Koltai József

Koltai József

A nyugodt, körültekintő, fáradhatatlan labdarúgó tagja volt az első magyar válogatott csapatnak. Általában hosszú átadá­sokkal lendítette támadásba csatárait. Fejelésre azon­ban — amely akkoriban „lenézett produkció” volt — csak ritkán vállalkozott. Kolhanek-Koltai a csatársorban is megállta a helyét.

Nyugodtan, körültekintően játszott, a megtestesült hidegvér volt. Külön specialitása volt az ellenfél játékosait a legszabályosabban földhöz “kenni”.

A Nemzeti Sport hasábjain 1924-ben jelentek meg ezek a sorok a magyar labdarúgás őskorában játszó fedezetről.

Kolhanek, az FTC első bajnokcsapatának a tagja (1903). Berán és Pokorny társaságában, Koltai volt a harmadik, aki az első magyar válogatott mezét megkapta. A címeres trikót két alkalommal öltötte magára a zöld-fehérektől. Mindkettő sporttörténeti meccs volt: az egyik a magyar válogatott első meccse (Ausztria 0:5), a másik a magyar válogatott első győztes találkozója 1903. április 3.-án a Csehország elleni 2:1. Mindkét mérkőzésen fedezetet játszott – a kortársak szerint – néha kemény stílusban. Miután a Postásba távozott még két alkalommal öltötte magára a nemzeti csapat mezét.

Később a válogatottak bordó bársonysapkát is kaptak. A válogatottsággal járó bársonysapkát élete végéig boldogan és büszkén viselte.

Fia, ifj. Koltai József így emlékezett édesapjára:

- Az 1890-es évek végén, amikor az első egyesületek alakultak, apám a Bp. SC-be lépett. Először csatárt játszott. 1902-ben az FTC játékosa lett. Itt már a centerhalf poszton szerepelt és nagymértékben segítette az FTC-t az első bajnokság megnyerésében. 1904-ben, mint postatisztviselőt, felettes hatósága a Postásokhoz irányította…

Nagyításhoz klikk a képre!

Azt tervezték, hogy a 100. magyar – osztrákon ő végzi el a kezdőrúgást. Nem tehette, mert már súlyos beteg volt. 1958-ban, 76 éves korában örökre elbúcsúzott a pályáktól.

Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhsználásával