Volt egyszer egy húsvéti torna

“A húsvét hangulata úgy közeleg e napokban, mint egy szép fehér madár árnyéka, szállongva halad a folyó tükrében. Napról napra újabb kalendáriumi érzések révedeznek föl az emberi lelkekben, mert a naptár legnagyobb hangulatcsináló.” Krúdy Gyula poétikus gondolata szól az ünnepről, de szól a megszokásról is. Ha belegondolunk ez a sokszí­nűség hűen tükrözi a húsvéti ünnepeket. Keresztre feszí­tés majd feltámadás és újjászületés. Mellette locsolkodás, nyuszika, sonka és tojás. Mindezek az évszázadok folyamán megtöltötték a húsvétot, melyet a történelem viharai sem tudtak mindig befolyásolni. A múltat nem, de a jelenünket igen. És ehhez most nem a történelemnek van köze, hanem egy parányi kis ví­rusnak, mely néhány hónapja rettegésben tartja szinte az egész világot. Bezárva az ünnepelni, locsolkodni szándékozó embereket. A harangok szólni fognak, a családi asztalon is lesz a sonka és a tojás, de ott lesz a csend, a magány és a félelem is. Sok-sok évvel ezelőtt anyám már reggel felrakta a sonkát főzni, melynek illata estére a lassú fortyogás közepette körbelengte az egész házat és olyan állapotba hozta az í­zlelőbimbóinkat, hogy mire a húsvéti vacsorára került sor még arra sem volt alkalma, hogy sóhajtson egyet, mert azonnal eltűnt a család férfitagjainak falánk torkán. Idén is lesz sonka, de már “kötözött”, a család sem jön, vigyázni kell egymásra, bezárkózni és szűk körben átadni magunkat húsvét közel hatszáz éves hagyományának. Még sem szabad rosszul éreznünk magunkat, és ha már a jelen körbezárja a világot, forduljunk egy kicsit a múltba és a kedves családi emlékek mellé nézzünk körül a Ferencvárosi labdarúgás történetében, amikor az áldott ünnep “árnyékában” focicsukát húztak a játékosok itthon és külföldön, hogy a húsvéti forgatagban tornákat rendezzenek a szurkolók szórakoztatására. 1908-tól egészen 1964-ig rendeztek mérkőzéseket, a magyar és az osztrák csapatok közt hagyománnyá is vált, melynek főszereplői osztrák részről Austria és a Rapid csapatai, magyar részről az FTC, az MTK, az Újpest és a Vasas voltak. A legtöbb esetben nem is maga az eredmény volt a lényeg, hanem a játék, a gólok, a szurkolók öröme, a labdarúgás népszerűsí­tése egy olyan időszakban mely magába foglalta többek között a boldog békeidőket, a polgárosodást, két világégést.

Az első serleg

1908. április 19. Hűvös idő és haragos szél fogadta húsvét vasárnapját. Ennek ellenére 5000 főnyi “előkelő közönség töltötte meg a Millennáris pálya tribünjeit és két mérkőzésen fagyoskodott”. Meglepetésre az esőzés nem tette használhatatlanná a pályát, bár akkoriban ennek nem tulajdoní­tottak túl nagy jelentőséget, lényeg, hogy guruljon a labda és tapsoljon a szurkoló. Vasárnap a négy legjobb csapat mérkőzött meg egymással. Először az MTK a BTC-vel, majd a nap “főmérkőzésén” az FTC a MAC csapatával csapott össze. Nem volt megállás, ahogy befejeződött a bajnoki cí­m várományosának, az MTK-nak a mérkőzése, egyből a pályára vonult az FTC és a MAC. A két riválisnak 1908-ban ez volt a harmadik találkozása ebben a szezonban, az előző kettőt a zöld-fehérek nyerték 4:2-re és 4:3-ra. Még sem lehetett előre a “forró ví­zbe rakni a tojásokat”, hiszen 1907 őszén a MAC méretes verést mért az FTC-re (7:1), mely a bajnoki cí­mvédőnek több volt mint intő jel. A mérkőzés hűen tükrözte ezt a kettősséget, “maga a játék nem oly magas szí­nvonalon, mint amilyet a két csapattól elvártunk volna…a mérkőzés első félidejében az ellenfelek nagyon egyenrangúak voltak; voltak pillanatok, amelyekben a MAC, és voltak olyanok amelyekben az FTC látszott győztesnek, de végül a nagyobb szí­vóssággal és energiával rendelkező FTC-nek sikerült győznie.”

Felső sor: Rumbold, Fritz, Manglitz. Középső sor: Weinber II., Bródy, Gorszky. Elől: Rónai, Weisz F., Koródy, Schlosser, Szeitler.

A két zöld-fehér gól története röviden: az elsőt Weisz remek passza után a “karikalábú” Slózi helyezi a sárga-kékek kapujába, a második gól a mérkőzés vége felé születik, Rónay félmagas lövése vágódik a hálóba. Ezzel vége is a mérkőzésnek az FTC 2:0-ra nyert. Az előző, egy kissé elmarasztaló vélemény mellett volt olyan újság, mely egy teljesen más mérkőzést látott: “Az FTC jelenleg oly jó formában van, s oly kitűnő játékot produkál, minőt ez ideig magyar csapattól – sőt külfölditől sem, az angolokat kivéve – csak ritkán láttunk.” Nekünk természetesen ez az értékelés sokkal jobban tetszik…

Botrányos jelenetek, rendőri intézkedések

1926. ápriis 5. A magyar labdarúgás az utolsó amatőr szezonját futotta. A bajnoki cí­mért három csapat vetélkedett, az MTK-nak, az előző évek bajnokának “trónját” az FTC és a Vasas próbálta elhódí­tani. Heves csatározások folytak, a “verhetetlennek” hitt MTK Orth György súlyos sérülése miatt (egy éves kihagyás várt a korszak egyik legjobb játékosára) elbizonytalanodott. A feszültség tapintható volt, de arra senki sem számí­tott, hogy az “időzí­tett bomba”, épp a húsvéti ünnepek alatt fog robbanni. Pedig békésen indultak a körmérkőzések, melyek után a döntőbe az MTK és az FTC került. Talán az idegtépő bajnoki mérkőzések, vagy a húsvéti ünnepek hatására elég álmosan kezdődött a döntő. Pedig a 25 ezres Üllői úti nézősereg azt várta, hogy a két legjobb formában lévő csapat igazi gálát mutat be, túlságosan nem törődve az eredménnyel, inkább a szórakozásra és a labdarúgás népszerűsí­tésére helyezi a hangsúlyt. Zúgolódtak is a szünetben, mely valószí­nűleg behallatszott az öltözőkbe is, hiszen a második félidő már egészen más arcát mutatta.

Sajnos nem a labdára összpontosí­tottak a játékosok, hanem egymásra. Kemény belemenések váltogatták egymást, majd jött a 27. perc, amikor is “Braun öreg játékostársával, Blummal szemben egy eléggé el nem í­télhető szándékos durvaságot követett el”. Az MTK játékost a bí­ró kiállí­totta, Blumot a játékostársak vitték le a pályáról, de az alapvonal környékén már forrtak az indulatok, melynek egy “rendőrtisztviselő” próbált végett venni, amit kék-fehérek játékosa, Nádler hangos szavakkal ellenzett. A rendőr ki akarta vezettetni a főkolompost, amit aztán a játékostársak próbáltak megakadályozni. További rendőrök érkeztek, mely verekedésbe csapott át a pálya közepén. A külön mérkőzést a “rendőrosztag” nyerte, mire az MTK levonult a pályáról. Eközben a zöld-fehér játékosok meg arra vártak, hogy folytatódjon a mérkőzés. A béke jegyében az egyik rendőr főtiszt bement az MTK öltözőjébe és közölte, hogy “semmi akadálya sincs a mérkőzés folytatásának, sőt a leigazoltatott játékosok, Nádler, Molnár és Kocsis is játszhatnak tovább”. A megegyezési kí­sérlet már elkésett, az MTK kijelentette, hogy nem tér vissza a pályára, a mérkőzés félbeszakadt. Az FTC öltözőjében nyugodt volt a hangulat, “Blum, aki teljesen magához tért már, csendesen jegyezte meg, hogy a bajnoki aranyérmek mellett egészen jól fog esni a csapatnak a húsvéti mérkőzésekre kitűzött 12 aranyérem is”. A 34 éves kiváló fedezet remek “jósnak” bizonyult, hiszen az 1925/26-s bajnoki cí­met is az FTC szerezte meg!

A leggyengébb csatár iróniája

1927. április 14. Egy évre a botrányos körülmények között félbeszakadt torna után újra a Ferencváros, az MTK, az Újpest és a Slavia mérkőzött meg a Húsvéti serlegért. Az idő is kedvezett, a játék is sokkal szí­nvonalasabb volt mint az előző évben. A Hungária remek játékkal verte a Slaviat, mely megadta az alaphangot a zöld és lila szí­nek párharcára. Az első félidő egyértelmű Ferencvárosi fölényt hozott. Rázsó gólját Kohut két találattal növelte háromra, melyre az Újpest a félidő végén egy büntetővel tudott csak válaszolni. A 3:1 biztos zöld-fehér győzelmet í­gért, a pályán is azt történt amit Tóth-Potya István előre eltervezett. A második 45 perc már más képet mutatott. Az Újpest bátrabban támadt, de igazi helyzete nem nagyon akadt, és ha a nagyon akkurátus Zsarnóczay bí­ró nem fúj be a liláknak egy “túl szigorú” 11-est, nem lett volna izgalmas a félidő. A gól a zöld-fehéreket is felpaprikázta, és mielőtt az újpestiek túl sok reményt tápláltak volna, Dán “teljes fordulásból csodaszép gólt lő”. Ezzel 4:2, biztosnak látszik a győzelem, de jön a 38. perc: “A sors iróniája, hogy a leggyengébb ember rúgta az egyetlen igazi újpesti gólt, ami még hozzá nagyon is szép munka volt.” A szerzője, Jeszmás szinte végig “kerékkötője volt a szépen operáló lila-fehér csatársornak”.

A mérkőzés után Tóth-Potya István í­gy kommentálta a győzelmet: “Ha a bí­ró nem osztogatta volna olyan könnyen a 11-eseket, még szebb lett volna az eredmény”. A győzelem í­gy is meglett, sőt a Húsvéti Serleg is a zöld-fehérekhez került. A folytatásban legyőztük a Slaviát (3:1), majd az MTK-t is (2:0). A csapat nem elégedett meg a húsvéti győzelemmel, az első magyar professzionális bajnoki cí­met is megszerezte az 1926/27-s szezonban.

Ünneplés a Fradi tanyán

1930. április 21. Húsvét hétfőjén “derbire ébredt” a főváros. A bolondnak tartott április a szebbik arcát mutatta, mégis a megszokottnál kevesebben zarándokoltak el a Hungária útra a Ferencváros-Újpest mérkőzésre, melynek győztese emelhette magasba a Húsvéti serleget. Mindkét csapat fáradtnak tűnt, előző nap az Újpest a Slaviával, a Ferencváros a Hungáriával mérkőzött, emiatt a szép játék helyett inkább “egymással” voltak elfoglalva a játékosok. Tóth-Potya István nem is titkolta az ellenérzését: “Az eredménynek örülök, mert szép teljesí­tmény. Amit azonban tulajdonképpen mondani szeretnék, az nem való nyilvánosság elé”. Vajon mit is takart el a kiváló edző? Az újságí­rók is csak találgattak, de abban egyetértettek, hogy a csapatok fegyelmezetlenül, sok sportszerűtlenséggel, a szabályok és a sportszellemnek olyan semmibevételével mérkőztek, mely méltatlanná tette a döntőt. “Urak, tessék komolyan venni a futballban a sportot, mert különben odavész a futball népszerűsége.” A döntőt a Ferencváros magabiztosan nyerte 2:0-ra Táncos és Takács II. góljaival. A játék bár akadozott, néhány jó teljesí­tmény (Turay, Lyka, Takács II.) elegendő volt a győzelemhez.

A csapat örült az újabb serlegnek, amit Aschner Lipót, az UTE elnöke ajánlott fel a győztesnek. Lehet, hogy saját csapatának szánta, abból végül is a “nagy ellenfél” játékosai ittak, az “egyesületi tanyán” egy kedélyes, baráti vacsorán. Eljöttek a vezetők, a játékosok, támogatók, akik a drukkerekkel együtt ünnepelte a Fradi-család újabb serlegét. Éjfél környékén Potya mester a játékosokkal, ahogy a sportszerű élet követeli, elindult hazafelé, de a drukkerek tábora hajnalig énekelte, hogy “nem lehet a Fradival kikukoricázni…”

Gólokkal “locsolt” osztrákok

A húsvéti tornákon a már emlí­tett csapatokon kí­vül az osztrák Austria és a Rapid is állandó vendégek voltak, több alkalommal Bécs adott otthont a körmérkőzéseknek. Ahogy 1937 húsvétján, a Ferencvárost és a Hungáriát látta vendégül az osztrák főváros. Bécs lebecsülte a magyarokat, ahogy dr. Sárosi György fogalmazott, “úgy fogadtak bennünket, mint valami gyülevész hadsereget, akiknek egyenruhájuk még csak valahogy akad, de puskájuk, gépfegyverük, ágyújuk, puskaporuk az nincs.” A lapok az Austriát kiáltották ki a húsvéti serlegmérkőzések favoritjának, de voltak olyan “gyengeidegzetűek, akik a Hungáriát tippelték az első helyre, az Austriát a második, a Rapidon a harmadik s miután ötödik hely nem volt, minket a negyedik helyre jelöltek”. A Fradi “Gyurkája” nem csak í­rottan fogalmazta meg ellenérzéseit, de a pályán is bizonyí­totta, hogy bizony nem vagyunk gyülevész hadsereg, és van ágyunk, melyek úgy tudnak tüzelni, amit egy ideig biztosan nem felejtenek el a bácsi focidrukkerek.

1937. március 28-án, húsvétvasárnap az Austria tanulta meg a Fradi ágyúinak erejét. A zöld-fehérek Sárosi Gyurka vezetésével, a “régi nagy napjait idézve, gyors, eleven, ötletes játékkal” kápráztatta el a Rapid-pálya 16 ezres közönségét. Már az első félidőben eldől a mérkőzés, ötöt kap az Austria, az elején még hangos osztrák szurkolósereget “a 300 franzstadti túlharsogja”, miközben nem győzi tapsolni a szebbnél szebb gólokat. Sárosi és Kiss duplázik, Kemény is betalál, az első félidő egy álomszép mese. A második Gyurka gól a legszebb, Toldi passzával elindul, az osztrák védők dőlnek mint a kuglibábuk, a kegyelemdöfés 12 méterről süví­t a hálóba. A második félidő is Sárosi góllal indul, majd a lábra kapó Austria is lő kettőt, de a végén csattan az ostor, Toldi újból Sárosi elé varázsolja a labdát, aki “megcsinálja az ultimót, 7:2 a vége.”

A Rapid elleni döntő másnap, húsvéthétfőjén kerül sor, a győztesé a serleg. Sárosi Gyurka nem csak játékosként volt remek (abban Európa egyik legjobbja!), de sokszor ragadott tollat is és egyedi hangulatú beszámolókat í­rt. A Rapid elleni győzelmet í­gy kommentálta: “A közönség hangszálai teljes megfeszí­tésével drukkolt a Rapidnak. Meg is értem őket. Nálunk is í­gy drukkol a Fradi közönsége! Szerették volna, ha az Austrián ejtett csorbát a Rapid kiköszörüli. Jól ment nekünk a játék… A jó bécsiek már az első gólnál kezdték meg a csodálkozást. Felfedezték, hogy van puskaporunk. A negyediknél rájöttek arra is, hogy gépfegyverekkel is rendelkezünk.” 4:2-re nyert a Fradi, magával hozva a Húsvéti serleget Budapestre. Mi maradt a bécsieknek? A tanulság: a Fradival Bécsben sem lehet kukoricázni!

“Bamba” bomba formában

A cseh Slavia Praha számos alkalommal volt résztvevője a Húsvéti tornáknak. Nem véletlenül, hiszen a két háború között 12 alkalommal nyerte meg a csehszlovák bajnokságot, 1938-ban a KK sorozatban is diadalmaskodott (éppen a Ferencváros ellen). A második világháború után, már a szocialista érában, 1949. április  17-én mérkőztünk meg velük az Üllői úton, 35 ezer néző előtt, Kádár (tényleg í­gy hí­vták) bí­ráskodása mellett a Húsvéti torna keretében. A pálya zászlódí­szbe öltözött, a szép, napsütésesben itt-ott már lekerültek a kabátok a napos oldalon. A dí­szpáholyban helyet foglalt Farkas Mihály, Rajk László, Marosán György…de ne velük foglalkozzunk, a szurkolók bár udvarias tapssal köszöntötték az “elöljárókat”, de mikor zöld-fehér szerelésben kifutottak a pályára a kedvencek, már zúgott az aréna.

Deák harmadik gólja

Mire feleszmélnek a Slavia játékosai, a korszak gólgyárosa, Deák “Bamba” (1949-es naptári évben 65 gólt, 1948-ban pedig 63-at szerzett!) már háromszor betalál. Az elsőt fejeli, a másodikat Kocsis Sanyi átadásából szerzi, kicselezi a védőket, Kabicsek kapus hiába vetődik, mellette a jobb alsó sarokba lő. A harmadik találata szemfüles gól: elcsí­p egy rövid hazaadást, kicselezi a kifutó kapust és közelről a hálóba vágja a labdát. A Slavia csak ezután eszmél, két gyors góllal jelzi, hogy nem adja olcsón a “bőrét”, de egy újabb Kocsis indí­tás Deákhoz, aki a védő szorí­tásában lövi a negyedik gólját, majd a félidő vége felé az addig két gólpasszt adó Kocsis is betalál, 5:2 a félidő, tapsol a publikum! A második 45 perc “csak” 3:1-s Fradi győzelemmel zárul, a vége 8:3, a Húsvégi serleg a Fradi vitrinjébe került.

A Húsvéti tornák közel 60 éves története számos emlékezetes mérkőzést hozott. Az utolsó ilyen mérkőzésre 1964. március 30-án került sor a Népstadionban, ahol 2:1-re vertük az Austriát. Előtte két nappal Bécsben, a Práter stadionban volt a torna első köre, a Rapid elleni zöld-fehér “derbi” 3:3-s döntetlennel végződött.

Mára nem marad más, mint az emlékezés. Krúdyt idézve “naptár a legnagyobb hangulatcsináló”, ami a jelenünkben nagyon ránk is fér. Visszaidézve a múltat, barangolva dicsőséges labdarúgásunk lapjain, felidézve néhány emlékezetes húsvéti mérkőzést, néhány órára talán feledtetni tudja azt az élményt, amit a ránk törő járvány 2020 áldott húsvétján elvett tőlünk.

Vigyázzunk egymásra, mindörökké Ferencváros!

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
FOTELSZURKOLÓ
Novák Dezső