Kinyomoztuk… – „vörös Taki”

Bár pályafutásáról keveset tudunk, annyit mindenképpen, hogy az MTK mellett játszott a Fradiban is! Pontosabban védett, mert kapus volt.

Igaz, az első csapatban sohasem jutott szóhoz díjmérkőzésen (Fritzet, Szamosyt szinte lehetetlen volt kiszorítani), legfeljebb barátságos találkozón.

Takács Béla 1918 őszén, Knapp Miksa halála után két bajnoki találkozón védte az MTK kapuját, így tagja lett a kék-fehérek idény végén bajnoki címet nyerő együttesének. A korszak egyik legnagyobb hazai kapusalakjának, mi több, egyenesen Zsák Károly vetélytársának számító Knapp az 1918-as spanyolnátha-járvány áldozata lett egyébként, október elején hunyt el Budapesten.

Hogy mekkora űrt hagyott maga után, jól példázza a Sporthírlap 1918. november 30-ai, Kapusválság az MTK-ban című cikkecskéje: „Amióta Knapp Mihály, a Testgyakorlóknak ez a nagy tehetségű, rendkívül rokonszenves és közszeretetnek örvendett kapuvédője elköltözött az élők sorából, az MTK állandó kapusválsággal küzd. Előbb a második csapatbeli Kossuthtal próbálkozott, majd Ginzelyre (helyesen: Ginzery, egyik későbbi szövetségi kapitányunk – a szerk.), a MAFC egykori híres kapusára bízták hálójuk védelmét, utóbb ismét csak Kossuthra került a sor, hiába, minden kísérlet kudarcot vallott. Amióta Orth, ez a minden poszton kivált futballtehetség invalidus, ez a kapusválság egyenesen végzetes lett az MTK-ra [nézve], és már eddig is több pontjába került, sőt legutóbb váratlan vereséghez juttatta a kék-fehéreket. Múlt vasárnap a BTC ellen már Takács, az FTC-ben is szerepelt kapus játszott, de az ő védelme se jogosított sok reményre. Végre, úgy látszik, mégis megoldást nyer ez a kapusválság, amennyiben Kropacsek, az MTK ifjúsági csapatának nagy tehetségű kapuvédje, visszaérkezvén az olasz frontról, azonnal tréningbe állott, és talán már vasárnap ő fogja védeni a bajnokcsapat árván maradt kapuját.”

Nos, ennyit a „vörös Taki” játékosmúltjáról, aki – bajnoki mérkőzésen legalábbis – soha többet nem védett az MTK-ban. Viszont annál nagyobb alakja volt a kék-fehéreknek a pályán kívül. Igen, mielőtt a Fradiba igazolt volna gyúróként, a Hungária úton tevékenykedett az akkor épp Hungária néven fungáló klubnál. Amikor a Hungária feloszlott 1940 júliusában, éppen másodedzőként dolgozott Takács Béla, akire szeptembertől gyúróként, november 1-jétől pedig pályagondnokként is számított a Ferencváros. Valódi feladatkörének meghatározhatatlanságára, mindenességére jellemző, hogy a Nemzeti Sport erőnléti edzőként is említette 1940 őszén…

Ez utóbbi funkcióban szerződtette az Üllői útról az Újpest 1946 júliusában, de később pályaigazgatóként, illetve pályagondnokként (is) írt róla a sportújság. Ne gondoljuk azonban, hogy „csupán” ennyi volt a dolga „vörös Takinknak”: gyúrta a játékosokat is, ahogyan annak idején a Ferencvárosban.

(Hegyi Tamás)

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
OLDALAK
Ranglisták és statisztikák:
EL-csoportkör 2019
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső Utánpótlás Emléktornák
HOST