Hlavay György

Hlavay György

Hlavay I. néven Tóth Potya István csapattársa volt az NSC csapatában. A fedezetsor közepén szereplő játékos a nemzeti csapatban is pályára lépett nyolc alkalommal 1909 és 1914 között előbb az NSC, később az MTK csapatából.

Nagyszerű technikai felkészültségével és taktikai érettségével csapatának igazi karmestere volt. Pompás, hosszú átadásokkal foglalkoztatta csatársorának mindkét szárnyát. Legértékesebb erénye, a váratlan súlypontáthelyezés, gyakran állította megoldhatatlan feladat elé ellenfeleit. A védekezésben is kifogástalanul ellátta munkáját. Fejjátéka kimagaslott a hazai mezőnyből.

Játékos-pályafutása után edzősködni kezdett. Újpest után több alsóbb osztályú olasz csapatnál is megfordult, majd a Bresciát az élvonalba juttatta fel.

Hlavay I.

1938 nyarán Rauchmaul Emiltől vette át a magyar bajnokcsapat irányítását. Temesvárott debütált a kispadon, majd a döntőig menetelt a Közép-európai Kupában a csapat, ahol a Slavia ellenében alulmaradt. A következő kupaszezonban újra megismételték ezt az eredményt Sárosiék, ezúttal azonban az az Újpest bizonyult jobbnak a zöld-fehéreknél, akik a bajnokságban is megelőzték a Fradit. Mindkét kupadöntőt hazai pályán veszítette el Hlavay György csapata.

Az 1939/40 évi szezon elején az ő vezetésével próbálta visszahódítani a bajnoki címet a Ferencváros.  Négy győzelem után elég volt egy vereség ahhoz, hogy Hlavay beadja a lemondását. Ahogy fogalmazott: “A csapat teljesen lélek nélkül játszott …”

Utódja az a Dimény Lajos lett, aki addig a sikeresen szereplő amatőr FTC szakvezetője volt. A szezon végén újra bajnokcsapatot ünnepelhetett Ferencváros, amelyből Hlavay nyolc ponttal vette ki a részét.

Az MTK örökös bajnoka 1963-ban hunyt el.

Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával