Opata Zoltán

Opata Zoltán

Opata (Ormos, Patai) Zoltán az MTK, a Hungária FC, majd a miskolci Attila FC csatára 1922 és 1930 között 17 válogatott mérkőzésen szerepelt és 6 gólt ért el. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon részt vett magyar együttesnek. A sokoldalú csatár a támadósor minden helyén szerepelt nemcsak az MTK-ban, hanem a válogatott csapatban is. Leggyakrabban középcsatárt játszott.

Technikailag képzett, kétlábas, rendkívül lendületes és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Az összjátékban is jeleskedett. A szárnyakat tervszerűen, jól foglalkoztatta. Látási zavara — rövidlátása miatt — a fejjátékban gyakran alulmaradt. A bohém természetű játékos az élet gondtalanabb, szórakoztatóbb oldalát is szívesen kereste. Osztatlan népszerűségnek örvendett kiapadhatatlan humora, ötletes tréfái és bemondásai miatt. Egész anekdota-kör alakult ki személye körül. A labdarúgást azonban komolyan vette. Küzdőképessége a pályán mindig csorbítatlan maradt. Legjobb játékát a magyar nemzeti csapatban 1924. április 6-án, az olaszok elleni mérkőzésen (7:1) nyújtotta. Visszavonulása után hosszú ideig értékes edzői tevékenységet fejtett ki.

Az 1936-os berlini olimpián a magyar amatőr válogatott szakvezetője volt. Később dolgozott a Bocskai-nál, majd Kolozsvárott is. Dimény Lajos távozása után került a Ferencváros élére az 1946/47-es idény végén.

Nagy nap volt szerdán délután az Üllői úton. Ekkor mutatkozott be az új edző, Opata Zoltán. A bemutatkozás imígyen zajlott le: Hírnök jő s pihegve szól: Jön! Jön!

 

Opata belép: – Jónapot kívánok!

Nádas elnök: Fiúk, bemutatom nektek Opata Zoltán urat.

 

A vezetőség úgy határozott, hogy az ő kezébe adja a csapatot. Nem azért, mintha nagy baj volna a csapat körül, de azt akarjuk, hogy Opata kellő szigorral és szakszerűséggel rendbehozza a csapatot. Dolgozzatok a keze alatt komolyan, becsülettel és ne a múltbeli felületességgel, s akkor az eredmény nem maradhat el.

 

Opata (láthatólag meghatottsággal küszködve): — Gyerekek, én a következőket szeretném elmondani. Ez a név, hogy Ferencváros kötelez, és pedig sokra kötelez. Ezt én mondom nektek, a régi MTK-ista. Ámbár igaz, hogy hajdanában én is a Mester utcai kereskedelmibe jártam a Fradi-játékosok bölcsőjébe, s talán csak tévedésből kerültem az MTK-ba. Büszkének kell lenni minden játékosnak arra, hogy a ferencvárosi színeket viselheti, de — dolgozni is kell ám ezért. Láttam tavasszal csaknem minden meccseteket, s bizony nem voltam elragadtatva tőletek. Én a heti munkában nagyon szigorú leszek, mert komoly hétköznapi munka nélkül vasárnap nem lehet rendkívülit nyújtani. Márpedig a Fradi hatalmas tábora jó Fradit akar és jogosan. Ez a jó Fradi meg is fog születni, ha hallgattok rám. Ebben a csapatban igenis vannak jó képességek és ezeknek ki is kell jönniük. Baráti szellemet akarok és nem pártoskodást. Gyerekek! — a régi fradisták meg tudtak egymásért halni nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is. Én nem főnöknek jöttem hozzátok, hanem apának, akinek az a szándéka, hogy a Fradi újra nagy legyen. És ha hallgattok rám, ígérem, hogy újra nagy is lesz.

 

Nagy László futballelnök: – Én még csak annyit akarok mondani, hogy most minden játékos tiszta lappal indul. Aki eddig azt hitte, hogy az edző méltatlanul mellőzte, most beküzdtheti magát a csapatba.

 

Opata: — Fiúk, kérem, hogy ne hívjanak edző úrnak, Zoli bácsi vagyok és passz…

1947. május 15-én debütált a Ferencváros kispadján éppen egykori klubja, az MTK elleni bajnoki találkozón (3:3). A szezon végén a negyedik helyen zárt a csapat.

Az következő szezont is vele kezdte el a csapat, a híres mexikói túra után. 1947 őszén még Ő ült az FTC kispadján, a tavaszt azonban már Lyka Antal vezetésével kezdték el a zöld-fehérek és léptek egyel feljebb a bajnoki tabellán.

A mexikói túrán 1947 nyarán

Az ötvenes években előbb a Bp. Dózsa, majd a Csepel szakvezetője is volt.

Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc