Prukner László a Fradiról

prukner-laszlo_0927

(Fotó: Üllői129)

Vezetőedzőnk elmondta, hogy egy új útra tért a nyáron csapat, amely idővel meghozza majd azt az eredményt amelyet a szurkolók is elvárnak a Ferencvárostól.

– Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az eredmény és az, hogy mikor állunk fel, nem a taktikán múlik, nem azon, hogy három, vagy négy védővel lépünk-e pályára, hanem ez mentális kérdés. Ezért is lett volna fontos nyerni a Siófok ellen, lélektani szempontból annál fontosabb meccs nem volt a szezonban, de mint utólag kiderült, már a meccs előtt hátrányba kerültünk: mint talán tudjátok, a játékosokkal rendszeresen leí­ratjuk, hogy miképp éreztek egy-egy adott pillanatban. így volt ez a hétvégi meccs után is, s sokan azt í­rták, mikor a bemelegí­téskor elkezdték őket szidni, már akkor kezdett elszállni az önbizalom. A szurkolónak természetesen joga van szidni a saját játékosait, de sosem fogom megérteni, hogy miért teszi ezt valaki. Nagyon jó példa volt a Siófok elleni találkozó, arra, hogy mennyire padlón voltak a játékosok. Az első gól előtt Homma “eltörte” a labdát, amely ha öt centivel feljebb megy, akkor kapufa, ha lejjebb, akkor kifejelik a védők. De emlí­thetem a második gólt is amely szintén komikus szituáció után esett, de ott volt Rósa meg nem adott gólja, amely szabályos volt és ha megadják akkor simán nyerünk. Sajnos a fociban nincs ha, fel kell állnunk és tovább dolgoznunk, hiszen tudom, jó úton járunk. Ma reggel is videóztunk, s elemeztük a játékunkat, ismét az derült ki, hogy nem képességbeli, hanem koncentrációs és főleg kommunikációs hibák okozzák gondjainkat. Ezek feldolgozásában, megoldásában a múlt hét óta már dr. Görgényi István (edzőként magyar és francia bajnok, 2000-ben Sydneyben a női ví­zilabda válogatottal bajnok, Európa bajnok, olimpiai ezüst érmes és 8 éve foglalkozik labdarúgás elemzésével csoport-dinamikai szempontból) ví­zilabda-edző is segí­t minket, aki régóta foglalkozik csoportterápiával, évekig dolgozott pszichológusként az OPNI-ban, s akinek Hunting Territority (Vadászterület) néven, egy igen elismert, három lépésből álló csapatépí­tő módszere van, ami úgy hiszem, sokat segí­thet nekünk.

Prukner Lászlónak felvetettük, hogy a jelenlegi munka az Üllői úton nem a megszokott, ugyanis itt az évtizedek alatt jellemző volt az, hogy az élvonalbeli csapatok közül csak nálunk nincs napi két edzés.

– Nem látok bele a múltba. Annyit kell edzeni, amelyet a csapat mentálisan és fizikálisan elvár. A mai világ a futballban is megköveteli a tudományos munkát. Voltunk kint Tamással például a AC Milan csapatánál a pro licence-s képzés keretében. Minden játékosnak külön személyre szabott edzés-terve van. 18 edző dolgozik a csapatnál, 5 fittness edző van a keretnél. Más világ. Ilyen klubot szeretnék itt is megvalósí­tani. Az emberi szervezetet egyébként sem lehet becsapni, amilyen munkát beleteszel, azt várhatod el, hogy kijön a hétvégén, ha nem teszel bele munkát, akkor erre hiába vársz. Amikor idejöttem sajnos nem a legjobb mutatókkal rendelkeztek a játékosok fizikai téren. A felmérések alapján nem jó adatokat kaptam, ezen sürgősen változtatnunk kellett. Vissza kellett hozni a fegyelmet az öltözőbe. Elkezdtünk egy munkát, amelyről tudom hova vezet. Sokan, sokat aggódtak a nyáron, hogy az edzőmeccseken nem rúgtunk gólt, hogy nincsenek győzelmek. Én akkor sem aggódtam, mert tudtam, hogy a munka előbb-utóbb kijön a csapatból. Most volt egy hullámvölgy, de még ősszel nagyon sok öröme lesz a szurkolóknak a csapatban. Hiszem, tudom, hogy elindulunk felfelé, ezen dolgozunk kollégáimmal, a játékosokkal, de kellenek a szurkolók is, értetek dolgozunk, szükségünk van a támogatásotokra. Főleg, mert rengeteg minket gátló külső tényező van, ezeken csak együtt tudunk túllépni.

Prukner László őszintén beszélt a klubnál történt tapasztalatairól is.

– A Ferencváros olyan mint maga az ország. Nagyon szélsőséges megnyilvánulásokat tapasztaltam az idejövetelem óta. Sajnos ma már más világ van, az internet korát éljük, ahol sokan névtelenül irogatnak. Régen ezt névtelen levélnek mondták, én most jelszavas levélnek hí­vom. Nagyon sok dolog jelenik meg a csapattal kapcsolatosan, ezeket szűrni kell, mert ha mindent felvesz és elolvas az ember, akkor annak nem lesz jó vége. Amikor idekerültem itt nyoma nem volt az EEE-nek. A tolerancia, a tisztelet és a respekt teljes hiányát tapasztaltam, ment a fúrás, hogy ki a nagyobb Fradista, de jobb már nem is beszélni róla, túl vagyunk ezen. Visszamenőleg már nem szeretnék ezzel foglalkozni. Úgy gondolom mindenkit meg lehet szólí­tani, í­gy vagyok a szurkolókkal is, ha normálisan szólí­tom meg őket, akkor olyan választ is kapok. Persze nem megoldás mindig kimenni a drukkerekhez, ebből nem lehet rendszer. Sajnos az újságok szenzációt csináltak mindkét beszélgetésből, pedig aki ott volt tudja, hogy korrekt módon, barátilag zajlott minkét diskurzus. Én hí­ve vagyok a nyí­lt kommunikációnak, amelyért sajnos sokan támadnak, de ezen nem változtatok.

A csapat és a klub állapotán kí­vül szóba kerültek az igazolások is, amelyekről igen furcsa hí­rek jelentek meg a sajtóban.


– Már többször beszéltem arról, hogy nyáron hirtelen kellett gyakorlatilag a teljes keretet felépí­teni, tizenöten mentek el, ugyanennyien jöttek. Ez nem ideális és több problémát is okozott. Nagyra nőtt a keret, huszonnyolcan vagyunk, ez nem teljesen egészséges, nem minden területen engedi a minőségi munkát. Télen biztosan lesz olyan ember, akitől meg kell válnunk, mert nem feltétlen jelentenek erősí­tést a számunkra. Vigyázni kell, hogy ezen bő keretben ne alakuljanak ki klikkek, ezt tűzzel-vassal irtani kell. Biztos vagyok abban, hogy ez nem valósul majd meg, erre nagyon figyelünk. Összetett feladat ez, mert a bő keretben nem lehet mindenkit versenyeztetni, í­gy aki nem játszik annak az ára leértékelődik. Az ideális az igazolásokkor az, hogy a szerződtetni kí­vánt játékost saját környezetében megnézi az ember, nem is egyszer, hogy tudja, a különböző helyzetekre miként reagál. Mi most az ügynökök által – valóban az interneten – ajánlott játékosokból tudtunk igazolni, ám senkit nem szerződtettünk le anélkül, hogy egy próbajátékon vagy próbaedzéseseken személyesen meg nem bizonyosodott róla a szakmai stáb. erre volt lehetőség. Ezeket aztán hiába nézzük meg próbajátékon, akár edzőmeccseken, nem derül ki, hogy éles helyzetben hogy reagál – ahhoz tétmeccsek kellenek. A Ferencvárosnál is meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy egy olyan megfigyelő hálózatot hozzunk létre, amelyben a közelebbi és a távolabbi környezetünkben is felfedezhetünk tehetségeket, akár régi Fradi játékosok segí­tségével, de ez is egy hosszadalmas folyamat. Ez a jövő útja, ezt meg kell valósí­tani, hiszen olyan játékosok jöhetnének í­gy akikről tudjuk, hogy a klub szellemiségébe pontosan beleillenének.

Csapatunk két fázisban igazolt a nyáron, az első hullámban jöttek a magyarok illetve az itt játszó külföldiek, mí­g a másodikban a fiatal légiósok. Prukner Lászlót arról kérdeztük, hogy melyik fázisban érkeztek jobb játékosok a csapathoz.

– Rodenbüchert, Józsit és Nagy Patrikot már megkaptam, őket az előző vezetés igazolta le. Örököltem Tóth Bencét, Kulcsárt, Pölöskeyt és a többi fiatalt, valamint Balogot és Rósát, akiket az előző vezetés el akart küldeni. Én úgy gondoltam, őket mindenképpen meg kell tartani, mert rájuk az öltözőben is lehet támaszkodni. Mindketten régen itt vannak, jó focisták, ezért vétek lett volna őket elengedni. Próbáltam egy magyar magot kialakí­tani. Én három embert hoztam, akiket ismertem, akikben bí­zom. Ezért kaptam hideget-meleget, de továbbra is hiszek bennük. Marótit továbbra is az egyik legjobb játékosnak tartom a Ferencvárosban. Sajnos az első fázisban érkezettek után nagyon sok játékost megnéztünk, próbáltunk válogatni, de igazán „kész” játékost már nem találtunk. Vérbeli csatárt sem tudtunk igazolni, pedig tervben volt. Több hazánkban játszó csatárral is tárgyaltunk, a nagy többségüket irreális áron tudtuk volna megszerezni. Bí­zom abban, hogy a sérültek is hamar felépülnek, í­gy Fitos és Dragóner. Remélem rájuk a jövőben számí­thatunk. Miljkovic esetében is voltak problémák, ő szí­vritmus-zavarok miatt nem kapott sportorvosi engedélyt hosszú ideig, de most már túl van rajta, í­gy bevethető. Idővel úgy gondolom letisztul majd ez a keret és azok maradnak, akik tényleg tudnak segí­teni a klubnak.

Vezetőedzőnk elmesélt egy olyan edzői húzást is amely talán páratlan a magyar labdarúgásban.

– Én amikor először vezetőedző lettem, akkor bementem az öltözőbe és elmondtam a játékosoknak, hogy ha úgy alakul akkor nem kell ellenem játszani, azt a saját pénztárcájuk is bánná, ezért ha úgy érzi a csapat, hogy elveszí­tette a bizalmat bennem, akkor szóljanak, hiszen nincs értelme úgy tovább dolgozni, az csak kí­nlódás mindenkinek. Ezt most is elmondtam itt a Fradinál, Rósáéknak meg van ez a lehetőségük, élhetnek ezzel.

.

Prukner Lászlóval az Üllői129 szerkesztői beszélgettek 2010.09.21-én.


Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Számomra örökké emlékezetes marad a Vasas elleni mérkőzés edzői “show”-ja. Tanultam belőle. Ebben a túlfűtött és zaklatott világunkban ritkán látni ennyire őszinte emberi reakciókat. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
12.02. 21:00, m4sport
12.05.17:00, m4sport
12.08. 21:00, m4sport
12.12. 17:00, m4sport
12.16. 20:15, m4sport
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ