Kocsis Sándor

Kocsis Sándor

Az „aranycsapat” legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnÅ‘ áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait — fÅ‘leg szélső­jét — pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan hú­zásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Ered­ményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával az egész hazai mezÅ‘nybÅ‘l kiemelkedett. Kalmár JenÅ‘ óta nem akadt magyar labdarúgó, aki hasonlóan tudott tájékozódni a levegÅ‘ben. Páratlan ruganyosságának és ütemérzé­kének köszönhette, hogy rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült, ahonnan nagy biztonsággal és pontossággal irányította fejeseit. Fénykorában a világ legkiválóbb jobbösszekötÅ‘jének tartották.

Már az FTC ifiben felfigyeltek óriási tehetségére és egészen fiatalon, mindössze 16 és fél évesen helyet kapott a zöld-fehérek felnőtt csapatában. 1946 májusában későbbi csapata a Kispest elleni 4-1-es zöld-fehér győzelemmel végződött találkozón mutatkozott be az első csapatban.

Az 1948/49-es bajnokság minden mérkőzésén pályára lépett, így már 19 évesen alapembere volt a bajnokságot nyert legendás csapatnak. Nyolcvankilenc ferencvárosi bajnoki mérkőzésén hetven gólt szerzett, így már rendkívül fiatalon is majdnem annyi gólt szerzett átlagban, mint ahány meccset játszott!

Természetesen kiugró teljesítményei is voltak: pl. ilyen volt a győrieknek rúgott öt gólja a 13:0-ás meccsen! Nemzetközi meccsen volt két mesternégyese, Prágában pedig kétszer is mesterhármast szerzett! (A Fradiban összesen hét mesterhármast ért el.)

És még egy kuriózumszámba menÅ‘ gól is a nevéhez fűzÅ‘dik: az elsÅ‘ számozott mezben (ti. 1950-ig nem játszottak számozott mezben a csapatok, majd 1950 februárjától az MLSZ kötelezÅ‘en bevezette a számozást) elért gólt – amely egyébként ÉDOSZ néven is az elsÅ‘ volt - is Å‘ szerezte a Soroksár elleni 5:0-ás találkozón.

A gólerÅ‘s játékos nagyon fiatalon már a válogatott mezt is viselte. Mindössze 19 évesen két gólt szerzett elsÅ‘ válogatottbeli fellépésén, a románok ellen. MielÅ‘tt a Honvéd aranycsapatába került, már tízszeres válogatott volt – tíz gólos teljesítménnyel!

Kocka (a hátsó Fradi-pályán volt egy edzÅ‘fal, amelyre számozott kockákat festettek. A játékos felugrott fejelni, az edzÅ‘ pedig bemondta, hogy hányas kockába irányítsa a labdát. Kocsis majd mindig betalált, így el is nevezték „Kockának”. ) élményszámba menÅ‘ felhÅ‘fejes góljait, élményt jelentÅ‘ technikai bravúrjait a futballvilág évtizedeken át tapsolta. A fejelésen kívül volt még egy specialitása, amely szintén szenzációszámba ment: a hanyatt vetÅ‘déses kapuralövés. A „Kocsis szaltó” egyik leglátványosabb gólja után megtörtént, hogy az ollózva kapuba bombázott találat után az osztrák játékosok is odamentek az ellenfél csatárának gratulálni… Percekig zúgott a taps, a nézÅ‘k helyükrÅ‘l felállva tombolva ünnepeltek. 1950 nyaráig a ferencvárosi közönségnek szerzett felejthetetlen perceket, azután „örökre” behívták katonának… A Fradi három híressége – Budai, Kocsis, Czibor – már csak a Honvéd csatársorában találkozott, késÅ‘bb a Honvéd játékosaként világhírű labdarúgó lett.

*

Aranycsapatunk egyik sztárja, leggólképesebb játékosa volt. 1948 és 1956 között 68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany-, és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. A Bp. Honvéd színeiben háromszoros gólkirály az 1954-es világbajnokságon sem adta alább. Svájcban a torna legeredményesebb játékosának bizonyult tizenegy góljával!

Sok-sok nagyszerű játéka közül az 1954. június 30-án, a világbajnokság elődöntőjében, Uruguay csapata ellen (4:2) mutatott teljesítménye a legemlékezetesebb.

Gólképességére jellemző, hogy egy mérkőzésen (1954. NSZK 8:3) négy,

további hat találkozón (1949. Svédország 5:0, 1952. Finnország 6:1 és Csehszlovákia 5:0, 1954. Dél-Korea 9:0 és Csehszlovákia 4:1, 1955. Svédország 7:3) pedig három-három góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.

kocsis-felhofejes

A Kocsis felhőfejes

kocsis-szalto

A Kocsis szaltó

Itthon kedvenc volt, szerették. 1956-ban Kocsis és Czibor is külföldön maradt. Kocsis előbb a svájci Young Fellows-hoz szerződött, majd 1958 áprilisában a világhírű Barcelona játékosa lett.

Éveken át Katalóniában is kiemelkedőt nyújtott az „Aranyfejű” (Cabezas de Oro). Azokban az években három híres magyar is szerepelt a Barcelona sztárcsapatában: Kubala, Kocsis és Czibor! 1958 és 1965 között viselte az FC Barcelona mezét. A gránátvörös-kékekkel két bajnokságot nyert, kétszer volt kupagyőztes és tagja volt a VVK-t nyerő és a BEK-döntős együttesnek. 235 találkozón 151-szer talált a kapuba.

Amikor 1965-ben, 36 évesen abbahagyta az aktív játékot, számos spanyol gárda megkereste, de mindegyiknek nemet mondott. A csúcson akarta abbahagyni a játékot, amikor még szép dolgokra volt képes. Rövid ideig a Barca ificsapatánál és a Hercules Alicantében edzősködött.

*

Szobatársai lesték a gondolatát, az ápolónők végtelen türelemmel teljesítették minden kérését, a kórház dolgozói pedig presztízskérdésnek tekintették, hogy a Spanyolországból teljesen leromlott állapotban hazaérkezett, koránál sokkal öregebbnek kinéző, egykori válogatott labdarúgót meggyógyítsák. S a fáradozás eredményei napról napra szemmel láthatóan mutatkoztak.

Csakhogy Kocsis „Kocka” lelkét nem tudták meggyógyítani. Az elutazása elÅ‘tti napokban, amikor meglátogattam (szerk: Nagy Béla) és az orvosok már kedvezÅ‘ zárójelentést ígértek, Å‘ teljesen letörten beszélt…

— Utoljára találkoztunk, én úgysem élek soká… Majd meglátod… Érzem, hogy elfogyott az erÅ‘m, nem bírom tovább. Jobb lenne itthon meghalni…

Vigasztalan hivatkoztam az orvosok véleményére, javuló állapotára. Sőt, biztattam, ha úgy érzi, hogy itthon nyugodtabban élhetne, nem terhelné feleslegesen a barcelonai élet-halálharc az anyagi létért, maradjon, semmi akadálya.

— Nem … Most már késÅ‘! Akkor kellett volna hazajönnöm, amikor a többiek. Ma már tudom … Hiába volt a sok pénz, a taps, nekem soha nem okozott örömet az, hogy másoknak rúgtam a gólt. Tévedtem és fizetek érte!

Á szomszéd ágyról is átszóltak, bátorították, felidézték nagyszerű góljait.

— Jó, hogy itt vagytok, különben…

Nehéz volt szót érteni vele, felderíteni, kedvet adni a jövÅ‘höz. S amit az elharapott mondat sejtetett, a legrosszabra engedett következtetni. Most be is következett. Amit nem tudott itthon megtenni, megtette idegenben…

Vándor Kálmán ezeket a megható szép sorokat akkor írta, amikor Barcelonából megérkezett a szomorú hír: Kocsis Sándor 1979. július 22-én a Quiron-klinika negyedik emeletéről a mélybe vetette magát.

Halála itthon és Spanyolországban egyaránt nagy megdöbbenést keltett. Koporsóját barcelonai játékostársai, Kubala, Ramallets, Rodri és a többiek vitték a sírhoz.

2012 őszén hazahozták földi maradványait és a Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.

1958.X.12. Barcelona – Atletico Madrid. Állnak (balról): Ramallets, Olivella, Rodriguez, Gracia, Segarra, Gensana. Guggolnak: Tejada, Kubala, Evaristo, Suarez, Czibor és Angel Mar gyúró (fotó: Kovács József gyűjteményébÅ‘l)

*

Kevesen tudják, hogy a Fradi-pályán emlékére egyperces gyászszünetet is tartottak. 1979 augusztusában az Üllői úti pálya lelátóján volt a szurkolói ankét. Mészáros József, az egykori csapattárs, ekkor már szakosztályelnök első mondatai ezek voltak:

— Kedves szurkolók! Mindenekelőtt emlékezzünk egy régi fradistára, a közelmúltban elhunyt Kocsis Sándorra. Kérem, állva tisztelegjünk emlékének.

Közel 500 fradista állt némán és emlékezett Kocsis Sanyira, aki valamikor régen errÅ‘l a pályáról indult a világhírnév felé…

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla írásainak felhasználásával)

29 hozzászólás a(z) Kocsis Sándor bejegyzéshez

  • Csak születésem (Mester-u.)òta vagyok fradista,de amig még élek az is maradok. A gombfoci csapatom is az akkori, nagy Fradi. A lònyai u-i gimnàziumban nekünk tartott bemutatò tornaòràt Henni Géza. Mikor vége volt kérdeztük mit èrez a fradi szètszedésével kapcsolatban. Mivel ez olyan hangulatù gimnàzium vvolt, hogy egymàs között nyugodtan beszélhettünk szivünk szerint ö is elcsuklò hangon mondta nekem az ujpestet tüzték ki jövöbeli csapatomnak. De ez nagyon rövid ideig fog tartani,mert nem vagyok hajlandò ennek a rendszernek a bàbja maradni inkàbb vége a focinak. Èn tisztelettel hallgattam és tudtam, hogy benne a magyar futball vilàg nem kisebb mint Grosits Gyulàt veszitett el.

  • Itt is három Kocsis-gól a Hibernian ellen 1960-ból:

  • Itt egy hosszabb és jobb minÅ‘ségű videó a Sanyi birminghami négy góljáról:

    https://www.youtube.com/watch?v=n8w68PO3e9Q

  • Kocsis Sanyi Puskással egyenértékű volt. Amiért talán Puskás ismertebb lett, az a habitusukban található, Puskás egy nagypofájú, vezetésre termett valaki volt, Kocsis pedig egy csöndes, visszahúzódó személyiség volt. A mutatóik (válogatottság, gólok) gyakorlatilag azonosak. A 100 méteres futásban egy tized másodperc óriási különbség, a 70 fölötti gólok esetében egy-két találat nem tesz különbséget a szerzÅ‘ik között.

    A korabeli pletykák tudni vélték, hogy Sanyit hazulról biztatták a hazatérésre, mire Ő azt mondta, hogy küldjék ki Bécsbe az igazolását úgy, hogy ő ismét az FTC igazolt játékosa, ezt megtagadták tőle, inkább hagytak egy zsenit elveszni az ország számára.
    Mindez nagyon hajaz arra, ahogy Grosits Gyulával elbántak Chilében.
    És azokban az idÅ‘kben kellett szajkóznunk, hogy nálunk szabadság van….

    Nem közvetlenül kapcsolódik Sanyihoz, de nyilván őt is keményen érintette, hogy az MLSZ letiltotta 1956 után a dél amerikai utazást.
    Intézte az a Nagy Marcell, aki késÅ‘bb maga is disszidált…

    greenbear

  • Hát, a Partizani elleni gyalázat után jó megint megmerítkezni abban, hogy a múltunk legalább fényes … még akkor is, ha a mai nap “Kocka” -- a mai napig megfejthetetlen, érthetetlen, nem tisztázott!- halálához kapcsolódik … Olvasmányaim, visszaemlékezések, és 1-2 karcos filmbejátszás alapján azt hiszem, minden idÅ‘k egyik legnagyobb futballistája volt, csak nem volt körülötte “PR”, senkinek sem volt érdeke igazán menedzselni … persze, az Å‘ korában még a játékos “menedzselte” magát, a teljesítményével! Évekkel ezelÅ‘tt is leírtam: mindig a “rendszerellenes” csapatban játszott … Fradista volt, ’56 után Barcás lett … a Honvédban meg ott volt Öcsi és Cucu királynak … Sajnos, lassan kihal már az a generáció, amelyik még látta játszani … mint 35 éve a doveri “immigrant officer”, aki azt mondta, hogy a “Puszkasz” is zseni volt, de az a “Kokszisz” .. (Wolves szurkoló volt) … a Wolves akkoriban a világ egyik legnagyobb csapat volt (lehetett) az eredmények alapján … élén Billy Wright--tal! Kocka Messihez hasonló habitusú lehetett, aki nem a bulvárlapok címlapján szerepelt … róla csak az tudta, hogy kicsoda, aki futballt nézett … Istenem … a Kocka … a felesége nyilatkozta még a ’80-as években Bocsák Miklósnak, hogy amikor már átigazolt a Honvédba, ha bementek egy étterembe, a zenekar rögtön -az akkor már tiltott- Fradi-indulót kezdte játszani, neki meg mindig könnyes lett a szeme … Mekkora sportember lehetett, amikor ’52. szeptemberében, azon a 9-1-es meccsen is lÅ‘tte a gólokat, közben a szíve majd megszakadt … de tette, amit tennie kell .. Nálam szerepel minden idÅ‘k legnagyobb Fradijában! Pedig, vagy 300 klasszisból kellene összeválogatni azt a csapatot, ha nem 500-ból …

  • A Kálvária téri Kocsis emlékműnél ma, Kocka 86. születésnapján, volt koszorúzás.

  • Már nem spanyol földben nyugszik, ezt kérjük javítani. És talán nem is csak magyar szívekben él. Elmondhatatlan hatalmassága mindannak, amik voltunk.
    És már soha nem leszünk…

    • Igen, sosem leszünk … soha nem lesz többé Sárosink, Lázárunk, Toldink, Kubalánk, Kocsisunk, Albertünk, Vargánk, Nyilasink, Ebedlink … itt valami nagyon el lett szúrva évtizedekkel ezelÅ‘tt … és 30-40 éve senki nem akarja helyrehozni … jobb a langyosban dagonyázni, mint dolgozni …

    • Egyébként igazad van … ma már magyar földben nyugszik, de szerintem a spanyol (katalán) szívekben is él … és azért egy VB elÅ‘tt mindig kiderül, hogy ma is a legnagyobb VB-gólkirályok közé tartozik, 5 meccsen lépett pályára, úgy szerzett 11 gólt … és micsoda ellenfelek ellen! A mai futballt elnézve, ÖRÖKRE ezüstérmes marad az 1 VB-n szerzett gólok tekintetében … itt is ezüst jutott neki, akárcsak a VB-n vagy a BEK-ben …

  • Uram, csak azt érjem meg, hogy még egy hasonló zsenit lássak a Franzstadtban! RIP, Kocsis Sándor, Sanyi, Kocka, Aranyfej, Egybenyakú….

  • Örökre velünk marad! Tényleg, nem bántva a kolosszális képességű Öcsit, de Kocka is volt legalább akkora, csakhát: Kocka Fradista(fasiszta) volt, Öcsi a Bp. Honvéd büszkesége, aki elÅ‘bb Farkas M. et., majd Franco generalisszimusz kedvenc csapatában játszott, Sanyi pedig az ellenzéki Fradiban, majd Barcában. Nem megbántva sem klubot, sem játékost, de más volt a reklámértékük, a megjelentetésük, az “imidzs”-ük. Nem Å‘t sztárolták, pedig olyan két láb és olyan fej egyszerre a világon talán senkinek nem volt. Azért egy VB-n összesen 4 meccsen 11 gól…Atayaúristen! 30 elmúlt, amikor a BEK-ben törött vállal 4 gólt szerez a félelmetes angol bajnok ellen… ezt csinálja utána Messi vagy C. Ronaldo. Mindig Magyar, Mindig Fradista, örök büszkeségünk, Kocsis Sándor!

  • A 13:0 nem lehet csúcs a magyar labdarúgó bajnokság történetében, mivel volt 14:0-ás bajnoki mérkÅ‘zés is a Népstadionban. MTK- Szeged.

    • Kedves Gábor,

      Sőt még a Fradi történetében sem az. Köszönjük az észrevételét. Kissé pongyolára sikeredett a mondat megfogalmazása.

    • SÅ‘t volt egy MTK-Mogürt 16-O (1948 tavaszán). A maszek teherautó fuvarozókat államosították, a profik nem vállalták a játékot fizetés nélkül, így a Mogürt ificsapattal állt ki, majd visszalépett a bajnokságtól

  • Én láttam mind a kettÅ‘t játszani (Kocsist már csak a Honvédban és a válogatottban). Nagyon tudott mind a kettÅ‘.
    De szerintem Kocsis EMBERILEG jóval több volt. (Sapienti sat -- mondták a rómaiak. Azazhogy: aki érteni akarja, az megérti.)

  • szerencsés vagyok személyesen ismertem edzötáborbol gyerekként. nagyon sok meccsét láttam az évtized golját az mtk ellen sok válogatott meccsét emlékszem egy ausztria magyar b válogatott mecssre az osztrák sportujság az alábbi cimen kommentálta Kocsis Ausztria 5:1 4 golt rugott a világ legjobb labdarugoja volt az Å‘ idejében akinek jobb és ballába volt és a feje az élményszámba ment ez az adottság csak kivételes labdarugoknak jutott Ö ilyen volt és örökké fradista

  • Kocsishoz mérhetÅ‘ játékos Varga Zoli volt. Zoli hasonló adottságokkal rendelkezett, mint Kocsis Sanyi.

  • Számomra a Fradi üldöztetésének egyik ikonszerű figurája. Soha nem tagadta meg a Fradizmusát, ezért nem is engedték hogy akkora sztár legyen mint ammekora focista és ember volt.
    Csak kiemelt tisztelettel és vérző szívvel lehet rá gondolni.

    Laci

  • Már kész van Schlegel Oszkár könyve, amit szerény személyem adott ki…

    http://www.ftcbk.eu/2009/07/26/egy-konyv-ami-baratsagbol-szuletett/

  • Én már sajnos csak foltokban emlékszem rá, de az apám a Sárosi Gyurka nagy utódjának tartotta! Mindig Fradista volt, és kizárólag csak a politika volt az, ami a Honvédba kényszerítette! Édesanyját ismertük és rettenetesen fájt a szíve utána, úgy halt meg, hogy soha nem láthatta újra a fiát. A Sanyit is csak egy napra incognitoban engedtékk haza a temetésre! Véleményem szerint igazságtalanul mellÅ‘zött név a magyar labdarugásban!!!

  • Kedvencem a KOCSIS!
    Mindig velünk élsz !!!!!! Soha nem feledünk!!!!

  • Minden idÅ‘k egyik legnagyobb tudású Fradi játékosa volt,kár hogy pályafutása nem nálunk kerekedett ki.Örök életében Fradista volt és bár az akkori politika kikényszerthette hogy más csapatban játszon,mindig Fradista maradt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK