Sí­rt a kapus

Sárosi György

Sárosi György

Amikor Orth György, úgy a húszas évek végefelé hazalátogatott Magyarországra, vékony, barna fiúra hí­vták fel a figyelmét. Orth végignézte a fiatal Stefancsics Gyurka játékát és csendesen csak annyit mondott :

— “Megvan az utódom.”

És Sárosi György elegáns, könnyed, mindig sportszerű játékával, jó tizenöt éven át a szurkolók kedvence, a kapusok réme, a csavaros-eszű „agytröszt,” vezére és évekig a világ legjobb középcsatára lett.

1937. szeptember 19-e.

Magyar — Csehszlovák válogatott mérkőzés a Hungária úton. Az ellenfél 3:2-re vezetett, aztán . . . 8:3-ra győztünk.

A csapat utolsó hét gólját Sárosi lőtte. Fejjel, lábbal, kapásból, mindegyiket másképp, a gólszerzés összes lehetőségét megcsillogtatva.

Planicka, a csehszlovákok világhí­rű kapusa a nyolcadik gól után földhöz vágta a sapkáját és a hálóba kapaszkodva úgy sí­rt, mint egy ötéves kisfiú.

-Szurkolók könyve 1957-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
05.08.17:00 M4Sport
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ