Muzeális lapszemle egy emlékezetes örökrangadókról: 1911.II.12. FTC – MTK 2:1

Közzétéve: 2009. január 11. vasárnap | Szerző: lalolib

Annak ellenére, hogy az MTK-val nagyon sok emlékezetes mérkőzést vívtunk, beharangozó muzeális lapszemlém következő állomásának egy majd’ száz éves mérkőzést választottam. Természetesen nem véletlenül. Amikor először kezembe vettem a virtuális újságot, és átolvastam az akkori tudósítást, egyből tudtam erről a mérkőzésről írni kell, mert olyan tanulságokat fogalmaztak meg benne, melyek még ennyi idő után is nagyon aktuálisak.

Kezdjük azzal, hogy 1911-ben, éppen az MTK ellen avatták fel a stadiont. Erről így írt a sajtó:

„Az bizonyos, hogy irigységgel szemlélheti mindenki a legujabb football pályát. De ha igazságosak akarnak lenni az emberek, be kell látniok, hogy sok esztendő keserves munkájának az eredménye ez.”

A jelenben is egy új stadion megépítésének a terve rajzolódik ki (reméljük, hogy nem csak a rajzok és a 3D bemutatók erejéig), így talán érdekesek lehetnek a régmúlt megjegyzései, tanulságai.

„Azt mondják, hogy tulnagyok a méretek. A játékosok egy-egy lefutásnál kifulladnak. Amire csak azt lehet felelni, hogy tessék alapos tréninget tartani.”

A lényeg az utolsó mondaton van. Már száz esztendeje is tudták, csak úgy lehet eredményeket elérni, ha nem csak a mérkőzéseken, de az edzéseken is a maximumot adják a játékosok. A vasárnapi örökrangadó fontossága miatt remélem, hogy most úgy készülnek, hogy a mérkőzés után senkinek se jussanak eszébe az 1911-ben megfogalmazott intelmek.

„Azt is hánytorgatják, hogy a tribün messze esik a játéktól, az emberek csak kis gömböknek látszanak, s a játék finomabb részeit nem élvezni.”

A Szentélyben már mások a látási viszonyok, de ahhoz, hogy a nézők a játék finomabb részeit is élvezni tudják, bizony a Zete elleni játékot kéne megismételni. Mert nem elég jól látni a tribünről, ha nincs mit észrevenni, a közönség szeme elé nagyon gyorsan a mérgelődés fátyola húzódik és ilyenkor már nincs olyan szemorvos, aki helyre tudná húzni a „tisztánlátásunkat”.

„Nem arról a haszonról beszélünk, ami a FTC kasszájába folyik. Az talán nem is lesz olyan sokatérő, mint ahogy azok képzelik, akik kivülről nézik a dolgokat.”

Az FTC pálya avatásán: középen, szőrmegallérral, Mattyók Aladár tervező, bal szélen Takács István főpallér

Úgy látszik az anyagi kérdések már akkor is fontos szerepet játszottak, pedig akkor sokkal nagyobb volt a szurkolók aktivitása, mint jelenleg. Mintha Terry Robinson is erre utalt volna? Meglehet, de ahhoz, hogy ismét teltházas mérkőzés legyenek, az eddigi teljesítménynél sokkal többet kell produkálni. Úgy, mint az elődök.

„Sok sötét drukk. Vajjon mi lesz az eredmény. Pedig sejthető lett volna: az új pálya olyan energiát öntött az FTC-ba, annyira átérezték azt a kötelességet, hogy veszteségen kezdeni nem szabad…”

„Tény, hogy az FTC csapata még erősen sinyli az előző hosszu szezónt. Áll ez különösen a csatársorára.”

Amennyiben a kedves olvasó úgy véli, hogy a kiragadott idézetek utalásokat tartalmaznak a jelen kor számára, az bizony nem a véletlen műve. Azt persze nem állítom, hogy 1911-ben már tudták előre, hogy 2009-ben milyen gondokkal fogunk küzdeni és ismereteim szerint Nostradamus próféciáiban sem szerepelne imádott csapatunk gyengeségéről jövendöléseket, de talán éppen a fent idézett mondatok bizonyítják, hogy néha az igazság átjut a csillagkapun. Jelenleg meg csak a bizakodás maradt meg számunkra, a többit azoknak kell teljesíteni, akik vasárnap a pályára lépnek. 1911-ben 2:1-re győztünk. Az akkori eredményt látatlanban is elfogadnám vasárnapra.

Biztatni, okosakat mondani lehetne, de most biztos vagyok benne, mindenki átérzi az örökrangadó fontosságát. A végén egy örök igazságra azért felhívnám a figyelmet. Az intelmek könyve szerint a győzelemből nem tanulsz semmit, bezzeg a vereség sokkal bölcsebbé tehet, mert hamar rájössz, mennyivel élvezetesebb győzni.

- Lalolib -