Fradi szurkolók a múltból: Zöllei János, alias KALAP

Néha úgy érzem, rossz korban születtem. Amikor olvasom a Ferencváros történelmét, ezen vélekedésem minduntalan erősödik bennem.
Aztán eszembe jut, más korok emberei is érezhettek hasonlóan, sőt voltak megboldogult békeidők, amikor még a mai nehézségeink jelentéktelen apróságnak tűnhettek csupán.

„Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.”
/Radnóti/

Mégis, amikor visszatekintek a múltba, emlékeimben feltűnnek emberi nagyságok, akik példaként állnak előttem a mai napig. Régen a sport, egy más világ volt. Egy sziget, ahol az ember, ember lehetett. Mára ez sajnos megszűnt, és ha még maradt is belőle valami, az mindenképpen átalakult. Idővel ezt a mesevilágot elborította az ár és szinte megszűnt szigetként funkcionálni. Mi, akik még próbálunk hinni a sziget oltalmában, naponta hajítjuk vissza az ár hordalékát az elmúlt idők tengerébe. Próbáljuk menteni a menthetőt, védőfalakkal vesszük körbe ezt a talpalatnyi száraz földet. A jó viszont az, hogy egyre könnyebben találunk egymásra, hiszen szűkül a terünk. Kétségtelenül vannak időszakok, amikor elfáradunk, elgyengülünk. Erőt honnan máshonnan is meríthetnénk, mint múltunk tisztaságából?

Gyermekkorom emlékei közül felvillan egy kép: egy fehér kalapos vidám bácsi hangosan kiállt a népes tábor között, „a frutti, a töki, a nápolyi!” Egy ember, aki több volt, mint szurkoló, ő volt a mi hangulatfelelősünk, mesevilágunk hírnöke! Tökmagárusnak álcázta magát, ám személye sokkal több volt ennél. Gyermekként számomra Ő egy mesebeli király volt, aki álruhában jött közénk. Egyszerre szerette őt, saját és az ellenfelünk tábora is. Vidám, szeretettől túlcsorduló versikéi élményszámba mentek, mint például: „Mondom neked dagi, bajnok lesz a Fradi!” Majd a Dózsások táborának így kiabált át: „ Jön hozzánk a Mucha, lesz majd nektek ruha!”

Zöllei János, hiszen így hívták a népszerű Kalapot, ma is él a lelkemben. Amikor meglátok egy perecárust, azonnal szétnézek, hátha felfedezem a sorok között őt is valahol. Ám hamar tudatosul bennem: szemünkkel nem látjuk többé és nem hallhatjuk sziporkázó verselését sem. Viszont ezt a mesevilágot emlékezetünkből nem írthatja ki senki. Ma is sikerült erőt merítenem emlékéből, olvassunk most róla, a Fradi szurkolók hihetetlenül színes egyéniségéről, Kalapról.

FRADI – HÍRADÓ 1974. december 22-24. oldal:

Tibu1