Novák Dezső: 73

Kétszeres olimpiai, négyszeres magyar bajnok, VVK győztes, világválogatott labdarúgó, három ferencvárosi bajnok-, valamint a Bajnokok Ligájának csoportkörébe jutott csapat edzője. Schlosser Imre óta nem volt a Fradi történetében olyan játékos, edző, aki hét bajnoki aranyérmet nyert volna ferencvárosi pályafutása során.

A játékos:

A világhírnév felé vezető úton az Egyházasrádóc megyei első osztályú csapatából indult, ahol még a csatársort erősítette. 1954-ben a szombathelyi Gépipari Technikum tanulója lett és kollégista a Táncsicsban. A futball volt az élete, az iskolát abba is hagyta miatta. Két hétig Körmenden a Ládagyárban dolgozott, majd Szombathelyen folytatta pályafutását, a Postáshoz került, ahol Balogh “Loja” bácsi figyelt fel tehetségére. Egy idény után leigazolta a megye első számú csapata, a Haladás. 1956. május 9-én mutatkozott be az élvonalban. 1957. márciusában a Salgótarján ellen – sérülések miatt, kényszerből – a balhátvéd posztjára állította őt Kiss Gábor vezető edző. Húzása olyan jól bevált, hogy Novák Dezső pályafutása végéig a védelemben maradt. 1959. október 25-én Svájc ellen mutatkozott be a válogatottban, 8:0-ra győzött csapatunk. Bekerült a római olimpiára készülő keretbe is. Még az olimpia előtt a Fradi szerette volna leigazolni, de a Haladás nem adta ki. Két választása volt: vagy kivár egy évet és akkor lemarad az olimpiáról, vagy az NB II-ben folytatja, mivel a Haladás kiesett az NB I-ből. Ő az utóbbit választotta.

Rómába nagy bizakodással küldte ki a sportszerető magyar közönség válogatottunkat. A selejtezők során a csehszlovák és osztrák csapatot győzték le – kétszer-kétszer -, s ez már elegendő volt, hogy esélyesnek kiáltsák ki őket. A magyar fiúk bemutatkozása India ellen kínkeservesre sikeredett, a 40 °C-os nagy hőségben, a magaslati ritka levegőben szenvedve nyertek 2:1-re. A folytatás viszont parádés volt. Előbb az Orth György által irányított Perut verték 6:2-re, majd látványos játékkal a franciákat 7:0-ra. A döntőbe jutásért Dánia volt az ellenfél. Azonban a játékosok fejben már a döntőre készültek, eltaktikázták magukat, hiányzott a játékukból a frissesség, a szellemesség. Ráadásul 0:1-nél Várhidi büntetőt hibázott, aztán jött a második dán gól, így elúszott a döntő. A bronzmeccset a házigazda olaszok ellen 2:1-re megnyerték ugyan, de mégis kicsit csalódottan tértek haza az örök városból. Novák Dezső három találkozón lépett pályára az olimpián: India, Peru és Dánia ellen.

1961-ben már a Haladás vezetők sem akadályozhatták meg távozását az FTC-hez. Az MLSZ koncepciója az volt, hogy a vidéki tehetségeket a fővárosba gyűjtse össze, így a szövetség illetékese közölte Dezsővel: az MTK-ba (?) kell igazolnia. Mivel ő már eligérkezett a Fradihoz, nem tudták rábeszélni erre a klubcserére.

Beköltözött a Ferencváros csónakházába, a Húsipari Trösztnél félállásban dolgozott, a csapatban pedig megkapta a jobbhátvéd posztot. Villámgyorsan beilleszkedett az együttesbe és őt is hamar befogadták a társak. Mészáros József edző irányításával egyre ütőképesebb csapat kezdett kialakulni. 1963 és 1964-ben elhódították a bajnoki címet, 1963-ban a VVK döntőbe kerülésért játszottak a Dinano Zágrábbal, de elbuktak. Nem úgy 1965-ben, amikor nemcsak döntőbe jutottak, de Torinóban le is győzték a hazai pálya előnyeit élvező Juventust. Napjainkig ez az egyetlen magyar győzelem az európai kupák történetében.

Mint minden átlagon felüli képességű labdarúgónak, Novák Dezsőnek is voltak rendkívüli erényei. Például, hogy specialistája volt a 11 -es illetve a szabadrúgásoknak. Büntetőit elképesztő hidegvérrel rúgta be többnyire úgy, hogy a labda az elmozdult kapus lábától sokszor centikre kocogott a kapuba. Novák a végsőkig kivárt, amíg a hálóőr valamelyik irányba el nem mozdult.

Pályafutása, ferencvárosi évei alatt összesen 69 tizenegyest értékesített, és mindössze ötöt hagyott ki! De nemcsak büntető specialista volt. Szabadrúgásai is élményszámba mentek. Ferencvárosi pályafutása alatt 27 gólt szerzett bomba szabadrúgásból, a 16-ostól 30 méteres távolságból! Tízszer akciógólt is szerzett az előretörő nagyszerű hátvéd. 95 gólt szerzett összesen, amiért egy külön kis aranyérem is járhatna …

1964. júniusában, Barcelonában az Európa Kupán, a bronzéremért Dániával játszott válogatottunk. A hosszabbításban Novák Dezső három perc alatt eldöntötte a mérkőzést. Larsen két hibáját, előbb könyörtelen 11-es, majd bombaszabadrúgás góllal büntette. Beválogatták – Benével együtt – a torna All-Star csapatába is.

A tokiói olimpiára utazó válogatottnak stabil tagja, majd csapatkapitánya is volt. Róma után újra az aranyéremért indult harcba csapatunk, ami ezúttal egy pazar győzelmi sorozattal, öt mérkőzésen szerzett 22 (!) góllal sikerült is. Marokkót Bene 6 góljával biztosan verték 6:0-ra. (Ritka pillanat! Dezső 0:0-nál mellé lőtt egy büntetőt.) Következett egy igazi rangadó a címvédő Jugoszlávia ellen. Látványos, gólzáporos találkozón – 6:5 a javunkra. Még két győzelem, s máris a döntőben találták magukat Lakat “Tanár úr” tanítványai. Ott a második félidő elején egy védhetetlen csehszlovák öngóllal szereztek vezetést, de a mérkőzés még nyitott volt, egészen az 59. percig. Ekkor Novák Dezső mesterien tálalt Bene elé, aki fantasztikus szlalom után bevágta a második gólt. A Meidzsi-stadion 80 ezer nézője az újdonsült olimpiai bajnokokat ünnepelte, Dezső először állhatott fel – csapatkapitányként – a dobogó legfelső fokára. Az aranyérem mellé megszerezte még a meccslabdát is, amihez nem kis ügyesség kellett. Az ereklyének számító játékszerre vagy egy tucat futballista “pályázott”. A befejezés előtt azonban Dezső elvette azt ellenfelétől és a hármas sípszóig megtartotta, majd felkapta és hazahozta.

A hatvanas években sokszor mellőzték őt a nemzeti tizenegyből, pedig sohasem okozott csalódást a válogatottban. 1965 októberében sorsdöntő gólt szerzett az NDK elleni VB-selejtezőn, azonban kis idő múlva még a negyvenes keretben sem szerepelt a neve, nemhogy az Angliába utazók között. Minden rosszban van valami jó is ! – tartja a mondás. Ez ebben az esetben azt jelentette, hogy Dezső számára lehetővé vált a harmadik olimpiai részvétel.

Mexikó kárpótolta őt az elmaradt világbajnoki szereplésért. Címvédőként és esélyesként utazott ki ismét a Lakat-legénység. Guadalajara magaslati, nedves levegője néha nagyon próbára tette a játékosokat, be is csúszott egy iksz Ghána és egy kiizzadt 1:0-ás győzelem Guatemala ellen. Szerencsére a Japán elleni elődöntőt már a csodálatos panorámájú, két éve átadott Azték-stadionban rendezték. Szűcs és Novák, a két ferencvárosi felváltva szerezték a gólokat. “Ferencváros” – Japán 5:0 – írták a másnapi újságok, Dezső kétszer vette be büntetőből Jokojama kapuját. A bolgárok elleni döntő nem úgy indult, ahogy a magyarok elképzelték. Dimitrov gólja lidércnyomásként nehezedett Lakat dr. csapatára. Azonban a 40. percben két fantasztikus góllal sikerült fordítani az eredményen, a bolgárok pedig elvesztették a fejüket. Botrányos jelenetek, három kiállítás még az első félidőben. A második játékrészben még két magyar gól esett, így alakult ki a 4:1-es végeredmény. Megvédte olimpiai bajnoki címét a magyar válogatott.

Még az olimpia ideje alatt Dettmar Cramertől, a Világválogatott edzőjétől megtudta, hogy a Rio de Janeiróban sorra kerülő Brazília – Világválogatott mérkőzésen számít a játékára. Rajta kívül még három magyar labdarúgó – Albert, Farkas és Szűcs – kapott meghívást a híres Maracana-stadionban megrendezendő gálára. Ez volt Dezső pályafutásának egyik legemlékezetesebb 90 perce. 1969-ben az újságírók szavazata alapján bekerült az Év Európa-válogatottjába, olyan sztárok közé, mint pl. Maier, Best, Moore, Facchetti, Albert, Dzsajics, Overath.

A hatvanas évek második felében folytatódott a ferencvárosi sikerszéria. Újabb két bajnokság (1967 és 1968), de már dr. Lakat Károly irányításával, sőt a Ferencváros másodszor is VVK döntőt játszhatott. A Leeds United ellen azonban nem sikerült az újabb kupagyőzelem. A marséille-i kudarc után a magyar labdarúgásban elkezdődött a drasztikus fiatalítás, ami Dezsőt sem kímélte.

Harminchárom évesen, ereje teljében fejezte be pályafutását, utolsó mérkőzését Hirosimában játszotta Japán ellen, ahol 11-esből gólt is szerzett. 1975-ben a Vojvodina elleni búcsúmérkőzésén köszönt el – Alberttel és Rákosival együtt – a zöld-fehér szurkolóktól. Az új Üllői úti pályán ő lőtte az első gólt 1974. május 19-én a Vasas öregfiúk hálójába.

Az edző:

1972-ben kezdett edzősködni a Ferencvárosban, négy évig pályaedző volt. 1976-ban szerzett szakedzői oklevelet a TF-en, még ebben az évben Dunaújvárosba hívták vezetőedzőnek, ahol szép éveket töltött a Kohász kispadján. 1980-ban igent mondott a “nagy szerelem”, az FTC ajánlatára és visszatért az Üllői útra. Irányításával a Fradi 1981-ben bajnokságot nyert, míg Nyilasi Európa második legeredményesebb góllövője volt. A folytatásban további két ezüstérmet szerzett a Novák-csapat, a tréner pedig mesteredzői címet kapott.

A következő évtizedben sok helyen megfordult, több-kevesebb sikerrel. Edzőként nem adatott meg számára az olimpiai részvétel. Jenei Imre, majd Puskás Ferenc segítője volt az A-válogatottnál, amikor újra hívta edzőnek a Fradi. Vezetésével kétszer nyert bajnokságot, egyszer Magyar Kupát és egyszer Szuper Kupát az együttes. 1995-ben a csapat bejutott a Bajnokok Ligája 16-os döntőjébe, ami az újkori hazai futballtörténelem egyik legnagyobb sikere.

1996 őszén a kispadot a szakosztályvezetői székre cserélte. Egy év múlva három és fél hónapig – Egervári Sándorral – Szaúd-Arábiában vállalt edzőséget. 1997. decemberében hazatért, azóta a futballtól visszavonultan él. Most több ideje van a családra, a kertre, a badacsonyi nyaralóra. Kétszer választották meg az Év Edzőjének (1981, 1995). Pályafutása méltó elismeréseként megkapta “A Magyar Köztársaság tisztikeresztje” kitüntetést.

Zárszóként álljanak itt Novák Dezső szavai:

- Elmondhatom, hogy nagyon szerencsés ember vagyok. Hála Istennek volt tehetségem a futballhoz, ehhez a nagyszerű játékhoz. A sors kegyes volt hozzám, elkerültek a komolyabb sérülések, beutazhattam az öt földrészt. Három olimpián is eredményesen futballozhattam. Négy évtized távlatából sem mondhatok mást, mint hogy fantasztikus, felemelő, felejthetetlen élmény volt résztvenni a “világtalálkozókon”, az olimpiai faluban összefutni más sportágak sztárjaival és szurkolni a magyar sikerekért. Kívánom, hogy az utódok is hasonló élményekkel gazdagodjanak!

Névjegy

Született: 1939. február 3., Ják

Nevelő edzője: Szabó Péter
Edzői: Szűcs Gyula, Kiss Gábor, Szabó Imre, Turai András, Gazdag Gyula, Mészáros József, Tátrai Sándor, dr. Lakat Károly, dr. Kalocsay Géza, Csanádi Ferenc

Egyesületei

Játékosként: Egyházasrádóc (1951-1954), Szombathelyi Postás (1955), Haladás VSE (1956-1961), Ferencváros (1961-1972)
Edzőként: Ferencváros pályaedzője (1972-1976), Dunaújvárosi Kohász (1976-1980), Ferencváros (1980-1983), Bajai SC (1984-1984), Volán SC (1985-1986), olimpiai válogatott (1986-1987), Haladás VSE (1987-1988), Deutschkreuz (osztrák, 1989-1990), olimpiai válogatott (1990-1992), A-válogatott pályaedzője (1992-1994), Ferencváros (1994-1997), Al-lttihád (szaúdi, 1997. ősz)

Legjobb sporteredményei

Ízelítőül néhány számadat pályafutásáról:

Játékosként:

333 NB I-es mérkőzésen 69 gólt ért el védő létére. 251 ferencvárosi NB I-es mérkőzésén 57 gólt szerzett.
Válogatottságai: 1x ifjúsági, 10x utánpótlás, 34x olimpiai, 22x B-válogatott, 9x A-válogatott (5x a Fradiból, ekkor lőtte 3 gólját is), 1x Világválogatott, 3x öregfiúk Európa-válogatott.
Európa-bajnoki bronzérmes – 1964. Spanyolország
VVK győztes – 1964/65. Torino
VVK döntős – 1967/68.
VVK elődöntős – 1962/63.
UEFA Kupa elődöntős – 1971/72.
4-szeres magyar bajnok – 1962/63, 1964, 1967, 1968.
Magyar Kupa (MNK) győztes -1971/72.
Magyar Kupa (MNK) döntős – 1966.

Edzőként:

3-szoros magyar bajnok – 1980/81, 1994/95, 1995/96.
Szuper Kupa győztes – 1994/95.
Magyar Kupa győztes – 1994/95.
Bajnokok Ligája 16-os döntőbe jutás – 1995/96.

Olimpiai szereplése: 1960. Róma, bronzérem; 1964. Tokió, aranyérem; 1968. Mexikó, aranyérem.

Három olimpián szerzett két arany- és egy bronzérmével az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgója!

Gál László írását Nagy Béla és saját statisztikáinkkal egészítettük ki. Fotók: Novák Dezső, Hargitai Károly, Rudas Ferenc, Józsa Miklós, Lakat T. Károly