Nagy L. naplója: FTC – 1995 szeptember

naplo_szeptember1995. szeptember 09.

Amikor a csapatban egyre kevesebb az egészséges bevethető játékos, főleg a védelem egysége bomlott meg, újabb elismerést kaptunk .

nagy-laszlo_naplo_1995_068_01

.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-Vasas 0-2 (0-2)

Hajdú – Telek – Hrutka, Kuznyecov – Albert, Lisztes, Nyilas, Vincze O. – Zavadszky, Kuntics, Kopunovics

Egész nap zuhogott az eső, és ez rányomta a bélyegét a nézőszámra, habár a kezdésre elállt az eső. Tibikével kettesben voltunk kint. Kezdés előtt a csapatból kitüntetést kapott Simon Tibor, mint a legfanatikusabb csapattag. A kupát a 2-es szektorbeliek ajánlották fel.  Simi átvette a dí­jat, majd valószí­nűleg szomorúan lement a pályáról. A többiek elkezdték a mérkőzést. Azért í­rom í­gy, mert játékról a mai napon szó sem volt. Már bevonuláskor sötét előjelek voltak. Fehér mezben voltunk, és a bí­ró Wagner volt, aki Debrecenben elveretett minket.

Komótosan, kivárásra játszott a csapat. Eredménytelenül és unalmasan. Az első percben a Vasas kapura lőtt, ami nekünk az első félidőben talán egyszer sem sikerült. Az első fél órában semmi sem történt, kivéve azt, hogy Hrutka, aki eddig is bekötött térddel játszott, megsérült. ( Nem tudom minek állí­tották be egyáltalán. Inkább szerdára kellett volna tartogatni.) Helyére Schultz Levente -mert hogy közben az utánpótlásunkról mindent tudó székszomszédomtól megtudtam a keresztnevét – állt be, és végül ő lett a csapat egyik legjobban játszó tagja. A védelem azonban megbomlott, és az ellenfél gólt talált. A hideg zuhanynak azonban nem volt vége, mert néhány perc múlva már 2-0 volt – oda. A szünetben még úgy gondoltam, hogy ennek ellenére nyerhetünk, mert a Vasas nagyon gyengének tűnt. A csapat a vágyaimnak megfelelő lendülettel kezdett, de ez csak két helyzetre volt elég az első percben.

Aztán minden visszaállt az első félidő arculatára. A feszültségen, melyet a gyenge és főszerepre vágyó bí­ró és néhány meggondolatlan dobálódzó okozott, nem történt semmi. A csapat két leggyengébb tagja Albert és Vincze Ottó volt. Előbbi helyére egy újonc állt be, és nagyon jó benyomást tett rám. Vincze Gábor a neve, és többet tett a csapat játékáért, mint a testvére, aki válogatott kerettag és végigjátszhatta as egész mérkőzést. Mivel a védelem lassan elfogy, lehet hogy szerdán is szerepet kap. Később Fatusi is beállt, és egy kicsit felkavarta az állóvizet, de eredményre ő sem jutott. A bí­róval azonban jól összeveszett, sőt a lefújás után, ha Telek nem fogja le talán meg is veri a játékvezetőt. A nehéz mérkőzéseken helytálltunk, de egy könnyű derbinek látszó találkozón elbuktunk.

A másnapi sajtóból értesültem arról, hogy az egyik elkeseredett és csalódott szurkoló az aluljáróban elégtételt vett egy pofon képében Vincze Ottón. A fiú valóban rosszul játszott, de azért ezt nem kellett volna. Szerencsére nagy baj nem történt és a játékos is úgy nyilatkozott, hogy a pályán kell az igazát megvédenie .

1995. szeptember 12.

Erre a lehetősége már holnap meglesz, hisz alapemberré lépett elő, a kupamérkőzésen  rengeteg sérült miatt. Mire eljött a nagy sorozat első állomása, elfogyott a csapat. Keller régóta sérült.

Simon keze as Anderlecht elleni derbin tört el. Kuznyecov és Kecskés 2-2 sárga miatt nem játszhat. Pálingot Szombathelyen rúgták le.

Hrutka és Kuntics a Vasas ellen szenvedett sérülést.

Albert és Nagy Zsolt esetében pedig az lenne a csoda, ha egészségesek lennének.

Mivel az NB l-es csapatok Ligája egy olyan határozatot hozott, hogy egy csapatnak csak 20 profi játékosa lehet, bajban vagyunk. Szűcs Misit vissza kellett kérni a III. ker. TTVe-től, mert nem tudtunk volna kiállni. így is könnyen lehet, hogy ifistát kell csatába küldeni. A sikeres szereplésre nem sok reményünk maradt, és í­gy könnyen lehet, hogy as ünnepnapunk (hisz a BAJNOKOK LIGÁJÁNAK vagyunk tagja) keserű lesz.

1995. szeptember 13.

gomb_bl_logoA csapat természetesen már két napja kint van, de a mai napon a szurkolók is kiérkeztek. A TV közvetí­tésben az mondták, és a látvány is ezt igazolta, hogy kb. hatezren mentek ki. Az eltiltottak és a sérültek (mármint azok akik semmiképpen nem épülhetnek fel, itthon maradtak. Hogy ki legyen a létszám, és cserélni is lehessen az ifisták képviseletében ott volt Schults Levente és Koller Ákos is. A két “bizonytalan” emberünk Kuntics és Simon. Előbbi egyenlőre nem mutathatja meg mit tud a CHAMPIONS LEAGUE-ban. Ezután í­gy í­rom majd, mert az UEFA ezt kérte, mondván egy nem lefordí­tható tulajdonnévről van szó. Egyébkéntis szinte mindent meghatároznak, még azt is milyen fénymásolót használhat az egyesület. Szóval Kuntics, aki Bodnár gyúró kí­nzásait is vállalta, de nem lehetett harcképessé tenni. De az, aki ilyen elszánt még sokra viheti. Simi kezét a bí­ró játékra alkalmasnak í­télte, és én amikor megláttam őt ( és ez az “ö” csak azért nem nagybetű, mert nincs a gépen ilyen ) a képernyőn, egy kicsi remény gyúlt a szí­vemben, hiszen tudtam, hogy másfél órán keresztül szinte önkí­vületi állapotban fog harcolni, hajtani magát és csapattársait.

Végül a látottak bizonyí­tották ezt, mert a rá oly jellemző FRADI-SZíVVEL hallatlanul nagy futóteljesí­tményt tett a pályára, és nagyon sokat szerelt. Legtöbbet azonban azzal tette, hogy nem hagyta a társakat kiengedni, lazí­tani, csüggedni. Nagy rafináltan mindkét kezét bekötötte, nehogy az ellenfél rájöjjön melyik fáj, és esetleg utazzon rá. A speciális rögzí­tőt állí­tólag a tengerentúlról hozatta, ahol is ezt rendszeresen használják a profi sportban.

Az ellenfél edzője Christian Gross csak annyit mondott az összecsapás előtt, hogy vigyáznunk kell, mert a magyarok nagy csibészek, és ha a védelmük kinyí­lik a Ferencvárosiak azonnal berobbannak a résekbe ,és a kis karmesterük Lisztes Krisztián vezérletével bajt okozhatnak. A magyarok technikásak, de nekünk csak ellenük vannak reális esélyeink, í­gy nagyon fontos mérkőzés következik. Nóvák Dezső a taktikai értekezleten mindenkinek elmondta mi a feladata, de a lelki ráhangolást még fontosabbnak érezte: Ma pontosan olyan higgadtan és lelkesen kell játszanotok mint az Anderlecht ellen. Ha hiszünk önmagunkban és merünk játszani nem vallunk szégyent. Zürichben mi nem csak a FERENCVÁROST, hanem egész MAGYARORSZÁGOT képviseljük. Igaz, hogy sérültjeink vannak, de mi akkor is a Fradi vagyunk. Tegyetek meg mindent a sikerért, és ha inatok szakadtáig fogtok küzdeni bármi legyen is az eredmény, emelt fővel jöhettek le a gyepről. Ma este  a Ferencváros a FERENCVÁROS. Töretlen harcosságot várok el mindenkitől. Higgyétek el, erkölcsileg és anyagilag is jól fogtok járni siker esetén. Furulyás János: Másfél millió a kezdőknek, egymillió a cseréknek, és félmillió a kispadosoknak.

Nagy Béla (akinek lassan “elveszem a kenyerét”): Minden idők egyik legérdekesebb mérkőzésére készülünk: CHAMPIONS LEAGUE, ifistákkal, de a szí­vünk továbbra is zöld-fehér, ezért reménykedjünk .

FERENCVÁROS:

Hajdu – Telek – Szűcs, Milovanovics – Nyilas, Lisztes, Simon, Vincze O. – Kopunovics – Zavadszky, Fatusi

Grasshoppers:

Zuberbühler -Vogel, Vega, Gren, Thiiler – Koller, Geiger – Lombardo, Yakin, Comisett – Magnin

A felállásból is látható, hogy a svájci Zuberbühler kapus előtt több a védő, í­gy megdőlni látszik a szöcskék nagy-nagy magabiztossága .

Tibike sí­rva könyörgött, had nézze meg a meccset annak ellenére, hogy délutáni alvás lett volna a feltétele, amit persze “kihagyott” mondván elfelejtette. Engedtem, de utoljára. Aztán a csapat gondoskodott róla, hogy döntésünket ne érezzük hibásnak. A norvég Pedersen (Haugstaa, Aland) sí­pjelére aztán elkezdődött a játék.

Az első negyedórát ha kihúzzuk, talán lehetnek esélyeink. A svájciak nagy lendülettel kezdtek és ezt Comisetti lövése igazolta. Egy méterrel azonban célt tévesztett. A hazaiak többet birtokolták a labdát, de az egész napos eső miatt felázott talajon ziccerig nem jutottak. A legmelegebb pillanatokat a 22. percben élhettük át. Comisetti í­velt balról a kapu elé, Yakin elől azonban Hajdú szögletre mentett. A sarokrúgás után tumultusos jelenetek játszódtak le az ötösünkön belül. Először Magnin közeli fejesét védte Attila, majd egy hat méteres fejes (Gren) csattant a kapufán. Nagyon meleg pillanatok voltak, de megúsztuk. A küzdelem egyre hevesebb és indulatosabb lett. Apró tüskék és csúnya belemenések. Szerencsére a mieink csak a játékra figyeltek, annak ellenére, hogy a bí­ró nekünk adta először a sárga lapot. Aztán kétszer a helvéteknek. Pontosabban egy és ugyanannak a játékosnak kettőt. Két sárga, az egy piros. Gren két alattomos szabálytalansága jogos kiállí­tást vont maga után.

Knézy Jenő, akit nagyon rég nem hallottam ilyen lelkendezve közvetí­teni, az egekig magasztalta a csapat hozzáállását. Ettől kezdve úgy értékelt, nagy lehetőség előtt állunk és akár nyerhetünk is, hisz sok van még hátra. A csapat jól lassí­totta a játékot, de arra már nem jutott erő és talán bátorság, hogy az okos labdatartás támadásba csapjon át. Telek vezérletével a védőfeladatot mindenki jól látta el (Szegény Simi minden ütközésnél és földre huppanásnál még arra is vigyázott, hogy a műtött kezét óvja. Mészöly Kálmán felkötött karú játéka legendává vált-jogosan, és lehet, hogy a mi Terminátorunk hőstette is egyszer legendává nemesül,) de ekkor még némi rések voltak a csapatban. Vincze Ottó és Fatusi kilógott a társaságból. Akartak ők is, de sehogyan sem ment, és ezt elsősorban a támadásvezetés sí­nylette meg. Minden esetre a szünetbeli 0-0 a tisztes helytállás valószí­nűségét sejtette.

Az 51. percben Fatusi fordult le a védőjéről a 16-os vonala előtt, majd. éles szögből lőtt. A kapus csak másodszorra tudta megfogni a labdát. Ezekben a percekben már bátrabban jöttünk előre és egy újabb Fatusi Kopunovics akció végén bravúrra volt szüksége a szöcskék kapusának. Egy perc múlva történelmi események következtek. Lombardo nyargalt előre a bal oldalon, majd 24 méterről bődületes erejű lövést eresztett meg. A labda már túljutott Hajdún, de a felsőléc ismét megállí­totta. A meleg pillanat utáni ellenakció azonban parádésra sikerült. Nyilas pöccintett a jobbösszekötő helyén kilépő Zavadszky elé. Gábor az ötös magasságából laposan beadott. A középcsatár helyén Kopunovics érkezett, de látta hogy a háta mögött Lisztes teljesen üresen van, í­gy átlépte a labdát. Ezzel 100%-os ziccert teremtett. Krisztián jobbal, a labda érkezése felőli lábával – ami nagyon nagy technikai tudást feltételez- levette, majd a kapus fölött a hálóba lőtte. A kapus még beleért, de védeni nem védhette, hisz sakk-matt volt.

Örültünk, de az érzések és hangulatok nagyon nehezen í­rhatóak le anélkül, hogy ne essünk a közhelyek csapdájába, legfeljebb ha valaki Petőfi kvalitásával bí­r. De aki ezt olvassa, az úgyis tudja milyen ez az érzés.

A hazaiak azonban mindent egy lapra feltéve tovább támadtak és annak ellenére, hogy a csapat az akcióik nagy részét már a középpályán megszűrte, el-eljutottak a kapunkig. Egy 20-25 méteres szabadrúgásuk alig kerülte el a bal felső sarkot. Fatusi és Vincze Ottó nagyon feljavult. Utóbbi olyan mértékben, hogy szinte nem is ugyanaz a játékos jött ki a második félidőre. Fogalmam sincs hogyan érte el Nóvák ezt a javulást ! Vajon mit mondott neki a szünetben ?

A svájciak  kettős cserével próbálkoztak (Ibrahim 58. perc majd Viscaal és De Napoli 68. perc), amire Dezső Bé’ Nagy Zsoltot vetette be az elfáradt Zava helyett. Zsolt bejött, és remek csellel kezdett. Jól ugratta ki Nyilast a jobb oldalon. Elek keresztbe passzolt Kopunovics elé, de a szerb csatárunk, aki rengeteget dolgozott a mezőnyben és egy pillanatra sem hagyta nyugton a védőket a 16-ost átlépve lőtt – a kapu mellé. Nagy helyzet volt. Két perc múlva már nem maradt ki a helyzet. Fatusi jobbról, 30 méterről í­velt Vincze elé, aki a balösszekötő helyén egy visszahúzó csellel lövéshelyzetbe került a kaputól 14 méterre. Nagyon okosan belsővel a kapu bal oldalába helyezett, aztán kiszaladt a közönség elé ünnepelni.

Knézy Jenővel együtt még a visszajátszásban gyönyörködtünk, amikor a kommentátor hangja az eufóriából a döbbenetbe csapott át. Ajándék 11-est adott a bí­ró a hazaiaknak, Szűcs állí­tólagos szabályatalansága miatt, ami nem volt az és ezt a visszajátszás fényesen igazolta.

-Kimarad, mondtam magabiztosan. Ezt arra alapoztam, hogy a svájciak is a gól hatása alatt lehetnek még, hisz 15-20 másodperce végleg elszállni látszottak reményeik. Ilyen helyzetben pedig nem lehet koncentrálni. Ráadásul eléggé hamar sor került, a büntető valóságos végrehajtására is. Yakin gyenge lövését Hajdú kiütötte.

-Lottó !, holnap Lottót veszel ! – mondta boldogan Ibolya. A mérkőzés eldőlt a svájciak kedve elment, és beletörődtek abba, hogy hiába “ugráltak” becsülettel -rendes szöcskéhez illendően -a zöld- SAS lenyelte őket. A mi játékkedvünk azonban nem lankadt, és a hirtelen magáratalált Vincze Ottó úgy gondolta, még emlékesetesebbé teszi saját magának a svájci kirándulást. A 90. percben Nyilas labdájával szinte ugyanarról a helyről indulva vetette bele magát a svájci hátvédek tengerébe. Cselét lemásolta, majd ismét a bal sarokba lőtt, ugyanazzal a technikás mozdulattal. A különbség annyi volt, hogy most jóval a 16-oson kí­vülről, és most a felső sarokba. Pazar gól volt. Emeli az értékét, hogy az egyik svájci védő két kézzel próbálta lerántani öt, de lerázta magáról a hátsó szándékkal tapogató kezeket és ment tovább. Pedig választhatta volna a könnyebbik megoldást is, és a szabadrúgást biztosan megkapja. Állhatatosságának eredménye lett a szépségdí­jas gól és az, hogy a szurkolók nyilvánosan bocsánatot kértek tőle az aluljárói incidensért.

Miután a bí­ró a sí­pjába fújt’ a szerencsés “hatezrek” megkapták a mezeket – ereklyének.

A közvetí­tést Knézy nem akarta befejezni, annyira örült, de nem jobban mint NOVÁK DEZSŐ, aki a rögtönzött nyilatkozatakor azt mondta:

Hihetetlen, káprázatos győzelmet arattunk. Minden játékos a tudása maximumát nyújtotta. A világ nyolcadik csodáját értük meg !!! Papí­ron tartalékosak voltunk, de ki mer ezek után tartalékosságról beszélni. Akik ma pályán voltak, azok a jelen pillanatban a legjobbak az egészséges és bevethető játékosok közül. Én most a világ legboldogabb embere vagyok…

Ekkor megcsuklott a hangja és csak nagyon nehezen tudta megállni, nehogy elzokogja magát a kamerák előtt.

Lisztes is mondott pár szót huncut kis mosollyal a száján. No és a mérkőzés egyik hőse ( mert volt hős elég, hisz egy sor kimagasló teljesí­tményt is láthattunk: Hajdú a bravúrhalmozó, Telek aki olyan elegánsan söpröget mint mindig és Simon…) Vincze Ottó: Nem tudom mi történt. A második félidőben nagyon beindultunk és csak mentünk-mentünk.

Sokáig nem tudtam elaludni, ezért az égi csatornákon újra láthattam diadalunkat, melyre Európa is felkapta a fejét. A szerénységünket azonban továbbra is meg kell őriznünk, mert csak í­gy tudunk – és csak í­gy szabad – további sikereket elérni. Alázat a játék iránt, de töretlen hittel és vidáman. Simon és Hajdú beszélgetése:

-Attila, mit csinálsz a kesztyűddel ?

-Miért ?

-Mert szeretném bekereteztetni. Nem is értem, hogyan fogtad meg azt a lövést amit 4 méterről adtak le.

-Nem azt kellett volna védenem, hanem korábban ki kellett volna jönnöm, hogy lőni se tudjanak. Simi, azért egy baráti tüskével zárt:

-Ja, a Szűcs Misinek köszönd meg, hogy legalább négy millió dollárra verte fel az áradat. Ha nem í­télnek ellene büntetőt, nincs mit kivédened.

1995. szeptember- 14.

A Nemzeti Sport ma zöldben jelent meg. A sajtó soha nem látott módon reagált az eseményekre. Az egekig magasztalják a csapatot, és lassan semmit sem tartanak lehetetlennek a FERENCVÁROSTÓL. A többi csapat elé állí­tanak minket, jó példának: (Zombori Sándor volt Vasas futballista)

“Azon túl, hogy a siker az egész magyar labdarúgásnak jól jött, ne tévesszen meg senkit, mert ilyesmire csak a Ferencváros képes.”

1995. szeptember 16.

Napokkal a mérkőzés után, még mindig a sikerben fürdik az egész sajtó, az egész ország. Minden órában a mieinkkel foglalkoznak a TV-ben. Ezerféle szemszögből vizsgálták már az eseményeket. Mesehős is született. Szűcs Misi ( alias Nyilas Misi ). Tény, hogy szinte mesébe illő az, hogy három nap alatt az NB II-ből a CHAM-PIONS LE^GUE-be került – és nem vallott szégyent. Egy elemzés szerint: végig úgy készült, hogy visszakerül ő még a Ferencvárosba. Valóban tiszteletre méltó a “beugrásos” helytállása, és ezt az egyébként erősen kritikus szemléletű, de most nagyon a csapat mellé álló Knézy is hangsúlyozta. A Dózsa drukkerek a mi sikerünket és Jenő lelkesedését nem nagyon bí­rták, í­gy a Tv mérkőzésen végig “Élvezz Jenő”-ztek. A rendfenntartóknak kellett megvédeniük a riportert.

1995. szeptember 17.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-Vác FC 2-1 (0-0)

Hajdú – Telek – Milovanovics, Kuznyecov – Nyilas, Vincze, Simon, Lisztes, Szűcs – Nagy Zs., Kopunovics

A találkozót csak összefoglalóban láttam, de a családnak volt megfigyelője, hisz Tónika leutazott Vácra. Másoknak is volt, méghozzá az Ajax-nak. Már figyelnek ránk a legnagyobbak is ! A Real edzője ugyan nem volt itt, de azt nyilatkozta, hogy a hollandok mellett a Ferencvárossal is meg kell küzdeni a továbbjutásért. A szokásos transzparens-zászlók között most volt egy kakukktojás is. A szöveg: “Strasbourg-UTE 3-0, élveztük Jenővel”. Ez volt a válasz az újpestiek arcátlanságára. A tábor megvédte Knézyt. A beszámolók szerint az első félidőben nem volt nagy játék, í­gy a kb. 10 ezer fradista csendben nézte a derbit. A második félidőre maradtak a gólok:

63.perc. Swarcz előnyhöz juttatott bennünket. Lisztes szökött meg a jobb szélen. Az alapvonal előtt megállt, majd középre lőtte a labdát, melyhez a hátvéd olyan szerencsétlenül ért hozzá, hogy az 6-8 méterről a hálóba kocogott.

76.perc. A jobb oldali támadás végén Hanyecz 16 méterről bombagólt lőtt.

82. perc Nagy Zsolt ment el a bal (!) szélen és középre cselezte magát. Lőtt, de gyengén. Viszont Kuznyecov ott volt – hátvéd létére – és 4 méterről betalált.

Nóvák Dezső: Nem volt olyan szoros a mérkőzés, mint amilyet az eredmény sugall. Úgy gondolom, a váci siker után ismét elégedett lehetek, főleg a szerdai mérkőzés után.

A TV összefoglaló alapján úgy láttam, hogy Lisztes Krisztién volt a csapat irányí­tója és motorja. Mellette a gólt is szerző Kuznyecov jeleskedett. Kettejük vezérletével – igaz sok gólhelyzetet kihagyva – de magabiztosan hoztuk a győzelmet.

1995. szeptember 18.

Az Ajax ellen készí­tik fel a stadiont is. A felüljáró oldalán lévő lelátó tetejére egy új, 200 főt befogadó sajtópáholyt épí­tenek -telefon és számí­tógép csatlakozókkal-ami később kiegészül a klub szponzorainak szánt páholyokkal is. Az idő kevés, de a magyar viszonyok között szokatlanul lelkesen dolgoznak a kivitelezők. Néhány nappal ezelőtt (is) jártam erre, de azóta nagyot haladt előre a munka. Állí­tólag már a hétvégi bajnokin megtörténik az átadás. Török Lajos a létesí­tményigazgató elmondta: Az események augusztus 23.-án kezdődtek, a tervekkel. Mindenki megmozdult és rekordidő alatt megkaptuk az engedélyeket, elkészí­tettük a kivitelezési terveket, amelybe bevontuk a stadion tervezőjét is. A statikusok véleménye alapján a tartószerkezetek az új páholyok terhét még elviselik. Kivitelezőt is sikerült találni, Csepelen. A pénzügyi fedezetet pedig, az UEFA biztosí­tja, hiszen a létesí­tmények is részesülnek a bevételből. Ez azonban eddig nem került a nyilvánosság elé. Szóba kerültek a további tervek is, mely szerint amennyiben szükséges a stadion is bőví­thető lenne úgy 25-26 ezresre. Ha a munkák befejeződnek a stadion akár a BEK elődöntőre is alkalmassá válik. Mindenképpen az a cél, hogy a megszerzett pénzt visszaforgassuk a rendszerbe, a létesí­tménybe. A hosszútáv, még körvonalaz egy jégstadiont is, valamint a kézi-kosár csarnok befejezését.

1995. szeptember 19.

A nemzetközi sikerekkel eddig kb. 400-450 millió forintot keresett a csapat, de a CHAMPIONS LEAGUE-ban való szereplés kiadásokkal is jár. Mivel az elnyert összeghez csak a sorozat végén juthatunk hozzá -majd jövő nyáron- anyagi gondok léptek fel. Szerencsére az egyik szponzorunk a Polgári Bank RT. a segí­tségünkre sietett, 40 millió forint kölcsön formájában. Egyébbént ez a bank intézi a FRADI-részvények kibocsájtását is. A részvénytársaság feladata az lesz, hogy segí­tse az első csapatot anyagilag, illetve az utánpótlást finanszí­rozza. Bárki vehet részvényt, habár a tőzsdére nem bocsájtják, 10 ezer , 100 ezer és egymilliós cí­mletekben.

A Nemzeti Sport, ígéretéhez hí­ven bőven foglalkozik a csapattal és az ellenfeleinkkel. Hirül adták, hogy az Ajax képviselője itt járt Budapesten, szállodanézőben. Valószí­nű, hogy a Margit-szigetre mennek majd lakni. A csapat egyébként parádésan szerepel, hisz eddig minden mérkőzést megnyert ebben a szezonban, és gólt is csak egyetlen-egyet kapott. A csoport másik nagyágyúja, a Real Madrid azonban botladozik, hisz hat mérkőzése közül ötször vesztesként hagyta el a játékteret. Pedig ugyanazok a játékosok játszanak, akik tavaly simán és vita nélkül nyerték a nagyon magas szí­nvonalú spanyol bajnokságot. Az argentin világbajnok edző, Valdano és a csapat irányí­tója a dán Laudrup között azonban megbomlott az összhang. A játékos kimaradt a csapatból, a szekér azonban nélküle – döcög. Az “egyedül” maradt Zamorano ugyan ontja a gólokat, de a gólpasszokat adó ész, nagyon hiányzik. Talán ez lehet a fogódzó nekünk, hogy az eddigi bravúrokat egy világraszóló bravúrral koronázzuk meg és továbbjussunk a csoportból.

Én is kidolgoztam egy variációt arra, hogyan juthatnánk tovább a csoportból. Az Ajax minden mérkőzésen nyer. A Real egyszer nyer, egyszer kikap a svájciaktól, A kettőnk páros találkozóján Madridban nyer, de az üllői úton csak döntetlent csinál. Ha mi nyerünk idehaza a Grasshoppers ellen, hét pontunk lesz, mint a spanyoloknak. A gólkülönbség dönt majd – talán a javunkra.

Közben idehaza a Vasas elleni dobálás miatt megbüntették a szakosztályt. A 20.-i Sopron elleni kupa illetve a 23.-i Győr elleni bajnoki mérkőzésen az l-es és 2-es szektorokat le kell zárni, ahonanis a partjelzőt állí­tólag megdobták.

1995. szeptember 20.

gomb_foci-150_150_1A lezárás azonban a kupamérkőzésen nem okozott tumultust, hisz 2-3 ezren voltak a lelátókon a Sopron ellen.

FERENCVÁROS-Soproni LC 2-1 (0-0)

Hajdú – Telek – Szűcs, Kuznyecov – Nyilas, Vincze, Simon, Lisztes, Kecskés – Nagy Zs., Kopunovics Csere: Zavadszky, Fatusi, Shcultz

Tibikével kettesben mentünk ki erre a “muszáj meccsre”. Muszáj volt lejátszania a csapatnak, mert helyt kell állni a hazai kupában is, de a jelen körülmények között sokkal fontosabb derbik vannak az érdeklődés középpontjában.

Eléggé hamar kiértünk, í­gy beugrottunk az ajándékboltba, ahol megcsodálhattuk a pazar választékot. Két dolog hiányzott csak. “A mez” – amilyenben a csapat játszik, valamint a mi zsebünkből a vásárlóerő.  Szégyellheti magát az adiddas, hogy a szurkolókról nem gondoskodik, bezzeg az UMBRO megtette, és valószí­nűleg nagy boltot is csinált belőle. Nem beszélve az akkori támogatókról akiknek a feliratait sok ezer példányban láthatták az emberek, még a mérkőzésmentes hétköznapokon is.

A sérültek lassan felépülnek, és a sikercsapatból már csak Kuntics hiányzik, valamint egy jó Albert. Utóbbit sajnos régen láttunk .

Az első félidőben a csapat nem túl nagy erőbedobással ment előre, de sokáig csak egy bődületes Kopunovics kapufa volt a látványosság a pályán, mert a szemközti lelátón zajlottak az események. A munkát a mérkőzés alatt sem hagyták abba. Mivel a lelátóra korábban beemelt két daruskocsira már nem volt szükség, kiemelték őket. Az utcán álló két, még nagyobb daru emelte a magasba a teherautókat. Nem mindennapi látvány volt.

Azért a pályán is történt ez-az. Először egy 11-es, amit a bí­ró egy hátvéd kezezése után adott meg, némi gondolkodás után. Nyilas határozottabb volt, és a bal sarokba rúgta a bőrt. Néhány perc múlva szintén Elek volt a főszereplő, amikor is 25-30 méterről lőtt kapura. A “zsinóron húzott” lövés a bal felső saroknál a kapufán csattant. Akkora hangja volt, hogy egy pillanatra elnyomta a folyamatosan hallható csattogást, mely az épí­tkezést kí­sérte. A csapat mindent középen akart megoldani, de nem sok sikerrel. A szünet után aztán ráadásul egyenlí­tett az ellenfél, akik óriási erőbedobással és néha durván játszottak. A nézők lassan elkezdtek elégedetlenkedni, ami kitartott egészen a 80. percig. Addig ugyanis egy gyönyörű Nyilas szabadrúgáson kí­vül mást nem lehetett látni, csak erőlködést. Ekkor azonban a néhány perce pályán lévő ébenfekete Fatusi – a “B közép” nagy kedvence- megszerezte a győztes gólt. Nagy Zsolt futott el, végre a szélen, s nagyszerűen centerezett. Az ötösre berobbanó Babatünde pedig a hálóba csúsztatott. Erre a csapat feltámadt, és úgy kezdett rohamozni, mint rendesen, újabb gól azonban már nem született. A továbbjutást ugyan nem sikerült már most eldönteni, de Sopronban – biztos vagyok benne – kiharcolják a fiuk.

1995. szeptember 21.

Ahogy szegény Göcse Laci barátomnak is sikerült két órás harcban jegyhez jutnia az Ajax elleni derbire. Hiába a bérletesek előre-vásárlési joga, mely két napig tart. Minden bérletes ott volt már as első órában. Némi borravaló fejében aztán sikerült jó helyre jegyet kapni. Sajnos a mi helyeinket az UEFA lestoppolta, í­gy most kivételesen a 2-es szektorban fogunk ülni, de legalább fent a 21. sorban ahol már nem zavar a kerí­tés.

A kézis lányaink elkezdték a bajnokságot. De í­rhatnánk azt is, hogy folytatták, hisz újra könnyedén győztek egy előzetesen rangadónak titulált mérkőzésen, egy olyan csapat ellen, akik a válogatottnál is dédelgetve vannak, leginkább a mieink kárára. Ferencváros-Dunaferr 26-16.

1995. szeptember 23.

Újabb bajnoki mérkőzés, amelyet le kell játszani úgy, hogy ne sérüljön meg senki, de begyűjtsük a három pontot. A közelgő Ajax elleni derbi azonban minden mást háttérbe szorí­t. A mérkőzés előtt a legtöbb embert az izgatta, hogyan jut jegyhez abból a kevésből ami maradt.

A klubvezetés: A Népstadion is kevés lenne, de meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a mérkőzés ott csak egy rendezvény lenne, itt az Üllői úton a saját otthonunkban, azonban történelem. A csapat, a vezetés és a törzsszurkolók kí­vánsága is az volt, hogy itthon fogadjuk a nagy hí­rű ellenfeleket. A bérletesek, a szponzorok, a baráti kör valamint a játékosok már megkapták a jegyeiket. Az egyesületnek teljesí­tenie kellett as UEFA rendelését, valamint az itthoni ilyen-olyan talán jogos igényeket. Lehet, hogy nem számolt túl rosszul az aki 4000-re taksálta a megmaradt belépők számát.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-Győri ETO FC 2-0 (0-0)

Hajdú – Telek – Szűcs, Kuznyecov – Nyilas, Vincze, Simon, Lisztes, Kecskés – Fatusi, Kopunovics

Szóval kész lett, mármint a sajtóhely. Nagyon szép lett, pedig igen-igen gyorsan kellett felépí­teni. Az egyik tervezője a felettünk lévő sorban ül, már évek óta. Tőle tudtam meg, hogy a sietség mellett még egyéb nehézségekkel is szembe kellett nézni a tervezéskor. Nem engedték, hogy a lábak az utcán álljanak, pedig telekkönyvileg a terület a hí­d közepéig a Fradié ,í­gy persze a lépcsőházat sem lehetett a stadionon kí­vülre helyezni, pedig akkor jóval többen fértek volna el az új helyeken. Ráadásul két feljárót í­rtak elő. Mindezek ellenére nagyon tetszetős lett. A pálya hangulatát is emeli, mivel zártabb lett a létesí­tmény a külvilág felé. Valószí­nűleg az akusztika is javult, ami majd as Ajax ellen minden bizonnyal kiderül. Az egészet úgy (is) alakí­tották ki, hogy minél több reklámtáblát rá lehessen akasztani kí­vül-belül, ami bevételt jelent az egyesületnek. Egyenlőre még nem volt teleaggatva, í­gy valódi szépségében pompázhatott. Az egyik sor zöld a másik fehér meIvéddel van ellátva. Állí­tólag valamennyi sajtóhelyről a pálya minden vonalát látni lehet, az UEFA előí­rásának megfelelően. Maga a felépí­tmény csak a játéktér kétharmadát fedi, de a TV kameráknak további állvány van épí­tve. Habár állí­tólag a kamera marad a mi oldalunkon, aminek én külön örülnék, hisz í­gy a videón ugyanaz a kép marad meg amit eredetiben is láttam. Állí­tólag – ezt is az épí­tészünktől hallottam – tervben van, hogy a mi oldalunkon egy hasonló rendszerű lelátót húznak fel, hisz a mostani események azt bizonyí­tják, hogy a nemzetközi mérkőzésekre bizony kicsi a nézőtér. Márpedig hosszútávon gondolkodva, a megszerzett pénzt jól felhasználva jövőre is lehetnek ilyen kellemes gondjaink a CHAMPIONS LK$3UE-ban. Ehhez azonban a bajnokságot kellene megnyerni idehaza, és a selejtezőt ismét sikerrel letudni. De jövőre valószí­nű, hogy könnyebb ellenfelet kapnánk, hisz ha nem is e kiemeltek közé, de a második kalapba bekerülnénk.

A kezdés előtt szinte senki sem foglakozott a bajnokival – mindenki már az Ajaxot várta. Akinek nem volt még jegye szomorúan, akinek volt, mint nekünk, izgatottan. A különleges kiállí­tású bilétát a bajnoki előtt kaptam kézhez, jó 20 perces idegeskedés után. Késett a Laci, a megbeszélt időponthoz képest. De meg van, most már csak ez a fontos! A fiatal szurkolók már most sem tettek ki semmilyen transzparenst a kerí­tésekre, pedig a tilalom csak szerdán lesz érvényben.

Közben elkezdődött a játék. Az első percekben Nyilas cselezgetett el a tizenhatosig, de az utolsó cselnél szerelték – lehet, hogy szabálytalanul. Rögtön utána Kopunovics vágta előre a labdát, hosszan. Gondoltuk mi, de a mai nap hőse Fatusi nem í­gy vélekedett. Mi több, beérte a labdát, de nagy helyzetből csak az oldal-hálóba vágta a játékszert. Talán ha higgadtabb, és nem akar nagy gólt lőni, eredményesebb lett volna. A magyar bajnokikhoz mérten igen magas volt a szí­nvonal. Sajnos a játék sokszor kemény, sőt durva volt.

Fél óra elteltével előbb Vincze eresztett meg egy bődületes lövést, aztán Lisztes lőhetett nagy helyzetből kb. 10 méterről kapura, de mindkettő kimaradt. A jó játékot a közönség néhányszor nyí­ltszini tapssal jutalmazta. Fatusi élményszámba menő cseleit, és lefordulásait pedig “Fatusi, Fatusi …” kiáltással üdvözölte.

A szünet előtt aztán egy pillanatra csönd lett, mert egy szórványos győri akció végén Hámori lőhetett kapura. Pont szögben ültünk -az utánpótlással, aki egyre inkább érti és élvezi a játékot-í­gy jól láttuk, hogy nagyon jó lövés megy a bal alsó sarokra. Hajdú azonban egy, csak rá jellemző villámgyors vetődéssel még bele tudott érni, ujjbeggyel. Akkora bravúr  volt, hogy amikor felugrott a földről hátra kellett fordulnia, hogy lássa az “eredményt”. Azt látta, hogy sikerült védenie! Olyan örömkitörést produkált, amilyet a gólszerzők szoktak. A bí­ró sem hihetett a szemének, mert kirúgást í­télt.

Továbbra sem lehetett panasz a mérkőzésre, csak a gól hiányzott. A második félidőben aztán a csapat még rátett egy lapáttal, í­gy a győriek most már a kapujuk elé lettek préselve. Mivel ezen az estén az ellenfél is igen jól játszott, az ellentámadásokban benne volt a veszély. Egy alkalommal négy méterről hagytak ki egy helyzetet. Ez a meccs azonban szerencsére nem erről szólt, hanem Fatusiról és Kopunovicsről, akiknek a vezérletével sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, amik egy ideig rendre ki is maradtak. A 68. percben talpon volt as egész stadion. Fatusi rárajtolt egy olyan szöktetésre, amit csak ő hitt, hogy el is lehet érni. Simán elérte, de csúnyán felvágták. Mivel már sokadszor, hisz gyors lefordulásaira nem volt szabályos válaszuk, í­gy a védője mehetett zuhanyozni, ő maga rövid ápolás után visszajött, de néhány pillanat múlva fájdalmában a földre került, és hordágyon hagyta el a játékteret. A 72. percben a második félidőre nagyon feljavult Vincze Ottó a jobb oldalon becsapta a hátvédet, majd jól adott középre. Kopunovics a védők közül a hosszú sarokba passzolt. A gól előtt úgy gondoltam, egy gól fog esni, aki ezen az estén gólt lő, megnyerte a mérkőzést. Végül is született még egy találat, de addig még Lisztes hagyott ki egy nagyon-nagy alkalmat, pedig jő formát mutatott ezen a mérkőzésen. A kilencvenedik percben Kuntics, aki Fatusit váltotta fel, a hálóba talált, pedig ez volt az első gólhelyzete, és sérülés után tért vissza a csapatba. Igaz ő, más kategória. Klasszis a javából.

Novák Dezső:

Nagyon kemény mérkőzésen sok helyzetet hagytunk ki. Nem tudom mi as oka, de mindenki miellenünk akarja megmutatni, és sokszor szablyjtalan eszközöket is bevetve, összességében jó mérkőzést láttunk.

A győriek dicséretet érdemelnének, ha nem rugdosódtak volna, és ha máskor is í­gy küzdenének- mondjuk Stadler ellen. Persze némileg szerencséjük is volt, mert egy ötössel is hazamehettek volna, ha egy kicsit több szerencsénk van, illetve jobban koncentrálunk a befejezéseknél. De soha rosszabb mérkőzést. A lefújás után igyekeztünk haza, mert kezdődött a Real meccs a TV-ben. Sokan azonban maradtak, mert 15 óra múlva nyit a pénztár és szerettek volna jegyhez jutni. Mire a nap felkelt a néhány száz “maradóhoz” még csatlakozott 10-15 ezer jegyigénylő.

1995. szeptember 24.

Öcsém elmondása, a Hí­radóban látottak, valamint az újságok hí­radása alapján borzasztó állapotok uralkodtak a pénztáraknál. Aztán húsz perc alatt az egyik és 50 perc alatt a másik is bezárta az ablakot, hisz minden tikett elfogyott. A tömeg azonban nem akart hazamenni, hanem órákig a klubház előtt tüntetett, a vezetőség fejét és jegyet követelve.

1995. szeptember 25.

“Kié a Fradi ?” – Tette fel a kérdést egy szurkoló társunk, azok közül akiknek nem jutott belépő.

“Talán azoké, akik most több ezer belépőt követeltek a parlamentből és a különböző pártoktól ? Akik miatt nekünk nem jutott hely! Mostanság az összes nagykutya azt nyilatkosza, hogy őt már as édesannyja is zöld-fehér pelenkába csomagolta, közben talán most jön először a Fradi-pályára. Nekik nem jelent semmit a klub, csak most kihasználják, hogy a Fradistának lenni nagy erőt jelent. Persze csak most a sikerek idején csapódnak hozzánk.  Majd ha csak a Stadler lesz az ellenfél, eltűnnek.”

Nem nagyon lehet ellenkezni ezzel az érzelmi kitöréssel,de egyetértek az egyesület elnökével is.

Dr Szí­vós István:

“Mindenkit sajnálok akinek nem jutott belépő erre a történelmi mérkőzésre és megértem a felháborodásukat, melyet elsősorban az elkeseredettség táplál. De ennél többet nem igen tehetek. Sajnos, bizonyos kötelezettségek alól nem bújhatunk ki. Jó, és igazságos megoldás egyszerűen nem volt. A stadionunkban 16700 néző fér el, és ez igen kevés, de a Népstadionban is épí­tkezni kellett volna, és nekünk kellett volna azt finanszí­roznunk, hisz most mindenki azt hiszi, hogy a Ferencváros nagyon gazdag, hát oldja meg maga. Eddig leginkább kiadásaink voltak, és az UEFA pénzhez csak egy év múlva juthatunk hozzá. A beruházás persze nem maradt volna a mienk, ezért is maradtunk itthon, valamint azért, mert a sportszakmai szempontok is ezt kí­vánták. A Népstadion játéktere sokkal nagyobb mint az üllői úton, í­gy a védekezés sokkal nehezebb. A várható Ajax támadások könnyebben eredményre vezethettek volna egy nagyobb pályán. As együttérzés mellett az is el szeretném mondani, hogy egyetlen bérletes sem maradt .jegy nélkül, márpedig bérletet bárki válthat. Remélem jövőre ezt sokkal többen meg is teszik.

Megosztott lett a FRADI-tábor, pedig az egyesület történetének aranynapjait éljük át. Erről tanúskodik Rákosi Gyula véleménye.

-Hogyan élte meg a csapat sikereit ?

-Az egyik ámulatból a másikba esem. Nem hittem volna el, hogy ilyen kiugró sikereket érnek el a fiúk. Örülök, hogy a közönség sem szidalmazza már Dezsőt, aki nagyon jó barátom. Az Anderlecht kiverése nagyon feldobta a csapatot és mindegyikük meg akarja mutatni, hogy mi is lakozik a legbensőjében. Ehhez társul Dezső szisztematikus munkája és némi szerencse is.

-Ön részese volt a Fradi legnagyobb sikerének a 1965-ös VVK diadalnak. Most valami hasonlót visz véghez a Fradi.

-Igen, és most szomorú is lehetnék, mert a mi akkori sikerünk lassan háttérbe szorul, de ehelyett inkább boldog vagyok, hogy ismét a FERENCVÁROS-ről beszél Európa.

-Nem kellett volna a Népstadionba vinni a mérkőzéseket ?

-Nem, a mi otthonunk itt van. Arra azonban jobban kellett volna ügyelni, hogy a hóban-sárban kitartó szurkolok könnyebben juthassanak jegyhez.

A csapat újra rejtekhelyre vonult, hogy készüljön a BEK cí­mvédő ellen. Kivéve a trénerünket.

Novák Dezső Hollandiába repült, hogy megnézte az Ajax bajnoki mérkőzését a Breda ellen. Egy nagyon jó csapatot látott. Amikor hazaért a neje csak í­gy jellemezte a lelkiállapotát: Valami szuper csapatot láthatott, mert csak akkor tud ennyire morcos lenni.

“Egyszerűen félelmetesek voltak, a második félidőben egyszerűen bedarálták az ellenfelet. Három, esetenként négy csatárral játszanak ami manapság igen ritka. A két szélsőjük atléta is lehetne és sok 4×100-as váltóba beférne, olyan gyors. A középcsatár Kanu pedig kétméteres voltával mindenkit lefejel. A védelmükről pedig annyit, hogy ebben a bajnoki idényben még gólt sem kaptak. Most nagyon pesszimista vagyok, mert csodának kéne történnie, hogy felvegyük velük a versenyt. Páling és Keller talán tudná fogni a két futó szélsőt, valamint Hrutka magasságával lefedezhetné Kanut, de hát ők sérültek.”

Van der Lem as Ajax másodedzője:

Dicsérte a Fradit, és elmondta: “A Ferencváros mozgalmas és kalandos futballt játszik… A kettes mezben játszó (Simon Tibor) azzal együtt, hogy oroszlánrészt vállal a védekezésből, ha úgy hozza a sors a támadásépí­tésbe is besegí­t, sőt néha még a befejezésekbe is. A középpálya nagyon egységes, ráadásul jól váltanak az ott játszók, akik mind képzett labdarúgók. Nehéz mérkőzés lesz, de as Ajax Európa egyik legjobb csapata.”

Csak az egyik ?
Igen. Ott van például a Real Madrid is…
Már előre készülök rá, hogy a november elsejei FTC-Real derbi előtt valamelyik spanyol játékos majd azt mondja ugyanerre a kérdésre: “Ott van például az Ajax is.” Az Ajax most nem ott van. Az Ajax itt van.

Szerda este mese nincs vagy csoda van?

FTC-játékosok és edzők pályafutásuk nagy, ha nem a legnagyobb mérkőzéséről

A kí­vülállók már-már azt hihették: a Ferencváros új igazolása vagyok… Két délutánt töltöttem el ugyanis az Üllői úti öltözőben, hogy a játékosoktól és az edzőktől megtudakoljam: milyen érzésekkel készülnek az Ajax elleni találkozóra. Mielőtt a válaszokat közreadom, had emlí­tsem meg, a zöld-fehérek olyannyira készségesek voltak, hogy megfeledkezhettem róla: sehol sem örülnek igazán, ha egy civil hosszabb időt tölt egy futballcsapat öltözőjében… Most pedig lássuk: mit mondtak a BEK, illetve a Bajnokok Ligája magyar hősei az újabb nagy – ha nem a legnagyobb – kalandról!

IFJ. ALBERT FLÓRIÁN: -Egyrészt boldog, másrészt boldogtalan vagyok. Óriási dolog, hogy az Ajaxszal találkozhatunk, és keserves érzés, hogy -sérülésem miatt – nem játszhatok ezen a különleges találkozón. Annak ellenére is szomorúság fog el, hogy tudom: ezúttal a korábbiaknál is kevesebb az esély a győzelemre. Az Anderlechtet már a brüsszeli mérkőzés előtt megszorí­thatónak, esetleg felülmúlhatónak tartottam, de az Ajax, az más kategória. Itt nem elég a Fradi-szí­v és a közönség támogatása, itt még a maximumnál is többet kell kihoznia magából a csapatnak a döntetlen, vagy – szinte kimondani sem merem – a győzelem eléréséhez. Azért reménykedem az újabb, és minden eddiginél hihetetlenebb csodában…

FATUSI BABATUNDE: – No problem! Igaz, hogy az Ajaxban mindenki klasszis, de a Ferencvárosban is nagyon jó játékosok vannak. Szerintem nyerünk 1-0-ra, sőt az is lehet, hogy 2-0-ra…

HAJDÚ ATTILA: – A tét nem nagyobb a brüsszelinél, mert ha ott nem nyerünk, akkor most nem vagyunk itt… Az Anderlecht stadionjában és Zürichben legfeljebb annyival volt könnyebb a dolgunk, hogy immár szinte felfoghatatlan várakozás kí­séri a szereplésünket. Szeretnénk ennek megfelelni -ki akar ennyi embernek csalódást okozni?! -, de az ellenfél a világ legjobb klubcsapata…

KECSKÉS ZOLTÁN: – Azt hittem, az Anderlecht elleni továbbjutás lesz pályafutásom csúcsa, de lehet, hogy mégsem az lesz… Az Ajaxéhoz hasonló kvalitású csapat ellen még az Újpestben, a Maradonával felálló Napoli ellen játszottam, ám abban biztos vagyok: most többet érünk el 0-2-nél és 0-3-nál. Biztos vagyok? Ez azért túlzás. Ám Brüszel és Zürich után én sem tudom hűvös realitással követni az eseményeket…

GORÁN KOPUNOVICS: -Optimista vagyok, de nem annyira, hogy azt mondjam, simán nyerünk 3-0-ra… Talán egy döntetlent elérhetünk, de ahhoz is mindent ki kell adnunk magunkból, elvégre Európa legkiválóbb együttese az ellenfél.

ZORÁN KUNTICS: – Hú, az Ajax… Micsoda játékosok, és milyen fiatalok szinte valamennyien! Ahogy májusban, a döntőben játszottak á Milán ellen! Ezért én a döntetlennel sem lennék boldogtalan…

SZERGEJ KUZNYECOV: -Futballozni kell, nem beszélni… És csúszni-mászni, kilencven percig. Ez itt a Bajnokok Ligája, és ez itt az Ajax… Akármi lesz: szerdán az eddigi legfontosabb meccsemet játszom a Fradiban!

LISZTES KRISZTIÁN: -Vesztenivalónk nincs, mert már az is csodálatos, amit idáig elértünk. Ettől függetlenül, azt hiszem, a közönség belehajt bennünket… ha nem is a győzelembe, de egy tisztességes, szoros eredménybe. Az pedig nem lenne akármi, mert megvallom, eddig nem is gondoltam rá, hogy egyszer ilyen nagy játékosokkal együtt futhatok ki a pályára…

DEJAN MILOVANOVICS: -Számomra már-már hihetetlen, ami a Fradiban történik velem. Úgyhogy várom az újabb csodát, de sietve hozzáteszem: a döntetlen is az volna…

MUCHA JÓZSEF: – A tippjeim, valószí­nűségi sorrendben: döntetlen, kis különbségű vereség, és – talán-talán… – győzelem. Játékosként húsz évvel korábban, a Crvena Zvezda elleni KEK-elődöntő alkalmával éreztem hasonlót, mint most. Nem, nem a Dinamó Kijev elleni döntő előtt, mert az Ajax-meccs mégsem a döntő…

NAGY ZSOLT: – Ha játszom, ha nem, ez életem legnagyobb élménye lesz. Igaz, jön még a Real Madrid is… De a Bajnokok Ligája cí­mvédőjével találkozni: ezt semmi sem múlhatja felül!

NOVÁK DEZSŐ: – Csak aktí­v labdarúgó koromban találkoztam hasonló csapatokkal, mint amilyen az Ajax, í­gy számomra felemelő érzés, hogy eljutottunk idáig. Ennek ellenére azt gondolom: az Anderlecht elleni mérkőzéseknél ez a kilencven perc sem lesz felejthetetlenebb, mert – a reklám stí­lusát idézve – a mostani találkozó nem jöhetett volna létre a brüsszeli 1-0, majd a budapesti l-l nélkül…

NYILAS ELEK: – Pályafutásom legnagyobb napja lesz a mostani szerda, de remélem, nem marad az… Még sok ilyen élményre vágyom! Bár mind ez idáig elképzelni sem tudtam, hogy azok ellen futballozhatok, akiket eddig csupán a televí­zióban láttam, és csak bámultam és bámultam… De bármilyen nagy csapat is az amszerdami együttes, az Üllői úton még az Ajax-nak sem könnvű játszania!

PÁLING ZSOLT: – Az első tippem 0-0. De lehet 1-0 és 0-1 is. Ami biztos: ezt a találkozót még nézni is ritka élmény lesz. Ennél csak az volna jobb, ha nem lennék sérült, és játszhatnék szerda este…

SIMON TIBOR: – Talán tí­z százalék esélyünk van a győzelemre, de a döntetlen is óriási eredmény lenne. Ahhoz, hogy pontot szerezzünk, nem szabad túlpörögnünk. Azaz: úgy kell kimennünk a pályára, hogy ez is csak egy meccs, noha tudjuk mindannyian: életünk legfontosabb mérkőzését játsszuk.

SZEILER JÓZSEF: – Azok lesznek a vendégeink, akiket néhány hónapja még szájtátva csodáltunk. Ha sikerülne legalább a döntetlent elérnünk, az nemcsak a sportban adhatna tartást nekünk, hanem a további életutunkat is meghatározhatná…

SZŠ°CS MIHÁLY: – Ha valakinek, akkor nekem valóban különleges ez a találkozó… Már az is rendkí­vüli volt, hogy néhány nappal a Diósgyőr-III. Kerület NB Il-es találkozó után a Bajnokok Ligájában játszhattam a Grasshoppers” ellen, í­gy a mostani szereplésről csak azt mondhatom: rendkí­vüli a négyzeten. A különbséget úgy is jellemezhetem: a Grasshoppers felett aratott zürichi 3-0 Európára szóló siker volt, mí­g az Ajax legyőzése világra szóló diadal lenne…

TELEK ANDRÁS: – Minden meccs előtt szűkszavú vagyok. Most is csak annyit mondok: győzünk. Halál komolyan…

VINCZE OTTÓ: – Én úgy fogom fel a dolgot, hogy itt aztán ki lehet ugrani! Szorongás persze van bennem, de nem az Ajax eredményeit ismételgetem magamban, hanem azzal foglalkozom: az amszterdami csapatban is jórészt hozzám hasonló korú játékosok futballoznak. Szóval, amekkora megtiszteltetés, ugyanakkora lehetőség is az Ajax ellen játszani, de nehogy valaki úgy gondolja: ezzel azt akartam kifejezni, hogy kis különbségű, mondjuk, 4-0-ás győzelemmel is elégedett lennék…

ZAVADSZKY GÁBOR: – Megint mi szolgáltatjuk az európai kupaszerda szenzációját. Merthogy l-l lesz. Ugye, az már szenzáció volna?

-ns-

1995. szeptember 27.

A történelmi mérkőzés napja !

A sajtóban soha nem látott oldalszámban foglalkoznak a találkozóval. Volt olyan napilap amelyik 4-5 oldalt szentelt nekünk. Soha nem láttam ilyen várakozást. Az újságos reggel háromféle kiadványt is kí­nált, amik erre az eseményre jelentek meg ! A munkahelyemen meghatódva í­rtam be az utasí­tások könyvébe, hogy: “A ma esti Ferencváros-Ajax Bajnokok Ligája mérkőzés miatt a Nemzeti Sport példányszámát győzelmünk, vagy döntetlen esetén a kétszeresére emelik, és a postavonatokat 30 percre vissza lehet tartani” -ami a kommunizmus bukása óta nem fordulhatott elő. Közben a csapat – mármint az egészséges fele – nyilatkozik és készül. Nyilatkoznak a vezetők is, í­gy az elnök úr is egy külföldi lapnak:” Az egyesület szinte újjászületett a rendszerváltás után, miután addig hendikeppel indult az államilag támogatott egyesületekkel szemben. Ha nem is voltunk abban az időben a legsikeresebbek, arra nagyon büszkék vagyunk, hogy nem volt semmi kapcsolatunk a kommunista rendszerrel.”

Ugyanennek a lapnak nyilatkozott a hollandok másodedzője: A Győri ETO elleni találkozó tapasztalata, hogy az eufórikus állapotban szurkoló nézők képesek befolyásolni a játékvezetőt.” Simont egyenesen Tarzannak nevezte, és ezt elismerés gyanánt mondta. A magyar újságí­rók nagyon nagyra értékelték az ellenfelet, és arra biztatták a fiúkat, hogy nyugodtan játszanak, mert ha mindent megtesznek a pályán és mégis veszí­tenek, emelt fővel vonulhatnak le. Az eddigi sikereket nem fogja elhalványí­tani az esetleges vereség sem. A szurkolók persze sokkal optimistábbak, hisz egy telefonos szavazáson a 2-1 -es győzelmünkre tippeltek a legtöbben. Érdekes módon a szakemberek – habár nem mind volt futballszakember – is nagyon derűlátóan latolgatták az esélyeket. Végre Nyilasi Tibi is megszólalt, és nagyon dicsérte. No vakot. Nagyon rafináltnak és nagy stratégának nevezte, és a Fradi győzelmére tippelt (2-1).

Tulajdonképpen itt már mindegy, mi lesz az eredmény. Tőlük kikapni egyáltalán nem szégyen, hisz Európa legjobbjai. Még az is lehet, hogy nincs párjuk a világon. Örüljünk, hogy látjuk őket. És csak maximális diszkrécióval tegyük hőssé, nem biztos hogy nyerni…

Hazafelé, (bringával) a Fradi pálya felé mentem. Már fél ötkor voltak emberek a környéken, és nem is kevesen. A mérkőzés pedig csak fél kilenckor kezdődik. A késői kezdés miatt a Tibikének délután le kellett feküdnie. Nagyon szeretett volna kijönni, í­gy zokszó nélkül lepihent. Aztán eljött a háromnegyed hét és elindultunk. A jegyeket nagyon gondosan eltettem, mert rémhí­reket lehetett hallani, hogy í­gy meg úgy a jegy nélküliek… Személyesen semmi rosszat nem tapasztaltam, csak azt, hogy nagyon nehezen lehetett bejutni a tömeg miatt. Kezdés előtt egy órával már teljesen tele volt a lelátó. Mielőtt felmentünk a helyünkre, ami sajnos nem a megszokott volt, vettem egy üdí­tőt kisfiamnak. A vissajáró pénzből egy 20 forintost nagy ügyetlenségemben beleejtettem a pohárba. Mintha egy kí­vánságkútba dobtunk volna egy érmét. A gyerek kénytelen volt leinni az üdí­tőt az érméről. Hátha ez szerencsét hoz ! A hellyel úgy sem volt szerencsénk, mert végig állva néztük a mérkőzést. A lelátó alján a szurkolók szégyenei voltak -akiknek szerintem semmi közük az egyesületünkhöz. Kopasz, bomberdzsekis, szemét banda. Mivel felálltak láncreakcióként mindenkinek fel kellett állnia. Eme zavaró körülmények ellenére, hamar eltelt a kezdésig hátralévő egy óra. Igaz gondoskodtak a szórakoztatásról, hisz a táblán a Svájcban elért találatainkat ismételgették. A hangosban pedig buzdí­tották a közönséget szóval és zenével. A számok között azonban volt egy amely a többi közül kiemelkedett. Vangelis csodálatos zenéje, az 1492. Nagyban emelte az amúgy is meglévő ünnepélyességet. Hisz mi is felfedeztük, ha nem is Amerikát, de Európát. Semmilyen más korábbi találkozó hangulatához nem lehetett ezt a mostanit hasonlí­tani. Röviden fogalmazva, nagyon magasztos hangulat uralkodott el rajtam. Legelőször két kapusunk jött ki melegí­teni. A félpályánál megálltak és együtt meghajoltak. Amikor az egész csapat kijött óriási szeretethullám fogadta őket. Nem í­gy az Ajaxot, akiket meglátva azt hihettem volna, egy kosárlabdacsapat látogatott hozzánk, mindez addig tartott, mí­g el nem kezdődött a játék, hisz akkor megmutatták, hogy ők futballisták, a legjavából. A görög Nikakiss (Varuhasz, Kakulidiss) vezetésével a CHAMPIONS LEAGUE himnuszára jöttek ki a csapatok. -Nem a szokásos helyre a kezdőkörbe, mert ott most a CHAMPIONS LEAGUE zászlót, mely kör alakú, lobogtatta, vagy 20 ifjonc.

gomb_bl_logoFERENCVÁROS: Hajdú – Telek – Simon, Kuznyecov, Kecskés – Nyilas, Lisztes, Kuntics, Vincze – Zavadszky, Kopunovics;

Ajax: Van der Sar – Reiziger, Blind, Bogarde – F. de Boer – R. de Boer, Davids – Litmanen – Finidi, Kanu, Overmars

Ez a csapat szinte semmiben sen különbözik a májusban BEK-et nyerttől, í­gy várhatóan nagyon fognak nyomni. Szédületes iramban kezdődött a játék. A csapatok nem kí­mélték sem magukat, sem az ellenfelet. Az első percekben először Kuntics révén jutottunk el az alapvonalukig, majd Nyilas lőhetett, de nagyon mellé ment a lövés. Ennek ellenére tapsot kapott a szurkolóktól. Ezután az “árnyékék” szerepkörében játszó Litmanen kavarta meg kétszer a védelmet. Mindkétszer olyan helyzetben hibázott az utolsó pillanatban, hogy csak azt tudtam mondani az akció közben “úr isten”. Aztán egy sóhaj – kimaradt.

A 17. percben Lisztes lőtt kapura úgy 20-22 méterről, de a kapus védett. Krisztián volt az, aki fel tudta venni a küzdelmet a világklasszisokkal, legalábbis technikai téren. Nagyon jól működött a holland gépezet, de nem adták meg egykönnyen magukat. Szerencsére a csatárok hibáztak a támadások legvégén. Azt látni kellett, hogy minden perc érték, amit kihúzunk kapott gól nélkül. Még arra is volt erőnk, hogy kontrázzunk. Zavadszky ment el a bal oldalon és centerezését Kuntics elől az utolsó pillanatban vágták ki. Jobbára azonban, nem nálunk volt a labda. Ennek ellenére továbbra sem kaptunk gólt. Érdekes módon a 20-25 méteres lövéseik egyike sem találta el a kapunkat. Sajnos Kunticsé sem, aki újra gólhelyzetbe forogta magát, majd kilenc méterről fölé lőtt. Az iram valamelyest veszí­tett lendületéből, í­gy Kuznyecovék “pihenhettek” egy kicsit, A derék Szergejre rá is fért, mert nagyon nagy csatája volt Kamival, mely eddig az ö sikerét hozta. Sajnos a középpályán nem tudtuk megtartani a labdát, ennek ellenére a szünetig maradt a 0-0.

A szünetben az egész stadion talpon volt, csak a mi szektorunk ült. Pihentettük a lábainkat a 45 perces pipiskedés után. A második félidőben minden ott folytatódott, ahol a szünet előtt abbamaradt. A középpályásaink érthetően nem merték otthagyni emberüket még akkor sem, amikor nagy néha nálunk volt a labda. Az ellenfél félelmetesen gyors volt, és ragadt hozzájuk a játékszer. Mind eddig volt két- három megjátszható emberük. Nehezen teltek a percek.

Szegény Kecskés akinek a vágtázó Finidi jutott, nem tudta megakadályozni a középre í­velést. Kanu, bent érkezett az egész, 2 méterével, és kapura csúsztatott. Ám Hajdú, a hosszúra tartó labdát, valami emberfeletti vetődéssel kitornázta. Aztán a következőnél már nem tudta megakadályozni a gólt. Pedig újabb két bravúrt mutatott be. Először R. de Boer lőtt 6 méterről – kiütötte. Kanu következett 4 méterről. Ebbe is belekapott, de jött Litmanen és egy méterről a felperdülő labdát a jobb felsőbe juttatta. Mindez a 60. percben történt. Egy órán keresztül annak ellenére, hogy ők birtokolták többet a labdát és helyzeteik is voltak, nem játszottunk alárendelt szerepet. Ez a gól pedig elkerülhető lett volna. Elszállt a remény gondoltam, kis hitűségemben. Nem gondoltam volna, hogy 2 perc múlva a hálójukban táncol a labda. Kuntics fordult le a védőjéről ,amikor buktatták. A 11-est Nyilas értékesí­tette. Sikerült az, ami eddig ebben az idényben senkinek, sőt a tavalyi BEK sorozaton a Milánnak sem, három mérkőzésen. Gólt lőttünk az Ajaxnak. Újra előkerültek a remény rózsaszí­n szemüvegei, hogy aztán végleg sutba vághassuk. A csapat sajnos egyre fáradtabbnak látszott, de cserélni nem tudtunk, mivel csupa zöldfülű ült a kispadon. Kivéve Keller, aki hetek óta sérült. Bezzeg ők tudtak, Nem mást, mint a BEK döntő egyetlen gólszerzőjét Klui-vet hozták be. Sajnos : Néhány perc elteltével gólt szerzett. Teleket egy testcsellel becsapta, pedig Mancit nem sokan tudják átjátszani, majd mielőtt Kuzi odaért volna a kapu közepébe lőtt. Csend borult a lelátóra. A csapat még egy utolsó kí­sérlettel megpróbálta a lehetetlent. Újra egyenlí­teni. A lehetőségig el is jutottunk : 76. percben Kuntics jól adott be a jobb oldalról. Lisztes 8 méterről egyből lőtt, de a kapu fölé. Nagy helyzet volt. Klasszisunk is érezte, mert az arcába temette a kezét bánatában. Ez volt az a pillanat, ameddig partnerek voltunk, ezután szétesett a csapat. A fáradságtól, és a reményvesztettségtől. Az újabb kapott gól után mely 11-ből esett, Manci kezezése miatt, a teljesen kikészült Kuznyecovot Novák le is cserélte. Keller lépett pályára. Bezzeg a hollandok nem fáradtak el. Mint a gépek úgy mentek tovább, A labdakezelésük pedig egyszerűen ámulatba ejtő volt. A lőtt passzok, merthogy minden átadásuk ilyen volt, szinte odaragadt a lábukhoz. Egy-két érintéssel úgy háromszögeztek, hogy nézni is nehéz volt, nem játszani ellene. A sajtóban edzőjük azt mondta, hogy soha nem kényszerí­tőznek. Ezt végig figyeltem. Tényleg igaz ! Mivel a labda kevés ideig van egy embernél, szinte szabálytalankodni sem lehet ellenük. Csapatunk olyan tisztán játszotta végig a találkozót, hogy még az ütközéseknél sem szabálytalankodtunk, pedig végig védekezésre voltunk kényszerí­tve. Tanulhatnának tőlünk az Üllői útra látogató hazai csapatok – egyebek mellett sportszerűséget is. Az elkészí­tett statisztikák is minket igazolnak. Ezt a versenyt ugyanis mi nyertük. 23:12 (szünet előtt 13:6), ami fényesen bizonyí­tja, sportszerű játékunkat. Tizenkét szabálytalanság egy mérkőzésen, amikor ennyire jó az ellenfél, tiszteletre méltó. Persze amikor Kecskés a tizenhatos előtt egyszer feltartotta emberét, rögtön ráfizettünk. A jő szögű szabadrúgást F. de Boer ballal, elegáns mozdulattal a kapu jobb oldalába csavarta. Hajdú és a sorfal is benne volt egy kicsit, és ezt Attila később el is ismerte. Kezdett a különbség igazságtalanul nagy lenni. Aztán a befejezés előtt kaptunk még egyet. Villámgyors és pazar passzokat követően az “árnyékék” litmanen a harmadik találatát ( a 11-t is ő lőtte) érte el, 12 méterről. Az egész mérkőzésen nem tudtunk mit kezdeni az “árnyékék”-kel. Tulajdonképpen egy második középcsatárt takar a fogalom, aki a második hullámban érkezik az igazi center (Kanu) mögött. Ezzel a rendszerrel nagyon megkeverték a védelmünket, de nem csak a mienket, hisz másokat is meg fognak verni az elkövetkező években. Az utolsó tí­z percben és a lefújás után úgy éreztem magam, mint egy csodálatos templomban, ahol gyönyörű zene szól. A végső bí­rói sí­pszót követően fel is csendült a dallam (1492) és a magasztos érzés még nyilvánvalóbban hatalmába kerí­tett. Csodálatos ellenfelet láttunk és becsülettel helytálló FRADISTÁKAT. Mindenki ezt érezhette, mert az 1-5 ellenére vastaps és ellenzést kaptak kedvenceink a 20 ezer szurkolótól. Meghatódva fogadták a szeretetet és elismerést, miközben áhí­tattal cseréltek mezt a BEK győztesekkel. A pillanathoz megint csak alkalmas melódia, egy egységgé kovácsolta az egész stadiont. A játékosok, immár Ajax mezben lassan az utolsó erejüket latba vetve levánszorogtak a pályáról. Néhányuk érezhetően sí­rva és leszegett fejjel, pedig magasra emelték a zöld-fehér zászlót, és becsületes helytállásuk számszerű eredménytől független. Helytállásuk a világ talán legjobb csapata ellen minden igaz Fradistát büszkeséggel tölthet el.

Hegyi Iván helyretette a kárörvendőket, akik biztosan kibújnak majd vackaikból

“Tévednek akik -hallva a közönség ovációját a mérkőzés végén -azt hangoztatják: Kevés kell minálunk az ünnepléshez . Sok kell.

Mert az FTC, ha nem is kis különbséggel kapott ki, mindent megtett azért, hogy eltüntesse a minőségi különbséget. Ha az FTC nem halmozott volna bravúrt bravúrra az előző mérkőzéseken, tudják mi maradt volna nekünk ? Az, hogy az NB I-ben első a BVSC, második Csepel…”

Az Ajax nagyon nyert, de ez a felfuvalkodottságáról Európa szerte ismert edzőjüknek nem volt elég, mert még rúgott egyet rajtunk.

“Minőségi különbség volt a csapatok között, és a közönség majomhang utánzása miatt le akartam hí­vni a csapatot a pályáról, mert ez sértette a szinesbőrű játékosaim önérzetét.”

Való igaz, hogy volt huhogás, de ezt nem a rasszizmus táplálta, hanem az a tény, hogy ezek az emberek nem a Fradit szolgálják. Mindenki “ellenség” a pályán, aki nem zöld-fehérben van. Fatusi is néger, mégis imádja mindenki. Egyébként is, ha majd a sportszerűen küzdő és legyőzött ellenfél iránti tisztelet is kötelező tananyag lesz Hollandiában, az edző “Úr” is rádöbben, hogy Ő sem volt különb – viselkedése okán, hisz a magyar  újságí­rókkal  is végig pökhendi és pikí­rt volt mint, akiket megbí­rált. Különben is, nem lehet a Fradi nyakába varrni egy olyan alapvető társadalmi gondot, mint a szkinhedjelenség, a másság elfogadása, és a tolerancia hiánya. Igazságtalan hozzánk kötni a hatóság tehetetlenségének és a társadalmi harc kudarcának szomorú következményét.

A játékosok azért másként vélekednek. F. de Boer:

Nehéz mérkőzés volt. Az első félidőben ránk ijesztettek a magyarok.

A kapus:

Az első félidő mindannyiunknak nehéz volt. Nekem a mérkőzés második félidejében jött a legnehezebb pillanat. Megtört a 7 mérkőzés óta tartó góltalanságom.

Litmanen:

A Ferencváros nagyon jó csapat, és nagyon jók a játékosai. A végén azonban erőben és frissességben felülmúltuk őket. A közhangulat jobb, mint a játékosainké, akik tragikusabban élték meg a vereséget. Talán ez lehet a biztosí­ték arra, hogy lesznek még nemzetközi sikereink.

– Nagy László –

Előző rész: 1995 augusztusKövetkező rész: 1995. október

A napló eredeti példánya:

3 hozzászólás a(z) Nagy L. naplója: FTC – 1995 szeptember bejegyzéshez

  • Közel fél óráig olvastam az anyagot. Csak a főnököm ne tudja meg! 🙂 Este újból át fogom olvasni. Nagyon jó.

  • Köszönöm szépen az elismerő szavakat, nagyaon jól esik.. Ezen az oldalon megjelennem az igazi megtisztetetés. A Fradi nekem ( is ) az oxigén, a TI oldalatok vett le engem a lélegeztető gépről. Mielött rátaláltam ere az oldalra magányosabb voltam, mert azt láttam egyre kevesebb hithű FRADISTA van, annak ellenére, hogy még mindí­g a csapat igazolt játékosa vagyok. Nem beszélve a kislányomról, aki már sokkal több, mint tehetség, és viszi tlvább a családi -- zöld-fehér lobogót.

    (jó volt visszaolvasnom a IX. hónapot)

    Laci

  • Kedves Laci! Őszintén mondom, néhány könnycsepp is kigördült az arcomra. Akik átélték azokat a napokat és olvassák ezeket a sorokat, biztosan hasonlóan éreznek. Mindannyiuk emlékeiben eleven élnek az emlékek, de í­gy olvasta a személyes gondolataidat még belsőségesebbé és még valóságosabbá válik az egész történet. Büszke vagyok arra, hogy a naplódat itt osztottad meg velünk, mert ez olyan kincs, mely nélkül mindannyian kevesebbek lennénk. Amit eddig is tudtam, mert már közel negyven éve él bennem, hogy Ferencváros mindörökké élni fog, ezzel a naplórészlettel tovább erősödött.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ