Toldi Géza

toldi-geza-4A magyar labdarúgás „szí­vembere” magas, kitűnő alakú csatár volt. Játékát mindent elsöprő len­dület, fáradhatatlan mezőnymunka, nagy lövőerő és harcos küzdőszellem jellemezte. Fejjátéka pompás volt. Labdakezelése is megfelelt. Az összjátékban jól helyt­állt, különösen szélsőjét foglalkoztatta ügyesen. Titkos Pállal Európa-hí­rű balszárnyat alkotott. A mérkőzéseken hatalmas munkát vállalt magára. Elől-hátul ren­geteget mozgott. Egyik pillanatban a védelemben sze­relt, a másikban már hosszú átadással szöktette vala­melyik társát. Ekkor sem állt meg, hanem jellegzetes futásával, teljes rohamban követte a támadást. A kellő pillanatokban a kapu előtt is rendszerint a helyén volt. Ha hozzákerült a labda, lábbal és fejjel egyaránt nagy erővel célozta meg a kaput. Egyetlen jelentős hiányos­sága akadt: az idegein gyakran nem tudott uralkodni. Hamar ki lehetett hozni a sodrából. Ilyenkor több gondot fordí­tott a törlesztésre, mint a játékra. Toldi Géza a magyar labdarúgás legjelesebb egyéniségei közé tartozik önfeláldozó, az egész csapatot magával ragadó harcmodora révén.

tg-0001Budapesten az I. kerületben született, egy Avar utcai bérházban nőtt fel. Itt kezdtek el focizni a környékbeli srácok, sőt később megalakí­tották hivatalos csapatukat, az I. Kerületi Ifjúsági Torna Egyletet. Már itt is csapattársa volt Magda Béla, akivel később a Fradiban is együtt játszottak.

1927 karácsonyán egy ifjúsági tornát követően merült fel, hogy a Ferencvároshoz kerül. Szülei mondták ki a végső szót, különösen, azért is, mert az FTC vállalta taní­ttatását. Öten voltak testvérek, í­gy a 32 pengős szerződés nagyon jól jött.

A Ferencváros csapata 1928 januárjában Egyiptomban túrázott. A két újonc (Tunigold és Berkessy) itthon maradt, de a bemutatkozás hamar megtörtént: 1928. február 22-én az Üllői úti pályán esett át a tűzkeresztségen. Őmaga í­gy emlékezett erről:

“- A Dorogi AC elleni Magyar Kupa mérkőzésen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Potya a meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasí­tásai érthetőek, világosak voltak. És minden szava szí­vhez szólt. Vallom ma is, í­gy kell egy újoncot pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem.”

1928. júniusában a Ferencváros vezetősége í­rásban nyújtotta be kérelmét a PLASZ-hoz, mely szerint a fiatal Tunigoldot ezentúl Tamási néven kí­vánja szerepeltetni. Ezzel szemben a következő mérkőzésen a Pécs-Baranya elleni összeállí­tásban – egyébként a jobb szélen! – mégsem Tamási, hanem Toldi néven szerepelt.

“- Szigeti Imre, a labdarúgó szakosztály akkori elnöke “keresztelt” el Toldira és bevallom, nekem is jobban tetszett ez az új név. így lettem végül Toldi.”

Egy Dél-Amerikában készült fotó.

1929 nyarán a Ferencváros Dél-Amerikába volt hivatalos. Június 30.-án Sao Paulo-ban megszületett a hí­res “T” betűs csatársor. Július 4.-én Toldi szerezte a Ferencváros első villanyfényes gólját. Még ugyanezen év tavaszán, április 14.-én mutatkozott be a magyar válogatottban, amelyben további 45 alkalommal lépett pályára. 1932-ben meghatározó tagja a százszázalékos bajnokcsapatnak, Ő szerezte a csapat 100. bajnoki gólját.

“- Óh, nagyszerű volt a kis Taki beadása. Még ma is emlékszem, hogy a hálón a kapus törülközője dí­szelgett. A kapus állandóan törölgette a kezét, ugyanis nagy sár volt. Nagy örömet jelentett ez a 100. gól. Óriási ovációval fogadták a szurkolók, de mi magunk játékosok is alig vártuk, hogy benn legyen …”

Volt olyan sorozata, hogy zsinórban tí­z mérkőzésen rendre gólszerző volt, valamint a bajnokság utolsó gólja is az Ő nevéhez fűződik. 1933-ban Ő szerezte az Újpest elleni 11-1-re végződött kupadöntő nyolcadik gólját. 1934-ben a nemzeti bajnokság gólkirálya. 1935-ben a ferencvárosi “B”-közép kitüntetését kapta meg, mint a klub legjobb harcosa. Az 1937-ben KK győztes, 1938-ban a világbajnoki ezüstérmes csapat tagja.

Toldi Géza a második magyar gólt lövi.

1939-ben négy gólt szerzett a Bologna elleni KK elődöntő visszavágó mérkőzésen.

“- Igen, mind a négy gólunkat én szereztem, kiválóan ment a játék. Az élet egyik nagy ajándékának tartom, hogy saját pályánkon, a mi drága szurkolóink előtt sikerült ezt a bravúros teljesí­tményt nyújtanom. Egyébként a mérkőzés utáni napokban szurkolói küldöttség keresett fel, és a négy gól emlékére egy zöld-fehér szí­nű ólomkristály vázával ajándékoztak meg.”

Először 1939-ig szerepelt a csapatban, majd a Gammába kellett mennie, később a Szeged játékosa volt. Innen tért vissza 1942-ben és újabb egy éven át volt az FTC játékosa volt. A következőket Pataki Mihály akkor nyilatkozta, amikor Toldi Géza búcsúmérkőzésére készült:

“Toldi szinte megelőzte korát!

Hiszen ez a játékostí­pus mind nagyobb és nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. Emlékszem, Toldit a közönség nagy része csakhamar felfedezte, megszerette, elkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesí­tőjének tartotta. Toldi jelentette a ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek hí­res, nagy sikereit köszönhette a régi FTC.

KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlí­tett a vendégeket, ott a galamb lelkek hamar lekonyultak, és bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha a gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni legcsüggedtebb társait is.

így lett Toldi Géza a zöld-fehér szí­nek és ezen keresztül a magyar nemzeti szí­nek győzelmeinek fő tényezője. így vált ő a közönség szemében a küzdő erények megtestesí­tőjévé.

Óriási munkabí­rása volt. Hogy állandóan nagy teljesí­tményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jó tulajdonsága mellett. Emberek vagyunk, hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem.

A mai fiatalságnak nyugodtan merem odaállí­tani Toldi Gézát példaképnek. Játéka, felfogása, teljesí­tménye örök példája maradjon a mai fiatalságnak. Toldit elfelejteni egyhamar úgysem fogják.”

“- Nagyon jólesett ennyi idő után elolvasni ezeket a sorokat. Egyébként nem voltam Pataki kedvence, í­gy nagyfokú tárgyilagosságát ezen a cikken is lemérhetjük. Különösen az esik jól, hogy megí­rta: nem voltam alattomosan támadó futballista. Keményen, nagy lendülettel, de szemtől szembe támadtam …”

toldi-geza-31943 nyarán későbbi csapata, a Z. Danuvia ellen búcsúzott a zöld-fehér meztől. Egy évvel később a frontot is megjárta, ahol súlyosan megsebesült.

Hazatérése után a zuglóiak (Zuglói MADISZ) edzője lett, 1945 nyarán Ő irányí­totta a kiscsapatot az NB I-ben.

1948 tavaszán Finnországba távozott és közel 30 éven keresztül edzősködött Svédországban, Egyiptomban, Belgiumban és új hazájában Dániában. Legsikeresebb éveit az Aarhusnál töltötte, kétszer is volt a csapat edzője. Az 1954/55-ös idényben bajnoki cí­met, 1955-ben és 1961-ben dán kupát nyert a csapattal. 1957-58-ban hat mérkőzésen a belga válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett.

Edzői pályafutása: 1949-50: Vaasan Palloseura – finn bajnok, 1951-53: Odense BK, 1954-55: Aarhus – dán bajnok (1954/55)  és dán kupagyőztes (1955), 1956-57: Zamalek, 1957: Flyserd IF és AIK Oskarshamm (utánpótlás) párhuzamosan, 1957-58: belga szövetségi kapitány (6 mérkőzés), 1958-60: Berchem Sports, 1960-64: Aarhus (dán kupagyőztes (1961), 1965-67: Viby, 1967-69: B 1909 Odense, 1970-71: IK Skovbakken, 1972-75: Braedstrup (Horsens)

1973-ban vándordí­jat alapí­tott, amelyet több, mint húsz éven át kaptak a Ferencváros játékosai.

A Ferencváros 2000. bajnoki mérkőzésén Toldi Géza végezte el a kezdőrúgást a Népstadionban 1983-ban.

Három évvel később, 1985. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. Emlékét a korábbi székház második emeleti terme, a Toldi-terem is őrizte.

A Farkasréti temetőben lévő sí­rját a Tempó Fradi Alapí­tvány újí­totta fel 2011-ben.

(Antal Zoltán, Hoffer József és Nagy Béla í­rásainak, interjúinak továbbá Selmeci József adatgyűjtésének felhasználásával)

16 hozzászólás a(z) Toldi Géza bejegyzéshez

  • EGYIKE A SOK FRADISTA LEGNAGYOBBNAK!

  • Bár mai csapatunk egyre jobban tetszik (kezd egy valódi futballcsapatra hasonlí­tani), a Toldi-dí­jat még mindig nem elevení­teném fel! Ahhoz nem elég 8-10 gól egy szezonban, nem elég 2-3 jó meccs, ehhez egy megszállott, a fanatizmus határát súroló FRADIZMUS kell! (Ja, és mellé egy világklasszis teljesí­tmény! -- hogy valaki évtizedig legyen egy VB-ezüstérmes válogatott, egy ötszörös (!!!) KK-döntős csapat frontembere … ) Ilyen nem lesz jóideig, ezért én sem adnám át a Toldi-dí­jat senkinek sem … bár, Gera Zoli esetleg -kvázi életműdí­jként- megkaphatná!
    Ui:: Már a 80-as években IS néha túlzás volt átadni … igaz, amí­g élt Géza bácsi, addig illett!

  • A halálozás éve nem 1986, hanem 1985.
    A születési nevét Tunikold-nak í­rják.
    http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/649/toldi_geza

  • az egyik megtestesült “örök Fradizmus” …hála Istennek sokan vannak ilyenek dicső történelmünkben … csak az “utánpótlást” várjuk türelmetlenül … nem csak a győzelmeket, a bajnoki cí­meket, kupadiadalokat, hanem az új Bródykat, Rumboldokat, Lázárokat, Sárosikat, Toldikat, Gyetvaikat, Rudasokat, Kispétereket, Mátraikat, Fenyvesiket, Alberteket, Rákosikat, Gécziket, Nyilasikat, Ebedliket, Vépiket … Simonnal, majd Lipcseivel megszűnt a “FRADISTA” futballista (???) … aki nem csak itt játszik és épp ezt a mezt húzza fel, hanem szí­vvel-lélekkel a Fradinak szurkol, a Fradi győzelméért harcol … Hol vagytok, új Toldi Gézák???

    • És kihagytam Blum Zoltánt, Korányit, Polgárt, Sárosi Bélát, Keményt, Dalnokit, Lakat Tanár Urat, Oroszt, Dékányt, Mészáros Dodód bácsit, Vilezsált, Juhász Pistát és még több tucat igazi szí­vembert, akiket rögtön a Fradival tudott bárki ember fia azonosí­tani …

  • Tunigold, Tamí si és Toldi.

    Elgondolkoztatò ez a névsor, hiszen egy emberrôl van szò és érdekes lenni utí nnají rni, miért kapta volna utòljí ra pont a “Toldi” nevet.

    Arany Jí nos Toldijí ra gondolt volna Szigeti Imre ? Ha ìgy lett volna, akkor Toldi is Toldiban ismerte volna fel magí t. (“Nekem is tetszett a név”. Persze nem tudjuk meg miért).

    Az erôs vitéz, aki a cseh bajnok vaskesztyûét megnyomja jut eszembe. Aztí n Toldi szerelme.

    Akí rhogy csùröm csavarom: valahogy egy tiszta lélek rajzolòdik elôtem, akinek ez a neve: Toldi:

    Ha meg elolvasom a cikket, akkor bebizonyosodik nekem, hogy az ùj “keresztneve” nem is olyan tí vol eseik attòl a lelki erôtôl és tisztasí gtòl sugí rzò alaktòl, melynek Arany Jí nos emléket emelt: Toldi Jí nosròl

  • A jelenlegi játékosaink közül senkinek sem adnám oda nyugodt szí­vvel a Toldi-vándordí­jat…

  • Miért nem él már a vándordí­ja? Nem lehetne felelevení­teni az ilyen összetartó erőt is sugárzó fontos hagyományokat?
    Azt pedig magam is hallottam, hogy az olaszok rinyálására maradt ki a kezdőből a ’38-as vb-döntőn. Magam sokszor tisztelegtem a kor sportbéli lovagiasságait tapasztalva, de ezt a döntést nem szeretném véleményezni…
    Sí­rlátogatása lassan aktuális lesz. 2003-ban bebarangoltam Farkasrétet barátokkal, a felújí­tás előtti sí­rja sem volt vállalhatatlan, fejet hajtottunk nála is, Siminél is, Deák Bambánál is -- és még hány más csapat-, vagy más műfajbéli kiválóságnál, Istenem -, érik az ismétlés, sajnos, azóta is gyűltek ott, akikre azóta csak emlékezhetünk.

    • Isten őrizz! Kinek adnád? Egy II.osztályú hollandnak, aki annyit tud, hogy “Bukarestben vagy Budapesten” játszik, valahol “Bulgáriában vagy Szerbiában” … ??? A név kötelez, egy TOLDI-dí­jat nem kaphat meg AKÁRKI!!! Ahhoz kevés a teljesí­tmény, ahhoz valami más kell, amit ebből a csapatból soha, senki nem fog megtudni, hogy mi!!! Egy Toldi-dí­jat olyannak lehet csak adni, aki a névadóhoz hasonlóan szó szerint akár meghalt volna a Fradi vagy a magyar válogatott győzelméért …

  • Nem véletlenül de a Tepo Fradi azokat a régi játékosokat “fedezi fel” ismét akik nélkül /Sárosi, Toldi stb./ már nem lehetne a Ferencváros. Vajjon a jelenkor nagyjairól is megemlékezhetnek e az akkori krónikások? Tegyenek érte! A cikk csodálatosan összerakott! Köszönet érte a szerzőnek,
    K-b.

  • Minden idők egyik legnagyobb Fradistája volt, tudásra is, szí­vre is, el kell olvasni a nacionáléját. A kőkemény olaszok állí­tólag rettegtek tőle, ezért hagyatták ki Dietz dr-ral a VB-döntőből. A maga korában világklasszisként tisztelték, később Dániában lett “edzőfejedelem”.
    Tempó Fradi!

  • Nagyon jó kép a fenti fekete-fehér:
    Kocsis-Sárosi-Toldi
    Albert kellene még melléjük és kirajzolódik az FTC igazán nagy korszaka. El tudnám képzelni az új stadion aulájában is!

  • A leí­rás alapján, meg amit eddig olvastam róla, tényleg fantasztikus játékos és igazi Fradista volt. Nagyon jó, hogy Nagy Bélának és az ftcbk.hu oldalnak köszönhetően emléke örökké fennmarad.

  • ‘szokásos’ remek cikk, köszönjük!

  • Akinek ilyen adatlapja van, az csak zseniális játékos lehet. Fradista szí­ve tovább él az emlékezetünkben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

OLDALAK
Novák Dezső
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ
HOZZÁSZÓLÁSOK