Nagy L. naplója: FTC – 1995 augusztus – Bejutottunk a mennyországba!

naplo_augusztus

1995. augusztus 1.

Kedd ! Méghozzá FRADI-KEDD !

Jó néhány hónapja már. hogy minden kedden sajtónapot tart az egyesület vezetése. Ezen tájékoztatják az újságí­rókat és persze a közvéleményt az aktuális hí­rekről. így lassan azt lehet mondani, hogy fogalommá vált a szókapcsolat.

Lisztes Krisztián lett az év legjobbja a csapaton belül a szurkolók szavazatai alapján, nem sokkal megelőzve Lipcsei Pétert. Mivel a hét végén indul a bajnokság a keret is lassan véglegesnek mondható. A távozók:

Balogh Tamás; Nem tudni hol véd ezután;
Bubcsó Norbert Csepel SC (kölcsönbe);
Kenneth Christiansen hazatért Dániába;
Czéh László Izraelben folytatja;
Gregor József Ausztriában folytatja;
Horváth Dezső Debrecenben véd tovább;
Lipcsei Péter FC Portó;
Szűcs Mihály III. ker TTVE (kölcsönbe);
Szekeres Tamás MTK;
Eugen Neagoe hazament Romániába.
 
 
Szép lista, de az is amelyik az új fiúkat tartalmazza:
 
Babatünde Fatusi Nigéria Tavaly a PMSC-ben játszott 8-szor;
Hajdú Attila Csepelről hoztuk haza;
Zorán Kuntics Parmalatból-13 mérkőzésen 11 gólt lőtt;
Nyilas Elek Vác FC -ben 100 bajnokit játszott;
Vincze Ottó Sionban 2 évig, tavaly Vasas de FTC nevelés;
Dejan Milovanovics Spartak Subotica-ból Szerbiából.

Novák Dezsőt megkérdezték, hogyan állí­taná össze a kezdőcsapatot, ha ma lenne az első forduló. Az edző válasza:

í­gy kezdünk majd Debrecenben:

Hajdu-Telek-Simon. Keller-Nyilas, Albert, Vincze, Lisztes, Kecskés-Kopunovics, Kuntics.

Azért, hogy az egész keret itt legyen a fentiekben nem emlí­tettek: Szeiler, Hrutka, Kuznyecov, Páling. Nagy Zs.. Zavadszky, valamint a saját utánpótlásból felhozott Timár János kapus, Romanek Imre csatár.

Az NB l-es edzőket megszavaztatták arról, hogy kit tartanak az év edzőjének.

Az eredmény elsöprő sikert hozott : NOVÁK DEZSŐ lett az év szakvezetője, aki ellenfél nézőben járt Belgiumban.

Nagyon erős csapat az Anderlecht és nekünk a maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy továbbjutási esélyeink legyenek.

gomb_foci-150_150_61995. augusztus 2.

Veszprém FC-FERENCVÁROS 0-2 (0-1) Magyar Kupa csoportmérkőzés. Gól: Nyilas, Hrutka

Hajdu – Telek – Simon T., Keller – Páling, Milovanovic, Nyilas, Vincze O., Kecskés Z. – Kuntic, Kopunovic

gomb_foci-150_150_51995. augusztus 5.

Debreceni VSC – FERENCVÁROS 2-0 (1-0)

Hajdu-Telek-Simon, Milovanovics- Nyilas. Albert, Vincze, Lisztes, Kecskés- Kopunovics, Kuntics

Keller nem tudta vállalni a játékot  sérülése miatt, ezért Nováknak Milovanovicsot kellett a helyére állí­tani.

Termesztésen nagyon nagy várakozás és telt ház várta a csapatokat. Sőt, a helyiek már előző napon üzengettek Budapestre, hogy csak az jöjjön akinek már van jegye. Mi itthon néztük a derbit a TV-n. Hármasban a Tónikával és a Faterral.

A tavalyi szotyolás ügyre emlékezve (akkor, le is fújták a mérkőzést, és elvették a pontokat a hazaiaktól) egy debreceni bedobott egy zacskó napraforgót a játéktérre, már az első percben. Vágner egy ejnye-bejnyével elintézte a dolgot.

Nagy lendülettel kezdtek a hazaiak, és kitűnt, hogy nagyon összeszokottak -szemben velünk, ahol bizony többször kitűnt az összecsiszolódás hiánya. Az első tí­z perc egyértelműen a Hajdúságiaké volt. Ráadásképpen Vágner bí­ró is igencsak oda húzott. Milovanovicsot már a 15- percben kiállí­totta, túlságosan is szigorúan, érdekes módon a csapat ezután tért magához. Kuntics jutott el a Debreceni tizenhatoson belülre. A középen és főleg teljesen egyedül érkező Kopunovics elé tálalt. Az átadáson látszott, hogy valamikor már játszottak együtt. Sajnos Kopunovics rálépett a labdára a legdöntőbb pillanatban, í­gy odalett a lehetőség. Néhány perc múlva egy ártatlannak tűnő támadás végén, az ötösön Teleket egy debreceni megelőzte, és némi bizonytalankodás után -ezalatt Manci újra elé vetődött- lőtt. A labda némileg irányt változtatva a bal felső sarokba vágódott – Hajdú nem védhette. (Kapusunk már ezen a mérkőzésen is nagyszerű dolgokat produkált). Az első félidő lejárta előtt cseréltünk és Vinczét Hrutka váltotta fel. A lecserélt játékos, nem rossz teljesí­tmény miatt mehetett zuhanyozni, hanem azért mert a taktika indokolta ezt. Az első félidőben tulajdonképpen kiegyenlí­tett volt a játék, ha figyelembe vesszük azt, 10-en voltunk.

A második félidőben ott folytatódott minden, ahol az elsőben abbamaradt. A DVSC támadott, de ha néha helyzetbe is kerültek ott volt Hajdú. Emberhátrányunk ellenére sem tudott az ellenfél tartósan fölénybe kerülni, és szórványos kontráinkban benne volt az egyenlí­tés lehetősége. A képernyő előtt legalábbis í­gy éreztük. Sajnos nem ez következett be. Sőt !

Dombi a szélen elfutott, már majdnem a pályáról is kifutott, amikor feldobta magát. Vágner feltette a működésére a koronát , 11-est adott a műesésért, pedig nagyon közel állt az esethez. Sándor Tamás belőtte.

A debreceni közönség újra lejáratta magát, hisz ahelyett, hogy a fiatal és valóban tehetséges csapatukat éltették volna, minket ‘találtak meg”.

Novák Dezső kihasználta mind a három cserét (ettől a szezontól hármat lehet cserélni) és pályára küldte előbb Pálingot, majd Fatusit. Utóbbit a fater nagyon várta, mert szerinte ő lesz akitől a legtöbbet várhatjuk. Most még nem váltotta meg a világot, de van még lehetősége.

A TV riporter már azt kezdte mondani, hogy az utolsó évek hasonló párosí­tásain mindig 2-0 volt az eredmény, amikor Nyilas belefojtotta hiábavaló okfejtését. A tizenhatos bal oldalán betört -egy kitűnő kiugratással – majd mindenkin túljutva… de a kapus elhúzta a lábát. A jogos 11-est a sértett értékesí­tette. Nagy csönd lett a lelátón, pedig már csak hat perc volt hátra. Ez a “hallgatás”, dicséret volt ránk nézve, hisz megszeppentek a hazai drukkerek. Sajnos az eredményen már nem tudtunk javí­tani. Mivel a legnehezebb idegenbeli mérkőzésen vagyunk túl és létszámhiányosan sem szenvedtünk megsemmisí­tő vereséget, nem kell szomorkodnunk. Az látszott, hogy a csapatban vannak jó néhányan akik tegezik a labdát, és ez biztató a jövőre nézve. Ennél a teljesí­tménynél azonban több kell -főként szerdán a BEK találkozón-, ha meg akarjuk védeni bajnoki cí­münket.

1975. augusztus 8.

A csapat már kint van Brüsszelben és edzést is tartott a mérkőzés szí­nhelyén a Constant Van den Stock-stadionban. A felkészülésbe azért belefért egy kis városnézés is, ami kibővült egy Waterloo-i látogatással. Reméljük e hely, mely Napóleon vereségéről hí­res csak ma “érvényes”, és a holnapi találkozó nem lesz Waterloo számunkra. Sajnos Keller sérülése makacs, í­gy ő nem játszhat miként Hrutka sem, aki szombaton belázasodott. A küldöttség ennek ellenére nagyon elszánt és bizakodó. Mindenki tudja, hogy nagyon nagy jelentőségű a találkozó. Sajnos valószí­nűleg a belgák is. Csak a maximumot nyújtva érhetünk el jó eredményt. Az Anderlecht futballistái nagyon jók. A Fradinak és az egész magyar labdarúgásnak nagyon-nagyon jól jönne a továbbjutás. Nem csupán anyagilag, de azért is mert egyszer már ki kell lépni ebből a langyos semmiből, ebből az eredménytelen miliőből. Mindenkinek mindent meg kell tennie, mert a közömbösséget, a kényelmeskedést és a harc feladását senkinek nem tudnám elnézni, megbocsájtani. Még annak árán is ki kell hajtanunk magunkat, hogy esetleg kikapunk az UTE csapatától a következő bajnokin. Ott lehet javí­tani – itt nem.

Mindezt Novák Dezső mondta el a csata előtti edzés után. Még nyolc óra van hátra a kezdésig, de már érzem a mérkőzés közeledtének feszültségét. Az embernek a Fradi-szí­ve bizakodik, de ha logikusan végiggondolja az esélyeket az erkölcsi sikerrel is beéri. Igaz, ha mi rosszul szereplünk az idén, akkor az elkövetkező években a magyar bajnok valószí­nűleg csak az UEFA kupában indulhat, hisz leszorulunk a 24. helyezés alá. Ezért holnap este az egész magyar fociért szállunk ringbe.

1995. augusztus 9.

bl_logoRSC Anderlecht-FERENCVÁROS 0-1 (0-0)

15 ezer néző és közöttük a legszerencsésebb 5-600 Fradista, akik már kora reggel járták a csipke fővárosát. Délelőtt mindenkire mosolyogtak, amire mosoly volt a válasz. Némi éneklés, egy-két sör, de ez belefér. A meccs előtt lett volna egy kis csetepaté, de a határozott belga rendőrök megakadályozták a két szurkolótábor találkozását.

FTC: Hajdu-Telek-Kuznyecov-Páling, Nyilas. Simon, Lisztes, Kecskés-Albert- Kopunovics, Kuntics.

RSC Anderlehct: De Vlieger -Crasson. GrOn, Doll. Babayaro-Preko. Zetterberg. Karagí­anní­s,* Walcrn. Boffin -De Bilidé. EdzŐ:Herbert Neumann

Ma már az órákat számoltam. Mennyi van még hátra a végső bí­rói sí­pszóig !? A tisztes helytállás helyett, szerencsére most már veszteni valónk is lett. Főleg a végén nagyon siettettem volna az óramutatót. De a német Kurg csak nem akarta lefújni. Talán ez volt az egyetlen, amit fel lehet neki róni, ( 95 percig tartott a mérkőzés ) hisz végig nagyon korrekt volt.

Egy ilyen derbit nem lehet fotelből nézni. Mivel a kispadon nem szorí­tottak nekem helyet, a kisszéken ülve izgultam végig a meccset.

Felettébb jól kezdtünk, és egyáltalán nem szorultunk be a kapunk elé. A csapat nagyon fegyelmezetten és bátran játszott Kuznyecov jól őrizte az egy szál csatárt, de a középpályán is magabiztosak voltunk,

8. perc: Kecskés bal oldalról adott középre. Kuntics némi habozás után visszaadta a bőrt lövésre. Nyilas lőtt, de mellé ment a sistergő bomba.

Két perc múlva Kecskés kapott sárgát. De nem hiába, mert veszélyes akciót állí­tott meg. Az első negyedórát már kihúztuk, sőt, ha Lisztes tökéletes indí­tása után Kopunovics nem pepecsel addig, amí­g a sokáig kiszolgáltatottnak tetsző Cresson oda nem ér, a vezetést is megszerezhettük volna. A tizenötezer néző közül csak a mieink hangját lehetett hallani. Jellemző módon az Európai kilencediknek rangsorolt ellenfelünk 30 perc alatt egyetlen helyzetet sem tudott kialakí­tani a kapunk előtt.

29. perc. Szabadrúgás 22-23 méterről. Ha a Lipcsei Peti itt lenne, szállt föl a sóhaj az egész családból. Sajna nem volt, pedig a szög pont az volt, ahonnan a gólokat szokta rúgni. Ehelyett Kecskés Albert elé pöccintett, majd a lestoppolt labdát a kapura szúrta. A jobb sarokba tartó lövést a kapus elvetődve hárí­totta. A belgák nem adták fel, és újra és újra támadásba lendültek. De a csapatunkban mindig volt valaki aki közbelépjen. Hősies küzdelem folyt minden labdáért. A házigazdák a 30. percben jutottak el legelőszőr komoly helyzetig. Walem jobb oldali beadása mindenkin átszállt, Preko az ötös sarkán egyedül vehette le a játékszert. A bal sarok felé tüzelt. Kapusunkon mér átjutott a lövés, de ott volt a vonalon Simon – aki a FRADI-SZíV, két lábon járó megtestesí­tője – és kivágta a gólba tartó labdát. Nem sokkal utána Lisztes elveszí­tette a bogyót a középpályán. Preko indí­thatott, de a lövés elkerülte a kapunkat. Sokszor próbálkoztak a hazaiak 20-25 méterről, de nagyon gyengén csinálták. Még Kecskés -rosszul – középre kifejelt labdáját is elhibázta Zetterberg. A 35. perctől a félidő lefújásáig nagyon meleg pillanatokat éltünk meg, de végül is kihúztuk, í­gy 0-0-al mehettünk pihenőre.

Mindent egybevetve meg kell állapí­tani, hogy ilyen komoly, Európa hí­rű vetélytárs otthonában számunkra bizony ritkán adódik ennyire nyugodt és mindenféle szempontból kiegyensúlyozott negyvenöt perc, hisz a statisztika szerint 51-49 % volt a labdabirtoklási arány.

Annál izgatottabbak voltak a belgák. A lelátón és a pályán egyaránt. A TV közeli képei arról tanúskodtak, hogy a mieink elszántak, de nyugodtak, mí­g az ellenfél ideges, vitatkozik és néha még hisztizik is. Az edzőjük olyan fehér volt mint a legfinomabb brüsszeli csipke.

Az 52. percben Craeson helyett Haagdoren állt be. Bár ne tette volna. Rengeteg bajt okozott nekünk, de csak az idegeinket borzolta, kapufájával, a hálónkat ő sem tudta bevenni. Egy perc múlva Preko robogott a kapunk felé. Boffint szöktette, ő azonnal középre adott. A labdát Kuznyecov fejjel nem érte el, nem í­gy  Bilde, aki viszont keresztben gyengén a bal kapufa mellé bólintott. Ezután a mi perceink következtek. Előbb Albert, lágy keresztbe í­velését Kuntics lőtte kapura. A labda egy védőn irányt változtatva jutott szögletre. A TV képernyőjén egy pillanatra úgy tűnt a kapuba jut, de erre még várnunk kellett néhány percet. Az 58. percben teljes volt az öröm a kinti ZÖLD-SASOK és a hazaiak körében egyaránt. Lisztes, a saját térfelünkről, tanári passzal ugratta ki Zorán Kunticsot a leshatáron, mintegy 40 méteres átadással. A csatár lefutotta a teljes belga védelmet. Szépen megvárta amí­g a kapus eldől valamerre, majd a kapu jobb alsó sarkába helyezett. Óriási volt a boldogság. A belga televí­ziósok dicséretére legyen mondva, ezekben a pillanatokban beadták a maroknyi FRADI-TÁBOR képét az adásba. Mindenki tombolt. A srácok egymás nyakába ugrálva köszönték meg a sorsnak, hogy ott lehettek ennél a pillanatnál – a hőseink közelében. Kicsi otthonunk, a függőleges “örülést” egyszer mér megsí­nylette, í­gy a szőnyeg adott teret a boldogságomnak.

Novák Dezső előre megmondta, hogy a védelmük nem a leggyorsabb, és igaza lett, hisz Kuntics állva hagyta őket. De még fél óra és most már van mit veszí­tenünk. Felváltva kerültek veszélybe a kapuk. A játék ezután,még kiegyensúlyozottabb lett. Igaz, egy percig sem játszottunk alárendelt szerepet.

A 68. percben Nyilas lőtt kapura, egy védőn irányt változtatott a labda, de a kaput sajnos elkerülte. Az idő fogyott és a hazaiak egyre kétségbeesettebben próbálkoztak, hiábavalóan. A középpályán Albert és Nyilas nagyszerű labdatartásával, a védelemben pedig Telek vezérletével és csodálatos keresztezéseivel, melyek olyan tiszták voltak mint a frissen hullott hó, uraltuk a játékot. Aztán elérkezett a 90. perc. Ami azután volt, az maga a bizonytalanság. Ilyenkor gólt kapni, borzasztó lenne, 91. majd 92. perc. Még cserélni sem tudunk, hisz leginkább az idő múlatása céljából a 78. percben Kunticsot Nagy Zsolt váltotta fel. A 82. percben Albert helyett Vincze O. lépett pályára, aki egy két csellel megtréfálta a belgákat. Zavadszky azonban, miután a 90. percben Kopunovics helyett jött be, a labdához sem igen tudott férkőzni. A Tv riporter meg is jegyezte: Talán labdához sem ér! Igaza lett. A bí­rónak azonban nagyon tetszett a játék, mert nem akart a sí­pjába fújni. A 95. percben aztán lefújta.

Ez a siker az utóbbi évek legnagyobb magyar futballsikere. Nekünk pedig az elmúlt 20 év legnagyobb nemzetközi sikere. Nagyon nagy lehetőség előtt állunk, hisz beléphetünk a BAJNOKOK LIGÁJÁNAK 16 TAGÚ ELIT KLUBJÁBA. Leí­rni is meseszép, de a nagyterem ajtaja már nyitva van… !

A kint lévő szurkolótársak újabb ajándékot kaptak a csapattól. A vadonatúj mezeket dobálták ki nekik a játékosok. Szép gesztus volt, csak az a kár, hogy a TV-n keresztül nem lehet kidobni. A csapat tagjait külön értékelik. Voltak jók és még jobban játszók. A legkellemesebb meglepetést Kecskés és Nyilas okozta, hisz húzóemberekké léptek elő.

Hajdú:                 Magabiztossága nyugalmat adott a védelemnek.

Kuznyecov:      Nagyon-nagy harcban jól őrizte az éket.

Telek:                  Ha ilyen teljesí­tményt látnak tőle a nyugati csapatok, nem sokáig játszik nálunk.

Péling:                A tőle megszokott zakatolás nagyon sokat segí­tett a védekezésben.

Nyilas:               Olyan magabiztosan játszott, hogy a csapat egyik motorja volt.

Lisztes:              Sokáig nem nagyon találta a helyét, viszont adott egy olyan gól paszt, amilyet nagyon kevesen tudnak

Simon:               Megalkuvást nem tűrő játéka az, amiért ezt az eredményt el tudtuk érni.

Kecskés:           Nagyon jó játékossal találta szembe magát, mégis volt ereje a védekezés mellett néhány jó beadásra

Albert:             A visszavont középcsatár szerepkört az első félidőben nem igen tudta megtölteni tartalommal. Miután  viszább húzódott, sokkal hasznosabb volt.

Kopunovics:  Az első félidőben Albert sarkalása után volt egy nagyon kecsegtető helyzete, sajnos kimaradt.

Kuntics:           A két ék közül ő vállalt többet, és persze megszerezte a győztes gólt,  ami mindenképpen kiemeli a mezőnyből.

Sokáig emlékezetes mérkőzés volt. Ahhoz, hogy a klub történetének arany lapjait bőví­thessük, és ne csak egy csodálatos, mégis csak egy részsikerben legyen részünk, két hét múlva még újra helyt kell állni. Ugyanilyen alázattal és ugyanilyen magas szí­nvonalon játszva, mert csak í­gy juthatunk tovább a nagyon jó ellenféllel szemben.

1995. augusztus 11.

A Nemzeti Sport mai főcí­me:

“Brüsszelben együtt volt a három Fradi-E: ERKÖLCS, ERŐ, EGYETÉRTÉS”

Mindenki a mérkőzés hatása alatt van még mindig. A belgák is akik kaptak hideget-meleget sajtójuktól.

Az öröm mellett Novák Dezső – szokásához hí­ven – hideg fejjel értékelt.

Az Anderlecht semmivel sem tudott meglepni minket. Amit megbeszéltünk a taktikai értekezleten a fiúk megpróbálták maximálisan teljesí­teni -többnyire sikerült is. Nem ijedtünk meg a nagynevű ellenféltől, és igazán profi módon játszottunk. De ne feledjük, csak csatát nyertünk, a háború még nem fejeződött be.

Hegyi Iván a Népszabadság szakí­rója két napja lelkendezik a csapatról, pedig ő nem nagyon szokott még dicsérni sem – magyar futballistát. Nagyon-nagyon elismerően szólt edzőnkről (akinek én személyesen gratuláltam) a kitűnő taktika miatt. A kapus előtt két hátvéd játszott. Mí­g a középpályán tömeges felvonulást rendeztünk azért, hogy semlegesí­tsük az ellenfél legjobb alakzatát. Elöl pedig a két ék és Albert, visszahúzódva. A szakvezető mellett a játékosok is higgadtan értékeltek, és elmondták, hogy tudják ez még csak egy lépés a siker felé. Egy régóta kint élő, valamikori Vasas focista:

“Ott ültem a csodálatos Fradi-szurkolók közelében. Titokban döntetlenben reménykedtem, és végül micsoda ajándékot kaptam! Amikor a fiúk a szokásos csatakiáltások után rázendí­tettek a Himnuszra, vigyázzba merevedve álltam, fogtam-szorí­tottam feleségem kezét, s nem tudtam parancsolni a könnyeimnek.”

1995. augusztus 14.

gomb_foci-150_150_5FERENCVÁROS – UTE 2-0 (0-0)

Hajdú – Telek – Simon, Kuznyecov – Páling, Albert, Nyilas, Lisztes, Kecskés – Kopunovics, Kuntics

A brüsszeli hőstett megtette hatását- Nagy várakozás előzte meg ezt a hagyományos presztí­scsatát. Ebben segí­tettek az újságok is. Napok óta lelkendeznek a kupaszereplésről. Sorra jelennek meg a cikkek, ki hogy élte meg a kassai (az UTE győzött itt) és a brüsszeli eseményeket. Személy szerint én is nagyon vártam az új Fradi élőben történő bemutatkozását.

Az utánpótlást is magammal vittem, hagy szí­vja be a Fradizmust. Még nem értünk fel a szokott helyünkre (6/18/ 23-24) amikor a lelátó alatt már hallottuk, a csapat kijött melegí­teni. A fiatalok “szép volt fiúk”-kal köszöntötték őket.

Az egyesület vezetése pedig Pozsonyi Lajosnak adott át egy pazar kupát abból az alkalomból, hogy 50 éve kötődik az egyesülethez. Fiatalon hokis volt, most a fényképezőgépével villog. A hangulat felettébb emelkedett volt. Mindenki még mindig a szerdai események hatása alatt volt. Annak ellenére, hogy már napok teltek el és annak, hogy megtudtuk a visszavágóra igen borsos jegyárakat állapí­tottak meg. A mi – mellesleg nagyon jó helyünkre – 1900 Ft-ba kerül a belépő.

A csapat rohamokkal kezdett. Előbb Albert mozgatta meg a kapust, majd Kuntics verekedte le magát az ötösig, ahonnan lőtt, de a kapus védett. Két perc múlva Nyilas labdáját szúrta rá 16-ról, de az ellenfél portása egy bravúrt bemutatva védett. A kezdeti rohamok azonban nem vezettek eredményre, mert az UTE fegyelmezetten és jól játszott. Az első félidő további részében kiegyenlí­tett játék folyt. A vendégeknek is volt lehetőségük, habár nem túl nagyok. Lisztes azonban két í­zben is lőhetett, sajnos mindkétszer ballal. Már a kezében volt a sí­p a bí­rónak, hogy elindí­tsa a második félidőt, amikor a kapu mögül vagy 30 kiló pénztárgépszalagot dobtak be – szinte egyszerre. Látványnak szép volt, de Puhl nem igen értékelte. Tulajdonképpen én sem, mert kár balhét csinálni.

A szünetben Novák cserélt, Kopunovics helyére Fatusi állt be és lendületes játékot mutatott be. De a legtöbb veszélyt kapura Zorán Kuntics jelentette, akit az első félidőben csak szabálytalanul tudtak szerelni. A csapat egyik legjobbja. Nyilas játszotta be a labdát Kunticsnak a 16-oson belülre. A csatár, amúgy ví­zilabdás módjára, beforgatta a hátvédet, aki lerántotta. A 11-est Nyilas értékesí­tette.

A kapott góltól még magukhoz sem tértek a lilák amikor újra zörgött a hálójuk. Kecskés a saját térfelünkről í­velte előre a labdát. Már úgy nézett ki, a védők megszerzik, de az egyik sarokkal akarta levenni- nem sikerült. Kuntics aki ott ólálkodott, lecsapott rá és szenzációs gólt szerzett. Egyedül vezethette rá a kapusra a bőrt. Elhúzta mellette, de bal felé kisodródott. A visszarohanó hátvédet egy vissza csellel elküldte, majd az üres kapuba emelt. A kapus és a bekk a lábai előtt fetrengtek igyekezetükben , de ő hidegvérrel megoldotta a helyzetet, a nézők nem kis gyönyörűségére.

Elkezdődött a karnevál. Volt hullámzás, ollézás, minden ami a hangulatot fokozza. A csapat további gólokat szerezhetett volna, de Kecskés öt méterről nem talált be, igaz nemsokkal utána húszról volt egy olyan lövése, aminek hárí­tásához kapusbravúrra volt szükség. A 65. percben Hagy Zsolt a 70. percben Vincze Ottó állt be Albert és Lisztes helyett. Két klasszisunk ma nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz. Szerencsére Nyilas és Telek vezérletével a többiek átvették az ő szerepüket is. A két gyors ember viszont új lendületet adott a csapatnak. Az utolsó fél órában örömfocit mutattak be a SASOK, de az eredmény már nem változott. Végül is egy igen jó hangulatú rangadón nyertünk, amit a Tibike is nagyon élvezett.

Az első félidőben kifárasztottuk az ellenfelet, mí­g a másodikban gólokra váltottuk a fölényünket. Az újságí­rók Teleket látták a mezőny legjobbjának, í­gy ő kapta a pénzjutalmat. Mellette azonban meg kell emlékezni Zorán Kunticsról aki végig nagy elánnal játszott, és a gólokban is elévülhetetlen érdemei vannak. A középpályán Nyilas nyújtotta a legjobb játékot, akit nagyon jó, hogy idehoztak.

1995. augusztus 19.

gomb_foci-150_150_5FERENCVÁROS-Békéscsaba 3-1 (1-0)

Az elmúlt 20 évben csak egyszer sikerült nyerni Békéscsabán, még annak idején Nyí­l góljával. Úgyhogy előre egy döntetlennel is kiegyeztem volna.

Hajdú – Telek, Simon, Kuznyecov – Páling, Albert, Nyilas, Lisztes, Kecskés – Fatusi, Kuntics.

Amikor a rádiót bekapcsoltuk a körkapcsolásra már 2-1 volt az eredmény, úgy az 50. perc tájékán. 20 percnyi izgalom után dőltem csak hátra amikor, Kopunovics bebiztosí­totta a győzelmet. Az első gólt ki más, mint Kuntics szerezte. A 22. percben Nyilas szerelt a félpályánál, majd Kecskéshez játszott, aki 30 méterről tálalt a szerb csatár elé. Zorán a jobbösszekötő helyén levette a labdát, majd a kapu hosszú sarkába rúgta.

A második félidő első akciójából növeltük az előnyünket. Lisztes szólózott, majd 14 méterről középről a lábak alatt a jobb alsó sarokba lőtt. A nem túl erős lövést a kapus későn vette észre, í­gy azt már nem védhette.

A hazaiak csakhamar szépí­tettek, de a 77. percben Simon jobboldali beí­velését a hosszú saroknál árválkodó Kopunovics a hálóba fejelte.

Az utolsó pillanatokban Kuntics köszönhetett volna be, de kihagyta, í­gy maradt az eredmény, mely bizakodással tölthet el mindenkit a jövő szerdai visszavágó előtt.

Igaz, BEK ellenfelünknél az edzőt kirúgták, és az új trénerrel  4-0 arányban nyertek a hétvégi fordulóban.

Novák Dezső:

Rendkí­vül örülök a győzelemnek, hisz hosszú idő után sikerült újra nyerni a csabai oroszlánbarlangban. Rászolgáltunk a sikerre, hisz nem egy hajszálon múlott, mivel három gólt is elértünk. Frissebbek voltunk és ezúttal a mi taktikánk érvényesült.

A csapat legjobbjai: Hajdú, Telek, Nyilas. Mindhárman 7-es osztályzatot kaptak a Nemzeti Sporttól. Fatusi, Lisztes. Albert 5-öst ami nem túl jó teljesí­tményt takarhat. Sajnos utóbbi újra megsérült. A csapat többi tagja 6-osra teljesí­tett a sportlap szerint.

A portóban Lipcsei Peti kezdő volt az első bajnoki mérkőzésen. Igaz, a 65. percen lecserélték, de a nézők vastapsa mellett vonulhatott le a pályáról.

1995. augusztus 21.

Hazafelé menet a pályánál azt tapasztaltam, hogy a pénztárak már nem is voltak nyitva ! Talán már el is fogyott minden jegy ? Mindenesetre a jegyüzérek szorgalmasan kí­nálgatták a portékát. Az egész ország várja a nagy mérkőzést. A fiúknak állí­tólag fejenként 2.000.000 Ft van beí­gérve a továbbjutás esetére. Ha sikerül, megérdemlik.

1995. augusztus 22.

EGY-NULLA ÉS A JEGY-NULLA. Mármint a nagy mérkőzésre az Anderlecht ellen. Ez volt a helyzet a mai napon. Az egyik bulvárlapunk arról adott hí­rt, hogy a Nyugati-pályaudvaron már 8000 forintért kí­nálnak egy belépőt. Az üzérek arathatnak, hisz a belépők már napokkal ezelőtt elfogytak.

1995. augusztus 23.

Az évtized legfontosabb mérkőzésévé lépett elő a BEK visszavágó azáltal, hogy nyerni tudtunk odakint, Brüsszelben. Kora délután, úgy fél kettő körül, már megindult az élet a pálya körül. Ekkor érkeztek a belga szurkolók is. Kedélyesen latolgatták az esélyeket a magyarokkal, már amelyik valamilyen világnyelven meg tudott szólalni. Két órával a kezdés előtt már én sem bí­rtam ülve maradni. Ezt látva az Ibolya elindí­tott, mondván fölösleges itt tipródnod.

Két öcsémet sürgetve, úgy 70 perccel kezdés előtt értünk ki. Nagyon nagy volt a forgalom a stadion körül. A kapuban az ellenőrzés olyan szigorú volt, hogy még az újságot is elvették- mondván gyúlékony. Nem volt minden kapunál ilyen szigor, hisz még görögtűz is bejutott, aminek a meggyújtására aztán a csapat alkalmat is teremtett. Ezt leszámí­tva szerencsére balhé nélküli volt a találkozó. A rendezők meg is tettek ennek érdekében mindent. Telek Manci egy hordozható mikrofonban kérte a tábort, hogy semmi balhé ne legyen. Csak a hanggal buzdí­tást kérte, hogy megmutassuk a művelt nyugatnak, hogy mi is Európához tartozunk. A kezdés előtt fél órával a csapat félelmetes hangorkán közepette jött ki melegí­teni. A játékosok (és mindenki) falfehérek voltak, de az elszántságuk érezhető volt. A hangszórókból dübörgött a zene. Tüzelték a közönséget, a Oueen (Mi vagyunk a bajnokok), a Rocky (a Tigris szeme) és a mi dalunkkal a Go West-tel. A közönség a kezdésre már igen-igen nagy hangulatba került.

Kivonultak a csapatok és elkezdődött az, amire két hete várunk reménykedve-szorongva, mert az ellenfelünk világhí­rű, nagyszerű csapat. A fiúk ennek ellenére az újságí­róknak bizakodólag nyilatkoztak.

bl_logoFERENCVÁROS-AHDERLECHT 1-1 (0-0) 16 737 néző, ebből fí­zető:15 652

FTC :Hajdú – Telek – Kuznyecov – Páling, Nyilas. Simon, Lisztes, Kecskés – Vincze O.- Kopunovics, Kuntics.

RSC Anderlecht:De Wilde – Crasson. Grün, Doll, Babeyaro-, Karagiannis, Vereavel, Walcm, Boffin – Preko, De Bilidé. Edző:Raymond Goethale

Már az elején látszott, hogy a belgák nehezen tudják majd feltartoztatni Kunticsot, akiért nem hiába izgultam egész nyaralásom alatt. Vajon sikerül-e megszerezni ? Szerencsére sikerült, és mostanra csodálatos teljesí­tménye okán az egyik kedvencemmé vált. Jól kezdett a társaság, és feledtetni tudták, hogy az ellenfelünk milyen nagy csapat.

A 2. percben Kecskés keresztbe í­velését Vincze Ottó durrantotta rá. A labda egy hátvéd fejét találta el,  irtózatos erővel. Bár csak elhúzta volna, és a lövés a kapuba jut.

Az 5. percben Kecskés szabadrúgásból legurí­tott labdáját újra Vincze csavarta rá, de a belga kapus a felső saroknál megfogta. Negyed óra kellett a vendégeknek ahhoz, hogy a 16-ig eljussanak. Versavel lövésébe azonban beleléptek a védők, í­gy az Hajdú zsákmánya lett.

19. perc még mindig 0-0, Kuntics nem hagyja a védőket egy percre sem nyugton. De Wilde ki akarta kí­sérni a labdát, hogy kirúgás következzen, de klasszisunk estében a kapu elé í­velte azt. Sajnos már mindenki elveszettnek hitte a labdát, í­gy visszahúzódott a csapat. A kapu előtt pedig nem volt senki, hogy bepöccintse a hálóba a beadást. A nézőtér tombolt, de hiába. Egy perc múlva Kuznyecov vetődött bele egy lövésbe, í­gy az hatástalan volt. A belgák nagyon jöttek, de igazi helyzeteik nem voltak. Ennek ellenére szorongással teltek a percek, mert egy hiba és vezetéshez jutnak. Helyzet a belgák előtt, egy Lisztes hiba után (középre fejelte ki a beadást). A lövés azonban -úgy 20 méterről elkerülte a kaput. Krisztián mindjárt javí­tott a másik kapu előtt. Lövését azonban védte a kapus. A nézőtéren a meleg és a feszültség néha még a kiabálást is elhallkí­totta, hogy aztán egy nehéz szituáció után újra zúgjon a HAJRA-FRADI.

Annak ellenére, hogy többet volt az ellenfélnél a labda, végül is az történt a pályán amit mi akartunk, hisz az eredmény még mindig 0-0 volt. Vajon ki mert volna abban reménykedni a sorsoláskor, hogy másfél mérkőzés után még mindig mi leszünk a továbbjutók. Kuznyecov percei következtek. Előbb egy veszélyes lövést hatástalaní­tott, majd egy kitűnő kiugratással hozta helyzetbe Kopunovicsot. A csatár azonban egy jó lövés helyett gyengén a kapusba lőtt. Néhány perc múlva újra ő léphetett ki, és megint egyedül. Ajtó-ablak helyzetben lőtt, de a kapus a kapufára tolta a labdát. A szöglet után a belga védők majdnem saját kapujukba csúsztatták a beadást. Az első félidő végén ezek a lehetőségeink voltak. Sajnos nem sikerült egyiket sem értékesí­teni, pedig egy gól nyugtatólag hatott volna a pattanásig feszült idegeinkre. Szegény Kopunovicsot el is küldtem melegebb égtájra, mikor a második ziccert is elszúrta. Gorán is érezte, hogy nem akármit szalasztott el, hisz az arcát a kezébe temetve futott hátra. A perceket számoltuk, mert a belgák egyre csak jöttek és jöttek. Sajnos a középpályánkon egyszerűen átrohannak. A szünetig azonban nem sikerült helyzetbe kerülniük.

Három félidőnyi játék után még mindig mi voltunk a továbbjutók. De mindenki úgy gondolta, hogy még nincs lefutva a mérkőzés. Ha Kopunovics helyett Kuntics kerül kétszer helyzetbe… A sportban azonban nincs ha !

A szünetben arra járt egy mozgó árus. Nagy tülekedés volt körülötte, amikor lerakta kosarát. Megláttam, hogy a kí­nálatban szerepel egy zöld-fehér csoki vagy mi?, amit kapkodnak. Az utolsó kettőhöz jutottam hozzá. Boldogan tettem el, reménykedve, hogy örök ereklye lesz, mármint a csomagolása. Elkezdődött a második félidő, egy nagy belga offenzí­va. Kezdeni azonban mi kezdtünk jobban! Lisztes Grünbe rúgott egy indí­tást, ám a leperdülő labdára Kopunovics csapott le. Rávezette azt Babayaróra, majd jobbra Kunticshoz passzolt, aki néhány lépés után okosan honfitársa elé emelt. Kopunovics a harmadik sakk-matt helyzetet már nem hagyta kihasználatlanul. 6-7 méterről a kapus feje fölött. Jobbal a léc alá lőtt, majd félmeztelenre vetkőzött -örömében.

Ezt azonban én nem láttam -csak este a TV visszajátszását- hisz a szentélyünkben soha nem látott boldog örömujjongás kezdődött, mely gombócot ragasztott az ember torkába. Szavakkal leí­rhatatlan mámor volt ez egész nézősereg. Nagyon közel kerültünk a továbbjutáshoz. 40 perc azonban még hátra volt. A csapat szerencsére jól játszott, í­gy bizakodtam, már nem vehetik el a sikert. Kettős cserével próbálkoztak a vendégek. Kaagdoren és Zetterberg jött be. Novák -nagy hadvezérünk, aki tettekkel hallgattatta el a felelőtlen bí­rálóit- válasza Nagy Zsolt volt, aki a gólszerző helyére állt be- Kopunovics tapsvihar közepette hagyta el a játékteret, kicsit sántikálva.

Az eddig kifogástalanul bí­ráskodó skót Játékvezetők (Leslie Hottram -Flewaing, Simpson) elkezdtek nyomni minket. No meg a lilák, akik most fehérben játszottak (a mieink a hosszú csikós mezben és a zöld nadrágos szerelésben voltak). Közben Zavadszky is a pályára lépett, a csapat legelfogódottabb tagja helyére (Vincze O.). Mindent egy lapra feltéve támadtak a vendégek, és csak másodpercekre engedtek minket a labdához. Az egyik ilyen alkalommal Nagy Zsolt szerelt a középpályán. Megindult, de ahelyett, hogy a labdát könyörögve kérő Kuntics elé tálalt volna, aki mellesleg teljesen szabadon volt, egyedül akarta learatni a dicsőséget. Szerelték, mi több az ellenakcióból gólt kaptunk. Szabálytalant ugyan, de gólt tudtak szerezni. Kalem í­velt a védők között kibújni készülő De Bilde (akinél mellesleg nem sok jobb csatárt láttam életemben-mármint élőben) elé, aki erőszakosan áthámozta magát Teleken, majd a kiinduló Hajdú arca előtt a hálóba talpalt. A labda alig vánszorgott át a gólvonalon. A védőink leálltak, hisz mindenki azt hitte, már rég szabadrúgást adott kifelé. De nem ! Gólt í­télt, nem kis megdöbbenésünkre. Még 25 perc hátravolt ekkor, a szorongás 25 perce, hisz a csapat fáradni látszott, és a belgák az előzmények nélküli góltól új erőre kaptak.

Egy pillanatra amikor kiszabadultunk a nyomás alól Nyilas cselezgetett a vendégek tizenhatosán addig, mí­g kikerült a helyzetből. Aztán újra a kapunk elé szorultunk. Előbb Preko (akitől, én a legjobban féltem) hatalmas 22 méteres lövését ütötte maga elé Hajdú, majd Zetterberg ismétlését védte, csak ő tudja hogyan. De Bilde és társai maximális sebességre kapcsoltak, és nem egyszer csak az utolsó pillanatban sikerült menteni a kaput. Volt két olyan kavarodás a kapunk előtt, melyekben 2-3 lövés is a kapunkra zúdult. Igazi ziccert azonban Telek vezérletével nem engedett a védelem.

A 85. percben megint volt egy ellenakciónk. Kuntics az egész kerület vérnyomását rendezhette volna, de miközben a 11-es ponton ki akarta cselezni a kapust, az levette a labdát a lábáról. A következő alkalommal már okosabb volt, és jól tálalt Páling elé, aki ziccerből Babayarót lőtte le.

A székemben alig bí­rtam magammal. Szinte percenként szökkentünk talpra. A perceket számoltuk, de sehogyan sem akart az óra előre menni. A belgák egyre reménytelenebb helyzetben rohantak előre, de eredménytelenül. Aztán végre valahára lefújta a bí­ró a mérkőzést.

Bejutottunk a mennyországba!

nagy-laszlo_naplo_1995_063_2Olyan kőzuhatag esett le a szorongó FRADI-szí­vekről, hogy abból egy új Sziklás-hegység is kitelne. Az öröm újra a tetőfokára hágott. A Játékosok a földön fetrengve ölelgették egymást, a nézőtéren pedig kevés ember volt aki ne könnyezte volna meg ezeket a pillanatokat. Kuznyecov térdre rogyva imádkozott a kezdőkörben, Kuntics a tenyerébe temette arcát. Telek “Manci” a társakkal ölelkezett. A belga szurkolók szomorúan szedték le a transzparenseiket. A derbi előtt nem valószí­nű, hogy elhitték milyen fantasztikus nézősereg várja őket. A fantasztikus Fradisták, érzelmileg feltuningolva, még a hibákat is elnézték. Egy alakalommal Páling saját tizenhatosunkon belül hibázott egy “könnyű’ helyzetben. Már várta a szokott szidalmakat, de az most elmaradt, sőt taps ütötte meg a fülét.

A kisemberek életében nagyon ritkán adatik meg ilyen felhőtlen boldogság. Az anyagi és sportsikereken túl ez az, ami a csapat legnagyobb sikere. A spontán örömujjongás után a fiúk bementek a székházba, de csak néhány pillanatra. A nézősereg, amely sokáig nem mozdult, “GYERTEK KI? GYERTEK KI” felkiáltással fordult feléjük. Teljesí­tették az ezerfejű Caesar kí­vánságát.

nagy-laszlo_naplo_1995_063_2_21

Néhány tiszteletkör és egy négykézláb vonatozás után aztán lassan oszladozni kezdett a nagy család. Vagy legalábbis elindult hazafelé. Már alig voltak körülöttem, amikor én is indultam, és megláttam két öcsémet a lépcső tetején. Szerencsére -megbeszélés nélkül is odajöttek, í­gy egymás nyakában, egymást átölelve örülhettünk a hallatlan nagy sikernek. A lelátó alatt találkoztunk egy B. Dortmundos és egy Juvés (ami mellesleg nem is Juve volt, aminek a gazdája hangot ia adott) mezbe öltözött szurkolótársunkkal. Ilyenkor mindenkivel haveri alapon elviccelődtünk, hogy melyik csapatot válasszuk -mármint ellenfélül a csoportmérkőzéseken. Metróval mentünk, mint oly sokszor. Már a kocsiban láttam, hogy néhányan poszternaptárt szorongatnak. A Ferenc- krt.-nál aztán a csapatképet is megláttam rajta. Mondom, nekem ilyen kell. A lépcsőn felérve aztán egy kis srác mindhármunknak adott egyet. Nagy örömmel fogadtuk el ezt az újabb tárgyi emléket. A körúton nagy tülkölések és örömujjongások voltak, csak a belga szurkolók busza ment sötétben és komoran. Nem szoktak ők hozzá, hogy ne vegyenek részt a BAJNOKOK LIGÁJÁBAN, hisz mind a három kií­rásban ott voltak a csoportban. Az ő szomorúságukat a mi csodálatos teljesí­tményt produkáló csapatunk okozta. Kiemelni közülük valakit is nagyon nehéz, mert mindenki megpróbálta megtenni azt, ami tőle tellett. Ha mégis valakit kiválasztunk, az Hajdú Attila aki kivédte az Anderlecht szemét. Azt nyilatkozta, hogy az utolsó 20 percre nem is emlékszik, mert egyszer úgy fejbe találta egy lövés, hogy beleszédült.

Erre a teljesí­tményre fel fog figyelni Európa, hisz csak az tudja milyen kitűnő csapatot búcsúztattunk, aki látta őket. Kiesésük ellenére bizonyos, hogy idővel, jó szí­vvel gondolnak majd ránk. Hisz a hatalmas tét nem nyomorí­totta meg a lelkeket, a győzni akarás nem járt kézen fogva a gátlástalan durváskodással. Bár mindvégig nagy volt a nekifeszülés és a csontok is ropogtak, az indulatok nem szabadultak el egyik oldalon sem. Nem mondhatják ránk, hogy rugdosódással győztük le őket. Sajnos Simi csuklója valamikor a játék hevében eltört, de ő jajszó nélkül küzdött tovább, rá igen jellemző módon. Bárki példát vehetne erről a csodálatos sportemberről, aki nem istenáldotta tehetségének, hanem megalkuvást nem tűrő szorgalmának köszönheti, hogy ma a FERENCVÁROS MEGHATÁROZÓ EMBERE.

1995. Augusztus 24.

A NAGY-MECCS hatása alól -mely csodálatos eufória- nem lehet szabadulni nagy ajándékot kaptunk a csapattól és Tibike különösen, hisz ma van a 7. szülinapja. A sajtó a legfelső fokú jelzőket is lassan elkoptatja.

“FRADIADAL”

“VILÁGSZÁM, MÉG AKKOR IS HA GYÖKÖT VONUNK BELŐLE”

“ELLENFÉL? NEM FÉLÜNK!”

vagy

“ISTEN, ÓVD A FRADIT”

nagy-laszlo_naplo_1995_0661

“Ám kérve kérlek Isten, óvd a Fradit,  hogy maradjanak olyan tiszteletre méltóan szerények, mint most. a fantasztikus siker után, hisz edzőjük nem átallotta azt mondani, hogy ő csak egy kis fogaskerék a rendszerben. Segí­tsd a Fradit, hogy élni tudjon a nagy lehetőséggel és kezdje meg az Európai nagy csapattá válást. S még valamit kérnék ! Add, hogy láthassunk sztárokat, de azért adj nekünk legyőzhető ellenfelet is!”

A sajtóban szinte mindenki megszólalt az érintettek közül. Természetesen a nyilatkozatok a boldogságot tükrözték. Egy kettő ezekből:

Hajdú Attila:

Ezt az élményt már senki sem veheti el tőlünk. Az Anderlecht nagyon jó csapat, de mi még jobbak voltunk.

Vincze Ottó:

Fantasztikus a Fradi közönsége, és óriási élmény itt játszani. Sajnos ma én nem tudtam felnőni a feladathoz, de a csapat még ezt is kibí­rta.

Telek Manciról:

Egy előre vágott labdára két Anderlchtes is rámozdult. Andris testtel fedezi a labdát, a két lila meg ott liheg a nyakán. A stadion- és az Összes Tv előtt ülő – azt kí­vánta, vágd már ki, de nem, Ő inkább csinált egy testcselt és aztán lefordulva a két szerencsétlen képet vágó liláról haláli nyugalommal elkezdte vezetni a labdát.

Zorán Kuntics arról az esetről amikor Nagy Zsolt nem passzolta le a labdát neki, pedig gólhelyzetben volt:

Megbeszéltük az esetet és én azt mondtam neki, ha nem jutottunk volna tovább elvágtam volna a torkát…

Novák Dezső:

Borzasztó nehéz szavakkal kifejeznem azt, hogy mit érzek most. A fiúk nem ijedtek meg és í­gy óriási sikert értünk el. Az az érzésem, hogy mi még valójában nem is tudjuk, hogy milyen jelentős fegyvertényt hajtottunk végre. Majd talán napok múlva. De ismételten leszögezem, az érdem a játékosoké ! A közönség fantasztikus volt, nincs még egy ilyen Európában. Felejthetetlen este volt és örülök, hogy megélhettem a FRADI-CSALÁD tagjaként. Holnaptól azonban már új csatákra kell készülnünk.

Szí­vós István:

A sportsiker mellett sok szó esik a pénzről is, ezért szeretném elmondani, hogy terveink szerint mire is szánjuk. Az Üllői úti lelátó fölé egy fedett sajtópáholyt szeretnénk készí­ttetni. A szurkolóink már láthatják, hogy a székház oldalában egy 104 főt befogadó VIP páholy készül, mellyel tavaszra meg is leszünk.

Raymond Goethals:

Az első mérkőzésen dőlt el a továbbjutás sorsa. A magyarok megérdemelték a továbbjutást. A csapatom akkor kerülhetett volna a Bajnokok Ligájába, ha rá tudja erőszakolni az akaratát a Ferencvárosra. Nem tudta és ez a magyarokat dicséri, akiknek újra van egy nagy csapatuk. Csak gratulálni tudok. Azt azonban még el kell mondanom, hogy az Andcrlecht ettől még nagy csapat maradt.

A Le Soir meglehetősen éles hangnemben bí­rálta az Anderlecht-et és katasztrófának nevezte az eseményeket. Rólunk í­gy vélekednek:

Gyengébb csapat ugyan az Anderlechnél, de küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak. Budapesten gyengébben játszottak, mint Belgiumban, de az igazán nagy helyzeteket ők alakí­tották ki, és megérdemelték a továbbjutást.

Végezetül Hegyi Iván, aki nem nagyon szokta a magyar labdarúgást dicsérni:

Sokan bí­rálták a Ferencváros vezetőit az utóbbi hónapokban a játékoskeretben történt változásokért. Sokat adtak ennek, elengedték azt, sok ennyi pénz ezért stb…

Pedig a Bajnokok Ligájában szereplő játékosok értéke megnő. Hajdút 17 millió forintért vásárolták Csepelről. Sokan azt mondták ennyit egy kapus nem ér. Ha azonban Attila úgy véd mint eddig az érte adott összeg, bagatell. És Kuntics sem hatmillió forintot kóstál, ha bemutat még néhány olyan trükköt mint az Andcrlecht elleni találkozókon…

Szóval, immár kincsek vannak az FTC vezetőinek kezében. S ha már az elöljáróknál tartunk meg kell emlí­teni, hogy a zöld-fehér klub prominensei az utóbbi időben sok mindenre nagyon jól ráéreztek. Sokan támadták Novák Dezsőt, de ők kiálltak az ős ferencvárosi szakvezető mellett. Szintén viharokat kavart Lipcsei eladása, pedig az érte kapott pénzből vették Hajdút, Kunticsot, Nyilast és a többieket. Simonnal, Telekkel és Kuznyecowal immár kulcsfigurák lettek a továbbjutásban.

A megkeresett összeg unikum, de legalább ilyen különleges az is, hogy egy magyar csapat helyet szerzett magának a Bajnokok Ligájában. Az ellenfél a BEK-ranglista kilencedik helyezettje, azaz a selejtezőkben szerepelt tizenhatok első számú együttese volt. Még egyszer: VOLT !

Annyi nehéz év után számunkra ez a nem remélt, de annál boldogabb bravúr, s vele járó Európai fél év is a csodák-csodája…

1995. Augusztus 25.

Valahogy más volt ez a nap…

Sorsoltak ! ÉS A MI NEVÜNK IS BENNE VOLT AZ EGYIK GOLYÓCSKÁBAN! Bajnokok Ligája.

A csop.:  Panathí­naikosz. FC Nantes, FC Portó, Dinamo Kiev

B csop.:  Szpartak Moszkva.Legí­a Warsawa.Rosenborg,Blackburn Rovers

C csop.:  FC Rangers. B.Dortmund. Juventus. Steaua Bucurestl

D csop.:  AFC Ajax Amsterdam, Real Madrid, Grasshoppers Zürich, FTC

Nem akárkiket kaptunk ellenfélül.

Ajax Amsterdam, Real Madrid, Grasshoppers

cspatkep_1995

Tulajdonképpen örülhetünk, hogy ilyen neves ellenfeleket kaptunk, hisz eddig csak a TV-ben csodálhattuk őket. A B csoportban talán több esélyünk lenne a továbbjutásra, de a mindig visszafogott Novák Dezső azt mondta:

A svájciak ellen van keresnivalónk és mivel velük kezdünk egy esetleges siker esetén bármi lehet. Az Ajax ellen nem sok esélyünk van, hiszen ők a cí­m védői és csodálatos csapat, de a Reál Madrid verhető még nekünk is, de nem könnyen.

Ifj. Albert Flóriánnak ma volt az esküvője. Az ara Simonyi Judit. A szertartáson természetesen ott volt az egész csapat, sőt Telek Andris -aki mélyen vallásos- a templomi szertartás során felolvasott Szent Pál apostol egy leveléből.

Ez a nap úgy tűnik a nagy dolgok napja, hisz a fenti két soha eddig meg nem történt esemény mellett volt még egy. Először lépett pályára a Fradi női kosárcsapata. Mindjárt győzelemmel. FERENCVÁROS-Heidenheim 84-37 (43-22)  Sió-kupa, Szekszárd.

1995. augusztus 30.

gomb_foci-150_150_5FERENCVAROS-Haladás VSE 3-0 (2-0)

Hajdú – Telek – Milovanovics, Kuznyecov – Páling, Vincze, Lisztes. Kecskés – Nagy Zs. Kuntics, Zavadszky

Erről a meccsről sem maradtunk le, annak ellenére, hogy Szombathelyen volt a találkozó, hisz a TV3 műsorra tűzte. A sok sérült miatt, eléggé alkalmi csapattal léptünk pályára. A kispadon pedig ifisták ültek. Aztán egyikőjüknek (Schultz aki annyira ismeretlen, hogy a keresztnevét sem tudom) be is kellett állnia (57. percben Páling lerúgása miatt. A fiatal játékosunk aztán nem is vallott szégyent. A hazaiak akár labda nélkül is el lettek volna, hisz a futballból semmit nem voltak képesek bemutatni. Arra bezzeg volt eszük, hogy durváskodjanak.

A csapat az első percekben felmérte az erőviszonyokat, majd 5 perc alatt elintézte a mérkőzést. A 14. percben Lisztes jó lövését a kapus csak kiütni tudta, í­gy Zavadszky a hálóba emelhetett. Néhány perc múlva egy szabadrúgás után Kuznyecov középre fejelt labdáját Zava 5 méterről a tehetetlen kapus mellett a jobb kapufa tövéhez fejelte. Két góljáért aztán meg is kapta a mérkőzés legjobbjának járó jutalmat.

A csapat tehát az ellenfél első két megingását kihasználta, í­gy nyugodtan hátradőlhettem a fotelben, képletesen a fiúk is hátradőltek, és csak arra vigyázztak, hogy a vasiak a kapunk közelébe se kerülhessenek.

A 68. percben Kecskés, egy védő ajándék sarkalását a léc alá vágta, í­gy 3-0 lett a vége az edzőmérkőzés szerű bajnokinak.

kosarlabdaMTK-FTC 33-88 (53-58)

Ez persze nem foci eredmény, hanem az új szakosztályunk első bajnoki fellépése, melyen rangadót nyertek idegenben.

A keret:

Béres Timea, Biró Anikó, Biró Eszter, Hagara Zsuzsa, Herbster Annamária, Karla Karch, Károlyi Andrea, Kosjár Katalin, Nagy Viktória, Pásztói Krisztina, Roczkov Viktória, Seres Éva, Tóth Zsuzsa, Újvári Eszter.

Edző: Tursics Sándor

– Nagy László –

Előző rész: 1995 júliusKövetkező rész: 1995. szeptember

A napló eredeti példánya:

4 hozzászólás a(z) Nagy L. naplója: FTC – 1995 augusztus – Bejutottunk a mennyországba! bejegyzéshez

  • A kosaras lányokat személyesen ismertem -- fantasztkus társaság volt. Nagyon szerettem öket és szerénység nékül állí­thatom, ök is engem. Kár értük. / alig várom a szeptembert: 🙂 / Laci

  • Igen, ez a mondat valóban “aranyköpés” 🙂

    Bár a BL mellett kicsit elhalványul, de az a kosárlabda keret…. Mindig a szemem előtt van az a cí­mlap: “Hol vár állott, most kőhalom…” De sajnáltam a kosaras lányokat, reméljük az újraélesztett csapat is valamikor hasonló sikereket fog elérni.

  • Csatlakozom az előttem szólóhoz. Annyit tennék még hozzá, hogy fantasztikus élmény volt végigolvasni ezekről a csodás napokról a beszámolót. Nem lehettem még a részese, de bizom benne, hogy egyszer még alkalmam lesz átélni ehhez hasonló csodálatos napokat. Köszönöm, hogy megosztották velünk ezt a naplót!

  • Kedves Laci!

    Hadd legyek elfogult és ragadjak ki egy sort í­rásodból, mert ez a része a naplódnak:

    “VILÁGSZÁM, MÉG AKKOR IS HA GYÖKÖT VONUNK BELŐLE”

    A szerkesztőség és -azt hiszem nyugodtam leí­rhatom- OLVASÓINK nevében is: Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
11.28. 19:30, m4sport
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ