Spitz Illés

Spitz Illés (1902. február 1., Budapest – 1961. október 1., Skopje), az NSC, majd az Újpest FC balösszekötője, 1925 és 1931 között 6 válogatott mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett.

„Vörös” — ezt a jelzőt hajszí­ne miatt kapta — nagy munkabí­rású, fáradhatatlan, technikás, ravasz csatár volt. Kombinatí­v játékra törekedett. Főleg szélsőjét foglalkoztatta kitűnően. Ördöngösen cselezett, és ötletes játékával sok védelmet „megkevert”. A védekezésben sokszor segí­tett, de szemfülességével a kapura is veszélyt jelentett. Kortársai „a vánszorgó gólok mestere” cí­mmel ruházták fel. Többnyire nem nagy lövései, hanem kapu előtti kavarodásokból „bekotort” labdái eredményeztek gólokat.

A második világháború után Jugoszláviában edzősködött. 1961 októberében egy bajnoki mérkőzés izgalmai béní­tották meg örökre a sok munkában elfáradt szí­vét.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a hajduk.hr és a magyarfutball.hu felhasználásával)