Kovács Elemér

Kovács Elemér

Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasz­nos labdarúgónak bizonyult. Megbízható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt. Korán vissza­vonult a tényleges sportolástól.

Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral.

Bródy, az FTC és Kovács Elemér, az NSC centerhalfja vékony pengéjű párbajkarddal a kezükben, elszánt bátorsággal a szívükben és haraggal a lelkükben álltak szemben egymással, azután, hogy az FTC – NSC bajnoki mérkőzés bírája kiutasította őket a footballpályáról, a vívóterem parkettjén találkoztak. Mellékes, hogy miként végződött a párbaj, történt-e sebesülés, kibékültek-e a hadakozók…

1917 decemberében – már mint válogatott játékos-  az MTK-ból igazolt át az FTC-hez. 1918-ban részben sérülése miatt nem játszott, és csak 1919 tavaszán mutatkozott be. 1919 novemberében hat és fél év után az Ő góljával győzte le az FTC az aranykorszakát élő kék-fehéreket.

(Bródyval soha nem léptek egyszerre pályára a Fradiban, ugyanis Bródy ekkor hadifogságban volt.)

Hamarosan edzősködni kezdett. Megfordult Görögországban is, ahol bajnoki címet nyert az Olimpiakosz csapatával. Olaszországban több csapat (AS Roma, Grion Pola, Padova, Triestina) trénere is volt a harmincas években. Az edzősködés mellett a játékvezetői vizsgát is letette és sokáig bíráskodott.

Nagy Béla, Antal Zolán és Hoffer József írásainak felhasználásával