Orth György

orth-gyorgy-2Orth (Faludy) György (1901. április 30., Budapest – 1962. január 11., Porto), az MTK és a Hungária FC (1917-28: 167 bajnoki / 138 gól; nyolc bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; 3x gólkirály; az év játékosa: 1917/18) játékosa, 1917 és 1927 között 32 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja.

Ebben a sportágban bonyolult feladat a játékosok képességeinek összehasonlítása, egybevetése. Mégis határozottan állíthatjuk, ha akadt is Orthoz hasonló, az ő kivételes tudását megközelítő, vagy talán el is érő játékos, túl még nem szárnyalta egyetlen magyar labdarúgó sem. Már jóval 180 centiméteren felüli, arányos termetével kimagaslott társai közül. Tökéletes technikai képzettsége — fejjel és lábbal egyaránt — olyan magas fokú játékintelligenciával, „hadvezéri” irányítóképességgel, korát megelőző taktikai érzékkel és fegyvertárral párosult, amely az európai labdarúgás egyik legkiválóbb egyéniségévé avatta. Sokoldalúsága is szinte páratlan. Kapustól balszélsőig talán minden helyen játszott — válogatott színvonalon. (Szereplése a legjobb tizenegyben így oszlik meg: középcsatár 19, középfedezet 5, jobbösszekötő 3, jobbfedezet 2, balfedezet 1 mérkőzésen volt.) A sérült Zsák helyett a kapuba is többször „beugrott” — sikerrel. Érdekes, hogy legszívesebben a balfedezet helyén játszott. Képességei azonban irányító szerepkörben, tehát a középcsatár és középfedezet posztján csillogtak teljes fényükben. Zseniális taktikusnak bizonyult. A legváratlanabb pillanatokban, a másodperc tört része alatt kedvező helyzetet tudott teremteni saját vagy társai számára. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Látszólag lomha mozgása viharos erejű rohammá változott, ha belelendült. Társai helyezkedését futás közben is látta, jól érzékelte. Mindig a legkedvezőbb megoldást választotta a támadás folytatására vagy befejezésére.

Orth gyermekként került a Vasas csapatába, de 15 éves korában már az MTK játékosa lett. A válogatott tizenegyben mint 16 esztendős ifjú mutatkozott be. A sors azonban nem sokáig maradt kegyes hozzá. 1925-ben, Bécsben, olyan súlyos térdsérülést szenvedett, amelynek szomorú következményeit teljes mértékben többé nem tudta kiheverni. Nagy akaraterővel még néhány évig játszott. A válogatottban is helyet kapott. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a sérülés előtt csodálatos mozdulatokra képes láb már nem engedelmeskedik a változatlanul szárnyaló ötleteknek, elgondolásoknak. Tulajdonképpen már 1929 végén visszavonult a tényleges játéktól.

Itthon próbált edzőként elhelyezkedni, de nem jutott képességeinek megfelelő feladathoz. Ezért 1930 tavaszán Dél-Amerikába távozott. Kisebb megszakításokkal három évtizeden át ott tevékenykedett — nagy sikerrel. Hazalátogatásra készülődött, amikor 1962 januárjában egy végzetes szívroham — Portugália földjén — végleg elszólította a földi küzdőtérről. A magyar válogatottban legemlékezetesebb teljesítményét mindössze 20 éves korában, 1921. november 6-án, a Svédország elleni találkozón (4:2) nyújtotta. Káprázatos játékára három ritkán látható góllal tette fel a koronát. Akik azonban látták őt játszani, azok számára nyilván sok más mérkőzése is emlékezetes. Négy-öt évtizeddel ezelőtt vasárnaponként sok ezer ember csak azért járt mérkőzésre, hogy az ő játékában gyönyörködhessék…

„Minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója Orth György.”

(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)

3 hozzászólás a(z) Orth György bejegyzéshez

  • Erdekes az MTK, a Ferencvàros és a Vasas közös kapcsolatai.

    Takàcs II. a Vasasbòl került a 20-as évekbe a Fradiba. Orth meg szintén a Vasasban nevelkedett.

    A Vasas lett volna a Fradi és az MTK fegyvertàra ?

  • ORTH GYURI, ORTH GYURI, ORTH GYURI…Ha megtanuljuk nemes ellenfeleinket becsülni, mi is többek leszünk… még beszéltem abból a generációból néhány emberrel, akiknek elhomályosult a tekintetük, és csak annyit mondtak: “Istenem, az Orth Gyuri…” Bár nálunk játszott volna… állítólag a ’20-as években ő volt Pelé, vagy Maradona vagy Messi… mindig azt mondom, különböző korok sportolóit (tudósait, művészeit) nem egymással kell összehasonlítani -- Picasso nagyobb festő, mint Michelangelo?- hanem a saját kortársaikkal… Minden, amit olvastam róla, azt sugallja, hogy univerzális zseni volt (talán az első futballista a Földön, aki bármilyen poszton tudott kiváló lenni -- megnézném CR-t vagy Messit jobbhátvédben:) -- egy nagy hibája azonban volt: Nem a Fradiban játszott!
    Igazad van, Csaba: éljen soká dicső ellenfelünk, a “mötöká”, amely nélkül mi sem lettünk volna azok, akik lettünk … Most már csak az kellene, hogy jönne valaki, aki ezt néhány hülye neonáci gyerekkel meg is értetné…

  • Tisztelet a magyar futball óriási alakjának.Nyugodjék békében.Éljen az FTC-MTK barátság.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Aranylabda: 50 éve Albert Flórián volt a világ legjobbja
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FACEBOOK:
HOST
FOTELSZURKOLÓ