Nagy István
Nagy István
Az MTK jobbfedezete 1961 és 1967 között 22 alkalommal játszott a válogatott csapatban. Az 1964-es kontinensbajnokságon bronzérmet nyert és az 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar válogatott továbbá a kék-fehérek KEK döntős csapatának tagja.
Fáradhatatlan, az egész pályán tevékenykedő fedezet, pontosabban: középpályás játékos. Határozottan szerelt fejjel és lábbal. Lankadatlan szorgalommal vitte fel a labdát. Ha lehetősége nyílt rá, maga is célba vette a kaput. Mozgása azonban nem volt elég gyors. Olykor túlságosan sokat vállalt magára, nehezen szabadult meg a labdától. A későbbi években az irányításban sokat javult, csiszolódott a játéka. Formája ritkán mutatott jelentős ingadozást. Átlagteljesítménye igen jó volt. Nem okozott csalódást a legjobbak között. Kitűnő játékot nyújtott pl. 1965. május 5-én, az Anglia elleni mérkőzésen (0:1). Pedig csak az utolsó pillanatban került a csapatba… 1968 után a Bp. Spartacus játékosa lett.
A Fradiban az 1961. decemberi dél-amerikai túrán három mérkőzésen szerepelt.
Indulás Dél-Amerikába
Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával, fotó: Kocsis György
ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!
