Közelmúltunk – 1988 tavasz: egy Limperger gól, amiért érdemes mérkőzésre járni

gomb_88tavasz

Sorozatunk előző részét azzal zártuk, hogy az 1987 őszi forduló befejezésével a Fradi közönsége egy „új dimenzióba” lépett, és megpróbálta az álmait és a vágyait a klub vezetésére plántálni. Nehéz időszak volt, az egész nyolcvanas évek egy lidércnyomással értek fel, és nem is nagyon látszottak az előjelei a fordulatnak. A fociban nem nagyon, de az ország politikai berendezkedésében már olyan szelek kezdtek fújdogálni mely rövid idő alatt elhozták a rendszerváltást.

A szurkolók, bár nagyon várták a kommunista diktatúra bukását, de nagyon várták azt is, hogy a Ferencváros végre visszaszerezze a méltó helyét a magyar labdarúgásban. Akik emlékeznek azokra az időkre, jól tudják, hogy a Fradi, mint a Földművelésügyi Minisztérium által fenntartott csapat nem nagyon volt „elkényeztetve”, így bár a szurkolók reménykedtek a téli átigazolási szezonban, de a pénztelenség miatt ezek inkább ábrándozásoknak tűntek.

Wukovics László

Wukovics László

Ennek fényében nem meglepő, hogy télen csak Nagy Sándor és Wukovics került a Fradi első csapatához. Pozitívumként azt lehet még kiemelni, hogy ifj. Albert Flórián végleg a felnőtt keret tagja lett, és 1988. február 28.-án, a Szentesi Vízmű elleni MNK meccsen be is mutatkozott az első csapatban. Februárban felkészülési mérkőzéseket játszottunk Belgiumban, nem túl sikeresen. Előbb az FC Antwerpen, majd az Alost ellen szenvedtünk vereséget. Az év első gólját, a Fradi akkori ügyeletes gólszerzője, Dzurják Csöpi szerezte. A felkészülés alatt sokan bíztak Rákosi Gyula munkamódszereiben. A játékosként állandóan hajtó, robotoló, de a labdával is nagyon jó barátságban lévőként szeretett támadó volt, ezért a szurkolók azt várták, hogy a csapat átvéve edzőjének mentalitását, egy remek tavaszt produkálva odaér a dobogóra. Sajnos az 1988 év első pofonját elég hamar megkaptuk, hiszen a sikeres szentesi MNK mérkőzés után, a Volán ellen vereséget szenvedtünk és ezzel búcsúztunk is a kupától, melynek megnyerése lehetőséget biztosított volna a nemzetközi kupában való indulásra.

A tavaszi szezon nyitányát Debrecenben játszottuk (2-2), az első hazai meccsen újabb döntetlen, ezúttal a Bp. Honvéd ellen (1-1). A két döntetlent vereség követte Pécsen, majd egy barátságos mérkőzésre került sor, melynek érdekessége az volt, hogy először játszott a csapat norvég klubcsapat ellen. Az ellenfél a Kongsvinger csapata volt (3-0), ekkor mutatkozott be a felnőtt csapatban Wukovics. Az NB I következő játéknapján a Rába ETO csapata látogatott az Üllői útra és megszületett a tavaszi szezon első bajnoki győzelem.

A Népsport így írt a mérkőzésről:

…a 60. perctől a Fradi olyan negyedórát produkált, amilyent már évek óta nem láttak szurkolói az Üllői úton. Mozgásban volt az egész csapat, állandóan volt üres területre futó ember, és ezt az embert a labda is rendre megtalálta. Olyan különbség volt ekkor a két együttes között, mint egy szuperszonikus repülőgép és egy luxushajó között. A hajó úszkált nagy méltósággal, a repülő meg csak jött és rendre állva hagyta. Ezért nem véletlen és cseppet sem túlzott a gólkülönbség.

Akik látták a mérkőzést azok az eredményen túl még egy maradandó élménnyel is gazdagabbak lettek. 62. perc, Kincses elhúzza a labdát egy győri játékos előtt, felnéz, lágyan középre ível, éppen a felfutó Limperger elé, aki egy könnyed mozdulattal átemeli a rárontó védőn a labdát, de mielőtt a labda érintené a zöld gyepet, jobb lábbal a bal felé emeli, majd 25 méterről kapásból berámolja a győri kapuba!

A Győr elleni fieszta után újból elkezdtünk reménykedni és bizakodni, de a következő mérkőzések hamar lehűtötték a várakozásainkat. Áprilisban három egy-nullás mérkőzés következett, a Vasas és Kaposvár ellen vereség, míg a két meccs között idehaza ugyanilyen különbséggel vertük a Haladást. A hónap végén folytattuk a sormintát. Legyőztük a Békéscsabát, majd kikaptunk Vácott. A csapat eddig a 8-13. hely között mozgott folyamatosan és a tavaszi szezon közepén már is nem láttunk esélyt arra, hogy a csapat a dobogó közelébe tud kerülni.

Hat fordulóval a bajnokság vége előtt siralmas volt a helyzet. Temették és egy kicsit mi is temettük a csapatot, de aztán váratlanul történt valami. Talán az elvégzett munka, vagy csak egyszerűen a sors akarta úgy, hogy egy olyan sorozatot produkáljon a csapat, mely egy kicsit megnyugtatta a felfokozott kedélyeket. A 25. fordulóban a ZTE ellen 2-0, egy fordulóval később a Videoton ellen 3-0 arányban nyertünk. Utóbbi mérkőzés érdekessége, hogy Vaszil élete első Fradi gólját (hatalmas bombagól volt) előző csapata ellen szerezte. A válogatott mérkőzések miatti szünet után a bajnokesélyes Tatabánya otthonába látogatottunk és elhoztuk mindkét bajnoki pontot.

Erről így írt a másnapi sajtó:

A Fradi tavaszi bravúrgyőzelmét a bajnokesélyes otthonában aratta! Óriási lelkesedéssel és időnként nagyon jól játszott a zöld-fehér csapat. A mezőnyben Bánki és Pintér egymást múlták felül, a kapuban pedig Zsiborás válogatott formában védett.

Ilyen kedvező előjelekkel fogadtuk a következő fordulóban az Újpestet, de a rangadó egy gyenge mérkőzésen, 0:0-s döntetlennel zárult. Júniusban két bajnoki mérkőzésünk volt még, előbb idegenben a Siófokot 5-1-re, majd az MTK-VM csapatát 2-0-ra győztük le idehaza. Fischer mindkét mérkőzésen duplázott. Az MTK elleni mérkőzésnek az 5. hely megszerzése volt a tétje.

A happy enddel végződő 1987/88-as bajnokság ettől függetlenül nem vonul be történelmünk aranyoldalai közé. Voltak emlékezetes pillanatok, nagyszerű győzelmek és csodálatos gólok. De voltak kudarcok és fájdalmas, sőt tragikus események is.

A szurkoló meg tovább álmodott. Várta a rendszerváltást, várta, hogy szeretett csapata újra a legszebb fényében tündököljön. Vajon hányat kell még aludnunk? – kérdezgettük egymástól, de akkor nem tudtuk rá a választ. Ma sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen a közelmúltunk a szemeink előtt perget le, és ma már könnyedén rá tudjuk vágni az akkor feltett kérdésre.

Nem kell sokat aludnunk már, mert a rendszerváltást követő években egy olyan szezon fog jönni, mely nagyon sokunk Fradizmusát örökre meghatározta. Addig még, két szezonon át maradni fognak az álmok, és mivel ezekben az időkben alapoztuk meg a 90-es évek sikereit, érdemes lesz azokat is felelevenítenünk.

Előző rész: 1987 őszeKövetkező rész: 1988 ősze

5 hozzászólás a(z) Közelmúltunk – 1988 tavasz: egy Limperger gól, amiért érdemes mérkőzésre járni bejegyzéshez

  • Én úgy éreztem, hogy nem volt igazán “csapat” a csapat, és bizonyos posztokra nem volt megfelelő ember… A háttérről véletlenül nem tudok semmit…

  • Nekem is azt tünt fel az összeállításokból, hogy az akkori csapat nem volt egy gyengus társaság. Mégis botladoztak. Tán a többi csapat volt ennyire rossz, vagy más is volt a háttérben?

  • érdekes úgy visszatekinteni ezekre az évekre, hogy közben az agyadból probálod előhozni a saját élményeket. egy kis kajánsággal nagyon tetszik a tabelle 15. helye!

  • én úgy emlékszem, hogy a pécsi vereséget a leutazott szurkolók elég nehezen viselték el. talán egy kis balhé is volt, de ennyi év távlatából már lehet, hogy tévedek.

  • De szép is volt! Azt a gólt nem felejtem el soha. Ha nem néztem meg a videót akkor is látom magam előtt. Akkor sem értettük igazán, hogy eleve jó játékosokból álló csapat vajon miért nyujtott  ilyen hullámzó teljesitményt ? Erre is jó lett volna magyarázatot találni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 12.08.15:45 FTC-PAFC (TV:M4sport)
Következik: 12.12.21:00 EL csoportkör Ludogorec-FTC (TV:Sport1)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST