Kertész Tamás
Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Lendületesen futott el a szélen, majd jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett.
A Bp. Lokomotívból, a Szőnyi útról 23 évesen került a korabeli Kinizsibe. A válogatók figyelmét is felkeltette és 1955-ben (ez volt a legjobb éve) kétszer is bekerült az aranycsapatba. Mind a két alkalommal győztes csapat tagja volt.
Először Prágában játszott egy fantasztikus csatársorban: Kertész, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor. Itt 3-1-re nyert a magyar gárda.
Két héttel később, a Népstadionban rendezték a 100. magyar-osztrák mérkőzést és Kertész ezúttal is a kezdőcsapat tagja volt. Az Üllői útról egyedül… A sporttörténeti találkozón is magyar siker született (6-1) és jobbszélsőnk ezúttal is remekelt.
A Fradival 1958-ban még kupát nyert, de sorozatos sérülései sokszor kényszerpihenőre kárhoztatták, így már kevésbé számíthattak rá. Átlátta helyzetét és Debrecenbe kérte átigazolását. A Fradi után még négy éven át a DVSC erőssége volt, de már középcsatárként.
Ezután edzősködött és az ő irányításával került fel a DVSC az NB I-be! Edzői pályafutása távoli tájakra is elvitte: Etiópiában, Ghánában, Iránban és Líbiában öregbítette a magyar labdarúgás jó hírnevét.
A futball mellett mérnökként is tevékenykedő egykori kitűnő játékos gyógyíthatatlan betegségben hunyt el.
Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával


















Szegény Tamás! Amikor szurköló lettem (1954…) ő volt az egyik közönségkedvenc. De sorsát megpecsételte, hogy fradista (bocsánst “Kinizsi”) pályafutása elején minden idők talán legdurvább magyar hátvédje, Lóránt Gyula úgy kikészítette, hogy sohasem lett a régi. Valójában ez a sérülése tért vissza-és-vissza. És így lett válogatott…