Takács József

takacs-jozsefA „kis Taki”, Takács I. Géza öccse, minden idők legkiválóbb magyar csatárainak, a legeredményesebb góllövőknek egyike. Pedig csak jobb lábbal tudott lőni és fejjátéka sem állt arányban erényeivel. Nagyszerűen cselezett, kivételes érzékkel foglalkoztatta szélsőjét. A kapu előtt párat­lanul találékonynak, szemfülesnek, gólveszélyesnek bi­zonyult. Minden helyzetben feltalálta magát. Ösztönö­sen jól helyezkedett, szinte megérezte a labda várható útját. Fordulásból nagyon kevés magyar csatár tudott úgy lőni, mint ő. Góljainak jó részét közelről szerezte, de távoli lövései is veszélyt jelentettek a kapura. A legreménytelenebb esetekben is rajtolt a labdára. Mindig számított a védők, főleg a kapus esetleges hibá­jára. Ilyen esetben ő mindig ott termett és kérlelhetetlenül juttatta a labdát a hálóba. Szemfülességének rengeteg gól lett az eredménye. Az utódok közül Kocsis Sándor játéka sok tekintetben hasonlított „Taki”-éhoz. A kitűnő csatár óriási népszerűségét nemcsak képességeinek és góljainak, hanem példás emberi magatartásának, szerénységének is kö­szönhette. Minden szempontból méltó volt az általános megbecsülésre.

Az 1928-as Admira elleni KK talákozón kis Taki és Szedi támadja az osztrákok kapuját

Egészen kimagasló játékot nyújtott 1927. június 12-én, amikor a franciák elleni mérkőzé­sen (13:1) hat góllal vette ki részét a nagy győzelem­ből. 1930-ban a németek hálójában (3:5) három gólt helyezett el már a Ferencváros játékosaként.

*

Már tizenötszörös válogatott volt, amikor a Ferencváros vezetői 1927-ben leszerződtették a Vasas (1921. április 10-én rögtön góllal mutatkozott be a Vasasban (1:2 az MTK ellen) és 1927-ig 118 bajnoki mérkőzésen 90 gólt szerzett) gólkirályát.

A „kis Takinak” becézett csatár Takács II.-ként szerepelt a Fradiban, hiszen bátyja Takács I., a „Mari néni” már régen az Üllői úton rúgta a labdát… Takács József ferencvárosi labdarúgóként hét rendkívül eredményes évvel büszkélkedhetett. Nemegyszer egymaga több gólt szerzett a bajnokságban, mint egy jó középcsapat … A legendás T-betűs csatársor gólkirálya volt, több gólt szerzett, mint ahány meccsen játszott!

Nagy Béla 1975-ben beszélgetett Takács II. Józseffel:

— Valóban legendás hírnévre tett szert ez a csatársor. Tagjai, azon kívül, hogy valamennyien jól képzett, fegyelmezett játékosok voltak, egyben barátként is segítették egymást. Nagyon szerették a zöld-fehér színeket és nagyon szerettek focizni. A széleken vezettük a fergeteges támadásokat, felőrölve a védelem mindkét oldalát. Sokszor jött a híres Fradi 20 perc, amelyet kevés védelem bírt ki. Így volt ez az emlékezetes dél-amerikai túrán is. Nem ismerték a játékstílusunkat és mire rájöttek, már késő volt. Így fektettük két vállra Uruguayt is. Két gólt lőttem ezen a mérkőzésen. Nagyon akartam: Egyrészt, mert a kapusuk a mérkőzés előtt több lapban úgy nyilatkozott, hogy mit neki a Fradi csatársora és a kis Taki. Őt nem lehet megijeszteni, nem fognak neki gólt rúgni! Másrészt, mert örömet akartunk szerezni az értünk szurkoló tízezreknek. Nekem pályafutásom alatt az uruguay-i csapatnak lőtt első gólom a legkedvesebb. Már idegesek voltak a hazaiak és eljött az én pillanatom: a hozzám került labdát azonnal kapura lőttem és néhány másodperc múlva rezgett a háló. A tömeg az ünneplő magyarokat leszámítva döbbenten bámult, meredt a kapura. Számukra ez szinte lehetetlen volt. Csodakapusuk Montevideóban gólt kapott! Egy vékony magyar fiú követte el ezt a szörnyűséget. Később még hihetetlenebb dolog történt: egy kimondhatatlan T-betűs csatársor jobbösszekötője még egy gólt lőtt – és végül 3-2-re kikapott az olimpiai, majd a későbbiekben világbajnok válogatott! Felejthetetlen mérkőzés volt!

Hogyan emlékszik vissza ,,gólkirályságára”, meséljen el egy sztoris gólt!

— Valóban többször voltam gólkirály és az akkori körülmények közt viszonylag sok gólt lőttem. A 100%-os bajnokság 100. góljára ma is emlékszem, jóllehet ezt én csak előkészítettem. A Fradi vezetősége külön éremmel jutalmazott mindkettőnket: a gólszerző Toldit és engem is. Egy jó labdával kiugrottam, kicseleztem a halfot, majd a bekket is leráztam, de közben nagyon kisodródtam a szélre és kikerültem a biztos lövőszögemből. Ekkor felnéztem. Láttam, hogy Toldi követi a támadásomat. Alányúltam a labdának, amely a befutó Toldi fejéről védhetetlenül vágódott a hálóba. Nagyon örültünk az együtt szerzett 100. gólnak, majd később a mai napig is egyetlen 100%-os magyar bajnokságnak. Pedig micsoda ellenfelek, micsoda csapatok küzdöttek akkor a bajnokságban. És micsoda lelkes közönségünk volt!

Befejezésül – mivel tudtam, hogy nem éppen a fejjátéka volt az erőssége – egy fejes gólról szerettem volna hallani. Erre a kérdésemre sem mindennapos választ adott:

— Egyszer engem is „belehajszoltak” egy szokatlan helyzetbe. Köztudott, hogy sportszerű játékos voltam, akit alig figyelmeztettek a pályán. Egy alkalommal mégis kiállítottak. Ugyanis — minek szépítsem a dolgot — a fejelés nem volt erős oldalam. Egy barátságos mérkőzésen a szépszámú közönség követelni kezdte: „kis Taki, gólt fejelni!” Jól ment a játék, jó kedvem volt, így elhatároztam, hogy eleget teszek a közönség kérésének, de sajnos, nem kaptam megfelelő beadást. Mit volt mit tennem, ki kellett cseleznem az egész védelmet, elfektettem a kapust, majd megállítottam a labdát a gólvonalon, letérdeltem és befejeltem. A közönségnek nagyon tetszett, a játékvezetőnek kevésbé. Komolytalan játék miatt kiállított. Hát ezt is kevés gólszerző érhette meg!

Takács II. harmincéves koráig játszott a Fradiban, de még ezután sem hagyta abba az aktív játékot, a Taxisok csapatában is volt még egy-két gólbő mérkőzése.

TFU_20021200_Fmz_000 - 00241942-ben akasztotta szögre a futballcipőt. A MOGÜRT-ben (Zuglói MADISZ) 1945/46-ban, később más alsóbb osztályú csapatokban edzősködött a futballtól nem tudott elszakadni. Élete végéig két csapatnak szurkolt: a Fradinak és a Vasasnak …

Az Üllői úti stadion FTC – Vasas nyitómérkőzésén ő végezte el a kezdőrúgást, az ő labdaérintésével indult a foci a mai Üllői úti stadionban.

További érdekességek pályafutásból:

  • tizenegyszer szerzett öt (nyolc alkalommal) vagy ennél több (kétszer hat és egyszer hét) gólt egy mérkőzésen, ami klubrekord
  • szintén klubrekord a magyar kupában elért 30 góljai is, amit 18 mérkőzésen lőtt továbbá az 1933 májusában elért 4 gólja az Újpest elleni 11-1-re végződő kupadöntőben
  • ő szerezte az FTC történetének első KK gólját a BSK elleni mérkőzés első percében
  • az 1928. évi KK sorozat gólkirálya tíz találattal
  • 1927. június 12-én hat gólt lőtt a franciák elleni 13-1-re végződő válogatott találkozón
  • az IFFHS a legeredményesebb élvonalbeli góllövői közt a 19. helyen tartja nyilván

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla írásainak valamint a Vasas kiadványainak felhasználásával)

6 Vélemény a cikkhez: Takács József

  • A Múzeumok éjszakáján mutogattam barátaimnak a skyboxánál a Szentélyben: 307 meccsen 446 gól! Szűk másfeles gólátlag ennyi idő, ennyi meccs során! Utolérhetetlen, még a mai gladiátoroknak is! Isten áldja a kis Taki emlékét!

  • A “kis” Taki fejesgòljànak a sztory-ja tetszett a legjobban.

    Valòjàban szép idôk lehettek azok, ahol a közönség ilyen “komolytalansàgot” nem csak elkönyvelt, hanem el is vàrta.

    Persze erre csak egy ördöngôs cselezô képes.

    Szép az a megjegyzése kis Takinak is, hogy nem Volt sportszerûtlen és sose arra nem is törekedett, hogy az legyen.

    Mi lett a Fradi utolsò 20 percébôl.

    A Rapid még ismeri a “Rapid-Viertelstund”-ét és mindig elô is veszi.

    Mi történt a Fradi 20 percével valòjàban ?

    De szép lenne, ha ez ùjbòl “szokàsuk” lenne !

  • Legnagyobb legendáink közé tartozott … pedig, hál’Istennek, volt néhány tucat …. Táncos-Takács II.-Turay-Toldi-Kohut … azt hiszem, minden idők legnagyobb ötösfogatai közé tartozik … nemcsak Magyarországon …. fiatalok kedvéért: Minden idők 10 legnagyobb csatársorának egyike a világ futballtörténelmében … akárki akármit mond … és mögöttük Amsel vagy Háda védett … Takács I, Papp, Hungler, Korányi, Polgár voltak felváltva a hátvédek … fedezetként Lyka -- Sárosi -- Lázár … aranynevek … igaz, arany idők is lehettek … csodálatos lehetett -az amúgy, meglehet, szomorú- harmincas években Fradistának lenni … és akkor is voltak verekedések (sőt!tömegverekedések!) egy Fradi-Hungária (MTK) vagy Fradi-Újpest rangadón -mely meccsekről az egész akkori világ beszámolt-, de nem arról szólt … a játék, a küzdelem hozott ki indulatot a szurkolókból, vélem én …
    A “Kistaki” odaát is a világ legjobb csapatában játszik … sajnos, ANNAK a “MENNYEI” Fradinak sokkal jobb az utánpótlása, mint a mainak …

  • Kora Gerd Müllere lehetett, akiről azt mondhatták a kritikusok: nem tud az semmit, csak gólt lőni… na, egy ilyen csatár kellene most a Fradiba, és holnapután Bukarestben! HAJRÁ MAGYAROK!!!!!!!!!!!!!

  • kispufi, megint igazat szóltál…az ilyen emberektől FRADI a FRADI… sajnos, én jóval idősebb vagyok, mint te, gyerekkoromban (a ’60-as években) sokszor hallottam “vénemberektől”, akik kb. annyi idősek voltak, mint én most: “Bezzeg a “kistaki”” … nem tudom, hány ezer vagy tízezer Takács él hazánkban, de a 20-as-30-as években is a “kistaki” az 1 (EGY) ember volt az egész országban, a ’70-es-80-as években pedig volt még egy… és természetesen Fradista…

  • Isten nyugosztalja a legendás T-sor felülmúlhatatlan jobbösszekötőjét, aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk mi is és imádott klubunk is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    TFU_20020100_Fma_001 - 0018
Hírfolyam
OLDALAK
VVK 50 – A kupasiker 14 legszebb pillanata
Következik: 07.30. 18:00 FTC-Mezőkövesd (TV: -)
FACEBOOK:
HOST:
FOTELSZURKOLÓ