Miért éppen a futball működne? – beszélgetés Nyilas Elekkel

nyilas-2013-1A Ferencváros BL-hőseivel előbb megjárta a mennyet, majd a válogatottal Jugoszlávia ellen a poklot. Izraelben ismét bizonyí­tott, az új kapitánynál azonban kegyvesztett lett. A játék befejezése után edzőnek állt, és már hatodik éve dolgozik az utánpótlásban, jelenleg a gyulai Grosics Akadémián. A korábbi Fradi-kedvenc Nyilas Elekkel a régi sikerekről, kudarcokról, valamint a jelen kilátástalannak tűnő helyzetéről beszélgettünk.

  • Minek erőltetni még az akadémiákat?

Annyiból jó képzési forma, hogy lehet központosí­tani a munkát, nagyobb hangsúlyt lehet fektetni a tanulmányokra és az edzési lehetőségekre, a másik oldalon viszont azzal, hogy 14-18 éves gyerekeket bezárnak egy kapu mögé, igazából az összes életérzést kiölik belőlük. Ebből a szempontból tehát a személyiségük tényleg nem úgy fejlődik, ahogy kellene.

  • Mert a játékuk igen? A hazai akadémiák több mint tí­z év alatt egyetlen európai topjátékost sem tudtak kinevelni.

Erre kellene olyan közös utat találni, amely lehetővé teszi a képzés megfelelő idejét, eszközét, módszerét, minőségét, ezenkí­vül pedig valamilyen szinten még a szabadságot is garantálja. Nehéz ezt megszervezni, de érdekes módon máshol működik.

  • Nálunk miért nem?

Ez generációs problémára is visszavezethető, nem kizárólag a szakma hibája. Megpróbáljuk a saját kis közegünket úgy alakí­tani, hogy ne legyen olyan, mint a nagy átlag, de a grundok megszűnésével rengeteg lehetőség bezárult a gyerekek előtt. Azokat az alapokat, azokat a csibészségeket, zsiványságokat, amelyeket ott mi megtanultunk, ma már nem lehet, ezért is hárul most még nagyobb felelősség az utánpótlásedzőkre, akiknek a futball alapjaira is meg kell taní­taniuk a srácokat. Ezért azt mondom, hogy az utánpótlásban dolgozók személye manapság legalább olyan fontos, mint a felnőttek szövetségi kapitányáé.

  • Vannak itthon erre alkalmas szakemberek?

Változó a kép, de még mindig nem megfelelő a helyzet – főleg vidéken, ahol rengeteg tehetséges gyerek van. Most rátérhetnénk a kérdés anyagi részére is – negyven-ötvenezer forintos fizetésekért ki fogja ezt elvállalni? Ezért van az, hogy sok helyen akkor inkább odaadjuk a gyerekeket egy idős bácsikának, akinek ideje ugyan van, képessége viszont nincs, miközben például a Manchester Unitednél legalább akkora szaktekintély vezeti az utánpótlást, mint a felnőttcsapatot.

  • Akkor mi a megoldás? Külföldi szakembereket kell idehozni?

Nem ennyire egyszerű a helyzet, és az sem menne máról holnapra. A jó edzőktől biztosan lehetne tanulni, de ne felejtsük el, hogy itthon is vannak jó, tapasztalt szakembereink. De szerintem a futballunk nem egyedi eset, mert nézzük meg, hogy ebben az országban hosszú évekig mi működött egyáltalán! Hogyan működhetett volna a labdarúgás, ha más sem működött Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy kézzelfogható változás történt pozití­v irányba, innentől már csak az a kérdés, ki tudjuk-e használni ezt a remek lehetőséget.

  • Azért más sportágakban nem vagyunk ilyen elkeserí­tően lemaradva a világtól.

Például melyikben?

  • Például kézilabdában.

így van. Minden elismerésem a kézilabdázóké, ví­zilabdázóké és azoké a sportolóké, akik hihetetlen munkát fektetnek a sikerekbe, de ezek a játékok nem pénzorientáltak – legalábbis korántsem annyira, mint a labdarúgás. Amelyikben reklámérték van, amelyik óriási profittal kecsegtet, abban nekünk esélyünk sincs. Amellett, hogy minden sportágban szurkolok a magyarokért és elismerem a munkájukat, a kézilabdával ellentétben a futballban ma csak álom, hogy egy magyar klub a világ egyik, ha nem a legjobb játékosát szerződtesse.

  • Ez felmenti a magyar labdarúgást?

Dehogy! Abszolút nem! Sőt, ha megnézzük, hogy az átalakí­tott rendszerben mennyire megkönnyí­tették a magyar bajnok dolgát a Bajnokok Ligájában, annál szomorúbb a helyzet. Ma gyakorlatilag nem kell topklubot legyőzni ahhoz, hogy a legjobb harminckettő közé bekerülj.

  • Láttuk, mekkora segí­tség volt ez az idén… Az FTC-nek anno mi volt a titka?
Állnak (balról): Hajdú, Lisztes, Páling, Hrutka, Kuznyecov, Kuntic. Elől: Kopunovic, Nyilas, Telek, Albert, Keller

Állnak (balról): Hajdú, Lisztes, Páling, Hrutka, Kuznyecov, Kuntic. Elől: Kopunovic, Nyilas, Telek, Albert, Keller

Nyilván kellett egy nagyon jó csapat, a remek szurkolói háttér és persze néhány szerencsés periódus, de természetesen nem csupán mázli volt a szereplésünk – ezt akkor lehetne mondani, ha pont nélkül zártunk volna. Végül öt pontot gyűjtöttünk, és nagyon közel álltunk hozzá, hogy kilenc legyen, csak eggyel kevesebb, mint végül a Real Madridnak… Az Ajax elleni meccsen itthon a 67. percig döntetlenre álltunk, a Real ellen pedig a 74. percig vezettünk, és ha azt kihúzzuk 1-0-val, a következőn már nem biztos, hogy csak ikszelünk a Grasshoppersszel, hiszen akkor még a továbbjutás esélye is megmarad. És azt mondom, hogy az eredmény ellenére az utolsó fordulóban az Ajax elleni 0-4 volt az egyik legjobb meccsünk, hiszen rengeteg lehetőséget dolgoztunk ki, és még Ronald de Boer is azt nyilatkozta a mérkőzés után, hogy az eredmény lehetett volna fordí­tott. Ez azért tényleg megsüvegelendő teljesí­tmény.

  • Miért nem lett ennek a tündérmesének folytatása?

Olyan országban, ahol hosszú távú elképzelések alapján dolgoznak, nem pedig máról holnapra várják a sikert, más szellem uralkodik, mint nálunk. Pedig az a szereplés anyagilag nagyon megerősí­tette a Ferencvárost, ám hogy azzal a pénzzel mi történik, mi, játékosok nem tudtunk és nem is akartunk foglalkozni, csak azt tapasztaltuk, hogy 1996 őszére, 1997 tavaszára szinte minden széthullott.

  • Milyen értelemben?

Először is jött az edzőváltás.

  • Nem értettek egyet Novák Dezső menesztésével?

Nem magával az edzőváltással volt gond, hiszen a Ferencváros e tekintetben is sajátos közeg, de sokszor tényleg olyan események történtek, amelyek a kí­vülállóknak és nekünk is érthetetlenek voltak.

  • Például?

Nem értettük, hogyan kerülhettünk olyan anyagi helyzetbe, amilyenbe. Ezzel a szerepléssel elvileg több évre megalapoztuk a Ferencváros finanszí­rozását, ám végül odáig jutottunk, hogy 1997-ben már csúsztak a fizetések. Persze nem ez volt a lényegi kérdés, ám akkor bekövetkezett az edzőváltás is – Novák Dezső vált a célpontjává sok szurkolónak, de Varga Zoltán érkezése is többeket megosztott, és szép lassan minden korábban szövögetett nagy álom szertefoszlott.

  • A BL-szárnyalás után eleve nehéz lehetett végignézni a Ferencváros széthullását, aztán erre tett még rá egy lapáttal a Jugoszlávia elleni 1-7 a válogatottal.

Nyilván nehéz volt a pályán megélni azt a mérkőzést, és bár a realitás tényleg nem az 1-7, meg a 0-5, azt azért mindenki elfelejti, hogy a világ egyik legerősebb csapatával játszottunk. Szóval Vladimir Jugovics a Lazióból, Szavo Milosevics az Aston Villából, Predrag Mijatovics a Real Madridból jött, és még lehetne sorolni a klasszisokat az európai topklubokból – és ezt soha senki sem teszi mellé, mindig csak az 1-7, 0-5. Mindemellett az első húsz percben három olyan gólt kaptunk, hogy a labda lecsorgott, bepattant, bevánszorgott, és egy ilyen válogatott ellen í­gy nyitni maga az öngyilkosság.

  • De ennyire megilletődtek egy sztárcsapattól? Azért az Ajax vagy a Real Madrid sem állt kisebb nevekből.

Ez igaz, de abból a válogatottból csak nekem volt BL-tapasztalatom a Fradival. Szóval ilyen erős csapat ellen nagyon kevesen futballoztunk korábban, és én is csak kétszer oda-vissza.

  • Miként élte meg, hogy ezután a többséggel egyetemben Bicskei Bertalan önt is kisöpörte a válogatottból?

Nagyon érzékenyen érintett. Berci bá’ akkor többünket a partvonalon kí­vülre tett, és bár egy szövetségi kapitánynak nyilván szí­ve joga, hogy kit válogat be, azt gondolom, hogy huszonnyolc éves, hazai szinten jó játékosoknak számí­tó futballistákat nem biztos, hogy indokolt kitenni a csapatból.

  • Pedig ön akkor már Izraelben játszott – ott, ahol az állandó Bicskei-kerethez tartozó Pisont István és Hamar István.

Igen, engem viszont sohasem hí­vott. Bármilyen jó formában, bármilyen jó klubnál játszottam – a Maccabi Tel-Aviv kiemelt csapat volt akkor is -, Bicskei Bertalannál nem kerültem képbe. Pedig tapasztalt játékos voltam, és jól is ment a játék. Nyilván rosszulesett a döntése, de el kellett fogadni. Van bennem hiányérzet, de valaki még egyszer sem lehetett válogatott…

  • Apropó, Tel-Aviv, gondolta volna, hogy akkori edzője, Avram Grant később BL-döntős csapat trénere lesz?

Soha! De ez is azt mutatja, hogy a futballban nincs lehetetlen. Akkoriban elég puskaporos volt a levegő a csapat háza táján, mert az eredmények nem úgy jöttek, ahogy elvártuk volna, és kemény belharc folyt. De a személyes kapcsolat miatt a lehetőség megadatott neki, és majdnem sikerült megnyernie a BL-t a Chelsea-vel. Ez még úgy is óriási teljesí­tmény, ha figyelembe vesszük, hogy kellett hozzá a jó viszony Román Abramoviccsal. És utána is sokáig dolgozott Angliában. Nincsenek véletlenek.

  • Ha a magyar válogatott most lemarad a pótselejtezőről, lehet, hogy Egervári Sándoron a jó kapcsolat sem segí­t?

Magyarországon ilyenkor szinte természetszerű a váltás, én viszont felteszem a kérdést: mi az, ami minket arra predesztinál, hogy kijussunk a vébére? Én mindig azt mondom, hogy a kitűzött cél reális legyen. Mi az, amiben mi ma megelőzzük a románokat, a törököket vagy a hollandokat ebben a csoportban?

  • A szurkolókat ez nem érdekli, ők végre-valahára sikereket akarnak.

Persze, csak ez nem ilyen egyszerű. Egy autóversenyen miért lesz valaki első, más meg hatodik? Még egyszer: mi alapján kellene nekünk a világbajnoki mezőnybe bekerülnünk? Milyen szintet képviselünk mi ma az európai futballban?

  • Európai topjátékosunk egy sincs.

Épp ezért kérdezem, mi alapján várjuk el, hogy kijussunk a vébére. Ma sajnos szinte egy játékosunk sincs, aki húzóembere lenne csapatának valamelyik topligában – olyan, aki hétről hétre remek teljesí­tménnyel rukkol ki, aki igazi vezéregyénisége lenne ennek a válogatottnak, akit mindenki feltétel nélkül elfogad. Sajnos még Dzsudzsák Balázs sem az, ő viszont még lehet. Ennek tükrében elismerésre méltó a válogatott szereplése.

  • Az észtek elleni győzelem után jogos volt a kirohanása?

Azt gondolom, egy profi játékost nem viselhet meg, nem billenthet ki külső körülmény az egyensúlyából. Mi lett volna velünk, ha mi is í­gy teszünk annak idején a Fradi-Újpest meccsen? Az sem volt leányálom, amikor Újpesten egy győzelem után az ablakon kellett kimásznunk, vagy amikor az Olympiakosszal játszottunk kinn, és edzés közben kövekkel, rakétákkal dobáltak minket!

  • Neki inkább az esett rosszul, hogy a bukaresti meccs után saját szurkolói miatt kellett rendőri védelem a csapatnak.

Sajnos mi is éltünk át hasonlót, sőt nehezebb helyzeteket is, főleg a Ferencvárosnál, amelynél minden tekintetben nagyobb az elvárás, mint a válogatottnál. Ezzel együtt kell tudni élni! Nem személyeskedés, csupán általánosságban mondom, de sok játékos csak akkor profi, amikor a szerződéséről, a fizetéséről és a prémiumáról kell egyezkednie, akkor nem, amikor kiélezett helyzetben kell bizonyí­tania, alkotnia. A románok elleni mérkőzés ezért is lett volna jó lehetőség. A játékosok mindenkinek bizonyí­thattak volna, minden negatí­v hangot elhallgattathattak volna. Ezen a kiemelten fontos mérkőzésen minden lehetőség adva volt. Jó pozí­cióból, tele önbizalommal – talán túlzottan is -, játszhattunk egy közepesen erős csapat ellen ki-ki meccset. Azt is mindenkinek éreznie kellett, hogy ugyan sportról van szó, ez számunkra sokkal több, mint egyszerű futballmérkőzés! Ennek és a nagy fogadkozások ellenére sajnos tűz nélkül, gyengén és alárendelten játszottunk az „ősi” ellenfél ellen. Ez volt sokak számára nehezen emészthető.

  • Akkor visszatérnék a szövetségi kapitány felelősségéhez – a gyámolatlan játék mennyiben az ő sara?

Egy edzőt meg egy csapatot mindig az eredményei minősí­tenek. Egy együttes magán viseli edzője munkájának jegyeit, tehát meglátszik a játékán, a viselkedésén a tréner személyisége. Legalábbis meg kellene látszódnia. Eddig végül is működött a dolog, ám ilyen a labdarúgás, hogy a szép lassan felépí­tett rendszert egyetlen pillanat alatt le tudod rombolni. De amí­g a bajnokságunk ilyen szí­nvonalú, és amí­g a külföldön játszó labdarúgóink nem kapnak rendszeresen lehetőséget klubjukban, addig lesznek lyukak és megingások. Mert lehet, hogy olykor tudtunk nagyon jó meccset játszani mondjuk a törökök ellen, de az igazi áttöréshez nem elég húsz perceket pályán tölteni meg kispadozni.

  • Tud emlí­teni bármi biztatót a magyar futball jövőjével kapcsolatban?

A jelenlegi vezetőség eltökélten támogatja a labdarúgást, és ebben végül is bí­zhatunk. Ha az a sok pénz, amelyet erre fordí­tanak, tényleg oda megy, ahová kell, vagyis legfőképpen az utánpótlásba, akkor megfelelő szakmai hozzáértéssel, a lehetőségek megteremtésével, valamint a gyerekek sokkal nagyobb akaratával és alázatával rövid időn belül megindulhatunk felfelé.

nyilas-2013-3Ma is mindent a labdarúgásért! 

Ahogy szinte egész életében, Nyilas Elek ma is hű Pest megyéhez, és annak ellenére sem mond le a gödi békéről és nyugalomról, hogy munkája január óta már Gyulára szólí­tja. A tréner a hétköznapokat a minden igényt kielégí­tő, európai szí­nvonalú Grosics Labdarúgó Akadémián tölti, ahol a stábtagok között több más, korábbi Ferencváros-játékos is dolgozik. Ám a hétvégi meccs után azonnal Göd felé veszi az irányt. Nyilas úgy érzi, ennyi áldozatot megér, hogy azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret:

„Az életem a futball, és ez a gyönyörű játék adott nekem annyit, hogy minden idegszálammal és minden tapasztalatommal próbáljak visszaadni valamit abból, amit annak idején kaptam. Kötelességemnek érzem, hogy a legjobb tudásomat nyújtva nap mint nap segí­tsem a fiatal játékosokat, és képezzem magam, Semmi sem hiányzik az életemből, nagyon jól érzem magam a bőrömben, hiszen azt csinálhatom, az a munkám, amit a legjobban szeretek a világon, vagyis boldognak mondható ember vagyok.”

(forrás: Zsoldos Barna, Nemzeti Sport, 2013. szeptember 28.)

4 hozzászólás a(z) Miért éppen a futball működne? – beszélgetés Nyilas Elekkel bejegyzéshez

  • Hajrá Göd. Én csak az öregfiúkban játszottam egy pár meccset (sajnos). Elszakadt az Achilles-inam. Aztán vége mindennek. Egy rendszer volt az életemben a FOCI, és mindezt egyetlen perc alatt lerombolta egy galád sérülés. Se foci, se edzősködés, a bank el akarta vinni a kocsimat, mert nem tudtam dolgozni és fizetni. Mi ez ha nem rombolás, és nem egyetlen perc alatt hanem egyetlen pillanat alatt. Kedves VA . Tehát a rombolásnak nagyon sok formája van, én azt kí­vánom neked VA barátom, hogy Te ezt ne éld meg, mert csak az tudja aki ezt meg is élte. Üdv.

  • Aki csak egy pár percet is játszott azokban az időkben amikor még volt foci Magyarországon az biztosan tudja, hogy amit Elek barátom mondott az mind igaz.
    Hol vannak magyar klasszis játékosok? Az akadémiák nem ontják a tehetségeket. Az utánpótlásban most van pénz, amit sokan ki is használnak. Meg kellene vizsgálni sok egyesületet, hogy kik is az utánpótlás edzők. Sok helyen nem régi futballisták, hanem családtagok, barátok, meg csajok, olyan emberek akiknek fogalmuk sincs arról, mi is az a grund, hogyan kell képezni a srácokat. Ismerek olyan vezetőt aki utánpótlás edzőből lett sportigazgató. Csak a saját karrierje érdekelte, azokból a srácokból meg semmi sem lett. A másikban meg egy egész család van az utánpótlásban, aztán meg a meccseken túrják a labdát és kiesnek. Na és ezek az emberek elvannak mint a befőtt a pénzt bezsebeli és a többi nem érdekli. Amit az Elek mondott mind-mind úgy van ahogy mondja. Egervári úrnak meg üzenem: Ezek a srácok nem rossz focisták, de nem csapat, és nem olyan csapat aki nemzetközi szinten eredményt tud elérni. VB-re ez a csapat? Mit gondoltok hány néző lenne a Magyarország- Kuntakinte meccsnek. Szerintem csak az menne ki aki eltévedt vagy egy jót akar mulatni. Vannak MO-on más játékosok is akit már régen ki kellett volna próbálni. Csak úgy mellékesen én is UP. edző vagyok, rengeteg a fiatal tehetséges játékos. Úgyhogy az Eleknek igaza van kedves Foci rajongó barátaim. Egy-két UP edzőnek meg kellene mondani, hogy a képzés a legfontosabb fiatalkorban és nem az eredmény. Kérek mindenkit válaszát kúltúrált módban tegye meg. Üdv mindenkinek. T.Lacika.

  • Sajnos rengeteg ostobaságot is mondott. Egy normálisan felépí­tett rendszert, nem lehet egyetlen pillanat alatt lerombolni, a válogatott kapcsán abnormális dolgokat nyilatkozott Elek.

  • Az előrelépés egyik alapja az őszinteség. Remek interjú.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ