Végh nem teszi le a kesztyűt

– Hogy lett váratlanul a Ferencváros kapusa?
– Egy véletlen találkozással kezdődött, amelyen Dragoner Attilával, a Ferencváros utánpótlás-menedzserével arról beszéltünk, hogy feladatot kaphatnék az Üllői úton a fiatalok nevelésében. Aztán csütörtökön jött a telefon, Prukner László szakmai igazgató hí­vott fel, hogy mit szólnék hozzá, ha leigazolnának. Nem sokat gondolkodtam, örültem az ajánlatnak, és gyorsan meg is egyeztünk.

– Milyen formában van jelenleg?
– Két hete nem edzettem, nem volt lehetőségem rá, mivel nem is volt együttesem. Most már a nagycsapattal edzek az Üllői úton, és külön edzéseket is végzek. A Fradi kapusedzője, Kakas Laci, akivel korábban éveken át együtt dolgoztam, szintén szorgalmazta a leigazolásomat. Köszönöm is neki, és mindent el fogok követni, hogy senki se bánja meg a szerződtetésemet.

– Eddig ötszázhatvankilenc alkalommal védett az első osztályban. Meddig lehet ezen a csúcson javí­tani?
– Remélem, még sokáig. Azt beszéltük meg a vezetőkkel, hogy megnézzük, milyen formában vagyok. Az edzéseken aztán majd kiderül, hogy milyen feladatot kaphatok. Szeretnék maradandót alkotni a Ferencvárosban annak ellenére, hogy áprilisban múltam negyvenéves. Úgy érzem, néhány hét múlva bevethető leszek.

– Korábban sok csapatban védett. Előfordult, hogy a Ferencvárossal is tárgyalt, csak nem jött össze a dolog valamiért?
– A Győr kapusa voltam 1995-ben, amikor a Fradi a Bajnokok Ligájában szerepelt, és akkor felmerült, hogy én is az FTC-hez igazolok. Az akkori klubvezetés Hajdú Attila mellett döntött. Most örülök, hogy végre sikerült a Fradihoz kerülnöm.

– Mit í­gértek a vezetők, az első számú kapus lesz, vagy Ranilovic mögött a kispadon fog ülni?
– Nem í­gérték, hogy rögtön első számú kapus leszek, de igyekszem majd megharcolni a helyért. Emellett az utánpótlás-nevelésbe is besegí­tek, mert ha egyszer tényleg végleg befejezem az aktí­v játékot, akkor az ifjú kapusok képzésében szeretnék részt vállalni.

(Magyar Hí­rlap)