Ruprich László

Ruprich LászlóRuprich “Cila” édesapja jó nevű akadémiai műasztalos volt, aki többek között a Budavári Mátyás-templom, a kassai dóm, vagy az Üllői úti Örökimádás templom belső faberendezését készítette, egyben a Magyar Iparművészeti Társaság egyik vezető személyisége.

Gyára az Üllői út és Kisfaludi utca sarkán, a laktanyával szemben volt, ide született László is, 1903-ban, negyedik gyerekként.

Nagybátyja, Thék Endre pedig talán az ország leghíresebb iparművészeként a legismertebb épületeink berendezéseit szállította Üllői úti gyárából, amely több mint 400 embert foglalkoztatott. Az Operaház, a Parlament, a Bazilika, a sajnos elpusztult Királyi Vár gyönyörű famunkái az ő nevéhez fűződnek. Mivel Thék házasságai gyermektelenek maradtak, a sógor gyerekeit örökíttette meg az Üllői út 66/c sz. ház falán ma is látható frízen, ahol a családi hagyomány szerint a későbbi Fradi-hátvéd a zongoragyártást jelképező hangszer mellett kürttel a kezében áll a baloldalon puttóként megformálva. Édesapja korai halála után (1910) Cila is ebbe a házba költözött át édesanyjával. Egyébként a Thék-gyárat határoló utcának az ötvenes évek elejéig Thék Endre utca volt a neve (azóta Leonardo da Vinci utca), 2001-ben pedig az “átkos burzsuj” rehabilitálása után a Franzstadtban a Művészetek Palotája melletti utcát keresztelték el róla. Tehát Cila ennek a Thék Endrének az unokaöccse volt.

Cila gyerekkorától társasági ember volt, aktív, örökmozgó. A Népligetbe jártak focizni, ami akkor még a Ludovikánál kezdődött. A másik nagy lehetőséget a “grund” nyújtotta, a Thék-bútorgyár óriási fatelepe, amely az Örökimádás templom mögött a Balázs Béla utcáig húzódott (1945 után belügyi garázs lett). Gyerekként itt fociztak későbbi társaival, akik közül én személyesen is megismerhettem még Furmann “Csuszti”-t, aki többször meglátogatott bennünket. Blum Zolitól pedig egy ezüst Fradi-jelvény maradt rám… Mivel itt a Thék-gyár fatelepén nyugodtan lehetett hangosan “murizni”, a csapat sok győzelmet és bajnokságot is ünnepelt itt. Ebben Cila vezető szerepet játszott örökösen jó kedvével, kiváló hangjával és magyar nótákra specializált jó zongoratudásával.

Cila nagyapám szerint jó focista volt, karrierjét egy szerencsétlenség törte derékba, ez az oka rövid pályafutásának. Sérülése miatt a család “páholyában” (a lehajtható “pótülésen” – ki emlékszik még erre?) ült egy meccsen, amikor az első tribünsorban a mögötte szurkoló férfinak a zsebében elsült a revolvere. Ennek a lövedéke Cila térdébe fúródott, emiatt azután soha többet nem tudta a lábát rendesen mozgatni. A labdarúgás, mint nagy szerelem megmaradt számára, de már csak edzőként és persze nagy szívfájdalommal csapatának örök szurkolójaként. És egy ideig a csapat győzelmeinek egy részét még velük együtt a “fatelepen” ünnepelhette… Csak megjegyzem, hogy ha Cila nem ül ott, a golyó nagyanyám fejét találhatta volna el…

Cilát a 30-as évek erösödö nemzeti öntudatra ébredése néhány sporttársával együtt úgy ragadta magával, hogy nevét Kúnsági Lászlóra magyarosította.

1945 után a család nagyon nehéz időket élt át, Cila el akarta hagyni az országot, de a jugoszláv határnál későbbi feleségével együtt elkapták, így került Sztálin legjobb tanítványának, Rákosinak a börtönébe. Itt a Fradista múlt külön súlyosbító körülménynek számított, a pribékek ott kínozták, ahol tudták. Az erős fizikumú hátvéd ugyan túlélte a guggolások után járó, szívre mért ütéseket, amelyek sok sorstársa halálát okozták, de 48 kilósan (!), haláláig ki nem hevert vesebajjal került ki a börtönből. A tárgyaláson, ahol e sorok írója gyerekként jelen volt, saját felesége sem ismerte meg a megtört, nehéz kéz- és lábbilincsben elővezetett egykor duzzadó erejű Fradi-hátvédet.

Szabadulása után újra Móron lett edző, ahol 1956-ban a hívó szóra elsők között vett részt a forradalmi karhatalom megszervezésében. A forradalom leverése után jóakarói figyelmeztetésére az utolsó pillanatban sikerült még elhagynia veszélyessé vált hazáját, ahová azután soha többet nem térhetett vissza. Honvágytól szenvedve 1974-ben halt meg hazájától távol, Philadelphiában.

Emlékszem, amikor “börtönélményeiről” mesélt, elmondta, hogy bár családjáról hosszú ideig semmit sem tudott, a cellában egy “szimpatizáló” börtönőrtől vasárnaponként mindig izgatottan várták a hírt, hogy hogyan játszott a Fradi – pardon, ugye akkor Kinizsi!

(Rupprich Péter levelének és családi fotóarchívumának felhasználásával)

5 hozzászólás a(z) Ruprich László bejegyzéshez

  • Karcsi, felülmùltad Önmagadat ezzel az ìràsoddal.

    Szerintem ez a legjobb ìràsod, amit eddig olvastam tôled ezen a honlapon.

    Nagyon meghatott ennek a férfinak az élettörténete.

    De nem csak az, hanem az egész hàttérinformàciò. Az iparmûvészeti Tàrsulat megemlìtése, a sok épület, melyiket az ùtòkorra hagytak elôdei illetve rokonai.

    Elgondolkoztatò volt az, hogy nagyon is megjàrta a Fradi jàtékosa a névmagyarosìtàsàt, hiszen nem jàrt neki hàla érte. Ellenkezôleg: börtönbe került.

    De nem tört meg. Még 1956-hoz is csatlakozott.

    Nem-e a Ferencvàros “mégis” megtestesìtôje ?

    Utòlag egy szép idézet a (csùnya) börtöntartòzkodàsàt illetôen. Valòjàban ezt Tik tudjàtok a legjobban megérteni, akik vagy àtéltétek a szörnyû és éber korszakot, vagy ismeritek annak az àldozatait:

    “…Emlékszem, amikor “börtönélményeiről” mesélt, elmondta, hogy bár családjáról hosszú ideig semmit sem tudott, a cellában egy “szimpatizáló” börtönőrtől vasárnaponként mindig izgatottan várták a hírt, hogy hogyan játszott a Fradi – pardon, ugye akkor Kinizsi! …”

    Ha màr a labdarùgàs magàban egy sajàt vilàg, sajàt törvényekkel és sajàt egyédekkel, akkor a Fradi megint ebben a sajàt vilàgban egy màs sajàt vilag.

    Ez az ìràs, Karcsi, nem politikai ìràs volt, vagyis: habàr a politikàròl is volt szò, bebizonyìtotta szàmomra, hogy van a mindennapokon tùl valami és valaki, akikben bìzni és hinni lehet, akàrmilyen lélektelen is a körülmény.

    Abban vagy ebben a sajàt vilàgban nincsennek fegyencek, Sem börtönôrök.

    Abbòl a vilâgbòl, “…vasárnaponként mindig izgatottan várták a hírt, hogy hogyan játszott a Fradi …”

  • A szám tátva maradt élettörténetétől… Köszönöm, uraim.

  • Hála a családtagoknak, egyre több játékosunkról kerül elő információ.

    Ha már XX. századi történelem (egy korabeli csapattárs története):

    http://www.tempofradi.hu/hajra-fradi-hajra-fidi

  • Hát, kedves Karcsi, ezt megint csak megköszönhetjük, fantasztikus emlékezés, benne a XX. századi egész magyar történelem. Bevallom, nem tudtam róla, hogy ilyen nevű játékosunk is volt, de az életéből Andy Wajna filmet forgathatna…Köszönet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
    Húsvéti...
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 04.30. 19:30 FTC-MOL VIDI FC (TV:M4)
Következik: 04.27. 19:30 Honvéd-FTC (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST