Lukács Ede

A nagyváradi születésű csatár a helyi Crisanában kezdett futballozni 1934-ben, a ’37/38-as idényben már az első csapatba is bekerült. ’39 nyarán került a Nagybányai SE-hez. Ekkor már román B-válogatottat is megjárta, éppen a magyarok ellen játszatták. 1940-ben pályára lépett Erdély válogatottjában és két gólt is lőtt Pálinkás kapujába, későbbi csapata a Ferencváros ellen.

A „kis Lukács” hamarosan az Üllői úton is népszerű futballista lett. Nagyszerűen mutatkozott be a Fradiban 1941 nyarán. A Nagyváradi AC elleni Szt. István Kupa döntőn 2-2 után ő szerezte a Fradinak a győztes gólt…

Az erdélyi … És volt még egy kupát érő, erdélyi vonatkozású „hőstette”.

1944-ben a megismételt Magyar Kupa-döntőt Kolozsvárott játszott a Ferencváros. A győztes Fradi egyik legjobbja az ekkor balszélsőt játszó „kis Lukács” volt. Ha egy kicsit szerencsésebb, még magyar válogatott is lehetett volna, de hát háborús évek voltak. 1944-ben például a magyar válogatott már egyetlen meccset sem játszott. Lukács 1947-ig viselte a ferencvárosi mezt, majd Marosvásárhelyre költözött, ahol még 1952-ig focizgatott. Erdélyben edzősködött is, de nyugdí­jas éveire visszatért Magyarországra.

(Richter Ferenc és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)