó Andrással, Egerszegi Krisztinával született más évben, ám egyazon napon, s hiszem, még ez sem egészen véletlen talán. Az újabb nemzetközi fiaskót, de a csapat reményt keltő rajtját a bajnokságban is átélhette még. Ki volt Rónay László, tisztában van-e ezzel a Fradi nagy családja, nem tudom, de vélem, emlékéhez hű csak a harmadik csillag megszerzésével lehet.

Tudom, várt rá, újabb kori csalódásai s keserűségei közepette is, s ha lesz, Teremtője jobbján ülve – mert Isten hív fiaként ott van az ő helye is – nagyon fog örülni neki!

Isten Veled van, Isten legyen velünk is, drága Laci!

N. Pál József

7 hozzászólás a(z) Elment a Fradi csendes tanúja – Rónay László halálára bejegyzéshez

  • Tisztelt Pàl Jòzsef !

    Nagyon meghatò szép ìràs. Apjànak, Rònay György-nek, könyveit, személyisége hatott meg elôször mielôtt megismerhettem volna, az Ön ìràsa àltal, a fiùt is.

    Engedje meg, hogy idézzek egy mondatot az ìràsàbòl: “…tapasztalataim szerint ritka, hogy egy minden lélegzetvételével a krisztusi szeretet parancsa szerint élô lélek -- szenvedélyes -- a mérkôzések idején érzelmektôl telve kiabàlò szurkolò legyen egyben…”

    Ha jòl meg tudom itélni a Fradi mùltjàt, akkor a “Fradi-szìv” a “lelkesedés” mindig keresztény értékek voltak. Nem beszélve az “Erkölcsròl” Sem.

    Persze rendelkezik a Fradi “Proletàr” és munkàs hagyomànyokkal is.

    De vegyük a jobboldalt is ide.

    Nem-e, a jobb és a baloldal, a kereszténységnek eggyes vilàgi szektài és részigazsàgok eltùlzàsai és felnagyìtàsai ?

    Rònay György és Rònay Làszlò, szerintem pont azt a keresztény kultùràt képviselik Magyarorszàgon, amely nem vàlassza el az emberit az istenitôl.

    • Tisztelt Nagy László!

      Köszönöm kedves levelét!
      Próbáltam válaszolni, de nem küldte el a rendszer, biztosan nem értek hozzá.
      Meg az is a helyzet, nem biztos, hogy jól értem, mit akart írni. Más hozzászólásait olvava sem mindig értettem. Lehet, hogy nagyon hosszú ideje külföldön élő magyar lehet?

      Lehet, hogy a rendszer ezt a válaszomat sem küldi el?
      Harmadszorra már nem fogok próbálkozni!

      Tisztelettel: N. Pál József

      • Tisztelt Pàl Jòzsef !

        Sajnàlom, hogy Ön màr egy pàrszor pròbàlkozott a vàlaszìràssal.

        Bizonyàra nekem is hasznomra vàlhatott volna az egyik-màsik megjegyzése.

        Helyes — màr a hézagos nyelvismeretségem miatt is — az Ön megitélése és meglàtàsa, hogy valamilyen “hosszù ideje külföldön élô Magyar”-ròl van szò velem kapcsolatban.

        Nem titkolom. Ez valòjàban ìgy van. Azonban zöldvérû vagyok és a “Magyar” kifejezése komondottan megtisztelt és örömmel töltött el.

        A hozzàszòlàsaim nem mindig sikerülnek ùgy, hogy “jòl lehessen érteni, mit akarok ìrni”.

        Ez egyrészt a metaforàk hasznàlata miatt sül ìgy ki és màsrészt az igen “antikvàlt” és hézagos Magyar nyelvtudàsom miatt eshet meg.

        Meg szeretném nyugtatni Önt, hogy a vàlasza immàr most elérkezett hozzàm.

        Az utolsò iràsom miatt, igazàn nem is vehetem zokon, hogy egyik-màs dolgot nem értett talàn meg, ùgy ahogyan ezt szerettem volna.

        Ennek a tàrggyal is van összeköttetése. Egy pàr mondatban zsugorìtottam össze dolgokat, amelyekrôl bizonyàra több sorban is lehetne ìrni.

        Hìvô ember vagyok és meghatott az ìràsa. Ezért szòltam hozzà az Ön ìràsàhoz.

        Az egyhàz nem a kapuinàl kezdôdik, Sem ott ér véget és fôleg nem gettòba valò.

        Errôl minden olyan kifejezések mint pl. “szentély”, ha a Fradi pàlyàròl beszélünk, tanùbizonysàgot tesznek.

        Ahogy Làtja, a vàlasza megérkezett. Remélem hasonlò mòdon az Ön megjegyzései is a hozzàszòlàsaimhoz meg fognak érkezni.

        • Kedves Nagy László!

          Köszönöm válaszát. Írtam először egy hosszú választ, az nem ment el valamiért.
          Ha küld egy valódi email címet, ott részletesebben válaszolok. Ide nem írok hoszabban, mert ha megint nem megy el, búbánatos leszek.
          Az én címem: npjozsef@gmail.com

          Tisztelettel: N. Pál József

  • Nagyszerű írás.RIP Rónay László.

  • Csodálatos, megrendítő írás, köszönöm a család nevében is.

  • Csodálatosan méltó megemlékezés egy csodálatos emberről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
2019. febr. 02. Tapolca V. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST