Szojka Ferenc

Szojka Ferenc (1931. április 7., Salgótarján – 2011. szeptember 17., Salgótarján) a Salgótarjáni Bányász és a Salgótarjáni BTC  (1950-66: 324 bajnoki / 16 gól; az év játékosa: 1956) fedezete, 1954 és 1960 köpött 28 mérkőzésen volt válogatott és 1 gólt ért el. Tagja volt az 1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert és az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.

A kitűnő képességű, sportszerű labdarúgó legrokonszenvesebb játékosaink közé tartozott. Technikai és taktikai felkészültsége egyaránt válogatott szí­nvonalon mozgott. Kitűnően helyezkedett, pompásan szerelt és ötletesen osztogatott. Klubcsapatában kifogástalanul töltötte be a játékmester szerepkörét. Ezt a feladatot a válogatott tizenegyben is többször igen jól látta el. Egyesületében rendszerint jobbfedezetet játszott, de a legjobbak között többnyire (16 alkalommal) a balfedezet helyén szerepelt. A vidéki játékosok közül — az „aranycsapat” állandó tagjának számí­tó Buzánszky mellett — ő volt az, aki a leggyakrabban szóhoz jutott Bozsikék csapatában. Klubszeretete példamutató: végig hű maradt a salgótarjáni bányászok fekete-fehér szí­neihez. Legkiválóbb teljesí­tményét 1957. október 6-án, a Franciaország elleni találkozón (2:0) láttuk tőle.

Az 1956. évi Húsvéti tornán kétszer lépett pályára a Ferencvárosban (Kinizsiben).

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a Ki kicsoda a magyar sportéletben? felhasználásával)

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  • Isten nyugosztalja, állí­tólag a valaha oly rettegett “Stécé” történetének legnagyobb játékosa volt, mint ilyen, nemes, dicső ellenfél. A “Stécé” legnagyobbja is játszott a Fradiban! (Akárcsak a Honvéd -- Öcsi-és az Újpest -- Szusza- legnagyobbja).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Novák Dezső
FOTELSZURKOLÓ