Móré János

A magas termetű, jó fizikumú játékos remekül látott a pályán, kitűnően szervezte a játékot, ügyesen és ötletesen küldte támadásba a csatárokat. Fejjátéka jóval túlszárnyalta az átlagot, technikailag is megfelelő képességekkel rendelkezett.

Móré 16 évesen már a debreceni profi csapat, a Bocskai FC játékosa volt, innen került be a válogatottba. A Fradi 1933-ban szerződtette és itt már csatár erényeit is megcsillantotta. Azonnal bajnokcsapat tagjának vallhatta magát és ezért Móré is sokat tett. A Lyka, Móré, Lázár fedezetsor sokszor produkált nagyszerű játékot.

A ferencvárosi évekről egyszer í­gy nyilatkozott:

– A Ferencváros nagyszerű, nemzetközileg is elismert csapatát kellett középfedezetéként dirigálnom. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, sikerrel töltöttem be posztomat. A fizetésem is ezt bizonyí­totta, hiszen ötszáz pengő havi fixszel gondtalan volt az életem. Már 1935-ben a bécsi Austria – Ferencváros KK-meccs után az öltöző folyosón rángattak a külföldi menedzserek. A spanyolt túl hevesnek találtam, Brazí­liát pedig túl messzinek. Ezért végül is a francia ajánlatát találtam a legrokonszenvesebbnek. Amikor a Fradinál lejárt a szerződésem, az Olympique Lille csapatához távoztam.

1936 augusztusában ment el Móré és egészen a világháború kitöréséig szerepelt nagy sikerrel Franciaországban. Hazatérése után már nem szerepelt az élvonalban.

*

Később edzősködni kezdett. Több vidéki csapatnál volt tréner (Debreceni MTE, Diósgyőr, Salgótarján, Dorog, DVSC). A Szolnoki MÁV csapatával Magyar Kupát nyert és bronzéremig vezette a csapatot. 1960-ban a Nyí­regyháza edzőjeként ment nyugdí­jba. Debrecenben született és ott is hunyt el 82 esztendős korában.

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)