Sárosi László

A Vasas balhátvédje, 1956 és 1965 között 46 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt együttesnek.

A piros-kékek rokonszenves, sportszerű, kiváló képességű védőjátékosa kitűnően helyezkedett, mindkét lábbal biztosan rúgott, jól fejelt. Mindehhez nagy gyorsaság, rendkívüli lelkiismeretesség, taktikai érettség és fegyelmezettség járult. Ellenfelét szorosan őrizte, de nem feledkezett meg a korszerű hátvédjáték támadással kapcsolatos követelményeiről sem.

Mint balszélső kezdte pályafutását. A csatársorban szerzett tapasztalatait hátul is jól hasznosította. Ügyesen vezette fel a labdát és pontosan ívelte a kapu elé. A magyar válogatottnak csaknem egy évtizeden át rendkívül hasznos tagja volt. Balszerencséjére elég sok sérülés érte, amelyek miatt rövidebb-hosszabb pihenésre kényszerült. Visszavonulása után befejezte egyetemi tanulmányait és doktorátust szerzett. A válogatottban legkiválóbb teljesítményét 1962. május 31-én, a chilei világbajnokság során Anglia ellen vívott mérkőzésen (2:1) nyújtotta. Legjobb formáját ezen a világbajnokságon érte el.

Játékos-pályafutását 1966-ban, tulajdonképpen Dalnoki Jenővel egyszerre fejezte be, majd edzősködni kezdett a Vasas ifjúsági csapatainál.

Bár nem készült edzőnek, rövid számítástechnikai tevékenység után már a kispadon ült, méghozzá az NB II-es Debrecent próbálta az első osztály felé kormányozni – sikertelenül. Aztán évekig egy nagyon jó szellemű társasággal dolgozott, a Szállítók csapatával, ugyancsak a másodosztályban. A hetvenes évek elején felkérték az ifjúsági válogatott irányítására, majd hamarosan az utánpótlás-együttest is rábízták az Eb-sorozaton. Sárosi ekkor szerzett igazán nevet edzőként. Remekül felépített csapatot alakított ki, bizonyítva, hogy a sokat szapult utánpótlásból igenis lehet számottevő nemzetközi eredményekre képes együttest kiállítani. Az 1974-es tavaszi mérkőzéseket már kisebbfajta futballáz kísérte, a szurkolók egyre jobban magukénak érezték a kezdetben nem túl sokra taksált fiatalokat.

Nem sütkérezett a siker fényében, hanem elfogadta a Haladás invitálását. A szövetség vezetői nem értették, miért nem marad, de neki hiányzott a rendszeres pályamunka, a napi kapcsolat a játékosokkal. Számára a szombathelyi csapat addig arról volt emlékezetes, hogy első bajnoki góljait a Haladásnak rúgta, ezúttal pedig NB I-es edzőként mutatkozhatott be az együttesnél. Az első idényben nagy csatában maradt bent a csapat az élvonalban, és a tapasztalokat hasznosítva egy masszív alakulatot rakott össze, többek között Kereki Zoltánból ő faragott beállóst, aki hamarosan a válogatott alapemberévé vált. A második szezonban a szisztematikus munka eredményeként, óriási meglepetésre a 7. helyen végzett az együttes, az 1976/77-es idényben pedig a legjobb vidéki csapatként 5. lett a Haladás, a klub fennállásának addigi legjobb bajnoki teljesítményét produkálva. Öt Szombathelyen töltött év után váltott, az újonc Volánt tartotta bent az NB I-ben, majd a fennállása során első ízben a kiesett MTK csapatát kormányozta vissza a legjobbak közé. Szerette a nehéz, kockázatos feladatokat és rendre megoldotta őket. 1985 tavaszán egy másik bajba jutott sztárcsapat kérte a segítségét. A Ferencváros szokásával ellentétben a kiesés ellen hadakozott, egyre kevesebb reménnyel, amikor Sárosi László átvette a csapat irányítását. Játékosként és edzőként is mindig csak ellenfele volt a zöld-fehér együttesnek, kicsit furcsa is volt számára az Üllői úton edzést tartani, ám ezen külső körülmények eltörpültek amellett, hogy egy nagymúltú csapatot kellett a kieséstől megmentenie. Ezúttal is sikerrel dolgozott, noha nem volt ideje elmélyült munkára, hiszen azonnal eredmény kellett és folyamatosan. A Fradi pedig elkezdett nyerni és bentmaradt.

A nyolcvanas évek második felében ugyancsak “lécrezgős” feladatokat vállalt, szerette a kiélezett helyzeteket. Öt év alatt három együttest hozott fel a másodosztályból: a Szegedet, a Volánt és régi szerelmét, a Haladást. Az 1991-es szombathelyi siker után megbeszélésre készült a vezetőkkel és még az irodába vezető úton sem tudta eldönteni, hogy milyen feltételekkel írja alá az új szerződését, ám a vezetők nem erről akartak tárgyalni vele, hanem megköszönték a munkáját.

Számtalanszor tapasztalta, hogy mennyire rögös az edzői pálya, de ez a pofon, amit Szombathelyen kapott, sok volt neki. Bár még dolgozott a BKV Előre csapatánál, más feladatot már nem vállalt. Talán ha a Vasas hívta volna.

Sárosi László a kép jobboldalán (fotó: Hargitai Károly gyűjteményéből)

Névjegy:

A játékos:

Posztja: Balszélső, majd balhátvéd
NB I-es mérkőzés/gól: 316/25
Válogatottság/gól: 46/0
Klubjai: Törekvés (1946–49), Vasas (1949–66)
Legnagyobb sikerei: 5x magyar bajnok (1957, 1961, 1962, 1965, 1966), 1x Magyar Kupa-győztes (1955), 3x KK-győztes (1956, 1957, 1962), BEK-elődöntős (1958), Eb-bronzérmes (1964), vb-negyeddöntős (1962)

Az edző:

Klubjai: Debrecen (1968), Fősped Szállítók (1969–71), ifjúsági és utánpótlás szövetségi kapitány (1971–74), Haladás (1974–79), Volán (1979–81), MTK (1981–83), Vácszentlászló (1984-85), Ferencváros (1985), al-Naszr (kuvaiti, 1985–86), Szeged (1986–87), Volán (1987–88), Haladás (1990–91), BKV Előre (1993–95)
NB I-es mérkőzésszám: 301 (1974–1987)
Legnagyobb sikerei: Utánpótlás Eb 1. hely (1974), NB I 5. hely (Haladás, 1976–77), Bajnoki cím a másodosztályban: MTK (1982), Szeged (1986), Volán (1987), Haladás (1991)

(Antal Zoltán, Hoffer József és Budai Miklós írásainak felhasználásával)

6 hozzászólás a(z) Sárosi László bejegyzéshez

  • Sajnos már ő sincs közöttünk. ’85 tavaszáért azonban örökké hálás szívvel fogunk gondolni rá. Abban a sűrű középmezőnyben-alsóházban az őszi 14-15. helyekről két fordulóval a vége előtt a 7. helyig ért fel a csapat, hogy aztán a tét nélküli utolsó két meccs kudarca -- itthon a Tatabánya, ellen, majd a tökutolsó Szegednél -- a valaha volt legrosszabb NB1-es eredményünket jelentő 13. helyre nyomjon vissza bennünket. Kár érte, a fiúk és Laci bácsi is megérdemelte volna, hogy az a tavalyi összteljesítmény egy vállalható végeredményt jelentsen. Isten nyugosztalja!

    • Igazad van, kispufi, de a tavasz közepén (pl. a pécsi meccs előtt, amit Farkas “Ordas” Béla góljával nyertünk 1-0-ra), MIT NEM ADTUNK VOLNA egy 13. helyért !!! Laci bácsi benntartotta a csapatot, utána a fiúk (“jó” magyar szokás szerint) leeresztettek … Én igazából csak annyit tudok Laci bácsiról, hogy Jenő bácsi helyett ő volt a balhátvéd vagy 1 évtizedig a NEMZETI csapatban, de respect, és örök hála azért, amit a klubunkért ’85 tavaszán tett! MINDÖRÖKKÉ KÖSZÖNJÜK, LACI BÁCSI!!! Azt hiszem, “ős-vasasost” még sosem szerettek úgy az Üllői úton, mint Laci bácsit. Békesség a családnak!

    • A tatabányai meccs az full bunda volt, hozzáértők szerint, Szegeden meg mi, több ezer fradista -enyhén szólva- sokkal lelkesebbek voltunk, mint a csapat … a SzVSE-pályán kaptunk ki, siralmas játékkal …. borzasztó volt még az is, hogy a meccs után a “Sokol”-rádióból (nem az “okostelóból”!!!) megtudtuk, hogy 13-ak lettünk … azért, ez akkoriban még főbe vágta az átlag magyar embert 🙁 Nem kívánom senkinek sem AZT az érzést! … mára már, sajnos, megszoktuk … mármint az időnkénti gyalázatokat … 🙁

  • Laci bácsi jó napot, benn maradt a csapatod! Nagyon jó egészséget kívánok Sárosi Lászlónak, az örök Vasas-ikonnak, akinek mi is nagyon sokat köszönhetünk! Isten éltesse!!!

  • Isten éltesse sokáig, bár Vasas-szíve volt, de ’85 tavaszán ő mentett meg bennünket a kieséstől, örök hála és köszönet érte.

  • Azok közé a játékosok közé tartozott, akiket mindig kedveltem és becsültem, bár sohasem játszott nálunk.
    Sárosit először elő “emlékezetes” meccsemen láttam 1954 decemberében, amikor 5:1-re kiütöttük a Vasast. Sehogyan sem bírt Fenyvesivel, főleg az első félidőben. De eszébe sem jutott, hogy felrúgja… De azt akkor senki sem gondolta volna, hogy egy emberöltővel később ő lesz a Fradi megmentője.
    A válogatott balhátvédi posztját szerintem azzal szerezte meg Dalnoki előtt, hogy higgadtabb volt, nem ragadta el az indulat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: MK 09.22. 15:00 SZVSE-FTC (TV: M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
FACEBOOK:
Novák Dezső utánpótlás emléktornák
HOST