Vb-ezüstérmes Fradi-legenda a Don-kanyarból

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

• 

  YSE on 2016. január 25. hétfő - 13:57

  Érdekes amit a Sárosi-testvérekről olvastam, de néhány pontosí­tás nem árt.
  Sárosi Györgyöt, mint jogi doktort nagyon is valószí­nű, hogy hadbí­rósághoz osztották be, ám ez nem azt jelenti, hogy az í­télethozatalokban is részt vett. A bí­róságokon sok jogvégzett ember dolgozik, hiszen minden esetben érteni kell a szakmához, azonban csak a bí­rák í­télkezhetnek.
  A hadbí­róságokon az í­télethozatalban hadbí­rák vehettek csak részt, olyan jogi diplomával rendelkező hivatásos tisztek, akik megszerezték a habbí­rói feladatok ellátásához szükséges képesí­tést és legalább századosok voltak.
  *
  A második világháborúban való részvétel nem volt „kí­vánsághangverseny”. A hadköteles korosztályokból az ment ki, akit behí­vtak. Egyetlen egy „túlkoros” jelentkezett önként meggyőződésből a frontra, Imrédy Béla volt miniszterelnök, aki mint tartalékos százados századparancsnokként szolgált az első vonalban, amí­g tüdőgyulladása miatt kórházba nem került, és le nem szerelték.
  *
  Ami a sajtóanyagot illeti: részben Fekete István, részben nagyanyám, Kosáryné Réz Lola munkásságával foglalkozva bizonyos fokú betekintésem lett az adott időszak cenzúra-viszonyaiba. Nos, a Miniszterelnökség Sajtóosztálya (ez volt a cenzúrahivatal fedőneve) nem csak azt határozta meg – részben hivatalos módon, részben finoman érzékeltetve – hogy mit nem szabad megí­rni, hanem azt is, hogy mi az, amit feltétlen bele kell venni a szövegbe. Ennyit a kéréses cikkek hitelességéről.
  *
  Érdekes Sárosi Béla esete is. Ezek szerint szolgált valameddig az 1945-ben megalakult »demokratikus rendőrségben« is. Ami viszont azt jelzi, hogy akkoriban a Fradit még nem tekintették „fasisztának”

  Válasz