Fradisták fiai – Pozsonyi Lajos és Zsolt

Pozsonyi Zsolt maga is kergette a labdát, nem volt még nyolc esztendős, amikor édesapja levitte az Üllői útra „barátkozni a környezettel”. A papát mindenki ismerte, hiszen legendás kapusa volt a Ferencváros jégkorongcsapatának, többszörös válogatott, sokszoros bajnok. Azokban az időkben nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy valaki beálljon a kapuba – fejvédő és maszk nélkül… Zsoltot mindig erősen motiválta édesapja elszántsága, akaratereje, í­gy szinte már kora gyermekkorától rajongott a Fradiért. Zsolt most huszonnégy esztendős. Értelemtől sugárzó arccal ül velem szemben – amikor kérem meséljen sportpályafutásáról, csak úgy árad belőle a szó.

– Nagyon jól indult labdarúgó pályafutásom. Végig játszottam a különféle serdülő korcsoportokat, addig nem is volt semmiféle problémám. Középcsatárt játszottam, nem tartoztam a pengés játékosok közé, de rendkí­vül robbanékony és gólerős voltam. Többször kaptam meghí­vást a serdülő-válogatottba. Több alkalommal a gólkirályi cí­m boldog tulajdonosa lehettem. Nem voltam még tizenhat éves, amikor megnyertük a bajnokságot, ha jól emlékszem 54 találattal járultam hozzá a sikerhez. Erről nem szí­vesen beszélek. Nem kerültem az ifi csapathoz – nem hí­vtak. Nem tudtam megemészteni, hogy eredményeim ellenére nem számí­tanak rám. Mindenképpen játszani akartam, í­gy lettem a Bp. Honvéd labdarúgója. Nem volt könnyű beilleszkednem, de azért sikerült, hiszen rendszeresen kaptam meghí­vást az ifi válogatottba. Két évet játszottam a Honvédban, még egy évet a III. ker. TTVE csapatában, majd végleg abbahagytam.

– Ne tépkedjük tovább a fájó sebeket, – javaslom, váltsunk témát. Jelenleg mivel foglalkozol?
– Vendéglátós lettem. Elvégeztem a Vendéglátóipari Főiskolát, s a Vörös Sárkány kí­nai étteremben dolgozom. Nagyon szeretem csinálni, szeretnék ebből a nagyon szép szakmából minél többet megtanulni.

– Mi újság a lányokkal?
– Csak egy lány van, Ági. A SOTE-n végzett gyógyszerész. Áprilisban lesz az eljegyzésünk. Nem könnyű összeegyeztetnünk a szabadidőnket – én éjszaka dolgozom, – de amikor csak tehetjük, együtt vagyunk.

– Voltatok már együtt a Fradi pályán?
– Hát persze. Ági ugyanúgy rajong a Fradiért mint én.

Zsolttal még hosszasan beszélgettünk. Elsősorban a Fradi labdarúgóiról. Elmondta, hogy kedvence a kis Flóri, Lipcsei és Simon, de hozzátette, a többieket is szereti. Szerinte Nyilasi hosszútávon gondolkodó jó edző. Nagyon sok szeretettel beszélt édesapjáról, aki vagy húsz esztendeje fényképezőgépével örökí­ti meg a felejthetetlen ferencvárosi pillanatokat. A Fradi Aranydiplomás jégkorongozója, a Ferencváros Örökös Bajnoka.

Mi a magunk részéről sok-sok boldogságot kí­vánunk Áginak és Zsoltnak. S ha eljő az idő, és lészen gyermekáldás, nos akkor Zsolt ugyanúgy motiválja majd csemetéjét, ahogy édesapja Pozsonyi Lajos motiválta őt a helyes irányba…

Matejka Tibor
1992. febr.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ