Szolnoki MÁV-MTE Krónika 75

Oldalunkon az első pillanattól kezdve megjelentettünk könyvismertetőket. Nagy Béla munkáival kezdtük, majd következtek a további Fradi témájú könyvek, és legutoljára a „minden könyv ami a Fradiról is szól” című kategória alá soroltuk azokat a könyveinket, ami a magyar sportirodalom berkein belül jelent meg, és valamilyen formában érinti az FTC-t.

Régóta porosodik a Tempó Fradi könyvespolcán pár tucat könyv, amit csak később szerettünk volna bemutatni, mert ez egy újabb kategória nyitását jelenti, és be kell vallanunk az eddigiekkel is igen lassan haladunk. Bár ez azt is jelenti, hogy csak ebben a témakörben hosszú évekig van mit bemutatnunk, hiszen a polcainkon még mindig van 300-400 be nem mutatott könyv, melyeknek nem mindegyike csigázza majd fel az olvasóinkat, de lesznek közöttük dedikált ritkaságok is.

Az oldalunkon megjelent Szolnok elleni muzeális bajnoki beharangozóban Lalolib egy érdekes gondolatot vetett fel:

A szolnoki labdarúgásról nem tudtam túl sok adatot begyűjteni (a hivatalos honlapjukon a klub története rész üresen tátong), így csak néhány statisztikai adatot sikerült találnom …

Akik ismernek, azok talán már mosolyognak, mert sejtik, hogy mi fog következni. Igen „megtúrtam” a polcon porosodó félretett könyveket, és egy újabb kategória első könyvismertetője, egész pontosan könyvrészletek fognak következni.

Nem a nagy és nemes ellenfelek egyikével nyitom ezt a sorozatot, és ezzel nem szeretném megbántani a Szolnokiakat, mert az ellenfeleinket tisztelem. Az ő múltjuk és dicsőségeik nélkül az ellenük elért sikerek mit sem érnének, és bizony meglepődtem amikor elkezdtem lapozgatni egy 75 éves születésnapra kiadott könyvet, mely idézve a könyv fejezeteinek címeit: a Szolnoki MÁV és a Szolnoki MTE kézfogásával született, és igen gazdagon mutatja be az összes szakosztály múltját és eredményeit.

***

(könyvrészletek)

Történelem kezdődött a Szolnoki MÁV-val

A szolnoki Tisza hídon békés tehéncsordák kolompoltak végig, a piacon a termények mellett ember nagyságú harcsára alkudoztak a vevők, meg munkaerőre a munkaadók. Aztán Budapest felől egy acélkígyó indult el Szolnok felé, s amikor elérte a várost, egy csapásra megváltozott a sorsa. A vasút a Tisza parti városba hozta Kossuth Lajost, aki 1847. szeptember 1-én megnyitotta a második, – a Pest-Vác után a Pest-Szolnok vasútvonalat. Az Életképek 1847. szeptember 5-i számában érzékletes leírás eleveníti meg a felemelő ünnepséget:

„Megérkezvén Szolnokba – elkezdődött a pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katonazene és érdekessé a nézőül megjelent hölgysereg. Ebéd folytán feláll Kossuth Lajos, s szokott ékesen szólásával igen idő- és helyhez alkalmazott fölköszöntést mondott. . . Megemlítendő, miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott. Ezután hazatértünk, elhozván magunkkal emlékül a vasútvonal földtani térképét.”

Az ünnepségre három mozdony érkezett 16 kocsival és mintegy hatszáz utassal. A vonat 9 órakor indult és 11.30-kor ért Szolnokra, előre egy üres mozdonyt küldve „a lehető akadályok kitudása végett”.

Aztán leszedték a lobogókat, elutaztak az ünneplők, és akik maradtak, azok a vasutasok voltak.

***

Miért pont 1910? Vajon milyen eróziók mozdítottak hegyeket ebben az évben a sportban? Talán elég volt indíttatásnak annyi, hogy tanoncműhely szerveződött éppen ebben az évben és valaki végig gondolta az innen induló fiatalok életpályáját? Esetleg egy árnyalattal vastagabb lett a kenyér ebben az esztendőben? Talán a havi 307,2 órás munkaidő tűnt elviselhetetlennek a test és a lélek ünnepnapjai nélkül? Esetleg ekkor érett vezetővé egy olyan generáció, amelyik már a szervezettséget természetes létformának érezte? Talán egy baráti összejövetelen pattant ki a szikra? Akárhogy is – korszakos elhatározás volt.

A szikáran szűkszavú történelem jobbára csak neveket hagy ránk. Azt, hogy Papp Dénes MÁV Műhelyi főmérnök kezdeményezésére 23 taggal 1910. május 11-én alakult meg a nagyszerű múltú, sok nehéz küzdelmes időszakot átvészelt Szolnoki MÁV Sportegyesület. Az alapítók között volt Szirva Sándor, Fekete István, Radó Dezső, Pásztor István, Bódi Béla, Németh Lajos, Karácsonyi József, Fekete Mihály, Skultéti István, Németh Gyula és Shála Béla.

Az 1896-ban megszervezett Millenium önképző dal- és zeneegylet életre hívója Podolszky Béla volt. Az ő nevét viselte az a fákkal szegélyezett salakos út, amely a későbbi sporttelephez vezetett. A bejárat fölött a klasszikus görög mondás igazította el a belépőt: „Ép testben ép lélek”.

Elsőként a futballisták, birkózók és kerékpározók alakították meg közösségeiket. Később dr. Gajzágó vezetésével az atléták is színre léptek, majd népesedett, sokasodott a sportolni vágyók tábora, s nem sokat kellett várni arra, hogy a Szolnoki MÁV az egyik legnagyobb vidéki sportfellegvár legyen. A klub hallatlan előnye az volt, hogy mindig is maga mögött tudhatta azt a jól szervezett gyárat, amelyben a szakma a kor technikai színvonalán művelődött.

Az elsőként megalakult szakosztályok közül a labdarúgók keresték a nyilvánosság előtti szereplést: előbb a csirkepiacon, majd a vásártéren rúgták a labdát, mígnem 1912-ben már a saját, Podolszky úti, kezdetlegesen kiképzett játékterükön vívták a pontokra menő küzdelmet. A korabeli sajtó már a kezdet kezdetén több száz drukkert vett számba vasárnaponként.

Az első labdarúgó csapat összeállítása a legrégibb feljegyzés szerint ez volt: Schütz D. – Dudás A., Fekete M., Pozderka D., Hegedűs L, Deutsch E., Moharupt L., Vasvári K., Cseh Zs., Varga I., Fekete J. Az alapító „labdakergetőkhöz” újak csatlakoztak, s 1912-ben már jelentősen kibővült a csapat kerete. Kapusok: Schütz, Scholz, Finálé, hátvédek: Bulyáky J., Weisz, Fekete, fedezetek: Hegedűs, Patak, Deutsch, Patkó, csatárok: Tokai, Katona, Herédi L., Borbás, Ragg.

Az első jelentős fegyvertény sem váratott magára, jó játékkal, hatalmas küzdelemben: Szolnoki MÁV-Temesvári Kinizsi 3:2. Az 1912—13-as bajnoki idényben a MÁV a KAC és Monor után a harmadik helyét szerezte meg. 1914 őszén Szolnokon a Kolozsvári TC ellen 5:2-re nyert a csapat, majd egy sikeres menetelés után az élen végeznek a Kecskeméti Alosztály Bajnokságban.

Az első világháború megnehezítette az egyesület dolgát, 1915-ben már csak két futballmérkőzésre futotta a megmaradt emberanyagból. A következő évben azonban már végleg elhalt a labdapattogás a játéktéren.

A szolnoki műhely munkásai részben mentesek voltak a katonai szolgálattól, de a haditermelés megkövetelte, hogy szinte éjjel-nappal dolgozzanak.

Sajátságos módon „puskaporos hangulatban” is magához tért a MÁV labdarúgócsapata, sőt 1917-ben edzésbe állt az akkori idők legsikeresebb gárdája: Auguszt B. – Adler, Tamás, Ragg I, Hegedűs, Westher, Ragg II, Deme F., Mittelstáger, Kántor, Bulyáki J. (Kecskeméti).

Időközben az egyesület elnöke, Papp Dénes, az MLSZ tanácstagja lett. A labdarúgó csapat ekkor a Pestvidéki Kerületben szerepelt, s 1918 júliusában Szolnokon 2 ezer néző előtt – egyforma pontszám miatt sorsdöntő mérkőzést vívott – s az eredmény: Szolnoki MÁV-Kecskeméti AC 8:1 (6:0); Góllövők: Bulyáki (3), Mittelstáger (3), Kántor, Hegedűs.

„Felejthetetlen vasárnap! A nagyszámú közönség vállon vitte le a játékosokat, a mezőny legjobbja Hegedűs volt. Ezen a napon tartották Papp Dénes búcsúztatóját, akit elhelyeztek a városból, s akit rajongásig szerettek játékosai, de tiszteltek városszerte a sportbarátok is.” – így emlékezik meg erről a napról a helyi újság.

A nagyszerűen rajtolt labdarúgó sportág átmenetileg megtorpant, a Tanácsköztársaság idején rövid időre szüneteltek a mérkőzések. 1919. március 15-én megalakult az MTE, s ettől kezdve Szolnok város hagyományos sporteseményévé vált a két labdarúgócsapat helyi vetélkedése.

A labdarúgó szakosztály számára nehezen kiheverhető csapást jelentett amikor 1920-ban ketté vált a híres csapat. Az egyesület mávista és polgári tagjai között parázsló indulatokat az események felszították. Ekkor Ragg Rudolf kezdeményezésére, Lippich István és Cs. Tóth Imre elnöklete alatt megalapították a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) futball szakosztályát. „Ma már megállapítható, hogy a kettészakadás szükségszerű volt és az egyetemes szolnoki sport javára vált, mert nemes rivalizálást teremtett” – állapította meg az akkori helyi sajtó. Nos, a MÁV hosszú ideig nem tért magához, hiszen úgyszólván teljes első csapatát elvesztette. Hogy miként vált ez a szolnoki sport javára, arról már nem szól a fáma.

A megmaradt MÁV csapatának összeállítása ez volt: Bohács – Ádler, Kurunczi, Nagy, Zsemlye, Varga, Mondok, Bulyáki, Bosnyák, Herédi II, Bálint. Növelte a zűrzavart, hogy a MÁV-ot ekkor a Keleti Kerülethez csatolták, mire visszaléptek a bajnokságtól és egy évig nem játszottak hivatalos mérkőzést. Természetesen a tétmeccsek híján a közönség is elpártolt a labdarúgástól és évek teltek el míg a futball csapat újra magához tért. Az első számottevő eredményt az 1923-24-es bajnoki idényben érték el, amikor is a következőképpen alakult a bajnoki sorrend: 1. KAC, 2. Szolnoki MÁV, 3. MOVE … 8. Szolnoki MTE. A következő bajnokság még szebb sikert hozott: 1. Szolnoki MÁV … 4. MOVE, 5. Szolnoki MTE. A bajnoki döntők folyamán a MÁV rosszabb gólarányával maradt alul. Közben a diplomáciai fronton is szép sikereket mondhatott magáénak a vasutas sport, hiszen a Közép-magyarországi Kerület rendkívüli közgyűlésén megválasztotta vezetőségébe alelnöknek Csetneki Károlyt, tanácstagnak Karkecz Imrét.

***

1937. júliusában a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki tanácsa titkos szavazással 11:10 arányban voksolt az NB II osztályának felállítása mellett, ahová amatőr csapatok is kerültek, így a Váci SE, a Tokodi ÜSC, valamint a magyar vasutas bajnok, a Szolnoki MÁV. Mindebben része volt a sikeres sportdiplomáciának, melyet Csetneki Károly – a 11 liga alelnöke – és Kerekes Géza – képviselt. A II. ligában tehát a következő együttesek kaptak helyet: Csepel FC, Szolnoki MÁV, Váci Remény, Diósgyőri VTK, Váci SE, Haladás, Vasas, Erzsébet, VAC FC, Alba Régia, Tokod, Simontornya, Salgótarjáni BTC, Drogisták.

Augusztus 29-én az első II. ligás mérkőzésen: Szolnoki MÁV-DVTK 5:0 (2:0). A mérkőzések előtt a MÁV sportbarátai nyomdai röplapokon közölték a csapatok összeállításait, a játékvezetők neveit és esetenként a tabella állását. A város valamennyi rétege együtt szurkolt a MÁV-ért, szinte ünneplőbe öltözve jelentek meg a drukkerek a mérkőzéseken. Az 1937-38-as bajnokság őszi idényének végén: 1. Szolnoki MÁV 20 pont, 2. Csepel SC 19 pont, 3. Erzsébet 19 pont.

A MÁV 1938. január 18-án 21 labdarúgóval hótól letakarított pályán kezdte meg az edzéseit, az újonnan kapott kékszínű gyapjú melegítő felsőben. Nagyszerű labdarúgók alkották az együttest, hiszen az 1938. május 1-én Szolnokon lejátszott Közép-Dél válogatott mérkőzésen 7 Szolnoki MÁV játékos szerepelt. Az eredmény 6:0 (3:0) volt a „Közép” javára.

Hatalmas versenyfutás kezdődött a bajnoki címért, amelynek a tétje az NB I-be jutás volt. A sorsdöntő 90 percre 1938. június 19-én került sor. Íme a mérkőzés krónikája: Szolnoki MÁV-Erzsébet FC 3:2 (3:1), Soroksár, 4.000 néző. Vezette: Klein Árpád – kitűnően.

Több mint nyolcszáz szurkoló érkezett Szolnokról, s már jóval a találkozó kezdete előtt elkezdődött a hangpárbaj. A csapat a mérkőzés napján ült vonatra, az érkezés után a soroksári Fogadóban ebédelt, majd a szalmával felhintett s letakart külön szobában „pihent”. Az összecsapás hihetetlen izgalmak között zajlott, az akkori pletykák szerint a rivális Csepel igyekezett érdekeltté tenni az Erzsébet FC-t a mérkőzés kimenetelében, hiszen számára egy döntetlen már a bajnokságot jelentette volna. Végül szinte emberfeletti küzdelemben győzött a MÁV és az NB I-be jutott.

Valamennyi játékos kiválót nyújtott, de a jók közül is kiemelkedett Bulyáki és Sárkány, ők a mezőny legjobbjai voltak. Mérkőzés közben – telefon híján – percenként indultak a postagalambok Erzsébetről Szolnokra, s vitték a mérkőzés pillanatnyi állását. A győzelem hírére a Tisza-parton felejthetetlen karnevál során békültek ki haragosok, régi ellenségek, s a sportbarátok csoportokba verődve, hajnalig ünnepelték a MÁV országra szóló sikerét. A helyi újság szerint: „Mindenki megnőtt a városban, szélesebben mosolyogtak az emberek”. Még a tengerentúlról – St. Moritz-ból – is érkezett gratuláló levél Wéber Lajos edzőnek, Fischer Mór nyugalmazott műszaki főtanácsostól! Az NB II-ben szerepelt játékosok a következők voltak: Horváth II, Retkes, Dracskó, Csabai, Selmeczi, Bulyáki, Szántó, Sárkány, Kolláth, Korom, Horváth I, Kövesdi, Dobozi, Menkó. A gólkirályi címet Kolláth szerezte meg 47 találattal. A szép siker hírére döntött úgy a MÁV vezetősége, hogy felújítja a néző- és játékteret, öltözőket, salakos edzőpályát létesít, kiépíti a csatorna hálózatot és az öntözőberendezést, az állóhelyet tetővel látják el s ötezer néző elhelyezésére teszik alkalmassá. A sporttelepet betonkerítéssel övezik.

A felejthetetlen évzáró bajnoki vacsorát az Aranylakat Étteremben tartották 1938. július 16-án, s a játékosok hűséges szurkolóiktól arany pecsétgyűrűt kaptak. Megható beszédet mondott az akkori B-közép vezéralakja, Mondok István, majd a gyűrűket a legidősebb MÁV-szurkoló – Pozderka bácsi húzta a játékosok ujjára.

Lelkendezett természetesen a sajtó is. ,A MÁV már a városé is, mert Szolnokot képviseli, szereplése közügy!” „Megnyertük a szolnoki futballtörténelem legnagyobb csatáját. “ Ilyen és hasonló megállapítások láttak napvilágot az újságokban. Az NB I-es csapat első edzését 1938. július 14-én tartotta, s már itt 600 szurkoló volt jelen.

Az első NB l-es mérkőzésre 1938. augusztus 28-án került sor Szolnokon: Szolnoki MÁV- Elektromos 4:1. Megtelt a nézőtér, lendületes, jó volt a játék, – ezt írta a helyi újság. A közvélemény viszont fanyalogni kezdett: a kezdeti sikerek után a játékosok kissé önelégültek lettek, többen erősítést vártak az NB I-es helytálláshoz. A sikerekhez szokott szurkolók nehezen értették meg, hogy az első vonalban már közel sem csak diadalmas menetelésben lesz részük. A kezdeti érdeklődés a magasabb helyárak és az olykor elmaradt győzelmek miatt megcsappant. Pedig néhány új játékossal igyekezett a szakvezetés felfrissíteni a garnitúrát: Gulyás az UTE-ből, Barna az MTK-ból, Fazekas Makóról, Podmaniczki az Autótaxitól és Kispéter Mihály Szegedről készült a szolnoki vasutas csapatba. A saját nevelésű Szűcs Sándor – aki később ifjúsági és nagy válogatott lett – először 1938. október 29-én játszott a MÁV első csapatában a Debreceni Bocskai ellen 1:0-ás mérkőzésen. Bár az újonc NB l-es csapat nem küzdött a kiesés ellen, mégsem tudott megfelelni a közönség felfokozott várakozásának.

A szakosztály fenntartásának költsége egyre növekedett, a város egy esztendőre 672 pengő vigalmi adót vetett ki az egyesületre, melyet ugyan megfellebbeztek, de a fellebbezést elutasították. A MÁV hivatalos jegyzőkönyvének tanulsága szerint e sikeres korszak tisztségviselői a következők voltak; ügyvezető elnök: Sóki Imre, elnök: Leveles Kálmán, főtitkár: Bosnyák István: labdarúgó szakosztályvezető: Kerekes Géza, intéző: Romhányi Ferenc.

Az NB I-ben 14 csapat szerepelt. A Nemzeti Jövőnk 1938. október 22-i hírei szerint Budapesten a Szolnoki MÁV-nak több mint 300 tagból álló szurkoló társasága alakult. Kolláth Ferenc, a magyar B válogatottal holland-belga portyán vett részt – sikeresen. A legszebb őszi mérkőzés Budapesten volt: Szolnoki MÁV-Nemzeti 4:2. Mind a négy gólt Kolláth szerezte. Az NB I 1938. év őszének végeredménye: 1. Ferencváros, 2. Újpest, 3. Hungária … 7. Szolnoki MÁV.

Időközben Kispéter Mihályt Szegedről és Nagy Ferencet sikerült Pozsonyból átigazolni – jelentős kiadatási költségek árán – s így mindketten szerepeltek már 1939 tavaszán. Kispéter a Ferencváros, Nagy F. az Elektromos ellen. Kolláth Ferenc és Szántó József helyet kaptak a magyar válogatottban, s Párizsban Franciaország ellen mutatkoztak be, ahol különösen Szántónak volt igen nagy közönségsikere. Szántó és Kolláth ott volt az írek elleni 2:2-es mérkőzésen is a nemzeti válogatottban, mindkét gólt Kolláth szerezte. Közben a helyi sajtó arról ad hírt, hogy megkezdték a MÁV játékosainak Budapestre való csábítását, a csapategysége felbomlott, nincs meg a kellő fegyelem és hiányzik a megértés a játékosok között. (Kolláth Ferenc Budapestre költözött, de később visszatért.) Időközben Buza Szegedről és Lukács Salgótarjánból igazolt a Szolnoki MÁV-hoz.

Az 1938-39. évi NB I-es bajnokság végeredménye: 9. Szolnoki MÁV, 26 10 3 13 44:59 23.

Újabb veszteség érte a város labdarúgó sportját, Wéber Lajos, a sikeres edző 1940. június végén megvált az egyesülettől, város-szerte sajnálták a sportbarátok. Az 1939-es NB I-es bajnokság végén: 9. a Szolnoki MÁV.

Wéber Lajos utódja a Debreceni Bocskai majd a Ferencváros ismert játékosa, Móré János lett. Az MLSZ elrendelte az NB I-es pályák füvesítését, amely Szolnokon a MÁV-nak 6 ezer pengőjébe került volna, s szinte megoldhatatlan lett volna a hazai mérkőzések megtartása. Az egyre nehezebb csapaterősítés és katonai behívás miatt a MÁV játékengedélyt kért az edző Móré János személyére is, de nem kapta meg. Ennek ellenére az együttes elég jól szerepelt az 1940-41-es bajnokság őszi idényében, hiszen a 14 csapat közül a 6. lett. A szezon során Kispéter, Selmeczi, Szűcs, Fazekas és Szántó 13, Horváth F. 12, Langa (Laborcz), Buza 11, Nagy F., Korom 8, Kolláth, Barna, Horváth 115, Csabai, Sárkány 4, Balázs, Lukács, Vezér, Gulyás, Tinellil 1 alkalommal szerepelt a Szolnoki MÁV-ban.

A fiatal Szűcs Sándor fejlődése töretlen volt, mind többször öltötte magára a magyar ifjúsági válogatott mezét, s különösen az Újpest kísérte megkülönböztetett figyelemmel kibontakozó tehetségét.

1940. decemberében játszották le a magyar vasutas bajnokság döntőjét, amelyet a Szombathelyi Haladással szemben 5:4 arányban nyert meg a Szolnoki MÁV, ráadásul a sérült Szűcs nélkül.

Az 1940-41-es NB I-es bajnokság végeredménye: 1. Ferencváros, 2. Újpest, 3. Szeged, 4. Szolnok. Ez év nyarán kezdődött a Szolnoki MÁV labdarúgó csapatának az a két éves időszaka, amelyet eddig még megközelíteni sem tudott egyetlen vidéki együttes sem. A 4. helyezett csapat egyik emlékezetes eredménye 1941. június 29-én Magyar Kupa döntő: Szolnoki MÁV-Salgótarjáni BTC 3:0.

1941. augusztus 1-én Leveles Kálmán műhelyfőnök, a MÁV SE elnöke nyugdíjba vonult, utódja Járai Elemér műszaki főtanácsos lett.

A Nemzeti Jövőnk 1941. augusztus 12-i híre: „Szűcs Sándor, a MÁV kiváló fedezete, ismét távozni készül Újpestre – későbbi tájékoztatás: mégis maradt, s részt vett az 1941-42-es bajnokság első mérkőzésén”. 1941. augusztus 31. Szolnoki MÁV-NAC (Nagyvárad) 1:1. Hatalmas küzdelem. Elsősorban a közönség elhelyezése okozott gondot a tribünön, mivel szinte senki nem ült a helyén.

Szeptember 7-én Budapesten: Szolnoki MÁV – Ferencváros 2:1 (1:1). Budapest, Üllői út, 12 ezer néző. Sajtó véleménye:

A MÁV diadaláról beszél boldogan a város. Ez a négy évtizede működő, derék munkásegyesület lankadatlan kitartással, céltudatos erőfeszítéssel, sikerek és kudarcok közben, de egyre magasabbra lépve, győzelmektől meg nem szédülve, vereségektől le nem sújtva, magyaros tűzzel és lelkesedéssel, dolgozott a testkultúra érdekében, s hosszú évek munkájával érkezett a legjobbak közé.

1941 szeptember végén: Szolnoki MÁV – Újpest 4:4 (0:3). Szolnok, 6.000 néző. Az utóbbi évek legizgalmasabb mérkőzése. Az Újpest a második félidő elején már 4:0-ra vezetett, de nem sok hiányzott, hogy a MÁV 5:4-re nyerjen.

A Svájc ellen készülődő válogatott keretben helyet kapott Szűcs, Kispéter, Selmeczi es Kolláth.

1941 őszén a MÁV szinte 12 játékossal küzdötte végig az idényt, így is harmadikok lettek. Horváth, Kispéter, Selmeczi, Szűcs, Szántó, Kolláth, Nagy és Korom 15, Csabai, Fazekas 14, Laborcz 13, Buza 7 alkalommal szerepelt a csapatban. Az ekkor rúgott 46 gól megoszlása: Korom 11, Szántó, Kolláth 10-10, Laborcz 7, Kispéter 4, Nagy F. és Buza 2-2.

1941. december 20-án az egyesület a Milléniun nagytermében tartotta évzáró ünnepségét. Jelen volt Járay Elemér műhelyfőnök, az MLSZ-t és a Duna-Tisza-közi Kerületet dr. Sebestyén Mihály képviselte, aki kiosztotta a Magyar Kupa kicsinyített másat. A MÁV liga képviseletében dr. Tóth Bertalan volt ott az évzárón. Kispéter és Szűcs az MLSZ aranyjelvényét, majd Kispéter, Szűcs, Kolláth, Szántó a vasutas liga emlék-plakettjét kapták.

Az év végén az igen komoly siker ellenére a helyi sajtó kifogásolta, a MÁV megfelelő utánpótlásának hiányát. A Szolnoki MÁV 1942. január 20-án Móré János vezetésével elkezdte a szabadtéri edzéseket.

1942. március 8-án újabb emlékezetes MÁV siker a fővárosban: Szolnoki MÁV – Újpest 2:1 (1:0). „Hatalmas tábora van a fővárosban a szolnoki labdarúgásnak” – írták a fővárosi lapok. Az Újpest ellen a gólt egyébként Kolláth és Laborcz szerezte.

Az 1941/42-es bajnokságban a MÁV sokáig bajnokesélyes volt, de a végét idegileg nem bírta a küzdelemsorozatnak, így is emlékezetes eredmény a megszerzett harmadik helyezés. Mint a legjobb vidéki csapatot meghívták a Szent István Kupa küzdelmeire. A leggyakoribb összeállítás ez volt: Horváth – Csabai, Kispéter, Selmeczi, Szűcs, Fazekas, Szántó, Kolláth, Laborcz, Nagy, Korom (Buza). A MÁV 1941 őszén 71,6 százalékos, 1942 tavaszán 62,7 százalékos teljesítményt ért el.

Ez időben a MÁV: Magyar Kupa győztese, Corinthian díj védője, legjobb magyar vidéki csapat, magyar vasutas bajnok.

A Szent István Kupa mérkőzéssorozat is szép sikert hozott a szolnokiaknak. 1942. augusztus 5-én: Szolnoki MÁV- Csepel FC 4:2 (2:1). Latorcza utca, 20 ezer néző. Idézet a Nemzeti Sportból: „Bajnokverés, kupánvágás, közönségsiker villanyfény mellett”. Később a Gammát győzte le 1:0 arányban a MÁV, majd 1942. augusztus 20-án – István király ünnepén – a döntőre került sor zsúfolt nézőtér előtt: Ferencváros-Szolnoki MÁV 3:1. A tudósítók egybehangzó véleménye szerint csak a hajrában kerekedtek felül a zöld-fehérek.

1942 augusztus végén Romhányi Ferenc helyett Mészáros Ferenc lett a labdarúgók intézője.
Az 1942-43-as bajnoki év félidejében a második helyen állt a Szolnoki MÁV. A Szolnok és Vidéke december 9-i híre: „Bessenyei György atléta és Szűcs Sándor labdarúgó sportérdemeik elismeréséül első osztályú magyar sportérmet kaptak”.

A labdarúgóknak a folytatás már nem sikerült oly fényesen, a bajnokság végén végülis a 8. helyen kötött ki a szolnoki együttes. 1943 augusztusában Bulyáki László lett a csapat szakvezetője, s az edzőváltozást alighanem a gyenge szereplés is indokolta. A csapat egysége megbomlott, a játékosok önteltek, nagy a fővárosi csábítás, nincs megfelelő utánpótlás. Ezeket e megállapításokat szedték csokorba a helyi lapok. Valami igazság lehetett a dologban, mivel az 1943-as őszi szezon végén nagyot zuhant a MÁV és csak a 13. helyet szerezte meg.

Ez időben MÁV játékosok: Horváth, Csabai, Kispéter, Selmeczi, Szűcs, Fazekas, Szántó, Kovács, Kolláth, Laborcz, Nagy, Korom, Vezér, Horváth L., Nagy II, Nagy III, Buza. 1944. május 14-én, 27 mérkőzés után az NB I állása: 1. Nagyvárad, 2. Kolozsvár, 3. Ferencváros, 4. Gamma, 5. Újpest, 6. Szolnoki MÁV.

1944. június 2. Szolnok város jelentős átmenő forgalma miatt az 1944-es bombázások állandó célpontja lett.

A Szolnokot ért bombatámadás miatt elmaradt a Szolnoki MÁV-Salgótarjáni BTC mérkőzés. Sajnos, a súlyos pusztítás a csapatot sem hagyta érintetlenül, Laborcz légnyomást kapott, Kispéter a romok alatt holtan találta meg édesanyját, Kolláth, Csabai, Fazekas és Korom lakása pedig súlyosan megsérült. A bombázás miatt használhatatlanná vált MÁV sportpálya helyett Újpesten játszották le az elmaradt összecsapást, amelyen a MÁV rendkívül tartalékosán állt fel és 4:2 arányú vereséget szenvedve a 8. helyre csúszott a tabellán. Kispéter Mihály legnagyobb gyásza ellenére is vállalta a játékot!

A Nemzeti Sport 1944. július 16-i számából: „A MÁV játékosait bizonytalan ideig szabadságolták a pálya használhatatlansága miatt”. Ugyanebből az újságból való a következő hír: „Szűcs Sándor mégis átkerült Szolnokról Újpestre”. Nemcsak ő távozott a csapatból; Korom a Ceglédi Vasutasba, Szántó Martfűre igazolt és a cipőgyári együttes edzője Kolláth Ferenc lett. Csabai, Buza Szentlőrincre, Nagy F. és Laborcz Bp-re távozott.

Ekkor kezdődött a Szolnoki MÁV labdarúgó szakosztályának a szétesése. Mondhatni, szétbombázták a nagyhírű együttest…

***

1944. november 5-e volt Szolnok első szabad napja!

Megindultunk tehát újjáépíteni, tervezni, gondolni a jövőre. A Járműjavító építői között ott voltak a labdarúgók is, békeidőben is itt kerestük mindnyájan a kenyerünket. Másnap Csornán Feri bácsi a zörgőcsontú gebével jött, de bajusza alatt huncut mosoly bujkált. – Gyerekek! Délután edzés! Beszéltem Fokinnal!

A százados volt az üzem kormánybiztosa, a helyreállítás szovjet felelőse. Minden hihetetlen volt számunkra. Edzés? Foci? De legfőképpen, hogy mikor és főleg hogyan beszélt ez a téglaházi tájszólású, ízig-vérig magyar ember, aki egy szót sem tud oroszul, a kapitánnyal. Ez örökre az ő titka maradt, meg Nyikolájé, de ígérete megvalósult.

Délután két órakor megjelent a kormánybiztos, ott zötykölődött a bakon, maga mellé vett négy labdarúgót, köztük engem is. Feri bácsi ostorral nógatta a lovat, az lassú ügetésbe kezdett, de nekünk szinte helyben járt. Vágytunk már a pályára.

Előtte azonban nehéz munka következett. Ásókkal, lapátokkal kellett a Véső utcába átmenni, a felszerelést kellett először a napvilágra hozni. Borzongás futott rajtam keresztül jóleső, nem olyan, amikor ugyanígy, itt álltam egy fél éve. Akkor vashordókba rejtve – mezeket, nadrágokat, focicsukákat, vásott és újnak tűnő labdákat – elástuk a felszerelést. Akkor csak bíztunk benne, hogy még egyszer elővehetjük – aki megéri – a kedves játékszert, a mindent jelentő labdát. Valóság lett! A hordók kiemelése után kalapács és véső következett és feltárult a kincs. Könnyes szemmel öleltem magamhoz az 1-es számú fekete mezt. A romos öltözőben jobban éreztük magunkat, mint egy kényelmes, első osztályú szállodában. Mezbe öltözötten, fenséges zene – stoplik kopogása a falelátó alatti betonon – hangzott, fűzős focik repkedtek. A kapitány velünk tartott, ott futott mellettünk. Nem volt ez még rendes edzés, megkomponálatlan szimfónia körvonalai voltak, főhangsúly a labdán.

***

Az újjáalakult Szolnoki MTE részére több, második csapatbeli játékost is átengedte a MÁV, sőt még egy teljes labdarúgó felszerelést is felajánlott a munkás együttesnek.

A Népsport első évfolyamának első száma 1945. április 25-én látott napvilágot, először 4 oldalas, később esetenként 2 oldalas terjedelemben. Az MLSZ a közlekedési nehézségek miatt új I. osztályt állított fel 12 fővárosi egyesületből, a vidékiek viszont területi bajnokságba nyertek beosztást. Érthető a nem fővárosi együttesek tiltakozása is ez ellen, s követelték az NB I haladéktalan felállítását. A Szolnoki MÁV-ból az Újpestre távozott Szűcsön kívül Laborcz és Nagy Ferenc, majd Csabai és Kispéter az újonnan alakult Debreceni Bocskaiban kívánt szerepelni. Egyenlőre maradtak ugyan, bár átigazolásukat aláírták.

1945. augusztus végén rendkívül nagy erőfeszítések közepette az alábbi együttest sikerült pályára küldeni: Horváth, Csabai, Kispéter, Selmeczi, Nagy III, Deme A., Hamar, Kolláth, Dobos, Varga, Korom. A Szolnokra látogató Csepel ellen 6:0 arányú, fölényes győzelmet aratott a MÁV 3 ezer néző előtt.

Rövidesen döntött az MLSZ: 1945. szeptember 23-án indult a Nemzeti Bajnokság kétszer 14-es csoportban. A MÁV a nyugati „végre” került az alábbi társaságban: Szolnoki MÁV, UMTE, Haladás, Dorog, Pécsi VSK, SZAC, K. Barátság, Budafok, EMTK, Csepel, Dózsa, ETO, MTK, Ferencváros. A MÁV edzője ismét a korábbi sikerek kovácsa: Wéber Lajos lett.

1945 őszén ismét megszervezték a magvar vasutas válogatottat, s az Ausztria elleni keretbe Horváth, Csabai, Kispéter, Kolláth, Korom és Selmeczi kapott helyet. 1945. decemberében az NB I Nyugati csoportjának végeredménye: 1. Ferencváros, 2. PVSK, 3. Csepel, 4. MTK, 5. Szolnoki MÁV.

1946. február 3-án rendkívül nagy érdeklődéssel várt nemzetközi mérkőzésre került sor Szolnokon:

Szolnoki MÁV-Vienna (Bécs) 2:1 (1:1). Góllövők: Szántó (2), ill. Stritich. Szolnoki MÁV: Horváth – Bulla, Bozóki, Csabai, Kispéter, Selmeczi, Szántó, Kolláth, Dobos, Varga, Korom.

(A még vissza nem igazolt Csabai és Kispéter jóhiszemű szerepeltetése szabálytalan volt, ezért az MLSZ méltánytalanul büntette mind az egyesületet, mind a két vétlen játékost. A visszaigazolási bonyodalmak vége az lett, hogy Csabai a Szolnoki MTE-be, Kispéter a Ferencvárosba távozott, s ez meghatározta a csapat jövőbeni kilátásait.) A veszteségei az alábbi labdarúgókkal igyekeztek pótolni: Nagy B., Pintér F., Gulyás, Almási, Hamar, Ecseki, Kovács, aztán a tehetséges fiatalok Csősz, Hamar II, Csák, Ozsváth stb.

1946. június 30-án Szolnokon döntő jelentőségű osztályozó mérkőzésre került sor: Szolnoki MÁV-ERSO Madisz 3:1 (0:0). Ebben az időben fogalmazódott meg az alábbi célkitűzés: a futballszakosztályt ki kell bővíteni, a tagság számára szervezett közösségi életet kell biztosítani. Ettől kezdve a baráti kör a Madách vendéglő különtermében péntekente rendszeresen ülésezett. Gondot jelentett az elhasználódott felszerelések pótlása, ami ebben a nehéz időszakban körülményes és főként költséges volt.

A Tiszavidék 1946. augusztus 4-i száma ezt írta: „A Szolnoki MÁV megérdemelten maradt az OB-ben az osztályozó mérkőzéseken szerzett 14 pontjával. Somlai és Wéber Lajos megválnak a labdarúgó szakosztálytól, s várhatóan ismét Móré János lesz a csapat edzője.”

1947. november 16-án a Szolnoki MÁV anyagi gondok miatt Budapesten rendezte meg a Ferencváros elleni bajnoki mérkőzést. Eredmény: Ferencváros-Szolnoki MÁV 3:1.

Érthetően nagy volt Szolnok sportkedvelőinek felháborodása, s talán ez is közrejátszott abban, hogy 1947 decemberében a Szolnoki MÁV-Csepel mérkőzésen botrány tört ki, ami miatt az MLSZ az 1948 tavaszán induló szezon első két hazai mérkőzését a közönség kizárásával engedte megtartani. Az 1947-48-as bajnokság szomorú emlékezetű a Tisza-parti szurkolók számára, kiemelkedő fegyvertényekben gazdag tíz év után búcsút mondott a magyar labdarúgás élvonalának a Szolnoki MÁV.

1948 augusztusában Móré János után Fazekas László, majd Cselényi Ernő lett a csapa edzője. Az NB II-es bajnokságban együtt szerepelt a Szolnoki MÁV és a Szolnoki MTE az első bajnoki találkozót 1948. november 1-én vívták: Szolnoki MÁV-Szolnoki MTE 3:0 (2:0). Ennek az évnek az őszétől a Szolnoki MÁV „Vasutas” néven szerepelt tovább. Az MTE továbbra is a MÁV pályán rendezi mérkőzéseit.

A vasutas Sportegyesület három csapattal vett részt 1948 őszén a bajnoki küzdelmekben, s mindhárom együttes az első helyen végzett csoportjában. Tovább tart a „keresztelő 1949. márciusától a Szolnoki Vasutast – Lokomotívnak hívják. NB II-es helyi rangadó június 26-án, immár az új névvel: Szolnoki Lokomotív-Szolnoki MTE 2:1.

Július 16-án rendezték Szántó József búcsújátékát rangos ellenfelekkel szemben. A Budapest csapatában Grosics, Bozsik és Puskás is játszott, a MÁV-ból csak Szűcs és Kispéter hiányzott.

Az NB I-ben legtöbbször szerepelt MÁV játékosok névsora:

A Szolnoki MÁV-ból NB l-es csapatba igazolt játékosok:

Szűcs Sándor – Újpest, Nagy Ferenc – Újpest, Laborcz Lajos – Újpest, Kispéter Mihály – Ferencváros, Vezér Antal – Pécs, Szekeres József – Tatabánya, Rozmis Mihály – Honvéd, Iván József – Diósgyőr, Cselényi György – Újpest, Czigony István – Haladás, Lazányi Péter – Légierő, Repka János – Dunaújváros, Sugár Tibor – Székesfehérvári Előre (MÁV), Kelemen Sándor – Zalaegerszeg.

 

1951-ben az 1946-ban alakult MÁV városi baráti kör, amelynek vezetői dr. Várhelyi Béla, Buzási Ferenc és Dénes János lettek. Vezetőségi tagok: Halász Gyula, Vészeiéi János, Heller Imre és Deme Zoltán voltak.

A Szolnoki Lokomotív játékosai 1953-ban: Horváth I, Almási, Dobos, Szentesi, Bozóki, Kegyes, Tanácsos, Hídvégi, Csábi, Besüti, Pintér I, Pintér II, Iván, Ozsvár, Varga, Pásztor, Buza, Istváni, Körmendi, Lengyel, Kiss, Lazányi.

Időközben a MÁV a Lokomotív név helyett a Szolnoki Törekvés SK elnevezést viselte. A frissen alakult baráti kör rendkívül nagy aktivitással látott munkához, rendszeresen szervezték az utazásokat, az összejöveteleik pedig aktívak és fegyelmezettek voltak. Elszántan komoly volt a szándékuk a szakosztály megsegítésére.

Az 1954-ben az NB II-ből kiesett labdarúgó csapat, a következő esztendő őszén viszont megnyerte a megyei bajnokságot. Ez időben a Szolnoki Törekvés elnöke Kaposvári Géza, a labdarúgó szakosztály irányítója Takó László, intézője Romhányi Ferenc lett, s az edzői teendőket Somogyi Károly helyett Kolláth Ferenc látta el.

A Szolnok megyei Néplap 1955. október 24-i számában a Szolnoki Törekvés baráti köre felhívást tett közzé, hiszen osztályozó mérkőzések előtt állt a labdarúgócsapat. Ritkán tapasztalható érdeklődés nyilvánult meg az összecsapások iránt. A MÁV különvonatokat indított s ennek az együttérzésnek is része volt abban, hogy a Szolnoki Törekvés veretlenül vette az akadályokat, ismét vissza került az NB II-be. A siker részesei a következők voltak: Lázár, Juhász, Ozsvár, Bozóki, Lengyel, Rugó, Héricz, Csábi, Horváth, Pintér F., Iván, Tóth L.

1955 decemberében a Szolnoki Törekvés SK vezetősége, elnök: Kaposvári Géza, elnökhelyettes: Maglódi Gyula, gazdasági vezető Fehér József, elnökségi tagok: Dögei István, Bulyáki László, Sárkány János, Kolláth Ferenc, Hackler Lajos, Bíró Pál.

A labdarúgópálya füvesítése meglehetősen nagy felfordulást okozott a Véső utcában, s 1956-57-ben a bázisvállalat és a baráti kör odaadóbb tagjainak segítségére volt szükség, hogy a városi (MTE) pálya játéktere NB II-es mérkőzések lejátszására alkalmas legyen. Ráfért a „stadionra” a felújítás, mert eléggé elhanyagolt volt. A munkálatok végén viszont előírásszerű lelátó fogadta a nézőket, megfelelő biztonsági berendezések szolgálták a szabályok betartását. A labdarúgó-csapat 1957-ben a következő játékosokból tevődött össze: Cselényi, Lázár, Sándor, Fackelmann, Kegyes, Lengyel, Fehérvári, Lazányi, Tóth, Csábi, Horváth, Dobos, Iván, Szecsei.

***

Az igen gyenge NB II-es szereplés után a radikális intézkedések lassú, de folyamatos előrelépést eredményeztek. Az 1973-74-es kiesés az NB II-ből nagy lecke volt, a csapat teljesen átszerveződött, s nem sokkal később már eltemetett remények látszottak feléledni Repka, Csontos, Géczi, Molnár, Papp, Földesi, Szabó Gy., Nagy A. leigazolásával, s az NB III Délkeleti csoportjában 1974 őszén húsz csapat közül a Budapesti Izzó mögött a második helyet szerezték meg. A bajnokság végén 3. helyen kötött ki a Szolnoki MÁV.

1975 nyarán Lázár Gellért helyett Szűcs György lett a technikai vezető, s az intéző továbbra is Pintér Ferenc maradt. Ősszel Rácz, Holler és a nagy tehetségnek ígérkező László került az együtteshez. Az őszi szezon végén elsőként fordult a csapat, s a Néplap december 16-i száma ezt írta: „Kemény idényt zárt a Szolnoki MÁV”. Az 1975-76-os NB III-as Délkeleti csoport bajnok a Szolnoki MÁV lett és a szurkolók keserűsége elismeréssé vált. A bajnokcsapat 38 mérkőzésből 26 győzelmet és 8 döntetlent ért el. Mindössze négyszer szenvedett vereséget, de a gólaránya is imponáló volt: 96:44.

1976 őszére a régi labdarúgó szakosztályi vezetők lemondása után egy bővebb vezetői testületnek adott megbízatási az elnökség. Az új edző: Ziegler János lett és jóllehet Árvai, Farkas, Szegő, Sugár, Nagy II . és Nász átigazolása számított erősítésnek, a csapat 11 ponttal húsz együttes közül csak a 19. lett. Az 1976-77-es NB II-es bajnokság végén a MÁV igen gyenge eredményekkel búcsúzott a második vonaltól, jóllehet a játékosok képességeitől maradhatott volna a második osztályban! Mint ahogy az már ilyenkor lenni szokott, ismét új emberek öltötték fel a csapat mezét, s változott a szakosztály vezetésének összetétele is. Az NB III-as Keleti csoport őszi végeredménye: 1. Ózd …11. Szolnoki MÁV. Ekkor Sztancsek János volt a labdarúgók edzője, akit később ideiglenesen Földesi János váltott fel.

1977 őszén a következő játékosokat vehette számba Földesi János edző: Pelyva, Spulnyik, Tóth Gyula, Árvai, Ábel, Juhász, Debreczeni, Erdei, Nagy A.. Szabó I, Kántor, N. Szabó, Papp, Nász, Kollár, Németh, Varga, Tóth A.. Rózsavölgyi, Szabó Z. A következő esztendő igazolásai: Hábensusz, Szilágyi, Boros, Menyhárt, Szántai, Petró, László, Takács és Donka kapus, aki ismét a csapat rendelkezésére állt. Az 1977-78-as bajnokság NB III-as Keleti csoportjának végeredménye: I. Ózd … 14. Szolnoki MÁV.

A MÁV osztályozót volt kénytelen játszani az NB II-be jutásért. A rendkívüli küzdelem „megméretés” végeredménye az lett, hogy július 2-án a csapat mellett kitartott szurkolók az NB II-es tagságnak tapsolhattak.

Időközben a Szolnoki MÁV ügyvezető elnöke, az egykori kiváló párbajtőrvívó Pákai György lett.

1978. augusztus 6-án került sor az első NB II-es helyi rangadóra is: Szolnoki MÁV-Szolnoki MTE 3:3 (2:1). 8 ezer néző, zsúfolt nézőtér, igazságos döntetlen. Ősszel az NB II Keleti csoportjában a Szolnoki MÁV a 18. lett. 1979 tavaszán pedig a 16. Ám visszalépés miatt nem kellett osztályozót játszania. A Szolnoki MÁV pártoló tagjainak száma 1979. júniusában 1.477 fő volt. 1979. július 29-én megalakult a Szolnoki MÁV MTE.

A kiadvány szerzői: Deme Zoltán, Tenyeri István, Vincze János

Szolnoki Nyomda Vállalat – 1985

4 hozzászólás a(z) Szolnoki MÁV-MTE Krónika 75 bejegyzéshez

  • Csak a pontosság kedvéért: a Szolnoki MÁV ügyvezető elnöke az egykori kiváló párbajtőrvívó Pakai György volt.

  • Köszi, a “gugli” volt a hibás, mert csak az első találati oldalt nézegettem végig. Ha nem vagyok türelmetlen, akkor a második oldalon megtalálom a magyarfutball.hu oldalt is. Ezek után türelmesebb leszek. 🙂

  • Ajánlom magunkat is, ahol megtekinthetők a csapat korábbi pályái, régi címerei, bajnoki múltja…:
    http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/31

  • Természetesen nem megbántva őket, de el kéne küldeni a cikket a csapat honlapja számára.
    Plusz nálad a “zöld pont”: én órákig keresgéltem adatokat, te meg csak úgy “kitúrtál” egy ilyen könyvet!

    “Túrjál” tovább, mert ahhoz, hogy szeretni tudjuk ezt a csodálatos játékot, tisztelni kell az ellenfeleket is. Ha ehhez még az is hozzátartozik, hogy megismerjük a másik fél történetét, az csak gazdagítja a tudásunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
Következik: 08.22.19:00 EL PLAY-OFF FK Suduva-FTC (TV:M4)
Következik: 08.25.18:00 Puskás-FTC (TV:M4)
Következik: 08.29.20:00 EL PLAY-OFF FTC-FK Suduva (TV:M4)
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
FACEBOOK:
HOST