Kiss Gyula

Kiss Gyula

Az alacsony termetű összekötő a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát. Okosan osztogatott. Kitűnő lapos átadásaiért, a “fű alatti passzok mestere” címmel tüntették ki társai. A hatalmas mezőnymunka mellett kevesebb ereje maradt a befejezésre, a góllövésre.

Az FTC amatőr csapatából került a profik közé és 1934 novemberében a Soroksár elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban. Játékostársaitól már korán megkapta a Pepecs becenevet, ugyanis nagyon szeretett cselezni.

Klasszis csatártársait jobbnál jobb labdákkal hozta helyzetbe és azért a gólokkal sem maradt adós. Közel száz gólt szerzett a Fradiban. Az Austria elleni legendás 6:1-es meccsen és a római Lazio elleni KK-döntőn is gólszerző volt!

Több, mint 250 mérkőzésen szerepelt a Fradiban. Ezalatt háromszor nyert magyar bajnoki címet (1937/38, 1939/40, 1940/41), háromszor volt kupagyőztes csapat tagja (1934/35, 1941/42, 1942/43), az 1937. évi KK győztes csapat tagja, összesen tíz bajnoki érmet nyert a Ferencvárosban, négyszer volt KK döntős. Tagja volt az 1940-ben KK döntőbe jutott csapatnak, ahol a döntőt már nem játszották le.

A magyar válogatottban 1935 és 1937 között kétszer, az 1936-os berlini olimpián egy mérkőzésen szerepelt.

A háború után visszatért a Fradiba, de már csak pár mérkőzésen szerepelt. Az ő posztján már egy másik fiatalember szerepelt: Kocsis Sándor. Nem megfelelő életmódja miatt el is tűnt el az élvonalból. Nagyon fiatalon, 43 évesen hunyt el.

Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla írásainak felhasználásával