Rácz László: 56

A kárpátaljai Fancsikán látta meg a napvilágot. 1981-ben került a Dinamo Kijevhez. A szovjet élcsapattal három bajnoki aranyérmet, négy kupagyőzelmet és 1986-ban KEK trófeát szerzett. Tagja volt az 1988-ban EB döntőig menetelő szovjet válogatottnak. Kölcsönjátékosként megfordult a spanyol Espanolban is.

Régi vágya volt, hogy Magyarországra szerződjön. Korábban, amikor a Dinamo átutazott Magyarországon, rendre az Üllői úton edzettek, így Rácz már csak ezért sem volt ismeretlen a ferencvárosi vezetők előtt.

Már 1990 őszén szerették volna leigazolni a játékost, de a procedúra elhúzódott. Időközben egy megfázás után súlyos komplikációk léptek fel nála. A szovjet egészségügyi állapotokra majdnem ráment az egészsége. 1991 februárjában érkezett az Üllői útra. Ekkor úgy tűnt: meggyógyult. Aztán hamarosan kiderült, azaz, hogy nem derült ki semmi. Vizsgálat, vizsgálatot követett, közben a tavaszi idény is véget ért, a középpályás azonban nem tudott pályára lépni.

Teljes volt a bizonytalanság.

A Ferencváros akkori technikai vezetője, Magyar Zoltán mondta róla:

– Igazi sportember. Mindent a focinak rendel alá.

Nyilasi Tibor, a klub edzője így vélekedett új játékosáról:

– Fantasztikus bal lába van. Emellett nagyon gyors, kitűnően lát a pályán. Úgy indítani mint ő, negyven-ötven méteres keresztlabdákat adni, csak nagyon kevesen tudnak. Játékával teljesen betölti a bal oldalt, és a támadásokon kívül még a védőmunkából is kiveszi a részét. Kiválóan képzett labdarúgó.

1991 nyarán végre elkezdhette az edzéseket, és Nagymartonban, majd a siófoki tornán is pályára lépett zöld-fehérben. Vácott bajnokin is bemutatkozott, de a várt, elsősorban önmaga által várt siker elmaradt.

Rácz Laci vendége volt a Cserepes Ház Nemzeti Sport színházának és … volt egy érdekes epizód. Az egyik hallgató megkérdezte tőle, miért ilyen szomorú mindig? „Mert ilyen zárkózott a természetem” – hangzott a válasz. De a kérdezőnek ez kevés volt. „Árulja el, ki a barátja a csapaton belül?” „Koch Robi” – felelte Rácz. „Hát ez a baj. Ő is túl rendes.”

Amikor elmesélem (szerk: Török Ferenc, a Rácz (Z)cár a Fradiban c. könyv szerzője) Koch Róbertnak a történteket, jót nevet rajta, de nem cáfolja.

– Az a baj, hogy Lacitól mindenki csodát vár, nála túl magas a mérce. Pedig lehet, ha egymásután szerepeltetnék három-négy mérkőzésen, utána már ugyanazt a Ráczot látná a közönség, mint aki Kijevben ámulatba ejtette a közönséget. De ehhez több edzői bizalom kellene, mert így, nem csúcsformában sem rosszabb, mint a többiek. De ha csak a kispadon ül, soha nem lendül formába. Sőt idegileg teljesen összeroppan, mert emészti magát. Szerintem a Vác ellen sem játszott rosszul, de az a háromcsatáros játék nem kedvezett az ő stílusának. Most már csak két csatárral támad a Fradi, és így lesz lehetősége azt játszania, amit Kijevben.

Végül az 1991/92 évi bajnokcsapatban hét alkalommal lépett pályára és egyszer talált az ellenfelek kapujába.

1996 őszén ismét visszatért az Üllői útra. Varga Zoltán mellet segédkezett az első csapat körül. Akik látták a Varga, Rácz párost edzést vezetni egy örök élménnyel lehettek gazdagabbak.

Az 1991/92 évi bajnokcsapat. Rácz a középső sorban jobbról a negyedik.

Az 1996/97 évi bronzérmes csapat. A középső sor közepén: Varga Zoltán és Rácz László.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 06.29. 18:45 EL selejtező FTC-JELGAVA (TV: ?)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ