Fradi szurkolók a múltból: Csala Zsuzsa, a komika

Mérhetetlen jókedv fogott el a következő cikk olvasásakor. Amikor női Fradista szurkolókkal találkozom, rendre valamiféle elégtétel érzése kerít hatalmába. Úgy érzem ez egyfajta visszaigazolás valami olyasmi okán, hogy lám, nem csak kifejezetten férfiak kiváltsága lehet a lelátókon szakértelemmel szurkolni Magyarország legjobb csapatának – és nem feltétlenül nemhez kötött eme szívderítő elfoglaltság – hanem a női nem is érezheti úgy, hogy együtt lélegzik a csapattal.

Tartozom egy vallomással! Bármily meghökkentő is ez egy született Fradistának, nálam nem volt ez mindig így. Nem szívtam az anyatejjel együtt magamba, nem volt ez az eredendő rajongás a Fradiért, nem volt a kezdetektől fogva belevésve a tudatomba. Felnőttként volt szerencsém megismerni ezt a mérhetetlen szenvedélyességet, ami a Ferencváros csapatát körüllengi, és eleinte még, mint afféle laikus futballrajongó voltam jelen a mérkőzéseken. A zöld – fehérek olyan elemi erővel hengereltek le minden találkozó alkalmával, hogy úgy éreztem az ereimben a vér – lassú de biztos vérátömlesztéssel – a Ferencváros színeivel lesz azonos. A lelátók különös hangulata magával ragadott, és hirtelen azon vettem magam észre, Jézusom, bérletes vagyok! A mérkőzések utáni baráti találkozókon remek embereket, professzionális hozzáértőket volt szerencsém megismerni, ahol is az általuk prezentált információk, képek, videók, számadást adtak a Fradi történelméről. Ahogy egyre több kedves, fradilelkületű emberrel megismerkedtem, számomra bizonyossá vált, nem járhatok rossz helyen.

Amikor Csala Zsuzsának a Ferencváros iránti rajongásáról szóló interjúját elolvastam, elsőként felderengtek azok a színdarabok, amelyekben oly sokszor láttam Őt játszani komika szerepekben. Elmosolyodtam és megcáfolhatatlanul egyértelművé vált számomra, hogy egy alapjában is impulzív személyiség, mit a Vidám Színpad kiváló művésznője, ugyanolyan rajongással lehet a futball iránt, mint kevésbé ismert fradiszívű nőtársai a nagyvilágból. Olvassuk hát Őt, ám mindenekelőtt megjegyzem, a futballtörténelem következő lejegyzései tanúsítják, nem csak a férfiaké a Fradizmus!

FRADI – HÍRADÓ 1974. október:

Érdemes megszívlelni az ajánló és az ajánlott mondatait is. Hulljék azonban le a lepel az ajánlóról, aki nem más, mint Tibu barátunk fantasztikus felesége, akitől egy egyre többet idézet hasonlat – már-már szállóige – is származik: nevezetesen, ugyanúgy definiálhatatlan, hogy ki a nagyobb vagy jobb Fradista, mint ahogy nincs kifli, kiflibb és legkiflibb!