Nagy L. naplója: FTC – 1996 augusztus

naplo_augusztusA BL selejtezőre való felkészülés utolsó állomása volt a Pannatinaikosz elleni derbi. Athénban 1-1-es félidő után (két 11-essel) 3-1-re kikaptunk. Novák Dezső azonban elégedett volt, mivel a nagyon erős ellenféllel való találkozás jól szolgálta a felkészülést. Az új fiúk is jó benyomást tettek rá, í­gy bizakodva várja az ősz mérkőzését.

Jól vagyok, és nem félek a Göteborgtól, A felkészülés alatt világosan kiderült, hogy a csapat nem gyengült. Vagyunk olyan jók, mint az ellenfél és mindenki biztos lehet benne, nem szenvedünk nagyarányú vereséget. Támadnunk kell, és támadni is fogunk, mert ha beállunk védekezni, az a halálunkat jelenti.

A mérkőzés egyébként Norrköping-ben lesz, mert a hazaiak pályája be van tiltva – dobálózás miatt.

A hangulat kicsit olyan mint tavaly Brüsszel előtt, és ebben nagy szerepe van a sajtónak, ami a nyilvánvaló párhuzamra épí­tette a beharangozóját. Számomra van egy furcsa vetülete a meccsnek, mégpedig az, hogy ezt az “új Fradit” még egyáltalán nem láttam! Remélem jól mutatkoznak be!

1996. augusztus 7.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-Göteborg 0-3 (0-1)

Hajdú – Telek – Limperger, Nagy N. – Szűcs, Miriuta, Jagodics, Lisztes, Aranyos – Horváth, Nicsenko
csere: Milovanovics, Arany, Touati

Nagyon kevés néző volt a stadionban, és ráadásul sokan mentek a fiúkkal, í­gy a hangulatra nem lehetett panasz.

A mérkőzés óvatos tapogatózással kezdődött. Néhány perc alatt kiderült, hogy nem túl erős az ellenfél. A csapat Miriuta vezérletével vezetett néhány formás akciót. Azt lehet mondani, hogy az első 30 percben uraltuk a játékot. Tulajdonképpen már kezdtem megnyugodni, mert úgy láttam jól játszunk és az ellenfél sem veretes. Csendesen telt az idő, a kapuk nem kerültek veszélybe. Talán a fiúk is megnyugodtak, í­gy nem vették komolyan azt az akciót ami a jobbszélen futott. Jagodics és Nagy Norbi métereken keresztül üldözte, cibálta a szélsőt eredménytelenül. A gyenge kapuralövésbe egy védő belevetődött, de a kipattanó labdát a hálóba emelték, mivel az első lövésre elvetődő Hajdúnak nem volt ideje felállni.

Még ekkor is úgy éreztem nem lehet különösebb baj, mivel a gól előzmények nélkül született, és a játék képe sem azt mutatta, hogy a csapat összeomlik. Az igaz, hogy Lisztes sérülten való játéka a támadásokat halovánnyá tették, de reménykedtem. A szünetet követően aztán hamar elszállt a remény, amikor is bekaptuk a másodikat. Hajdú már hatástalaní­tott egy gyenge lövést, amikor Aranyos kirúgta a kezéből a labdát. Persze ellenfélhez jutott. A beí­velésre Limpergert könnyedén megelőzve érkeztek belül.. A csapat összeomlott és most már láttam nem ússzuk meg 3 alatt.

Sajnos bekövetkezett. A sokadik beí­velés szállt a kapunk elé, amik Hajdú vonalhoz ragadsága miatt mind veszélyesek voltak. Limpergert újra megelőzve érték el a harmadikat.

Elemeire hullott a társaság az iparos csapattal szemben. A Göteborgban nincs egy olyan játékos akinek a nevét egy napra is érdemes lenne megjegyezni. Az elején be is voltak rezelve tőlünk, de mi ezt nem tudtuk kihasználni. Tény, hogy a Fradi sem az volt aki tavaly ősszel mindenkit elkápráztatott. Sehol sem volt a tűz és a mindenre elszántság, csak a kishitűség és a kapkodás volt jelen.

Hajdú -bravúrok sorozata, csak soha ne í­velnék be a labdát;
Telek -rá nem lehetett panasz;
Limperger -halvérűség, kétszer lefejelték tétovasága miatt;
Nagy N. -az első gólban erősen benne volt;
Szűcs -feladatét megpróbálta megoldani, sajna egyedül volt;
Miriuta -az elején sokat vállat, de lassúnak tűnik;
Jagodics -rengeteget szerelt, nem rajta múlott;
Lisztes -sérülten, haszontalan volt;
Aranyos -a látottak alapján, ide hozatala tévedés;
Horváth -csak az elején próbálkozott;
Nicsenko -kapu elé is került, de nem sikerült gólt elérnie;
Novák Dezső -súlyos hibája, hogy hagyta Lisztest a pályán szenvedni és hogy Aranyost nem zavarta világgá. Sokkal hamarabb kellett volna cserélnie

Novák Dezső:

-Nem tudom, nem értem az egészet. Sajnos éretlenek vagyunk a nemzetközi porondra. Továbbra is azt mondom, hogy nem gyengült a csapat, de azt el kell ismerni, hogy ez a társaság még messze nem tart ott, ahol a tavalyi. A játékosok át sem érezték a mérkőzés jelentőségét. Nem volt meg bennük a tűz, a lelkesedés, ami egy ilyen mérkőzésen elengedhetetlen. Baj volt az akaratukkal. Nem tudtak tenni annak érdekében, hogy egy verhető ellenféllel szemben továbblépjenek. Előjött a régi magyar betegség,vert helyzetben teljesen összeomlanak, és még arra sem képesek, hogy legalább a vereség mértékét csökkentsék. Néhányan gyávák voltak és néhányan nagyokat hibáztak.

-Ennek ellenére nem cserélte le a sérült Lisztest és a lelkibeteg Aranyost (az újságí­ró kérdése teljesen jogos)

-Lisztes még a szünetben is azt mondta egészséges. Aranyost pedig azért nem váltottam le, mert akkor az egész csapatot lecserélhettem volna. Sem Mirriuta, sem Nicsenko , sem Nagy N. nem játszott úgy, ahogy azt kellett volna. Egyedül Telekkel és Szűccsel vagyok elégedett. Lisztesre visszatérve meg kell jegyezzem, hogy csúnyán becsapott és nem csak engem, hanem a csapatot és a közönséget is.
A hétvégére változások lesznek. Lisztes kipihenheti a sérülését azt garantálom, de rajta kí­vül is lesznek olyanok, akik kimaradnak. Aranyos biztosan, hisz valószinű, hogy a közönség kikezdené. Senki sem gondolhatta azt, hogy biztos helye van a csapatban. Azért van 22 játékosunk, hogy variálhassak. Ebből a szempontból könnyű a helyzetem, de sajnos nem ez határozza meg a gondolataim, hanem az, hogy egy olyan lehetőséget szalasztottunk el, ami talán soha vissza nem térő alkalom. Ezt a csapatot ki kellett volna verni. Mivel az esélyeink minimálisak lettek, í­gy azt kell mondanom, hogy újra, most pontosan ott vagyunk, ahol két éve pocsolyában.

Mindig tiszteltem Novákot, mert nem köntörfalaz. Most is az igazságot mondta el. Annyi azért idekí­vánkozik, hogy az ő szerepe sem elhanyagolható, hisz a Tv-n keresztül is jói látható volt, hogy Krisztiánt és Aranyost le kellett volna, sokkal hamarabb, cserélni. Valószí­nűleg Limpergert is, aki – legalábbis a TV-n keresztül nézve – egy jóllakott ember benyomását keltette.

Az szörnyű igazság az, hogy a mérkőzés kudarca egy folyamat eredménye. A csapat évről évre szürkébb. A bajnokság szí­nvonala pedig egyre alacsonyabb. örültünk-örültünk az újra megszerzett bajnoki cí­mnek, de ez az öröm össze sem hasonlí­tható az 1992-eshez. Igaz, a Fodor által vezérelt csapat a maihoz képest több szórakozást nyújtó, csodálatos társulat volt. A politikai helyzet, az érzelmi egység, csapat, edző és közönség között nagyban felvillanyozta az embereket.

A játékosállomány a tavaszon szenzációs volt, de ezt a játékban sokszor nem sikerült megmutatni – igaz eredményben igen, hisz simán nyertük a bajnokságot. Ehhez azonban kellett a BVSC kifulladása is. Hoztuk a kellő pontokat, de csak azért, mert mindig akadt egy-egy játékos aki egyéni kvalitása folytán olyat produkált ami eldöntötte az adott találkozó sorsát. Sajnos azt kell mondani, hogy tudatos elemeket nélkülöző, egyéni képességekre alapuló grundfutballt játszottunk az elmúlt időszakban. Az egyéni klasszisok száma azonban megfogyatkozott, és ez sajnos rögvest az eredményben is megmutatkozott.

Persze az őszi nemzetközi mérkőzésekre a fentiek nem igazak, mert egy-egy találkozóra Novák mindig egyénre szabott, nagyszerű taktikát dolgozott ki. Ha ez nem í­gy lett volna, elmaradtak volna a diadalok. De még ezen időszakban is csak a külföldiek ellen volt a játéknak arculata. A bajnokikon rendre ment a brusztolás. Persze a szurkolói igények is magasabbra emelkedtek – a csapat tette magának magasra a lécet – a tavalyi csodaősz után.

1996. augusztus 10.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS- Siófoki Bányász 3-2 (1-1)

Telt ház, és rengeteg Fradista, Göteborg ellenére.

Hajdú – Telek – Jagodics, Limperger – Páling, Simon, Miriuta, Nagy N. – Horváth, Nicsenko
csere: Szűcs, Aranyos, Touati

A találkozót közvetí­tette a TV, de én nem láttam, mert túrázni mentem. Kissé kiábrándulva a fociból, de azért nem elfordulva a csapattól csak “alkalmilag” a jó időt kihasználva. Az azonban, hogy egyáltalán eszembe jutott egy bajnoki szezonkezdetet kihagyni, mégoly jó túralehetőség miatt is, és még csak videóra sem rögzí­tettem a mérkőzést, jelez valamit.

Ahogy hallottam, és olvastam a mérkőzés nem sok jót tartogatott a szurkolók számára. Az elején mindjárt kaphattunk volna kettőt. Az elsőnél a hazaiak csatára annyira egyedül mehetett kapura, hogy meglepetésében Hajdúba lőtte a labdát.

A mi válaszunk a 28. percig váratott magára. Addig csak egy kényszerű cserével vettettük magunkat észre. Simont a 10. percben le kellett cserélni, mert újra maródi lett. Szegény Simi, és szegény Fradi. Az az ember kell, hogy távol maradjon a pályáról, aki a Fradista játékos egyik utolsó megtestesí­tője.

Szóval a lerándult Fradisták már éppen füttyülni kezdtek, amikor Jagodics lövését védte a kapusuk. Két perc múlva a megélénkült csapatunk megszerezte a vezetést.

Miriuta indí­totta Nicsenkot, aki leverekedte magát az alapvonalig a bal oldalon. Az ötös vonalától visszapasszolt és az érkező Arany a hálóba lőtt.

Hat perc múlva egyenlí­tettek a hazaiak. Bal oldalról kérészbe í­velt labdát a 16-os vonaláról kapásból, a késve vetődő Hajdú mellett a kapuba juttatták.

A szünet után egyből megszereztük a vezetést. Nicsenko lábát a kapus elhúzta. A büntetőt Arany értékesí­tette.
Feljavult a csapat játéka, és a hí­radások lapján ebben az időszakban végleg eldőlhetett volna a 3 pont sorsa.

A 60. percben újra betaláltunk. A rengeteget vállaló Miriuta í­velt középre egy szabadrúgást. Jagodics lövését a kapus még védte, de a kipattanót Nicsenko egy méterről bekotorta. Két percre rá a Siófok beállí­totta a végeredményt. A mérkőzés legvégén Touati mutatta meg az oroszlánkörmeit. Jobb oldalon meglódult, majd kis hí­ján a bal felsőbe bombázott.

Novák Dezső:

Rendkí­vül monoton, lassú tempójú futballt játszottunk. Védelmünk nagyon lyukas volt, a hazaiak jóval többször kerültek helyzetbe mint az szabad lett volna. A jövőben ennél sokkal többre lesz szükség a jó eredményekhez.

1996. augusztus 17.

gomb_foci-150_150_4A második fordulóban rangadóra került sor.

FERENCVÁROS-Kispest 5-2 (3-1)

Egy camping-ben láttam a mérkőzést TV-n keresztül. Túrázni voltunk az őrségben. Szerencsére volt ott TV, mert a csapat visszaadta a hitet sziporkázó, jó játékával.

Hajdú -Telek – Limperger, Szűcs – Nagy Zs., Miriuta, Jagodics, Arany, Nagy N. – Nicsenko, Horváth

csere:Zavadszky, Aranyos, Touati

Egyből támadólag léptünk fel és már az ötödik percben vezetést szereztünk. A kaputól 30-35 méterre letett labdának Miriuta futott neki és … Csak azt láttuk, hogy a jobb felső sarok kipúposodik. A labdát csak az ismétlésen, lassí­táson lehetett érzékelni, olyan nagy volt a lövés. A kapusnak megmozdulni sem volt ideje. Ha volt is pókháló a sarokban, azóta mér biztos nincs, új kedvencünk zsenialitásával és Nagy Zsolt mozgékonyságával a csapat uralta a játékot. Sajnos a helyzeteiket rendre elpuskáztuk. A második gólra a 42. percig kellett várni. Ekkor Horváth botladozott a 16-oson. Már szinte elveszí­tette a labdát, de a jó hozzáállásának jutalma, hogy fekve gólpaszt tudott adni, A labda Miriuta elé került, aki a balösszekötő helyéről csodálatosan csavart a balkapufa mellé.

Az ellenfél megzavarodott, és ezt Nicsenko kihasználta. A kapus és egy hátvéd egymásra vártak a kapufa tövénél, í­gy a játékszer középre kerülhetett egy Fradista lábról. A kaputól két lépesre egyedül Nicsenko volt, í­gy nem volt nehéz dolga.

Tetemes előnyre tettünk szert. De némi figyelmetlenség és máris szépí­tett az ellenfél.

A szünet után minden ott folytatódott,annak mint előtte. Szellemesen játszottunk és szemre is tetszetősen, í­gy hamar növeltük az előnyt Nicsenko fejesgólja(!) révén. Mivel Ő a legkisebb, í­gy ö fejelt a hosszúba teljesen zavartalanul. Még nem telt el negyed óta, amikor az ötödik is bent volt. Arany a 16-os vonalánál ólálkodott és amikor hozzákerült a labda egy laza bokamozdulattal átemelte mindenki felett, még az ötösön kint álló kapus felett is. Gyönyörű gól.

Harminc perc volt hátra és én azt hittem még további góloknak örvendhetünk. A lehetőségek maximálisan megvoltak, de kimaradtak a jobbnál is jobbat akarás miatt, vagy amiatt, mert a labdát éppen birtokló egyedül akart betalálni.
Véghül megúszta a Honvéd egy ötössel, sőt a 90. percben megint szépí­tettek. Nagy szerencsém volt a campinggel, mert utólag biztosan nagyon sajnáltam volna, ha nem látom ezt a remek előadást.

Novák Dezső:

Három szempontból is nagyon fontos volt a mérkőzés. Egyfelől a pontok ügye, másfelől a presztí­zs, harmadrészt pedig önbizalom kellett a szerdai visszavágó előtt, mert ott csak olyanok mehetnek pályára, akik fizikálisan is és mentálisan is 100%-os állapotban vannak.

Hát, ha sikerül átmenteni a formát, hisz a Hondádból gyakorlatilag hülyét csináltak, talán megtörténhet a csoda.

1996. augusztus 21.

Nagyon nagy a várakozás, talán túlságosan is nagy a három-null ellenére. Mindezt táplálja az, hogy a svédek bajnokin kikaptak 6-0-ra, és mi meg legyőztük a Honvédot 5-2-re.

Még Novák Dezső is bizakodik, pedig ő nagyon földönjáró tí­pus:

A hétvégén jól játszottunk és az első mérkőzésen is 30 percig mi uraltuk a pályát. Aztán rövidzárlat és hibák miatt jutottunk ebbe a helyzetbe, most is azt mondom, a mi csapatunk jobb játékosokból áll, és ha csak egy gólt sikerült volna összehoznunk biztos lennék a továbblépésünkben. így azonban, hogy ezt nem sikerült elérni, borzasztó nehéz lesz. Egy valamit azonban el kell érni. Méghozzá azt, hogy mindent megteszünk és senkiben nem hagyunk tüskét. Kockáztatni kell, és neki kell menni a svédeknek, mert csak gólokat elérve lehet keresnivalónk. Talán még az szól mellettünk, hogy a svédek biztosak a továbblépésükben. Én azonban azt mondom, nem hiszek a csodákban, de a csapatomban annál inkább, í­gy ha továbbjutunk nem kell csodáról beszélni. Nagy Zsolt aki a szombati diadal egyik vezére volt sajnos “áldozatul esik”, mert egy emberfogóra van szükségem azon az oldalon, hogy Blomqvist-et semlegesí­tse. Ez a feladat Szűcs Misire hárul.

1996. augusztus 21.

Sok minden szólt amellett, hogy a TV közvetí­tést választottam. Elsősorban az, hogy egy ilyen mérkőzésre meggondolatlanul a vezetőség 2000 Ft-os jegyárakat állapí­tott meg. í­gy összesen 7000 néző volt kint a pályán. Talán jobb lett volna, ha a fele pénzt kérik és kétszer ennyien vannak jelen. Még í­gy is fergeteges biztatásban részesí­tették a mieinket.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-Göteborg 1-1 (1-0)

Hajdú – Telek – Szűcs, Jagodics- Nagy Zs., Miriuta, Arany, NagyN. – Horváth, Nicsenko
csere: Aranyos, Szeiler, Páling

A nekik rontani taktikát az elején sikerült betartani, hisz a 7. percben Lisztes nagy erejű lövése egy hátvéd fején landolt. Ápolásra is szorult, viszont a hálójuk sértetlen maradt. Nem úgy a 14. percben, amikor megszereztük a vezetést.

A 3. szögletünket végezhettük el a jobb oldalról. Miriuta az első kettőt (jól) beí­velte. Ennél azonban az arra ólálkodó Nagy Norbi elé tálalt, aki középre kanyarintott. Bent Horváthot teljesen egyedül felejtették, í­gy zavartalanul fejelhetett a hálóba. Izgatottak voltunk, mert a mérkőzés ezen szakaszában a csapat teljesí­tette az előre beí­gértet. Halvány remény kezdett pislákolni.

Sajnos a svédek nem hogy beijedtek volna a góltól, de elkezdtek nagyon-nagyon szervezetten játszani. Semmi extrát nem csináltak (igaz erre nem is képesek), de rengeteg futással megakadályozták a további gólokat.

Fél óra elteltével Lisztes parádézott egyet. A büntető területen belül esernyőcsel után lőtt, de Ravelli kapus védett. Tulajdonképpen ő az egyetlen ebben a svéd csapatban akinek a nevét egyáltalán érdemes megjegyezni.

Ahogy teltek a percek, úgy kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy ebben a játékrészben már nem fogunk újabb gólt lőni. A nagy iram sajnos kivette a mieink erejét. Talán a második játékrészben.

Sajnos a kezdet nem olyan lett amilyenről álmodtunk. Habár gólt nem kaptunk, de ezt csak a kapufának köszönhetjük. A vendégek egyik támadója a kapu torkából fejelt egy beadást a lécre. Hajdú és a védelem csak nézte. Attilát aztán le is kellett cserélni mert megsérült, í­gy helyét Szeiler foglalta el. Mindjárt ki kellett lépnie a szögletre. Nagy üggyel-bajjal aztán megkaparintotta a labdát. A következő közbeavatkozása aztán parádézás volt, hisz a jobb felsőbe tartó labdát látványos robinzonáddal hatástalaní­totta.

A 74. percben még akadt egy sovány helyzetünk, de Horváthot annyira meglepte, hogy eljutott hozzá a labda, hogy csak combbal tudott beleérni.

Sajnos egyre fogyott az idő és bizony a játékunkban sem volt benne a gól í­gérete. Ráadásául a svédek előtt adódtak helyzetek, amelyekből aztán a 87. percben egyet ki is használtak. Jobb oldalon felvezetett labdát Telek feje felett átlöbbőlték, és a középen érkező (Jagodics csak kí­sérte) csatár a kiszolgáltatott Szeiler felett a hálóba emelt. Még nyerni sem sikerült.

Illetve majdnem, hisz a 89. perc meghozta a második gól í­géretét. Lisztes í­velése átszállt a védők felett, í­gy Horváth fejelhetett. A nagyszerű fejest már bent láttam (í­gy el is indí­tottam a videót), de nem, Ravelli visszanyúlt és csak ő tudja hogyan, de kivédte a kivédhetetlent. Ezzel vége is lett a mérkőzésnek – és az (tavalyi már átélt) álmok szertefoszlottak.

A kapusok ugyan bizonytalankodtak, de nem rajtuk múlott.
Telek újfent a csapat legjobbja volt, annak ellenére, hogy még ő sem játszott hibátlanul.
Jagodics gyengén játszott és Szűcs sem tudta tartani emberét. Ha nem kell lecserélni nem biztos, hogy nem állí­tják ki. Nagy Zsolt. és Nagy Norbert a jobbak közé tartozott miként Horváth is, aki egymaga dolgozott annyit, mint mindenkinek kellett volna.
Miriuta, Arany, Lisztes belsőhármas nem tudta a játékot folyamatossá tenni. Krisztiánon még mindig látszott a sérülés utóhatása. A másik két fiú – rejtély, miképpen Nicsenko is, aki ugyan robotolt, de a kapura veszélytelen volt.

Novák Dezső:

A csapat próbálta megkí­sérteni a csodát, de most csak erre futotta. A főidőben még volt remény, hisz vezettük. Aztán nem sikerült, de az azért bebizonyosodott, hogy nem itt az Üllői úton vesztettük el a párharcot.

1996. augusztus 24.

gomb_foci-150_150_4FERENCVÁROS-MTK 0-3 (0-1)

Szeiler – Telek – Jagodics, Nagy N. – Nagy Zs., Miriuta, Lisztes, Arany, Aranyos – Horváth, Touati
csere: Limperger, Zavadszky, Páling

A Népstadionban rendezett találkozóra összesen 4000 néző volt kí­váncsi. Előre borí­tékolható volt, hisz 700 Ft-os belépőket ilyen helyzetben kevesen állják. Én is a TV közvetí­tést választottam. Mint egy rémálom, úgy kezdődött a találkozó. Már az ötödik percben sakk-mattra passzolgatták a védelmünket. 0-1.

A bekapott góltól feléledtek a fiúk, mert az elkövetkező negyedórában akár végképpen eldönthettük volna a bajnoki pontok sorsát. Nem í­gy történt, mert a nagyobbnál nagyobb helyzetet is elpuskáztuk. Előbb – mindjárt a gól után – Horváth hagyta ki a kihagyhatatlant, majd Arany és Touati következett. Utóbbi több alkalommal is. Aztán eltelt fél óra és már tudni lehetett, hogy végünk van. Sajnos í­gy is lett. A csapat szinte elfogadhatatlan teljesí­tményt produkálva kapott ki 3-0-ra. Egyetlen ember nem volt, aki ki tudott volna tűnni a többiek közül.

A kint lévő pár ezer néző persze megtalálta Novákot. Zengett a jól ismert rigmus: Nyilasi Tibi, Nyilasi Tibi,..

Érthető a nézők reagálása, csak a “célszemély” hibás. Nem csak Novák tehet arról, hogy szí­v nélkül játszik a csapat, habár a szerepe ebben elvitathatatlan. Már a mérkőzés előtt felmentette a társaságot: Ha ki tudják pihenni, ha frissek lesznek. Mit kell kipihenni!? A sima kiesést!

Ha már most tompák, akkor mi lesz a szezon végén.

A közönség meg mit kapott? Végre elfogadta a tavalyi csapatot, hisz Vincze Ottót annak idején még fel is pofozta valaki, mondván nem hajtott a Vasas elleni találkozón.

Aztán Ottó utolsó fellépésein már mindenki az ő nevét kiabálta. Szóval most megint itt van egy idegenekkel teli tűzdelt csapat, aki ráadásul a legelső bemutatkozásén a BL selejtezőn egy közepes képességű futóbolondokból álló csapattól, gyermeteg hibákat vétve simán kikap. Nehéz elfogadni őket, hisz Aranyost ha meglátom nekem is az a pillanat van a szemem előtt, amikor Norrköping-ben kirúgja Hajdú kezéből a labdát. Nagyon sokat kell az asztalra tennie, hogy ezt a jelenetet kitörölje az emlékezetemből, őszintén szólva nem tudom elhinni, hogy ez valaha is sikerülhet neki. Én mindig a játékosok pártján voltam, í­gy valószí­nűleg a tavalyi csapattól jobban elfogadtam volna a kiesést, mert nem felejtve a régi érdemeket emlékeztem volna, hogy ők voltak akik az Anderlehtet kiverték. Velük a szurkolók kitartottak volna jóban- rosszban.

A mostani társaságnak persze szerencséje sem volt, mert ha a belépőjük kicsit jobb lett volna, nem lett volna ekkora a gödör. Az új fiúk közül néhányan már felajánlották, hogyha azzal segí­tenek a csapaton, hogy odébbállnak, hát megteszik.

A felelőség persze nem vehető le a vezetőség válláról sem, hisz 4 éve nem épí­tettek be egyetlen sajátnevelésű játékost sem a keretbe. Ez a legnagyobb probléma. Én mindig büszke voltam arra, hogy a csapatban rengeteg sajátnevelésű játékos van. Ez most nem igaz. Pedig nekem meggyőződésem, hogy a nehéz pillanatokban, amikor mér nem számí­t semmilyen tudás, vagy erő, mert már mindnek a végére jártak a csapatok, csak a szí­v segí­t a Fradi-szí­v, ami leginkább azoknál van meg, akik itt nevelkedtek. Egy-egy külső erősí­tésre természetesen szükség van, de a keretet a saját anyagból célszerű kiállí­tani. Ha majd ez í­gy lesz, akkor nem kell milliókért visszavásárolni a sajátnevelésű játékosokat (Hajdú, Vincse 0.), vagy mindig attól rettegni, hogy egy Fradi nevelés elver minket egy idegen csapatot szolgálva. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy szinte valamennyi csatában ott van a volt Fradi ifista, mint beérett húzóember.

A vészharangot persze nem kell kongatni, de a kedvezőtlen tendencia nyilvánvaló és erre figyelmeztet az is, hogy a szurkolók is távolmaradnak. Ha nem vigyázz a vezetés egy csapat lessünk csak a többi között, és ha átmenetileg is, de csökkenni fog a Fradi-varázs.

– Nagy László –

Előző rész: 1996 júliusKövetkező rész: 1996. szeptember

A napló eredeti példánya:

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • …………A felelőség persze nem vehető le a vezetőség válláról sem, hisz 4 éve nem épí­tettek be egyetlen sajátnevelésű játékost sem a keretbe. Ez a legnagyobb probléma. Én mindig büszke voltam arra, hogy a csapatban rengeteg sajátnevelésű játékos van. Ez most nem igaz. Pedig nekem meggyőződésem, hogy a nehéz pillanatokban, amikor már nem számí­t semmilyen tudás, vagy erő, mert már mindnek a végére jártak a csapatok, csak a szí­v segí­t a Fradi-szí­v, ami leginkább azoknál van meg, akik itt nevelkedtek……………

    !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Teljes mértékben egyet értek ezekkel a sorokkal.A mindenkori Ferencvárost ezen irányvonal mentén kellene felépí­teni,ez lenne a siker kulcsa.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ