Szabó László

Szabó László

Óriási tehetségnek számított, fényes jövőt jósoltak neki. A Bozsik utódaként emlegetett tehetség aztán korai búcsúra kényszerült.

Pedig szépen kezdődött minden: Tizenhat évesen az ifi centere, 1953-ban már az első csapat fedezete. A Kinizsi felnőtt csapatában meccsről meccsre remekel. ’53-ban annak az UEFA-torna győztes magyar ifi válogatottnak volt a stabil tagja, amely kapott gól nélkül nyerte a fiatalok – nyugodtan mondhatjuk – akkori világbajnokságát! És szintén ifistaként Sebes Gusztáv az aranycsapat mellé veszi és a válogatott edzőmérkőzéseken Puskásékkal szerepelteti.

Négyszer már a B-válogatottban is pályára lép és az utánpótlás nagy reménységei között tartják számon. A nagyválogatottság karnyújtásnyira, amikor egy utánpótlás válogatott találkozón véget érnek álmai: olyan súlyos sérülést szenved, hogy nincs folytatása szép reményű pályájának.

– Igen, a franciák elleni meccsen tulajdonképpen a nagy álmaim szertefoszlottak. Nemhogy sokszoros válogatott nem lett belőlem, de futballistaként sem sokat értem már, amikor elhagytam az MTK-pályát. Pontosabban, amikor elvitt onnan a mentő.

Az én drámám szinte egy pillanat alatt lejátszódott. Összefutottam egy francia játékossal, egy reccsenés, és vége … Szétment a térdem, s ezzel tulajdonképpen befejeződött számomra az igazi futball. Nagy balszerencsém volt, tulajdonképpen az a francia srác nem tehetett a dologról. Be is jött hozzám a kórházba, ott ült edzőjével együtt az ágyam szélén, és folytak a könnyei. Én meg vigasztaltam, hogy ne féljen, nincs olyan nagy baj, s majd szép lassan felépülök. Mert akkor még én is reménykedtem. Hittem, hogy meggyógyulok, hogy teljesen rendbe jön a lábam. Tévedtem …

Nyolc hónap után ugyan újra pályára léptem. Az is lehet, hogy ezt is elsiettem. Pedig, hogy mondta Szusza Feri akkor, hogy ide figyelj Laci, egy évig nehogy játsszál … De én meg azt szerettem volna, hogy minél előbb visszanyerjem a régi formám. Egy felkészülési meccset játszottunk a Ganz Villamossági csapat ellen. Bár az ellenfél edzője külön is felhívta játékosai figyelmét, hogy vigyázzanak rám, mert még érzékeny a fájós térdem, az egyik srác nyújtott lábbal lépett oda egy összecsapásnál. Rá a másik térdemre. Mentem is mindjárt vissza a kórházba, ugyanarra az ágyra, ahol korábban feküdtem. Nos, akkor ott már nem nagyon hittem, hogy valaha elérhetem futball vágyaimat … És amikor a Fradi B-közép szurkolóinak delegációja bejött meglátogatni, hiába biztatott vezérük, a legendás Krampusz, én már nem hittem a csodában.

1956 decemberében még elvittek a jugoszláviai portyára, még játszottam a Radnicski, a Szarajevó válogatott és az FC Szarajevó elleni meccsen. Immár nem Kinizsi, hanem szépséges Fradi-mezben …

Ez volt a hattyúdalom. Ötvenkilencben huszonöt éves koromban (!) elmentem a Fradiból. Gondolható, hogy mit éreztem akkor, amikor utoljára betettem magam mögött az öltöző ajtaját. Folytak a könnyeim …

 

– Ha kilátogatsz a Fradi-meccsekre, megismernek még a szurkolók?

 

– Talán az öregebbek igen, de a mai fiataloknak még a nevem sem mond semmit. Volt egy ember, aki időnként megismertette velük a futball múltamat. Arany barátom, a Kalap, a fruttiárus, aki sajnos itthagyott bennünket. Ő nem egyszer elkiabálta magát árusítás közben a lelátón.

 

„Tudjátok ti fradisták, hogy ki ez az ember? Ő lett volna Bozsik után a legnagyobb magyar fedezet…”

 

– és mutogatott rám. A fiatalok meg csak ültek és néztek. Talán igazából nem is hitték, hogy én voltam az a nagy sztárjelölt.

Ez a peches klasszis, nos az ezredfordulóra – szerencsés lett… Hogy miért? A Fradi válogatott játékosai között köszönthetjük! Az MLSZ ugyanis az 1956. február 23-i Bejrutban rendezett Libanon – Budapest válogatott mérkőzést hivatalos, országok közötti meccsnek könyvelte el! És ugye azon, az akkor még makkegészséges Szabó Laci is szerepelt! „Bozsik helyett a 60. percben Szabó lépett pályára” írták a tudósításban, és így Szabó László 30 percet játszott a magyar válogatott címeres mezében! 44 év után így lesz valaki válogatott labdarúgó …

(Nagy Béla írásainak felhasználásával)

5 Vélemény a cikkhez: Szabó László

  • Csak olvastam róla, hogy mekkora tehetség volt. Sajnos, a sportorvoslás a maihoz képest “kőkorszaki” volt, de intő jel a mai napig minden fiatal tehetségnek, hogy egy akármilyen tehetséges sportoló minden álmát összetörheti egyetlen rossz mozdulat, tehát a sportpályafutás mellé mindig kell egy “b” terv.

  • A XIV. kerületi “Törökőri” grundon nagyon sokat fociztunk együtt gyerekkorunkban. Nagyon sok tehetséges fiatal volt abban az időben a negyedünkben. De mindenki tudta, hogy a Szabó Laci, (mi Ladornak hívtuk), válogatott lesz. Ő volt a legjobb. Ott volt még a “Kis Matesz” is, aki szintén nagyon jó volt, és válogatott lett.

  • A 90-es évek elején több évig dolgoztam vele, nagyszerű embert ismertem meg benne, mindig nagyon sokat mesélt a fociról, az Aranycsapatrol meg a Fradirol,sajnos hogy a karrierje akkor vegeszakadt, egy nagy tehetséget vesztett el az ország.

  • Ilyen csodálatos irányító fedezetet (ma >középpályásnak< mondják) azóta sem láttam. Pedig játszott nálunk azóta egy Ebedli Zoli is…
    A franciák azon a bizonyos U-meccsen szándékosan rámentek… Manapság valószínűleg rendbe lehetne hozni a lábát (lásd Lipcsei Peti), de akkor még nem tudták… A jugoszláv túrára már csak valójában azért vitték ki, hogy elmondhassa: játszott Fradi-mezben.

  • Istenem, nekem az 56-os gombfoci csapatomban még Szabó -- Dékány fedezetpárom volt nagyon sokáig…!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 05.27. 19:00 FTC-Újpest (stream: m4sport.hu)
Következik: MK döntő 05.31. 19:00 FTC-Vasas (TV: M4)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ