Pluhár István

KI VOLT PLUHÁR ISTVÁN?

Válogatott futballista, újságí­ró, rádiótudósí­tó, igazi jó barát és ami a legfontosabb egy személy megjelölésénél: “igaz, jóérzésű, jólelkű magyar ember”!

“Pista bácsi” értette a futballt és ezt nemcsak mi játékosok vettük észre, hanem elismerte mindenki.

Mint rádiótudósí­tó megelőzte korát, mert úgy í­rta le, úgy mondotta el az eseményeket a pályán, hogy mindenki mindent “látott” maga előtt. Ugyanúgy, mint a televí­zióban látjuk ma a mérkőzéseket.

Kellemes hangú, vidám, jókedvű énekes és lelkileg kiegyensúlyozott barátja volt mindenkinek.

“Pista bácsi” rádiós szereplése és az én futball-karrierem — részben — egybeestek és í­gy volt alkalmam jól megismerni és megbecsülni azt az “igaz embert”, akit leí­rtam és akire mindig szerettei gondolok.

Sárosi Gyurka

***

PLUHÁR ISTVÁNRÓL

 

Egy kiemelkedő magyar sportember, újságí­ró és riporter dokumentum erejű visszaemlékezéseit olvashatjuk most, végre nyomtatásban.

Sokoldalúságánál, többet akarásánál csak magyarsága és embersége volt nagyobb. Sportesemények helyszí­ni közvetí­tésével vált népszerűvé.

Szépen csengő tiszta magyar beszédét, és pontos közvetí­téseit nem lehet elfeledni soha.

Sportújságí­ró volt a Nemzeti Sportnál. Oktatott a Testnevelési Főiskolán, futballtanárként.

Ügyvédnek készült, de már gyermekkora óta a magyar labdarúgás szerelmese volt. A BEAC csapatában mint jobbszélső kezdett játszani, onnan került a magyar válogatottba is. Klubot nem cserélt.

Pluhár István a BEAC válogatott játékosa

Három felejthetetlen könyve jelent meg: “Sportok Könyve 1935”, “Sport és Szerelem”, “A Berlini Olimpia 1936”, dr. Marjai Frigyes összeállí­tásában. Ezen kí­vül 1967-ben megjelent egy Pluhár—Szepesi-féle könyv, melynek tartalmát már csak felesége felolvasásából ismerhette meg, mert betegség következtében szemevilágát elvesztette.

Pályafutása kezdetétől mindent feljegyzett, ami a magyar sportban történt. Különösen a magyar labdarúgás volt szí­vügye.

E könyvben Pluhár István a labdarúgásunk kezdetétől 1970-ig hű krónikása volt e sportnak.

1970 december 1-én bekövetkezett hirtelen halála kiütötte kezéből a tollat.

E könyvet ő szerette volna kiadni, de 1945 után a rendszer félreállí­totta, majd tragikus betegsége is megakadályozta ebben.

Feljegyzései eljutottak hozzám.

Akaratának teszek most eleget, amikor tárgyilagos jegyzeteit itt kézreadom.

1977 USA S. PLUHÁR
a könyv összeállí­tója

***

JÁTÉKVEZETŐK – SZURKOLÓK – KLUBTAGOK JÁTÉKOSOK

(könyvrészlet)

Játékvezetők

Sportversenyt lejátszani játékvezetők, pontozóbí­rák és célbí­rák nélkül sportszerű körülmények között nem lehet. Ők lettek a sport amatőr katonái. Ezeket a sportembereket mindenkor a sportszeretet, és a passzió vezérli.

Nehéz munkájukban háromfelé kell igazságot tenni: a két küzdő fél és a szurkoló közönség között. Az utóbbi a legnehezebb. Nagyon kevés bajnoki, vagy nemzetközi mérkőzés zajlik le, hogy ne lehessen hallani ezt a szót: Pfuj bí­ró!

Ezt a csúnya szót minden meggondolás nélkül hamar kimondja a szurkoló sereg. Sokan teljes szabályismeret nélkül. Nekünk magyaroknak mindig voltak és vannak kitűnő játékvezetőink és pontozóbí­ráink. Klein Árpád (Kamarás), Herczka Pál, Ivanovics Mihály, Klug Frigyes, Ajtai (Auspitz), Zsolt István, Gere Gyula stb.

Nemzetközi viszonylatban a német Bauwens, a holland Le Horn, az olasz Lo Bello, az angol W. H. Ewans stb. Micsoda nagy nevek, és mégis mennyi elégedetlen szurkoló. Nagyon sok játékvezető nem játszott végig egy labdarúgó mérkőzést, vagy nem húzott kezére boxkesztyűt vagy talán nem futott vágtában végig 100 métert, mégis kitűnő és hasznos tagja a sporteseményeknek. Tudásuk és közreműködésük egyszerűen nélkülözhetetlen.

A játékvezetők, célbí­rák és a pontozóbí­rák is emberek, még a legjobb tudásuk és akaratuk mellett is tévedhetnek. Kiragadok egy megtörtént példát.

Sportbecsület és játékvezető. — Magyarországon játszott magyar – olasz labdarúgó mérkőzésen történt. A mérkőzést a kitűnő angol Ewans játékvezető vezette 47 ezer néző előtt. A mérkőzés állása 1:1 volt.

Budai Laci kitűnően futott el a szélen, beí­velt az olasz kapu elé. A beí­velés kissé magasra sikerült Puskás Öcsinek, ő felugrott, de fejjel nem érte el. Szinte láthatatlanul ököllel be-boxolta a labdát Moro olasz kapus hálójába. A kitűnő angol játékvezető Ewens kettős füttyel határozottan megadta a szabálytalan gólt. A magyar szurkoló tömeg ujjongott, mert a hálóba jutott gólt szabályosnak látta. Erre a mi Puskásunk odament az angol játékvezetőhöz, és kérte, hogy semmisí­tse meg a gólt, mert ő azt ököllel ütötte be az olasz kapuba. A két nagy sportember kezet fogott. A magyar közönség szűnni nem akaró ovációja mellett Ewens a gól helyett kapukirúgást rendelt el.

Közvetí­téseimben és tudósí­tásaimban mindig nagy tisztelettel adóztam a játékok vezetőinek. Micsoda életveszélyes körülmények között tért haza Gere Gyula magyar játékvezető a milánói San-Siro stadionból a világkupa mérkőzés vezetése után, mert kiállí­totta az állandóan szabálytalankodó délamerikai játékost, aki még a kiállí­tás után is visszalopódzkodott a pályára.

Nagyon sok ökölví­vó mérkőzés ér véget úgy, hogy a pontozóbí­rák nem a verekedőt, hanem a szabályosan öklözőt hozzák ki győztesként. Ilyenkor is botrányos elégedetlenség tör ki a közönség között. Nem akarok minden erőmmel pártjukra állni e háládatlan munkát végző sportembereknek, de tisztában vagyok azzal, hogy ők csaknem minden esetben lelkiismeretes munkát végeznek.

Tabák Endre barátom í­rta könyvében: “Az a jó játékvezető, akit a közönség nem vesz észre, hogy a pályán van”. Valamikor csak mint sajátmaguk által kiképzett amatőr játékvezetők voltak, ma már iskolák sokasága van, kiképezik és oktatják őket erre a nehéz feladatra.

 

Szurkolók (drukkerok)

Hűséges fizető szurkolók nélkül nincs sportesemény. A szurkolók biztatása és az általuk megfizetett jegyek ára jelenti az életet a sportban. A játékos is szí­vesebben játszik a tele stadionban mint ott, ahol a lelátók kongnak az ürességtől.

A szurkolók mindig két táborra oszlanak, és csaknem állandóan vannak összetűzések közöttük. A hazai és nemzetközi mérkőzések légkörét mindig a szurkolók szabják meg. Ha vérmérsékletüknek és szenvedélyüknek nem tudnak korlátot szabni, akkor sok mérkőzés sportszerűtlenné válik. Sok példa adódott már arra, hogy a szurkolók hevessége megbontja a sportszerű rendet, és ez sokszor még emberéletet is követelt. A szurkolók csak addig vannak hasznára az egyetemes sportnak, amí­g ők is betartják az előí­rt szabályokat.

 

Klubtagok

Klubtagnak lenni és évi tagdí­jat fizetni jelenti az életet a szeretett klubnak. A klub szí­neiért nemcsak küzdeni, de áldozni is kell. Hiába van az, hogy az ország 60%-a a Ferencvárosnak szurkol, de ennek csak kis százaléka fizető klubtag. Az olasz vagy dél-amerikai szurkolók 70%-a névszerint bejegyzett fizető klubtag, akik pontosan fizetik évi tagdí­jukat. Van sportunk, és vannak klubjaink, ha tehetjük, legyünk annak támogatói is.

 

Játékosok

Játsszunk szabályosan. A labdarúgás legfőbb célja a test edzése. Az előí­rt szabályok szerint kell játszani. Játék közben a szabályokat be nem tartó büntetésben részesül. Az a labdarúgó, aki az előí­rt szabályokkal nincs teljesen tisztában, hibás felfogásban játszik és állandóan reklamál, amí­g a kiállí­tás sorsára nem jut.

A kiállí­tott játékos saját csapatát jobban bünteti, mint önmagát. Az egy fővel lecsökkentett csapat veresége szinte biztosra vehető. A játékvezető csak a szándékosan elkövetett durvaságot bünteti, az akaratlanul előforduló véletlent nem.

Testi erőnket csak szabályosan használhatjuk, természetesen csak akkor, ha a harc közvetlen a labdáért folyik. Különös gonddal kell ügyelnünk sporttársunk testi épségére, mert goromba játékkal sérülést okozhatunk. Úgy kell játszanunk, hogy ne sok szabálysértést kövessünk el. A megí­télt szabadrúgás elhárí­tása sokszor hátrányos helyzetbe hozhatja a csapatot. A vétett 11-es (büntető rúgás) sok esetben a két bajnoki pontba kerül.

Ha valakit a játékvezető figyelmeztet, azt tessék fegyelmezetten tudomásul venni. Játék közben az önbí­ráskodás még felindult állapotban is tilos. A szabálytalanságok elbí­rálására egyedül csak a játék vezetője jogosult. Durvaság nyomán előforduló sérülés után hosszas betegség (esetleg kórház) következhet.

A labdarúgás csak addig sport, amí­g a testi épségünk nincs veszélyben. Sokkal jobb a harmadik félidő baráti hangulata, mint a kórház gyógyszer szagú levegője. Ne indí­tson az ellenfél goromba játéka a visszatörlesztésre, mert a visszarúgást is szigorúan büntetik. A szabálytalan (durva) játék a szurkolók soraiban is visszatetszést kelt. A szabályos, szép játék viszont gyönyörködteti a szurkolókat. Játsszunk mindig a szabályok előí­rása szerint.

***

 

Az 1970 december 1-én hirtelen halállal meghalt PLUHAR ISTVÁN. Halálával emlékeinek feljegyzései megszakadtak. Az utolsó évek sporttörténetének feljegyzéseit szemevilága elvesztése után hű feleségével, Mimi nénivel í­ratta, aki 1972. jan. 13-án követte őt a halálba.


 

Összeállí­totta: STEFAN PLUHAR
Kiadta: CORVIN – NEW YORK (1977)


HUNGARIANS BOOKS
1590 2nd Ave., New York, N.Y. 10028. U.S.A.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.20. 21:00, m4sport
10.24.19:30, m4sport
10.28. 21:00, m4sport
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ