Fradi-körkép

Fradi-körkép_0006
Néhány gondolat – befejezésül

Ennyi hát a történet – legalábbis egyelőre. Az egyesület problémái világosak és valóságosak. Az események itt nem állnak meg, ez a meccs még hosszú lesz. A Fradinak pedig nincs könnyű dolga, mert az ellenfél olykor láthatatlan, vagy nehezen felismerhető. Sokszor a szabályokat sem tartja be: kézzel ér a labdához, magaslábazik, lesből lő gólt.

A bírónak meg nincs sípja, hogy jelezzen. De nemcsak hogy sípja nincs, még a szája is be van tömve!

A közönség pedig egy betonfallal van elválasztva a pályától, sokszor azt sem tudja, kinél van a labda, kinek szurkoljanak.

Hogy lehet így futballozni?!

Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit hoz a jövő? Mikor lesz már végre csend a Ferencváros körül? A válasz persze egyszerű: megtudja mindenki, ha kivárja… Legtöbbünk, úgysem tehet egyebet…

Mindannyian azt szeretnénk, hogy ettől csak jobb legyen. Nemcsak a fradidrukkerek szeretnék ezt. Mert a magyar nép csapatának ügye, nemcsak az ő problémájuk. Az FTC ma csatatér, amin a hazai és nemzetközi politikai és gazdasági elitalakulatok kommandói csapnak össze. Keresztbe, kasul, néha azt sem tudják, ki kivel van. Egyesek meg mindig abba a csapatba állnak, amelyik nyerő pozícióban van… Közben dől a pénz… Közben mint a köles, fizetjük a hülyeségeiket, mialatt közülünk egyre többen, a régi idők fociján ábrándoznak…

Csakhogy ne legyen a Fradi újra Kinizsi! De a huszonötmillió dolláros hazugságok sem kellenek. Tényleg az az Egyesületi Tanács dönt most is, amelyik a Ferencvárosnak a DICOBE-ot megszavazta?!

Tényleg.

Hogy lehet ez??

Minden lehet, csak akarni kell. Vagy hagyni, hogy “magától” legyen. Nem beleszólni a dolgokba, leülni, a magasból pislogva bámulni. Hogy lent a ködben mi történik…

Szóval, a Ferencvárosban még mindig arra a grémiumra van bízva (sok)minden, akik jó bulinak látták, hogy a DICOBE lenyúlja a Fradit. A DICOBE-ot megszavazták, később Varga Zoltánt meg le, pedig már Torgyán neki ígérte a Ferencváros kispadját… Ugyanaz a testület.

Luterán Zoltán, Torgyán miniszter úr személyi titkára hiába- mondta azt nekem, hogy nem.

De!

Az elnökség a régi… Ha kellett, bólintottak az akkoriaknak, ha kell, bólintanak a maiaknak. (Tudjuk, hogy van egy-két kivétel közöttük, feléjük a tisztelet!)

“Ha én zászló volnék,
Soha sem lobognék.
Bármiféle szélnek,
Haragosa volnék..
Akkor lennék boldog,
Ha kifeszítenének,
És nem lennék játéka,
Mindenféle szélnek…”

-könyv részlet-

Szerző: Mayer Oszkár
Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány – 2000

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST