Visszatértünk Európába

Amikor először meghallottam, hogy a szerencse melyik csapatot sodorta az utunkba az Európa-Ligában először önkéntelenül is James Joyce regénye az Ulysses jutott eszembe annak ellenére, hogy annak aztán semmi köze a Fradihoz, de még a labdarúgáshoz sem. Az persze nem tudom, hogy az örmény csapat vajon gondolt-e arra, hogy a 2006-os névváltoztatásuk majd milyen gondolatot fog ébreszteni bennem, de hát elég kicsi az esélye annak, hogy 2000-ben Dinamo 2000 FC néven alakult, majd az új szponzor hatására FC Ulisses névre keresztelt jereváni csapatot egy 2011-es leendő ellenfél történetével foglalkozó oldal egyik szerkesztőjének kusza gondolatai foglalkoztatták annak idején.

Ettől még a névhasonlóság csábí­tó lenne egy kis irodalmi kirándulásra Joyce nem éppen könnyen emészthető és még a kritikusok szerint is rendezetlen és kaotikus regényével, de most engem sem izgat annyira Leopold Bloom története, ráadásul csak néhányat kell aludnunk ahhoz, hogy a Ferencváros hosszú kényszerpihenő után ismét felszállhasson az Európa expressz gyorsforgalmi járatára. Hat évet kellett rá várunk, igaz ebből három év a jogtalan kizárásunk miatt esett ki. Utoljára még László Csaba irányí­tásával játszottunk UEFA selejtezőt, 2005. júliusában az MTZ Ripo Minsk ellenében. Ha most babonás lennék akkor bizony nem lenne a legjobb kedvem, hiszen a mostani ellenfelünk is a régi Szovjetunióból szakadt ki. 2005-ben fehérorosz, 2011-ben örmény csapat ellen kezdünk. Miért jelenthet ez gondot a babonának? Mert 2005 júliusában eléggé „megtréfált” minket az MTZ Ripo, hiszen simán nyert az Üllői úton 2:0-ra, és hiába nyertünk a visszavágón 2:1-re, sajnos idő előtt búcsúztunk Európától.

Ami azért a Ferencváros labdarúgás több mint száz éves történetében nem olyan gyakran fordult elő. Szerkesztőtársam ki is gyűjtötte a Fradi szereplését és bár nekem azt mondta, hogy a lista csak néhány gombnyomás eredménye, de annak az értéke amit a statisztika adatok mutatnak, annál sokkal többet jelent. Összesen 174 mérkőzést játszottunk a különböző kupákban (BL, BEK, KEK, VVK, EVK, UEFA kupa), mely eleve mutatja azt, hogy nem minden alkalommal jártunk úgy, mint 2005-ben, hogy már az első körben kiestünk. Hiszen az eltelt 41 év alatt számos dicsőséges szerepléssel is büszkélkedhetünk:

1962/63: VVK elődöntő, 1964/65: VVK győzelem, 1967/68: VVK döntő, 1971/72: UEFA kupa elődöntő, 1974/75: KEK döntő, 1995/96: BL csoportkör és 2004/05: UEFA kupa csoportkör.

Annak ellenére, hogy ezeket a mérkőzéseket nincs sok értelme összesí­teni, hiszen í­gy együtt nem nagyon tudják megmutatni a csapat nemzetközi eredményességét (azt az előbb felsorolt sikerek adják meg), de azért szerkesztőtársam táblázatából csináltam egy összesí­tést az 1960-tól elért eredményekből:

174 mérkőzésből: 78 győzelem, 34 döntetlen, 62 vereség, 300:239 gólarány.

Nem lennénk igazságosak a 2005-ös csapathoz ha csak az akkori első fordulós kiesést emlí­tenénk meg, hiszen a 36 (ahogy már í­rtam 1960-tól számí­tva) kupaindulásunk során 11 alkalommal estünk ki az első fordulóban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez szám is csalóka egy kicsit, hiszen a selejtezős rendszer csak a kilencvenes években alakult ki és előtte olyan csapatok búcsúztatták a Fradit az első fordulóban, mint a Glasgow Rangers vagy a Liverpool. Végignézve a listát talán az 1977/78-as, valamint a 1979/80-as kiesésünk volt egy kicsit váratlan amikor is bolgár csapatok búcsúztatták a Fradit. Ami a legfájdalmasabb kiesést jelenti, az természetesen az „emlékezetes” 1992/93-as BL selejtező volt, amikor a Slovan Bratislava vert ki és vert meg minket, az utóbbit erős kommandós „segí­tséggel”.

Mindezek figyelembe véve a legnagyobb „szégyen” mégis csak 2005. júliusához kötődik, és most 2011. júliusában kell revánsot venni, még akkor is, ha nem fehérorosz csapat, hanem örmények lesznek az ellenfeleink. Az előbbiekben ismertetett statisztikai adatok is azt mutatják, hogy csütörtökön minimum elvárás a továbbjutás. Még akkor is, ha tudjuk, a volt szovjet tagállamokban sokat fejlődött a foci, de azért ott sem mindenhol. Mindenféle jelenkori rangsorban előrébb vagyunk az örményeknél, múltjuk meg igazán nincs is, de ez nem is az örmények hibája, inkább a történelem tragédiája.

Ahogy már emlí­tettem az Ulisses Fooball Club 2000-ben alakult, Jerevánban a nemzeti stadionban lépnek pályára. 2010-ben harmadik helyen végeztek a bajnokságban, jelenleg a második helyen állnak. Vajon ezek az eredmények mire lesz elegendő a Fradi ellen? Reményeink szerint egy tisztes helytállásra. Még rémálmainkban sem jöjjön elő 2005. júliusa, mely igazából az első komoly szög volt abban a koporsóban melyet nekünk helyeztek el a magyar labdarúgás akkori vezetői. És sajnos nem lehetünk annyira elvakultak, hogy ne emlí­tsük meg, hogy a Fradi akkor vezetői sem álltak a helyzet magaslatán és a csapat is gyengén szerepelt, melynek következtében 2005 novemberében László Csabát, Gellei Imre váltotta kispadon.

Reményeink szerint 2011. június 30-án egy új kor kezdete indul el. Visszatértünk oda, ahol mindig is a helyünk volt és ahol nem csak 1960-tól, de az előtte való évtizedekben is számos sikert értünk el. Nem véletlen, hogy a Fradit szinte mindenhol ismerik és tisztelik. Tudom ezt az ismertség és a tisztelet a dicső múltunk hozadéka, de ahhoz, hogy a még megmaradó láng tovább tudjon világí­tani, a jelenben is tenni kell érte. Ennek az első állomása az örmény Ulisses FC legyőzése az Üllői úti Szentélyben.

Jó harminc évvel ezelőtt többszöri nekifutásra nekem is sikerült legyőznöm James Joyce regényét, bár be kell töredelmesen vallanom, voltak olyan fejezetek melyeket inkább átugortam. Ezért nem is maradt meg bennem felejthetetlen emlékként ha rágondolok Leopold Bloom történetére. Nem rándul görcsbe a gyomrom, nem kalapál hevesebben a szí­vem, és a világot sem gondolom olyannak érzelemmentesnek és szürkének, mint ahogy Joyce ábrázolta. Ennek tudatában meg őszintén szembe is kell néznem saját magammal és azzal a kérdéssel, hogy vajon miért is jutott eszembe a leendő ellenfelünk nevének hallatán a regény.

A „szójátékon” túl nagyon egyszerű a válasz, bár egy kicsit paradoxonként hat. Mert már görcsbe is rándult a gyomrom és igenis hevesebben ver a szí­vem és a világot, benne a Ferencvárossal csak érzelmektől túlfűtötten tudom szeretni. Ezért is várom a csütörtököt, és ezért meg sem próbálom a könyvespolcról levenni Joyce regényét.

– lalolib –

3 hozzászólás a(z) Visszatértünk Európába bejegyzéshez

  • Vannak kételyeim.Nem ismerem az örmény focit és úgy látom,hogy mi sem vagyunk még készen.Talán még félig sem.Össze-vissza jönnek az hirek,nem tudni mi van Andrezinho szerződésével,hogy Morales játszhat-e vagy sem.Ráadásul az örmény bajnokság már tart,í­gy ők játékban vannak.
    Az már más kérdés,hogy egy Fradinak szabad-e tartania egy örmény csapattól?

  • Hajrá Fradi! Hajrá Szabics!

  • Hiszek benne, hogy már holnap lerendezzük a továbbjutást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
10.31. 19:30, m4sport
11.04. 21:00, m4sport
11.08. 17:00, m4sport
MK: 11.14.14:45, M4Sport
11.21.19:30, m4sport
11.24. 21:00, m4sport
Novák Dezső
Tárhelyszolgáltatónk
25 ÉVES A BL-SIKER
FOTELSZURKOLÓ