Hetedhat országon keresztül (7.)

dr. Lakat Károly

Magyaros Játék San Joséban

A cali-i mérkőzés fordulópontot jelentett portyánk műsorában: egyrészt befejeződött dél-amerikai kirándulásunk veretlenül, amit kevés európai csapat mondhat el magáról, másrészt nagy megnyugvást keltett mindannyiunkban, hogy e portya következő állomásai már mind közelebb hoznak bennünket az otthonhoz …

Miután szokatlan módon már csaknem 1 teljes hete tudtuk, hogy a legközelebbi állomás Közép-Amerika operett-állama, Salvador lesz, mindenki nyugodtan nézett a ragyogó időben kezdődő légi út elé.

Néhány percig

csodálatos élményben van részünk: a levegőből egyidőben látjuk a két hatalmas Óceánt, majd légi-moszkítónk landol PANAMA repülőterén.

Itt tudjuk meg, hogy mégsem Salvadorba megyünk, hanem Costa Ricába. A kérdéseinkre adott zűrzavaros válaszok nem elégítenek ki bennünket, de csakhamar megtudjuk az igazi okot: nem kaptunk beutazási engedélyt!

De miért? Játszott ott már a Dukla, a szovjet és a csehszlovák válogatott, miért éppen a magyarokkal “szórakoznak”? Ki érti ezt? Lassan tisztázódik a helyzet: 2 héttel ezelőtt Kuba csapata játszott ott olimpiai selejtező-mérkőzést és a salvadoriak politikai tüntetést rendeztek Kuba mellett. Nem akarták, hogy vendégszereplésünkkor hasonló eset ismétlődjék meg.

Minden kárban van haszon! Így egy estét, és egy reggelt eltöltöttünk Panama Cityben is.

Kellemetlenül meleg, párás tropikus levegő, elfogadható hotel fogad bennünket. Rendkívül „vegyes” nép, néger, mulatt, kínai, indián, fehér. Lyukas ing, laza szövésű fejrevaló — panama ing, panama kalap …

A szállóban a portya leggyengébb vacsorája, az adagok felére csökkentve — panama vacsora.

A reggel viszont vigasztaló: a tranzitban fényes áruházak, “kikötői” forgalom, a ZONE du CANAL (csatorna övezet) területén olcsón, vámmentesen lehet vásárolni. Egy turistának “ez is” fontos dolog!

Már a beszállásnál érezhető, hogy mindenki “helyezkedik”. Érezzük: rendkívüli látványban lesz részünk. Ebben nem is csalódunk!

A század elején

történő botrányos csatorna építkezésről még a késői utókor is emlékezni fog: a megvesztegetés, a pénz hűtlen kezelése, a nagy tételű sikkasztás fogalmát, azóta is panamázásnak nevezik. A magasból is jól látható ezüst csík derékban vágja ketté az országot, a csaknem függőleges sziklafalak között 3 zsilip emeli fel a hatalmas hajókolosszusokat 29 méter magasba! A csatorna közepén kiszélesedik, a világ egyik legnagyobb mesterséges taván, a GATUN-tavon halad keresztül. Mint szalagon két csomó olyannak tűnik a két óceáni bejáró: PANAMA-CITY és COLON.

Vulkánsorok övezte légi úton következik utunk újabb állomása, Costa Rica fővárosa, San Jose.

Rendkívül szívélyes fogadtatás, egy pohárka GUARO-val, ami nem más, mint cukornád pálinka, mindenütt vadon nőtt GUARIA MORADA, lila, fehér, vörös színekben pompázó orchidea: COSTA RICA első látásra “igazolja” nevét, GAZDAG PART! Kellemes éghajlat, dús növényzet, jelképesen igaz a mondás: ha itt letűznek egy sétabotot, még az is kivirágzik…

San José is szép.

Kedves az utcai karácsonyi vásár, a fényes üzletek sora: ez a “legeurópaibb” hely, ahol eddig jártunk. Látszik, hogy ebben az országban sok az iskola, van egyetem, kevés az analfabéta és a munkaidő csak 8 óra …

No és, elvégre fiatalemberek vagyunk (kegyes csalással én is!?) rendkívül szépek a nők: hajuk ápolt, kedves, mosolygós arcok, választékos ruházat. Talán hozzájárul ehhez az is, hogy immár a harmadik hete vagyunk távol? …

Nem kell félni, nem jön a “szokásos” városkép teljes leírása, csupán egy épületről emlékezem meg. Magyarok összejövetele, töltött káposzta, szürkebarát, tulipános hangulat és gyalogséta haza.

Te jó Isten, mi eltévedtünk! — azt hiszem rémképeket látok: a Nemzeti Színház épülete előtt megyünk el. Szakasztottan ugyanaz a kedves épület, de ez — megvan! Egy kis nosztalgiával nézegetem előbb a “jól ismert” épületet, majd futó pillantás a színlapra: a LA VIOLETTA megy, a karmester — magyar …

Kellemes este, kitűnő pálya,

halvány gyertyafényes világítás, itteni Dózsa, lila-fehér, nagy „S” betűvel, “SAPRISSA”. Megszokott helyezés: tavalyi bajnok, idei második, öt évvel ezelőtt Puskás öcsi 3 góljával a Real Madrid 3:1-re győzött, 1 héttel ezelőtt a csehekkel 0:0 az eredmény. Nagy a felhajtás, nagyobb a tét: a dél-amerikai veretlenségünk közép-amerikai megtépázása! Ünneplés, ezúttal minket is “bevonnak”, kupa, zászló és edzőcsere (ez a vesztes meccs után!).

SAPRISSA egyébként élő személy, jelenleg 64 éves, híres játékos volt, most ő az elnök. Ilyen is van!…

Magyaros játékkal kezdünk: már az első 10 percben 4 holtbiztos gólhelyzetet kihagyunk , ez a — Pató Pál — taktika. Később az ellenfél megembereli magát, fergetegesen támad, és kap két gólt.

Félidő:

— Mondjátok, nem lenne, jobb minél előbb eldönteni a mérkőzést? Nem lenne idegeskedés, kapkodás — mondom én.
— Karcsi bácsi miatt csináljuk, hogy ne üljön olyan nyugodtan a kispadon— mondja Novák.

Hogy izgalmamat fokozzák, még le sem ülök máris 2:1!

— Tudtam! Tudtam! Megérdemlitek! Bár kapnátok ki, én örülnék a legjobban! — mondom én.

Ezzel szemben a „szemtelen kölyök” nem berúgja a harmadik gólt is, olvashatom a táblán: FAZEKAS (3). (Kellett ezt a gyereket magammal hoznom?!)

Mérkőzés vége, mindenki örül: az ellenfél, hogy csak hármat kapott, Fazekas, hogy hármat rúgott, a fiúk meg, hogy engem „bosszanthattak”.

Lakat Károly
(Folytatjuk.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 11.25. 19:30 Haladás-FTC (TV:M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ