Szusza Ferenc

Szusza Ferenc

A lila-fehérek legendáját nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje — mindkét lábbal — és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta.

Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt. 1949 júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben, súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerény­sége is növelte.

Edzőként is eredményesen működött. Idehaza a Győri Vasas ETO, az Újpest és az Eger szakvezetőjeként is ténykedett, külföldön a Gornik Zabrze, Real Betis és az Atletico Madrid csapatait is irányította.

Állnak (balról): Csanádi, Kispéter, Puskás, Rudas, Ónody I., Hernádi, Szusza, Opata Zoltán. Elől: Kéri, Csikós, Mészáros J., Lakat, Sárosi

A Fradi kétszer is kölcsönkapta az újpestiektől. Először 1947 nyarán a mexikói túrán szerepelt. Példaképével, Sárosi doktorral valamint az ifjú Puskással együtt rohamozhatták az ellenfelek kapuját. Szusza minden mérkőzésen pályára lépett a túrán és tucatnyi gólt vágott zöld-fehérben.

Másodszor 1954 áprilisában, a Flamengo elleni meccsen húzott ferencvárosi szerelést.

Az 1959/60-as idényben az Újpest és a Ferencváros futott versenyt a bajnoki címért. A 25. fordulóban Szusza biztosította be bajnoki cím sorsát ezzel a góllal:

Antal Zoltán és  Hoffer József írásainak felhasználásával