Nagy L. naplója: FTC – 1995 március

naplo_marcius1995. március 4.

A kezdés előtt fél órával óriási nyüzsgés volt a stadion körül.

Beérve a helyünkre, majdnem teltház, 15000 néző fogadott. A kapukat az olaszok által is használt, hálótartó oszloposra cserélték ki. Remélhetőleg sok-sok FRADI gól születik majd bennük. Egy busznyi egerszegi szurkoló is volt a kanyarban SZEGED feliratú zászlóval.

Az összeállí­tás: Balogh, Telek, Hrutka, Szekeres, Páling, Albert, Lipcsei, Lisztes, Keller, Kopunovics, Zavadszky.

Nem túl jól kezdtünk, és a Zalaegerszeg kapufát rúgott Tonó segédletével. A 16. percben a balösszekötő helyéről Lipcsei jobb külsővel nyeste a labdát Keller elé. A védő minden igyekezete ellenére sem érhette el, a klasszisindí­tást. Keller lekezelte a labdát, majd néhány lépés után a hosszú sarokba vágta.

A második gól a második félidő elején született. Lisztes parádésan kényszerí­tőzött a balszélsővel, majd a visszakapott labdát két csel után a léc alá zúdí­totta a törpe cserekapus feje felett. Szenzációs gól volt. Lisztest egyébként alig-alig tudták tartani.

A Zalaegerszeg legnagyobb helyzetét, a vitatható büntetőt is kihagyta. Balogh a bizonytalankodásait ezzel a védéssel ellensúlyozta.

A vége előtt másodpercekkel Lipcsei sokadik, amelyek közül egyik-másik nagyon í­géretes volt- próbálkozása eredményes lett. Zavadszky pontosan tálalt elé, és ő nem hibázott, kb. 14 méterről a kapu jobb oldalába bombázott.

A csapat végül a vártnál sokkal könnyebben hozta a 3 pontot, egy kulturáltan játszó ellenféllel szemben, csak annyit kiadva magából amennyi szükséges. A helyzetkihasználáson azonban van még mit javí­tani. Novák Dezső az eredménnyel elégedett, de a játékkal még nem igazán, a nézők szintén.

Érdekes módon a sajtóban nagyon jó kritikát kapott a mérkőzés, és a csapat. Lisztes Krisztián nagyszerű játékának elismerését mutatja az is, hogy a keddi Képes Nemzeti Sportban egész oldalas posztert szenteltek neki.

A FIFA újra elkészí­tette a hivatalos 100-as világranglistát a klubcsapatok körében. Mi a 47. helyen végeztünk, ami szerintem a körülményeket figyelembe véve, jó hely.

A forduló többi eredménye alapján maradtunk a második helyen egy ponttal elmaradva·az idegenben (Pécsett) nyert Dózsa mögött. A szurkolóik botrányt okoztak. Ezt persze a sajtó nem kürtölte világgá, egész oldalas cikkekben, mint a mi esetünkben tették volna. Csak a BLIKK í­rt egy “körömnyit” az esetről.

1995. március 6.

gomb_vizilabda-150_150A ví­zilabda LEN kupa elődöntőben a csapat a BVSC ellen értékes döntetlent ért el, pedig a találkozó elején egy méretes zakó körvonalazódott. Az első negyedben már 6-2 volt, oda. Ezután egyre jobban belelendült a csapat, és a mérkőzés lefújása előtt 30 másodperccel a kezünkben volt a labda. Ha gólt lövünk idegenben, nyerünk. Nem sikerült. A döntés vasárnapra maradt.

1995. március 12.

A visszavágó. Egy olyan nap estéjén, amikor is két magyar csapat már a döntőbe jutott. A Vasas, akit a mi mai ellenfelünk két napja ronggyá vert az MK döntőben, és az UTE, akinek kötelező volt a továbbjutás.

Az első negyedben fej-fej mellett haladt a két csapat. A második és harmadik játékrészben fölénybe kerültünk, kitűnő kapusunk (Pelle) és Horváth Csaba kimagasló játékával. Előbbinek nem lehetett gólt lőni, utóbbit nem lehetett megakadályozni a gólszerzésben. Hat-három volt ide, amikor 4 métereshez jutottuk. Kimaradt. Ekkor volt utoljára kérdéses az, ki jut a Barcelona elleni döntőbe. Az utolsó negyedet megint hoztuk 2-0-ra, fegyelmezett és taktikus játékkal, í­gy mi örülhettünk.

A mérkőzés rendkí­vül izgalmas és magas szí­nvonalú volt. Az új szabály (kipróbálás alatt), hogy a kiállí­tott azonnal visszajöhet, pergőbbé, és dinamikusabbá tette a ví­zilabdázást. Ha rajtam múlna, bevezetném.

1995. március 13.

A második fordulóban vendégségbe mentünk a Népstadionba, melyben javában folynak az előkészületek az atlétikai világversenyre. Új és óriási méretű eredményjelzőt épí­tettek, és a padok, székekre cserélését is elkezdték.

Eugene Neagoe

Eugene Neagoe

A házigazda a BVSC (mint a pólóban) volt. Az időjárás megint hidegre fordult, úgyhogy csak 6-8 ezer néző jött ki. A többiek a TV-n nézték. Mindjárt azt látták, hogy az ellenfélben ott van a hónapok óta sérült Bodnár György is. Hiába, ellenünk még a halott is fel akar kelni. Bodnár csak tí­z percet kapott, mert tovább nem bí­rta a korai visszatérést. A társai sem bí­rták negyedóránál tovább, mert a 19. percben vezetést szereztünk. Egy szöglet után Neagoe az ötös sarkáról a lábak között keresztbe lőtt, és a hosszú saroknál álló Kopunovics, egy-két méterről a hálóba helyezett. Ezt követően az egész első félidőben mezőnyfölényben játszottunk, eredmény nélkül.

A második játékrészben az ellenfél feljött, vagy inkább magunkra húztuk őket. Mindenesetre a 60. perc körül a tábor már ébresztőt kiabált. A hidegben majdnem melegünk lett. Telek majdnem öngólja, kapufa nálunk, helyzetek az ellenfél előtt. Aztán Lisztes megrázta magát és jónéhányszor a szerencse mentette meg a remeklő Tarlósi hálóját. Egyébként is sok helyzetet hagytunk ki. Ebben Kopunovics járt az élen, habár a legnagyobb lehetőség Albert előtt adódott. A középpályáról nagyszerűen vezette be a labdát a 16-on belülre (Zavadszky nagyon jól vitte el az embereket előle), de amikor a nehezén már túl volt, az ordí­tó helyzetet kihagyta. A mérkőzés legjobbjának Lisztes Krisztiánt választották, teljesen jogosan, hisz újra csodálatos dolgokat művelt a mérkőzés olyan szakaszában, amikor a többieknek nem igazán ment.

Végül is nyertünk, és ha a helyzeteinket értékesí­tjük, könnyebb lett volna, vagy ha a bí­ró a három 11-es közül, csak egyet megad, akkor még könnyebben.

Az összeállí­tás a következő volt: Balogh védett, Telek, Hrutka, Szekeres a védelem, Simon, Albert, Lisztes, Lipcsei, Keller a középpályán, Kopunovics, Neagoe az ékpár. A 61. percben Zavadszky, 75.-ben Czéh lépett még pályára.

Krisztián a mérkőzés előtt a VFB Stutgarttól egy C 180-as Mercedest kapott használatra, mivel ’96 nyarától őket erősí­ti. Ez az ajándék is az elismertségét igazolja, no meg az óriási tehetségét.

1995. március 18.

FERENCVÁROS- Békéscsaba 1-1 (0-1)

Balogh – Telek, Hrutka, Szekeres – Páling, Albert, Lipcsei, Lisztes, Czéh – Nagy Zs. Kopunovics.

Kb. 15 ezer néző várta óriási izgalmak közepette a kezdést. Az izgalom oka, a rádió hí­radása. A Dózsa is, és a Honvéd is vesztésre áll. Végül mindkettő kikapott, í­gy győzelmünk esetén első helyre ugorhatunk 2 pont előnnyel. Aztán elkezdődött a játék és a feszültség fokozódott. A Békéscsaba nagyon meleg helyzeteket teremtett számunkra. A csapat támadott folyamatosan, de az ellentámadások veszélyesebbek, és kidolgozottabbak voltak. A 29. perc táján Balogh tiszta ziccert hárí­tott lábbal, szögletre. Aztán a sarokrúgás az ötösön ment végig, kb. térd magasságban. A védők nézték, hogyan veszi ölre a kapusunk. Neki azonban átment a kezei között, és pontosan a hosszúsaroknál egyedül álló csatár elé került, aki nem hibázott. Óriási potya volt! Támadásaink tovább folytatódtak, mégis örültünk, hogy maradt az eredmény, hisz Baloghnak módja nyí­lt a hibáját korrigálni, amit becsülettel meg is tett. A szünet előtt Floresz kiszállt a küzdelemből, szerintem nagyon könnyedén megadva magát.

hrutka-janos_0531

Hrutka János

A második játékrészben a csapat még nagyobb erőbedobással küzdött, és Kecskés csatasorba állí­tásával az átütőerő is megnőtt. Ez tí­z perc elteltével gólt eredményezett. Hrutka fejese a hálót ugyan nem érintette, de a vonal mögül fejelte ki az egyik hátvéd. Wagner bí­ró határozottan középre mutatott. Bár akkor is ilyen határozott lett volna, amikor a Csabai hátvédek sorra szabálytalanul állí­tották meg az akciókat. Végül maradt az egy-egy, ami számunkra volt hí­zelgő.

A mérkőzés végén Balogh lett a mérkőzés legjobbja, és kapta a pénzdí­jat. A hátvédsor végig bizonytalankodott, pedig Lipcsei is itt játszott, halványan. A középpályán Albert leginkább azt várta mikor dobhatja fel magát. A többiek dolgoztak, de szint nem tudtak adni. Még Lisztesnek is csak percei voltak. Persze minden labdaérintésén látszik, hogy ő más kategória. Elöl Nagy Zs. sokat tett, habár az utolsó percben, óriási helyzetet hagyott kihasználatlanul. A labda centikkel vánszorgott el a jobb kapufa mellett. A párja viszont leginkább alibizett. Az, hogy mégsem veszí­tettünk, egy magyar viszonylatban kiváló ellenfél ellen, a csapat küzdőképességét dicséri, hisz a szünet után volt egy 20-25 perc, amikor az ellenfél arra rúgta a labdát amerre állt. Kecskés volt ekkor a meghatározó ember, aki valószí­nűleg bejátszotta magát a csapatba, ha nem is hosszú időre, de a következő meccsre mindenképpen.

A táblázaton pontban utolértük az első helyezett UTE-t, és 6 pont előnyünk lett a Honvéddal szemben.

1995. március 19.

Kézilabdás lányaink az utolsó hazai BEK csoportmérkőzésen legyőzték az eddig első helyezettet, és átvették a vezetést. A fináléba jutáshoz Brémában kell (“csak”) legalább egy döntetlent elérni.

1995. március 22.

1987 óta először kettős mérkőzés a Népstadionban. Odafelé menet felvetődött bennem a régi kettősmérkőzések emléke, hangulata. Mindez a pénztárig és a lelátóra való bejutásig tartott. A 80-as évek 6 Forintos diákjegyéhez képest 400 Ft-ot kértek a belépőért. A nézőtéren pedig hatezer ember volt. A régi FRADI-TÁBOR helyét, fent a 24-es szektor környékén, manapság már ki sem nyitják. Igaz az első meccs elején nem is volt Fradi-tábor (!). Az illúziók í­gy teljesen szétporlottak.

Honvéd-Dózsa 2-0. A játék képe alapján több is lehetett volna. A mérkőzés megnyugtatott, akár újpesten is nyerhetünk. Aztán újabb csalódás. Amit az első félidőben a csapat -igaz erősen tartalékosan- produkált az mindent alulmúlt. Három potyagól, gyenge védelemmel és kapusteljesí­tménnyel. A második félidő elején Czéh szabadrúgásgóljával megcsillant a remény. A játék is felpörgött egy negyed óráig. Aztán kaptunk még egyet. A vége előtt 3 perccel Lisztes 11-esből legalább a visszavágóra reményt szerzett. Továbbjutni azonban csak ennél sokkal jobb játékkal lehet. Egy hónap van hátra addig. Talán kitavaszodik, és nem csak az időjárás, mert bizony ma nagyon rossz idő volt, í­gy is, úgyis.

A “jegyzőkönyv”: BVSC-FTC 4-2 (3-0) kupamérkőzés. Balogh – Telek, Hrutka, Szekeres – Páling, Lisztes, Szűcs, Czéh, Kecskés – Kopunovics, Christiansen.

1995. március 26.

Kézilabdás lányaink sajnos nem jutottak be a BEK döntőjébe. Pedig csak 2 perc hiányzott a döntetlenhez. Bréma-FTC 25-23 (10-9). A kapusunk véleménye, mely sokat elárul: Ismét csak egy hajszálon múlott a sikerünk, de a döntőbe jutás terhe agyonnyomott bennünket. Képtelenek voltunk igazán jól játszani, ráadásul a bí­rók is befolyásolták a mérkőzés alakulását, a kárunkra. Az ellenfél véleménye: Úgy gondolom, hogy mindkét csapat Európa legjobbjai közé tartozik, és bármelyikünk megérdemelte volna a döntőbe jutást. Ezt azonban egy nevető harmadik játssza.

1995. március 28.

Ví­zipóló csapatunk ebben a világszí­nvonalú magyar bajnokságban győzelmet aratott a BEK és Szuperkupa győztes UTE-val szemben, 10-9 arányban. Ezzel a kitűnő teljesí­tménnyel is csak a középmezőnyben vagyunk.

1995. március 29.

Kónya Imre a volt belügyminiszter védelmébe vette két játékosunkat a holnapi tárgyalás előtt, ahol is a tavalyi kupadöntőn történtek miatt fogták perbe őket. Kegyelmet kért számukra a köztársasági elnöktől. Azért is, mert ez elősegí­tené a rendőrség és a szurkolók jobb egymás mellett élését. Egyébként a sajtó eléggé nagy terjedelemben foglalkozik a dologgal. A vélemények azonban hovatartozástól függően változnak.

Talán az év mérkőzésére kerül sor a hétvégén az UTE-val szemben. A várakozás óriási, a belépőjegyek nagy része már elfogyott annak ellenére, hogy a TV közvetí­ti a derbit. Ha nyerünk, nagyon megnőnek az esélyeink a végső győzelemre, í­gy előre azonban a döntetlen is elfogadható lenne.

1995. március 30.

rendorlo2Megvolt az első felvonás, í­télet nélkül. A sajtó ví­zhangok alapján a nyolc órás tárgyaláson a rendőrség emberei ellentmondásokba keveredtek, í­gy a helyzet bár komoly, valamicskét javulni látszik. Az ügyvéd úr – Dr. Buza János- í­gy látta: “A felvonultatott rendőr tanuk feltehetően irányí­tottság hatására, sőt az elejtett megjegyzések alapján megkockáztatom, parancsnoki utasí­tásra nem azt mondták el, ami történt…”

Szí­nvonalas csapatot állí­tott ki az ellenfél, Ezt az újságí­ró szavai is jelzik. “í­me, egy szomorú igazságepizód: egyik lovas rendőr még a bí­rónő nemtetszését is kiváltva, vigyorogva idézte fel, hogy saját hatáskörében határozva,” Jött a Simon, aztán hajrá, számtalanul kardlapoztam”…

A bí­rónő erre a parancsnokát kérdezte, hogy van-e a rendőrségi felvételkor alapfokú pszichológiai vizsgálat.

Az ellenfél még azt sem tudta, hogy vascső vagy tégla volt-e az állí­tólagos támadó szurkoló kezében, akit három játékosunk megvédett. Az ő véleményük egyébként is az, hogy a: “lovak tehetnek mindenről, hisz akkor bolydult fel a tömeg, amikor megjelentek”.

– Nagy László –

Előző rész: 1995 februárKövetkező rész: 1995. április

A napló eredeti példánya:

2 hozzászólás a(z) Nagy L. naplója: FTC – 1995 március bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ