Henni Géza

Henni GézaA jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága (ha szaltózott, lábával a felső kapufát is elérte), kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált.

Henni Géza

Ifjú kapusként, ifjúsági válogatottként került az Üllői útra a Kiskunhalasi MOVE csapatából. 1944-ben már az amatőr FTC kapuját őrizte. 1945 őszén pedig elérkezett a bemutatkozás ideje a legjobb zöld ingesek között. Éveken át sok bravúrt mutatott be, de egy negatív „bravúrja” (a csepeliektől két óriási potyagólt kapott) a Fradinak az 1947/48-as bajnokságába került… Az 1948/49-es bajnokcsapatnak viszont biztos pontja volt, egy nemzetközi mérkőzésen még gólt is szerzett büntetőből. 1949-ben tagja volt a főiskolai világbajnok együttesnek. Biztos pontnak számított a Fradiból ÉDOSZ-ra keresztelt gárdában is.

1950-ben írta róla a Népsport:

Kivételes képességekkel rendelkező kapus, (aki) szereti a nehezebb megoldást választani.

Az 1950-es átigazolási időszak lezárása előtt néhány órával hatalmi szóval, kvázi zsarolással a belügyi élgárdába kellett igazolnia. Hat éven át védett Újpesten, ahonnan már alig került be a válogatottba. 1956 decemberében költözött az Egyesült Államokba.

*

Ha az Egyesült Államok magyar labdarúgásából csak két nevet lehetne megemlíteni, az egyik minden bizonnyal Henni Gézáé lenne. Pedig a húszas évektől kezdve több tucat, sőt több száz kiváló képességű futballista rúgta a labdát – köztük magyar és amerikai válogatottak is -, jó néhány remek edzőnk is tevékenykedett az Újvilágban, de egyikük sem gyakorolt akkora hatást az „US soccer” fejlődésére, mint éppen Henni Géza.

1957 áprilisától védte a New York Hungária kapuját. Az első két esztendőben játékosként, a következő négyben játékos-edzőként, 1962-től 1965-ig már csak edzőként tevékenykedett a klubban. Kettős minőségében négy DAFB-bajnoki címet nyert csapatával, a legutolsó esztendőben, 1961-62-ben az ország legjelentősebb trófeáját, az US National Open Challenge Cupot is elhódítva. Ezzel a Concacaf-kupában is elindulhatott az együttes, amelyben a selejtezők során legyőzte a mexikói bajnokot, s csak a későbbi győztes mexikói CD Guadalajarától kellett búcsúznia.

1965-ben az US Soccer Team országos vezetője lett, azaz megbízták az ifjúsági, az olimpiai és a nagyválogatott irányításával is. Legnagyobb feladata természetesen a vb-selejtezők megvívása volt, amelyeken sajnos nem járt sikerrel: a térség nagyhatalma, Mexikó egy-egy döntetlennel és győzelemmel elzárta Henni csapata elől az utat. Pedig a mester minden magyarját bevetette: mind a négy selejtezőn Gerley Viktor védte a kaput, Cziotka András volt a jobbhátvéd, kétszer a kezdőben, egyszer csereként játszott Reszneki Tibor és az egyik meccsen Pál József is – mindhiába…

A szövetség vezérkara azonban nem Hennit hibáztatta a kiesésért, így aztán rábízta az 1967-es, kanadai Pánamerikai Játékokon szereplő gárda irányítását. Mi tagadás, ott sem járt több sikerrel: bemutatkozó meccsén 3:7 Bermuda, a következőn 1:2 Kanada ellen – csak a Kuba elleni – presztízs! – győzelemmel (2:1) sikerült némiképpen menteni a renomét. A csapatban persze ismét voltak magyarok: Benedek János „Jimmy” mindhárom meccsen szóhoz jutott, Sipos egyetlen válogatottságára is e tornán került sor.

A kapitány viszont kipróbálhatta magát a profiligában, az újonnan alakult NASL-ban is. A Houston Stars SC alakulatát dirigálva ismét jó néhány magyar játékossal játszatta együttesét: a legismertebb Szalay Tiboron kívül Magyar Tibor, Vígh Tibor, Benedek János, Deák András és Jáni Ferenc is pályára léphetett a Gulf Divisionban 2. helyezést elérő csapatban. (A bajnoki rájátszásban csak a csoportgyőztesek vettek részt.) Noha a csapat tulajdonképpen megállta a helyét, a következő idényre nem sikerült összeszedni a működtetéshez szükséges tőkét, így Houston csak 1978-ban indított újra csapatot az NASL-ben, Henni viszont 1969-ben szó szerint nyugdíjas álláshoz jutott, két évtizeden keresztül (nyugdíjba vonulásáig) a kingstoni University of Rhode Island testnevelő tanáraként és labdarúgó-edzőjeként dolgozott. Nem kis megbecsülést kivívva, ugyanis 1996-ban megkapta az edzőknek járó legnagyobb amerikai „kitüntetést”: beválasztották a Hall of Fame-be, azaz a Hírnév csarnokába. (Második magyarként került a kiválasztottak közé, a korábban a játékosként, edzőként – szintén volt szövetségi kapitány – és az American Soccer League igazgatójaként érdemeket szerző, az FTC-ben is megfordult Schwarz Ernő után.)

A kilencvenes évek végén Floridában, Venice-ben élt a feleségével, a sporttól egy pillanatig sem elszakadva, hiszen nagyon sokat teniszeztek.

2014 áprilisában hunyt el.

A mexikói túrán 1947-ben

A new-yorki túrán 1965-ben. Állnak (balról): Mátrai, Csabai József, Henni Géza, Mészáros József edző, Dalnoki, Perecsi, Orosz, Novák. Elől: Karába, Varga, Albert, Géczi, Rákosi, Fenyvesi

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József, Hegyi Tamás, Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József írásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc, Novák Dezső gyűjteményéből)

9 Vélemény a cikkhez: Henni Géza

  • Sajnos batyamnak nincs igaza! Az eredeti sorrend a 65-os kepen helyes volt. Karaba mellett Varga Zoli guggol es utana, Zoli balljan van Flori.

  • Szépség (tényszerű) hiba: a 1965-ös Fradi képen a guggoló sorra írt megjelölés felcserélte Albert Flórit Varga Zolival!!!
    Baki!

  • Őt nevezték -- joggal -- Fekete Párducnak. A nevet később elbitorolták.

  • LENNE EGY TISZTELETTELJES KÉRÉSEM ! AZ EN ÉDESAPÁM 1943. nov. 07.-én AZ ÜLLŐI ÚTON RENDEZETT MAGYAR- SVÉD VÁLOGATOTT ELŐMECCSÉN SZEREPELT A DÉL- MAGYAR IFIBEN HENNI GÉZÁVAL . POSTAI LEVELEZÉS FORMÁJÁBAN MÁR SIKERÜLT VELE FELVENNI A KAPCSOLATOT , DE A KÖNNYEBB ELÉRHETŐSÉG MIATT SZERETNÉM ÖNÖKTŐL PRIVÁT ÜZENETBEN MEGKÉRNI HENNI GÉZA E- MAIL CIMÉT ! SEGITSÉGÜKET TISZTELETTEL KÖSZÖNÖM KOVÁCS SÁNDR 6900 MAKÓ BARCSAI 16

  • Most látom, hogy kimaradt egy mondat: De ezzel elúszott a Vasas bajnoksága is.

  • Az az bizonyos csepeli potyagól…
    Nagy Béla könyvében így írt erről: “A mérkőzés tétje óriási volt. Ha az FTC nyer, bajnok, ha kikap, a Csepel a bajnok, döntetlen esetén pedig a Vasas. … A légkör a pályán és a nézőtéren egyaránt izzó volt.” A mérkőzés döntetlenre állt, amikor a meccs végefelé Fenyvesi félerős lövése Henni melléről Pintér elé pattant -- odaütötte? odaejtette? -- és máris 4:3 a Csepel javára. Elúszott a bajnokság Csepelen.”
    Hogy Bélában kétségek merültek fel: nem csodálom. Ugyanis, amikor a 1965ben találkoztak, Mészáros József megkérdezte Hennit, hogy hogyan is volt. Mire valami olyan választ kapott, hogy “tudod, van amiről az ember nem beszél.” [Mészáros a könyvében leírta ezt a beszélgetést, én csak emlékezetből tudom idézni, mert a könyvet 40 éve kölcsönadtam valakinek, és azóta sem adta vissza… Ha valakinek megvan, kérem pontosítsa.]
    De a lényeg az, hogy joggal ébreszt kétségeket az emberben….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ