Negyven nap Dél-Amerikában

1980_hk_naplo_003

Hargitai Károly zöld-fehér útinaplója

Karácsony előtt néhány nappal érkezett az ajánlat, hogy a Ferencváros labdarúgó szakosztálya — néhány játékossal megerősítve — tengerentúli túrára utazhat.

Mészáros József szakosztályelnök szinte „forró dróton” élt. A Magyar Labdarúgó Szövetség, a kapitány dr. Lakat Károly és a különböző klubok vezetői jelentkeztek a vonalak végén egyre gyakrabban.

December 22-ig kialakult a csapat. Kakas László, Kovács Attila (Csepel), Tepszics Ignác, Udvardi Endre (Tatabánya), Tóth István (Dunaújváros), Judik Péter, Vépi Péter, Mészöly Pál, Major Ferenc, Ebedli Zoltán, Rab Tibor, Takács László, Pusztai László, Szokolai László, Kuti László (Dunaújváros), Schmidt István (Tatabánya), Bíró Antal (Salgótarján) és Jancsika Károly. A csapattal utazott Mészáros József szakosztályelnök, Kiss László az FTC elnökségének tagja, Friedmanszky Zoltán vezető edző, dr. Gyarmati Jenő orvos, Takács József gyúró. A csapat vezetőjéül Hargitai Károlyt, az FTC elnökhelyettesét jelölte a klub vezetése.

Szinte mindenki segített, még az útlevelek is rekord idő alatt készültek el.

Ami december második felében hihetetlennek látszott, január 8-án valóság lett. Az FTC autóbusza 24, könnyedén öltözött utasával készen állt a ferihegyi indulásra.

A búcsúzás perceiben Nagy Béla az FTC krónikása egy kis jelvényt nyújtott át a csapatnak. Az 1920-as évek „B” középjének jelvényét a következő szavak kíséretében:

Amikor 1929-ben a Ferencváros labdarúgó csapata dél-amerikai túrára indult a szurkolók egy zászlót adtak át, hogy hozzon szerencsét. Ez ma túl nagy lenne, de e régi kis jelvény ugyanezt a célt szolgálja. Gyertek haza sikerrel!

Állnak (balról): Tepszics, Kovács Attila, Judik, Udvardi, Rab, Vépi, Ebedli. Elől: Pusztai, Kuti, Szokolai, Mészöly P.

A kis jelvény végigjárta a 40 napos utat, nem eredménytelenül!

Az indulás előtti napon a Hétfői Hírek „Nagy kalandnak” nevezte a túrát. Akkor is, később is sok szó esett erről. Vezetők és játékosok egyaránt sértőnek találták ezt a fogalmazást, hisz valamennyien mást akartunk, mint kalandot. Egyik célunk az volt, hogy becsületesen helyt álljunk a magyar labdarúgás képviseletében, hiszen az MLSZ engedélye alapján magyar liga-válogatottként kellett szerepelnünk. A helytállás mellett pedig feladatunk volt felkészülni a bajnokság tavaszi idényére. Egyiket sem lehet kalandnak nevezni!

A MALÉV felemelkedő gépében a szokásosnál is csendesebben ült 24 utas. Nem a repülés izgalma, hanem az oly távolinak tűnő visszatérés gondolatai tették szótlanná együttesünk tagjait Aztán nemcsak a gép repült, hanem a percek, az órák is.

Első állomás: Madrid. A tengerentúli gép csak éjjel indul. Ösztereicher Emil — az ismert szakvezető — aki végig kísérőnk volt és akinek a túra sikerében is sokat köszönhetünk – elintézte, hogy vízum nélkül kiléphettünk. Városnézés és egy csodálatos élmény a Real Madrid Múzeum. Serlegek és zászlók erdője.

Egyszer nekünk is lesz ilyen, mert kell lennie!

Éjjel 01 óra. A kolumbiai Avianca légitársaság Jumbo Jet gépe 360 utasával felemelkedik. Egy pillantás Madrid csillogó fényeire és viszont látásra Európa.

10 óra repülés után rövid műszaki pihenő Porto Rico San Juan repülőterén, majd irány Kolumbia, Bogota.

Első állomásunkon a 2.600 méter magasan fekvő fővárosban 30 C° meleg és ragyogó napsütés fogadott. Ismerkedés a várossal, edzés és eljött az első mérkőzés, Románia válogatottja ellen.

Pusztai küzd a labdáért

Lendületes, jó iramú mérkőzésen a román csapat szerzett vezetést. Egyenlítés után ismét az ellenfél lőtt gólt. A mérkőzés 85. percében a jól rohamozó együttesünk beállította a végeredményt.

Közönségsikert arattunk. Két nap múlva Kolumbia olimpiai válogatottja ellen mérkőztünk, mely azóta kivívta a jogot a moszkvai szereplésre.

A kemény, de sportszerű mérkőzés 1:1 arányú döntetlennel végződött. A nézők elégedetten távoztak, jó futballt láttak.

Január 14-én indultunk túránk következő állomására, Argentínába.

Hat órás repülőút után érkeztünk a fővárosba, Buenos Airesbe. Rövid éjszakai pihenő után repültünk tovább az ismert fürdőhelyre. Mar Del Piatára. Itt zajlott le a VB-re épült pompás stadionban a „Copa de Oro” vagy „Arany kupa” elnevezésű torna, melyen a kétszeres Világ Kupa győztes Independiente, a Boca Juniors, a Racing Club, a River Plate és csapatunk vett részt.

Az argentin labdarúgás színe-java! Nem volt nyugodt az első éjszakánk. Aztán jöttek a mérkőzések és a fiúk kitettek magukért.

MAGYAR LIGA VÁLOGATOTT – INDEPENDIENTE 1:1 (1:0)

Kitűnő mérkőzésen, jó játékkal óriási sikert arattunk.
Az argentin lapok így írtak: „Magyar akadémia”, „Fottball bemutató” stb.

Második mérkőzésünket a Boca Juniors ellen vívtuk.

 

MAGYAR LIGA VÁLOGATOTT – BOCA JUNIORS 1:1 (1:1)

Tartottuk a jó formát! Két nap múlva a Racing következett. Csapatunk 0:1-es félidő után 3:2 arányban győzött.

Ekkor jelentek meg az első cikkek „Ki fogja legyőzni a magyarokat?”

Egy hét „pihenő” következett, napi két edzéssel. Ekkor természetesen mód nyílt a város megtekintésére is. Jártunk a halászkikötőben, voltunk cirkuszban, ahová a magyar tulajdonos hívott meg bennünket. Egyik legszebb emlékünk, amikor szállónk tulajdonosa — játékunk elismeréseként — valamennyiünket meghívott a közeli birtokára szabadtéri ökörsütésre. Jó hangulatú, pompás délután volt.

Következett a River! Zsúfolt stadion, 50 ezer néző. Jönnek! Fillol, Alonzo, Pasarella és a többi nagy, a VB győztesek!

Kicsit féltünk. Szerencsére a fiúk nem. Küzdött a csapat, határozottan és lendületesen és nyert 1:0-ra. A második félidő utolsó 25 percét Szokolai kiállítása miatt 10 emberrel játszottuk végig. Ekkor már tudtuk, hogy ezen a tornán legrosszabb esetben másodikak lehetünk. Így is történt.

Az Independiente 4:3-ra legyőzte a Rivert és megnyerte a tornát.

Buenos Aires következett, két mérkőzéssel. Maradona az új argentin csillag csapata az Argentinos Juniors ellen 2:2. A másnapi párosítás miatt 11-esek következtek. Ezen — bírói segédlettel — 13:12 arányban az argentinok bizonyultak jobbnak. Következett a helyi csapat, a San Lorenzo. 4:1 arányban elszenvedtük az első vereséget. A tartalékok szerepeltetése nem járt sikerrel.

Közben jött a hír: repülős sztrájk! A perui mérkőzés elmaradt.

Helyette a túra szervezői Rozario-ban, a fővárostól 200 km-re levő városban kötöttek le egy mérkőzést. Autóbusszal utaztunk, aminek örültünk, hisz így mód nyílt az argentínai tájak megismerésére is.

Sajnos Rozarioba megismétlődött a fővárosi fiaskó, a Rosario NEWELS Old Boys csapatától szenvedtük el a második vereséget. Csapatunk fáradtan, gyengén játszott.

Aztán ismét repülés.

Irány Bolívia!

Első mérkőzésünk Santa Cruzban a helyi Oriente csapat ellen volt. Az első ligás csapat, mely többször legyőzte otthonában a legjobbakat nehéz ellenfélnek bizonyult. Ebedlit a mérkőzés elején harcképtelenné tették (tudták miért!), de így is 0:0-ás döntetlent értünk el.

Szokolai és Vépi a kolumbiai sportlap címoldalán

Következett La Paz a főváros. 4000 m a tengerszint felett. Előre féltünk az oxigén hiánytól, nem alaptalanul.

A csodálatos hegyek övezte stadionban az első félidőt szinte csak végig sétálta csapatunk. Az ellenfél 3:0-ra vezetett. A második félidő kicsit jobban ment, de így is kikaptunk, ismét 4:1-re. Kísértett ez a szám.

Újból egy hosszú utazás San Salvadoron, Panamán keresztül Mexikóba, a csodás történelmi fővárosba. Mérkőzésünket a 100 ezer nézőt befogadó AZTÉK Stadionban játszottuk, a mexikói 23 éven aluli válogatott ellen.

Mészöly öngólja után rohamok az egyenlítésért. Kapufát rúgtunk, többször hajszálakkal kerülte el labdánk a mexikói kaput, aztán egy kontra és 2:0. Ez megtörte a már hazavágyó csapatot és ez is maradt a végeredmény.

És eljött a várva várt nap. Indulás haza!

A mexikói öböl fölött egy vihar, Madridban köd, Budapestről 4 óra késéssel jön a gép. Szóval volt izgalom. Aztán Ferihegy, a kedves szurkolók, a családtagok.

Azt hiszem valamennyiünk véleményét fogalmazta meg Friedmanszky Zoltán a repülőtéren őt kérdező újságírónak, amikor a legnagyobb élménye után érdeklődött. Így válaszolt: „A hazaérkezés.”

“Repültünk 44.300 kilométert, 19 le-, és 19 felszállásunk volt. Utaztunk 6 légitársaság gépén. 46.5 órát töltöttünk levegőben. 10 szállodában laktunk.

Közben 12 mérkőzést játszottunk 2 győzelemmel, 6 döntetlennel és 4 vereséggel.
Valamennyien úgy érezzük, becsülettel teljesítettük célkitűzéseinket.

Végezetül: E csodálatos túra akkor lesz igazán értékes, ha vezetők, szakemberek és játékosok egyaránt hasznosítják a sok-sok tapasztalatot, amelyet azonban már kedves szurkolóink is figyelemmel kísérhetnek, hiszen a következő feladatok a mi pályánkon, a mi szeretett közönségünk előtt játszódnak le …

Hargitai Károly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 10.20. 19:30 PAFC-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST