Kánikula és a Fradi szí­v diadala

Néhány órai alvás után nem könnyű értelmes mondatokat bepötyögni a számí­tógépbe. Egyrészt ilyenkor, bár vakon gépelek, néha a helyesí­rás ellenőrző sem tudja eldönteni, hogy magyarul vagy valami halandzsa nyelvet lát maga előtt, másrészt még mindig a tegnap esti mérkőzés hatása alatt vagyok. Bár megpróbáltam a reggeli zuhannyal kiverni magamból a belém ivódott irtózatos kánikula maradványait, de a zsigereimben még mindig érzem a merevséget és a bágyadtságot amit a hőség okozott.

Amikor az MLSZ elutasí­totta a halasztási kérelmünket, a buta kifogás és indoklás ellenére úgy voltam vele, hogy egy profi csapatnak igenis kell tudni játszani 71 órás (hol itt a 72 óra Csányi úr?) pihenő után. Eggyel azért nem számoltam, az pedig a trópusi hőség. Nem is tudom, hogy az égiek milyen indí­ttatásból tolják le hazánkat egyre délebbre, de tény, ha ez í­gy folytatódik, nem csak további légkondikat kell beszerelni, hanem a bioritmusunkat is át kell programozni. Tegnap este a Szentélyben a lelátón is levegő után kapkodtunk (főleg Abdi varázslatos gólja után, de az egy más fajta légszomj volt), a pályán meg a 70 perc tájékán éreztük először, hogy valami nagyon nincs rendben. Szurkolóként először értetlenkedtem, hogy vajon miért is tört meg az addig varázs, de mikor egymás után dőltek ki a játékosaink, akkor kezdtem megérteni, hogy itt nem a kondí­cióval és az összpontosí­tással van baj. Egyszerűen van olyan, hogy a test és az izom egyszerűen felmondja a szolgálatot.

Ijesztő volt, amikor a két csere után Abdi és Andrezinho szinte egyszerre jelezte, hogy gondjaik vannak. Abdit cserélni is kellett, ezért az izomgörccsel küszködő Andrénak vissza kellett sántikálnia a pályára és még arra sem idő, hogy megmasszí­rozzák. Megrázta a lábát és futott vissza, mert várta a csapat, várta a közönség. A tegnap nap erről is szólt. Az akaratról, a győzni akarásról. És a játékról. Amit már a felkészülési meccsek alatt látni lehetett, tegnap mindenki láthatta. Vagyis sajnos nem mindenki, mert a tovább folytatódó tévés adásszünet miatt több százezer Fradi szurkolótól lett elzárva a lehetőség, hogy egy teljesen új, más szemléletű és játékban sokat fejlődött Ferencvárost láthasson.

A tegnapi mérkőzés legnagyobb „győzelme” az előbbi mondatban rejlik. Tudom, hiszen magam is ebben reménykedem, a 2:1-es győzelem bár soványka, de elég kell, hogy legyen a továbblépéshez. Ehhez még hozzá lehet tenni egy kis melldagasztással övezte, hogy a magyar csapatok közül egyedül a Fradi nyert és egyedül nekünk van továbbjutási esélyünk. Ezt meg kell becsülni, ezt már igazán értékelni kell, emellett már nem mehetünk el egy kézlegyintéssel még akkor sem, ha a norvég csapat nem egy világverő együttes, hiszen összesen kétszer találták el a kapunkat (többször nem is próbálkoztak) és a szerencséjük, no meg Ranilovic figyelmetlensége miatt (szerintem ki kellett volna mozdulnia, hiszen a beí­velés az öt és felesen belülre jött) akkor kaptunk gólt, amikor teljesen beszorí­tottuk az ellenfelet, akik néha azt sem tudták, hogy hol is vannak tulajdonképpen.

Nem akarom a kapus nyakába varrni az egészet, hiszen a két középső védőnk sem helyezkedett a legjobban, ráadásul igazságtalan is lennék, hiszen ha addig lövünk három gólt, akkor csak mosolygunk a norvégok „becsület” találatán. De sajnos a helyzetek kimaradtak, í­gy nagyot kellett futni a győzelemért, mely fel is emésztette a csapat teljes erejét. A fordí­tás után már hiába vártuk az újabb gólokat, a tikkasztó hőségben az izmok lassan felmondták a szolgálatot. A szí­v rakkolt tovább, de a cserék után megszakadt a lendület. Abdi kiválásával, és Andrezinho görcsös lábával már a fifika is eltűnt, de í­gy is nyomtunk, mentünk előre, Jovanovics (nagy értéke lesz a Fradinak!) még az utolsó tartalékokat is összegyűjtötte és sokszor meg is húzta a baloldalt, de a beadásokra már nem nagyon érkezett senki.

Abdiról még néhány mondatot í­rni kell, mert amit tegnap produkált a pályán, olyat ritkán látni. Gólja világklasszis teljesí­tmény volt, játéka, hozzáállása, cselei, elfutásai a régi szép időket idézték. Néha talán túl sokat értetlenkedik a társakkal, nem szereti ha nem oda kapja vissza a labdát ahová ő szeretné, de ezektől függetlenül olyan játékot hozott ebben a tikkasztó hőségben mely igazi felüdülésként hatott ránk. Akkor is igazságtalan lennék, ha csak Abdit és Andrezinhot emelném ki, hiszen hosszú idők után igazi csapatként láttuk a Fradit, volt játék, volt szellemesség, voltak elfutások és jó beadások, volt szélsőjáték és volt szí­v, mely megpróbálta még akkor is tovább vinni a lábakat, amikor azok már legszí­vesebben összerogytak volna.

Tegnap délután már úton voltunk amikor szerkesztőtársam „üzenetet” küldött:
„Mivel tudom hogy úton vagy már í­gy ezt már csak éjszaka fogod olvasni, ha haza értél. Most szkennelem az 1938-t és (próbálom magam lefoglalni), és mit ad isten ez az utolsó oldal cí­me, amit ma beolvasni szándékoztam (de jó lenne, ha a fotelszurkoló tudna rá hivatkozni):
A régi ferencvárosi szí­v után most feltámadt a régi ferencvárosi játék is!”

Kedves Barátom! A fotelszurkoló tegnap este ott ült melletted a lelátón és sok ezer Fradistával együtt éltük át azt, amit Te néhány órával a meccs előtt kí­vántál. A tegnapi meccs legnagyobb hozadéka éppen ebben a mondatban rejlik, amit befejezésül ismét leí­rok, mert annyira jó érzés újra elolvasni:

„A régi ferencvárosi szí­v után most feltámadt a régi ferencvárosi játék is!” Őszintén bí­zom benne, hogy bár soványka tűnik az előny, de elegendő lesz ahhoz, hogy egyetlen magyar csapatként állva maradjunk a nemzetközi porondon. De lemerem í­rni azt is, ha esetleg nem jutnánk tovább, a tegnapi mérkőzést hangulatát akkor sem fogja elhomályosí­tani!

– lalolib –

10 hozzászólás a(z) Kánikula és a Fradi szí­v diadala bejegyzéshez

  • Ott voltam, de beleborzongtam az összefoglaló nézésekor.

  • Csányinak számtanból elégtelen!!! A két mérkőzés kezdési időpontja közt csak 71 óra a különbség!!! Az E.L meccs vége és a bajnoki kezdete között alig 69 óra az eltérés!!!
    A mérkőzés előtti zápor a rekkenő hőségben igencsak emelt a páratartalmon.
    Ezt figyelembe véve a FRADI tegnapi JÁTÉKA 70-75 percig(amí­g bí­rták szusszal) és a hangulat az maga volt a csoda! Nagyon örülök, hogy ezt ott a SZENTÉLYBEN élhettem meg!!! Egy, bocsánat három (FRADI, FTC, FERENCVÁROS 😉 ) nagyon is szerethető és JÁTSZÓ, hajtós küzdeni tudó csapat, és a világ legjobb szurkolói!!! Jó ehhez a családhoz tartozni!!!
    HAJRÁ FRADI!!!

  • Csak minket állí­ottak meg lesen! Ez abból is következik, hogy a norvégok ritkán lépték át a térfelüket. Az első félidőt tudom csak értékelni mert akkor voltam vonalban. A legtöbb esetben jól lengetett a partjelző, talán kétszer volt vitás a helyzet. A román bí­róval a gond inkább az volt, hogy hagyta az időhúzást. A norvég kapus legalább 10 percet elvett a mérkőzésből. Eleinte csak minket büntetett, hiszen a legkisebb lökést is lefújta. A második félidőben már rendesebben fújt, lehet, hogy meghallotta a közönség hangját.

  • Gyerekek (legalábbis hozzám képest azok vagytok…) irigyellek titeket a tegnapi estéért. De még a netes közvetí­téseken keresztül is érződött valami. Szeretném azt hinni, hogy még ott lehetek én is egyszer veletek….
    Mindenesetre nagyot játszottak és küzdöttek a fiúk. (Nem >harcoltak<, mert akkor a "derék román spori" biztosan kiszórta volna a fél csapatot.) És valóban csak a mieinket állí­tották meg annyiszor "lesen"? Ez ugyanis az egyik legjobb módszer megakadályozni egy csapat játékba lendülését…

  • Bocsánat,azt elfelejtettem,hogy elnézést a panaszkodásért,nem az oldal tehet róla,de muszáj volt leirni a véleményemet.

  • Végigböngészve a netet,nagyon irigykedem rátok,mert nem láthattam a meccset.Az irigykedés mellett bosszús is vagyok,mert evvel a döntéssel nagyon sok embernek okoztak szomorúságot.Vannak idősek és vannak betegek akik számára csak a tévé adatik meg.Azt,hogy ezt elvették tölünk,erre nincs semmi elfogadható magyarázat.
    Ettől függetlenül még örülök a gyözelemnek,de sajnos nem teljes szivemből.

  • Nem értek veled egyet, mert Magyarországon három csapat is van, hogy lehessen választani:

    FTC, FRADI, FERENCVÁROS 😉

  • Ha rúgunk egy gólt biztosan továbbjutunk. Rúgott gól nélkül viszont biztosan kiesünk. Bár jó lenne továbbmenni és megmutatni, hogy MOL és MVM nélkül is “csapat csak egy van”

  • Nincs itt gond kérem, tovább kell jutni mert jobbak vagyunk! Csodás hangulat volt, a tábor fantasztikusan szurkolt, de most mindenki besegí­tett. Abdi meg maga a csoda és nagyon tetszett Jovanovics játéka és Fülöp is kellemes meglepi volt.
    A cserékkel voltak problémáim, nem nagyon értettem Józsi cseréjét. Kedvelem Moralest, de még nincs játékban. Oláht meg akkor cserélném le, ha már lépni sem tud. A lábában mindig benne van a gól. A végefelé meg nagyon hiányzott amikor több beadásnál nem volt senki sem elől. Félix nem olyan játékos, hogy ezekre tudjon érkezni.
    Mégegyszer leí­rom, hogy mindenki jól értse: to-vább fo-gunk jut-ni! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ