Már nem Pintér a Fradi edzője

Az első edzés – 2004.06.18.

Ezekben a percekben kezdődött az FTC Rt. sajtótájékoztatója, amelyen a következőket jelentette be Furulyás János, az FTC elnöke:

– Az FTC Rt. mai igazgatósági ülésén Pintér Attila tevékenysége, és szerződésének jövőbeni alakulása volt a téma. Az ülés során az igazgatóság tagjai a vezetőedző elé tárták mindazokat a problémákat, melyek a bajnoki és kupagyőzelem ellenére egyre markánsabban és látványosabban jelentkeztek. Az igazgatóság jelezte, hogy az érzékelhető problémák és hibák miatt azonnali hatállyal felbonthatná ugyan a vezetőedző szerződését, de a fiatal szakembernek még egy újabb lehetőséget kí­nálnak fel arra, hogy úrrá legyen a jelentkező problémákon. Az igazgatóság felajánlott Pintér Attilának, egy rendkí­vül szigorú és kemény feltételeket tartalmazó szerződéskiegészí­tést. Az elképzelés szerint Pintér Attila változatlan kondí­ciók mellett ugyan, de a problémás pontoknál rendkí­vül szigorú követelmények szerint folytathatná munkáját december 31-ig. Amennyiben akkor az igazgatóság teljesí­tettnek látja a most megfogalmazott követelményeket, akkor a vezetőedző eredeti szerződése érvényben marad, amennyiben a követelményrendszert nem teljesí­ti Pintér Attila, úgy eredeti szerződése december 31-én következmények nélkül érvényét veszti. Az igazgatóság azt is jelezte a vezetőedzőnek, hogy amennyiben nem fogadja el a mostani szigorú feltételeket tartalmazó szerződéskiegészí­tést, akkor azonnali hatállyal felmondják érvényben lévő szerződését. Amennyiben Pintér Attila vállalja az új feltételeket, akkor Tepszics Ignác cégvezetőként felügyeli majd a jövőben a megfogalmazott követelmények rendszeres teljesí­tését.

Furulyás János a délutáni sajtótájékoztatón számos adalékkal szolgált az igazgatósági döntéshez. Az alábbiakban a Furulyás János által elmondottakból közlünk részleteket.

– „Vállalnunk kell, hogy tavaly év végén mi hoztunk egy döntést. Úgy gondoltuk, hogy ez a nagy család kitermelt olyan fiatalembereket, akik alkalmasak arra, hogy itt dolgozzanak, és sikerre vigyék a Ferencvárost. Idehoztuk Pintér Attilát, Tepszics Ignácot és Keller Józsefet, akik miatt Garami Józsefet felállí­tottuk. Egy mesteredző munkáját köszöntük meg, mert úgy gondoltuk, hogy fiatal fradistáknak kell lehetőséget adni. Megmondom őszintén, hogy én magam Pintér Attilában szegény Simon Tibor utódját véltem felfedezni, és azt reméltem, hogy ezt bizonyí­tani is tudja. Az utóbbi időben a bajnoki győzelem és a kupagyőzelem ellenére számos sajnálatos eset történt, és olyan komoly problémák adódtak, melyekkel a sajtó is egyre többet foglalkozott, és amelyek semmilyen szempontból nem tettek jót a Ferencvárosnak. A vezetőedzőnek megromlott a viszonya a labdarúgókkal és emiatt többször is le kellett ülnöm velük. Beszélgettem hatszemközt valamennyi játékossal Pintér Attila jelenlétében, beszéltem külön az edzővel és külön a játékosokkal és egyre több probléma került napvilágra. Azt tapasztaltam, hogy elhalt valami, két irányba ment a csapat és a vezetőedző, ami nem jó dolog. Ezen kí­vül jelzések érkeztek hozzám a sajtó részéről is, hogy nem megfelelő mindig a Ferencváros vezetőedzőjének valamennyi megnyilvánulása, és sok más területen is sokasodtak a gondok, problémák. Elhalt valami, két irányba ment a csapat és a vezetőedző, ami nem jó dolog.

„Elküldhettük volna most Pintér Attilát zokszó nélkül, hiszen vannak olyan dolgok, a szerződésében, melyeket nem teljesí­tett. Azt hiszem nyugaton egy percig sem gondolkoztak volna, mi mégis gondolkoztunk. Gondolkoztunk, mert egy fiatal edzőről van szó, egy í­zig-vérig ferencvárosi fiatalemberről, aki hibázott. Azt gondoltuk, hogy lehetőséget, segí­tő kezet kell nyújtanunk számára, hogy a hibáját kijaví­tsa. Ez az ő érdeke is és ez a Ferencváros érdeke is. Megfogalmazódott a mai igazgatósági ülésen egy rendkí­vüli felmondás lehetősége is, és én alá is í­rtam a Pintér Attilának szóló rendkí­vüli felmondást, melyet meg is mutattunk neki, de nem adtuk át. Nem adtuk át, mert úgy döntöttünk, hogy érdemes megpróbálni egy olyan kompromisszumot, mely Attilának is lehetőséget biztosí­t arra, hogy pályafutására ne legyen romboló hatással mindaz, ami az elmúlt időszakban történt. Tökéletes döntés persze nem lehet hozni, de úgy gondoltuk járható út az, ha megfogalmazunk egy szerződéskiegészí­tést, melyben a problémás pontok nagyon szigorí­tva vannak, ugyanakkor reális célokat jelöltünk meg december 31-ig. Hat pontból áll ez a kiegészí­tés és többek között rendelkezik arról, hogy nagyon rövid távon belül milyen változtatásokat kell végrehajtania Pintér Attilának a munkavégzése során. Mostantól Tepszics Ignác felügyeli majd ezeknek a feltételeknek a betartását. Szeretném, ha Pintér Attila vállalná a szerződéskiegészí­tést, és temperamentumából nem veszí­tve, de átgondoltan, szorgalmasan dolgozva tudná bizonyí­tani rátermettségét.

Volt olyan elnöki utasí­tás, amit Pintér Attila nem hajtott végre, holott a szerződése erre kötelezte volna. Olyan döntést hozott, amely gazdasági kockázatot jelentett a Ferencvárosnak, és gadaságilag nehéz helyzetbe hozta a klubot. Kértem őt, hogy olyan játékosokat, akiknek élő szerződésük van a klubnál vigyen el edzőtáborba, mert a szóbanforgó játékosokkal még tárgyalni szeretnénk. Nem akartam én a szakmai munkába beleszólni, pusztán gazdasági okokból tartottam volna szerencsésnek, ha egyes játékosoknak edzéslehetőséget ad. Ezt nem tette meg, ami a Ferencváros számára gazdaságilag biztosan káros volt.

(2004.06.29. – ftc.hu)

Csütörtökön este Furulyás János, a Ferencváros elnöke és Pintér Attila vezetőedző négyszemközti megbeszélése során Pintér Attila közölte, hogy nem fogadja el azt a szerződéskiegészí­tést, melyet az FTC Rt. igazgatósága ajánlott fel számára. Ezt követően Furulyás János átadta Pintér Attilának azt a rendkí­vüli felmondást, melyet a részvénytársaság igazgatósága kedden fogadott el. Pintér Attila jelezte, hogy nem ért egyet a felmondással, de átvette azt. Az FTC Rt. sportigazgatója, Tepszics Ignác pénteken reggel í­rásban is közli majd Pintér Attilával, hogy felmenti az edzői feladatok végzése alól, í­gy a csapat felkészí­tését az elkövetkező napokban az eddigi pályaedző, Keller József irányí­tja majd. Az új edző kilétéről az FTC Rt. igazgatósága rövidesen dönt majd.

(2004.07.01. – ftc.hu)

Pénteken reggel Pintér Attila és Farkas József is megjelent az Üllői úton, ahol Pintér Attila jelezte, hogy a rendkí­vüli felmondás ellenére a Ferencváros edzőjének tartja magát. Ezt követően Tepszics Ignác, sportigazgatóval í­rásban rögzí­tették, hogy a Ferencváros nem tart igényt arra, hogy a délelőtti edzést levezesse.
A játékosok 9 órakor Keller József ideiglenesen megbí­zott vezetőedző vezetésével vonultak ki az edzésre.

*

A Ferencváros labdarúgó csapata az alábbiak közlésére kérte a Magyar Távirati Irodát és az FTC.hu-t:

“Pintér Attila munkábaállásának kezdete óta fokozatosan mélyült a szakadék a vezetőedző és a csapat tagjai között. Az első jeleknek még nem tulajdoní­tottunk különösebb jelentőséget, de az idő előrehaladtával naponta történtek olyan dolgok, melyek nemhogy nem szokásosak egy labdarúgó öltözőben, vagy bármely munkahelyen, de minden normálisan gondolkozó ember számára megbotránkoztatóak.

 

Szeretnénk leszögezni, hogy mindenféle állí­tással és hí­reszteléssel ellentétben a csapat problémája nem az volt, hogy Pintér Attila úgynevezett korbácsos, kemény edző, és túl sokat követel. A mi legfőbb gondunk épp ennek az ellenkezője volt. Pintér Attila érkeztével alapvetően megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, és egyre kevesebb munkát végeztünk. Az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzőnk mászkált a pályán és egyenként rángatott minket. Többször fordult elő sérülés amiatt, hogy lemerevedtünk a hosszú áldogálásban. A nem megfelelő edzésmunka miatt a csapat egyre rosszabb erőállapotba került, és egy idő után többen arra kényszerültünk, hogy külön, egyéni edzéseket végezzünk szabadidőnkben.

Felmerült az is, hogy túl kényesek vagyunk és túlságosan érzékenyek edzőnk viselkedésével szemben. Szeretnénk elmondani, hogy a játékos minden esetben kiszolgáltatott helyzetben van, ha játszani szeretne, éppen ezért sok mindent elvisel egy edzőtől. Éppen ezért elviseltük azt, hogy Pintér Attila számos alkalommal még köszönésre sem méltatott játékosokat. Volt több olyan játékostársunk, akihez hetekig nem szólt, akinek nem köszönt. Elviseltük azt is, hogy az edzéseken nem szólí­tott a nevünkön minket, hanem csak mint a kutyáknak füttyentgetett nekünk. Azt azonban már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy például Leandrot rendszeresen buzi brazilként emlegette és szólí­totta, de ez persze csak egy kiragadott példa, hiszen számos játékostársunkat alázta meg ehhez hasonló módon.

Vezetőedzőnk nyilvánosan hirdette, hogy egységes csapatot kí­ván kialakí­tani, miközben az öltözőben ennek ellenkezőjére törekedett. Először felszólí­tott bennünket arra a tavaszi rajt után, hogy közösí­tsük ki Tököli Attilát, ne beszéljünk vele. Ezt a csapat nem tette meg, de játékostársunk ennek ellenére hetekig nem léphetett pályára csak csereként, miközben végig kellet néznünk, hogy értékes pontok sorát veszí­tjük el.

Ennél is súlyosabb eset volt, amikor egyik játékostársunkat megpróbálta spiclinek beszervezni és az öltözői szobában egy papí­rt tett elé, amiben arra kérte, hogy jelölje meg azokat a játékosokat, akik szerinte úgymond ellene játszanak. Természetesen ilyen senkinek nem fordult meg a fejében, a gyengébb játéknak nem ez volt az oka. Játékostársunk a felvetést is elutasí­totta, de akkortól mindannyian tudtuk, hogy milyen mentalitású emberrel van dolgunk. Ettől a pillanattól végleg megromlott a viszony köztünk és Pintér Attila között.

Vezetőedzőnk több alkalommal is azzal fenyegetett bennünket, hogy a nyilvánosság elé tárja fizetésünket, és számos más gyerekes módszerrel próbált bennünket zsarolni, vagy gyerekes dolgokat kényszerí­tett ránk. Imádkoznia kellett a nem hí­vőknek is, ugyanakkor a közös ima után percekkel a legtrágárabb Istenkáromlást kellett végighallgatnia a mélyen hí­vő játékosoknak is az edzésen.

A bajnok és kupagyőztes csapat játékosaiként szeretnénk leszögezni, hogy a fenti sérelmeken, a csapategység megbontására irányuló törekvéseken túlléptünk és a szurkolók, illetve a Ferencváros iránt érzett elkötelezettségből megpróbáltunk minden megtenni a sikeres szereplésért. Sokat elmond vezetőedzőnkről, hogy az általa az öltözőben csak Múmiának nevezett, és lekicsinyelt Garami Józsefnek nem köszönte meg a bajnoki cí­m megnyerését, holott előző edzőnk sokkal többet tett ezekért a sikerekért, mint ő.

A Magyar Kupa döntője előtt és a sorsdöntő Debrecen elleni mérkőzés előtt tőlünk játékosoktól kért segí­tséget a taktikára vonatkozóan, miközben korábban számos alkalommal durván trágár módon reagált a taktikára vonatkozó felvetéseinkre.
A Debrecen elleni utolsó mérkőzés előtt Pintér Attila és Farkas József az öltözőben egymással beszélték meg a taktikát, miközben a csapat testületileg átvonult a másik öltözőbe, hogy ott egymással megbeszéljük a teendőket és egymást hangoljuk a meccsre.

A bajnoki hajrában a Sopron elleni mérkőzés második félideje előtt már arra kényszerültünk, hogy a játékoskijáróban megbeszéljük, hogy nem foglalkozunk, a számunkra állandóan ellentmondásos utasí­tásokat adó vezetőedzőnkkel és azt játszuk, amire magunktól képesek, vagyunk, amit mi jónak látunk. Ugyanez történt Siófokon, Újpesten és a Debrecen ellen is. Azokon a mérkőzéseken meggyőződésünk szerint a tavaszi vergődéseinkhez képest gyökeresen más Ferencvárost is láthatott a közönségünk.

Pintér Attila mindent megtett azért, hogy bennünket játékosokat egymás ellen hangoljon, és ellentétet szí­tson magyarok és légiósok, idősek és fiatalok között. Családos, felnőtt embereket próbált naponta megalázni, miközben gyakorlatilag semmilyen edzésmunkát nem végeztünk.

 

A bajnokság megnyerését követően még bí­ztunk abban, hogy változik a helyzet, de az alapozás első napjaiban látnunk kellett, hogy minden csak még roszabb lett. Ezért döntöttünk úgy, hogy ismételten jelezzük problémáinkat a vezetőknek, és ezúttal már a nyilvánosság elé is tárjuk azokat a szégyenteljes dolgokat, melyek az öltözőben történtek.”

A Ferencváros labdarúgó csapata

*

Pénteken délután sajtótájékoztatót tartott Pintér Attila. A szakvezető beszélt az elmúlt napok történéseiről, az igazgatóság döntéséről, a játékosok által kiadott közleményről és a jövőjéről is.

– Amikor fél évvel az Üllői útra szerződtem, úgy gondoltam, hogy hazatértem. Most úgy vélem, még csak úton vagyok. Minden döntésemmel azon voltam, hogy a Ferencváros jobb legyen, és olyan legyen, mint amilyen valaha volt. Azt kérték tőlem, hogy kemény legyek, ennek a szellemében dolgoztam, és a stí­lusom Magyarországon talán szokatlan – igaz, nem is irodalomtanárnak szerződtettek, hanem edzőnek – , ám ezzel értem el eddig minden csapatomnál eredményt. Ezt szerintem az is bizonyí­tja, hogy a szurkolók tavasszal a csapat mellé álltak, és ezért hálás vagyok nekik, hiszen ilyen szurkolótábora nem sok csapatnak van. Semmit sem tennék másként, mint amit eddig tettem. Büszke vagyok a játékosaimra, akiktől mindig megköveteltem, hogy profik módjára készüljenek, hajtsanak, mert a nézőket csak ez érdekli. Úgy gondolom, hogyha éreztem volna, hogy én vagyok az akadálya annak, hogy jobban menjen, akkor megtettem volna, hogy felállok, hiszen meg tudom í­télni, ha már nem vagyok hasznára a csapatnak.

Ezután újságí­rói kérdésre kitért a játékosok által koradélután nyilvánosságra hozott közleményre is.

– Mészöly Kálmán az egyik sportműsorban azt mondta, hogy szégyelljék magukat a játékosok. Ehhez szerintem nincs mit hozzá fűzni. A levélben elhangzott dolgok nem fedik a valóságot. Tökölit szerintem nem én, hanem játékostársai szerették volna kiközösí­teni, és erre mondtam azt, hogy az ügyet intézzék el egymás között, ha úgy találják jónak, vessék ki maguk közül. A mérkőzések után sem mondtam bántót, igyekeztem mindig higgadt fejjel értékelni a látottakat. Szerettem volna elköszönni a játékosoktól, ez ma meg is történt. Sok sikert kí­vántam nekik a folytatáshoz. Szerintem ez a csapat két-három labdarúgóval megerősí­tve képes lehet arra, hogy bejusson a Bajnokok Ligájába. Örülök, hogy a Ferencváros edzője lehettem, és talán eljön az az idő, amikor a túlélő emberek és labdarúgók eltűnnek a pályákról. Bí­zom benne, hogy leszek én még a Ferencváros szakvezetője.

Szintén újságí­rói kérdésre válaszolta azt, hogy ő mindenkitől ugyanannyit követelt, nála Lipcsei Péternek is ugyanannyit kellett teljesí­teni, mint mondjuk Nógrádi Árpádnak. Egy másik kérdésre – amely azt taglalta, a kispad vagy a járandósága miatt pereskedik – azt válaszolta, utóbbiért, hiszen az előbbire visszatérni már nem lenne értelme, bár hozzátette, a Ferencvárosért nagyon sok mindenre hajlandó lenne. A szerződésével és a kedden csatolt szerződéskiegészí­téssel kapcsolatos kérdésekre Pintér Attila csak annyit mondott, szerződést nem szegett sem szakmailag, sem jogilag, de hozzátette, jogi kérdésekben ügyvédje, Papp Gábor bármikor áll ez ügyben az érdeklődők rendelkezésére.

(2004.07.02. – ftc.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ