1968.VIII.11. Haladás – Ferencváros 2:3

Az utolsó 5 perc hozott döntést Szombathelyen

Rátkai László, a Ferencváros volt ifjúsági válogatott csatára a télen vette a vándorbotot. 1963 óta 25 alkalommal kapott helyet a zöldfehérek első csapatában. Keveselte. Több helyre hí­vták, a Szombathelyt választotta.

— 24 éves vagyok, játszani akartam, ezért mentem el — mondotta Rátkai. — A Fradi első csapatában, aki állandó tag akar lenni, válogatottakat kell, hogy kiszorí­tson. Ez nekem nem ment. Már jó néhány bajnokin szerepeltem a Haladásban, amikor a Népstadionban ott álltam azokkal szemben, akikkel együtt gyerekeskedtem. Nem tudtam, álom ez vagy valóság. Szombathelyen két gólt is sikerült lőni Géczi Pistának, Varga Zoliék mégsem néztek ferde szemmel rám, pedig, ha győzünk, a Fradi bajnoki esélyei jelentősen csökkennek. Erre gondoltam is 2:1- nél, de őszintén mondom, minden korábbi és jelenlegi rajongásom ellenére, hogy az a két pont a Haladásnak kellett volna jobban. Kár, hogy nem sikerült lőni egy harmadikat … Nem bizonyí­tási vágyból, hanem azért, mert a mostani csapatot í­gy szolgáltam volna jobban. Különben hevesen szurkolok, hogy az a csapat nyerje a bajnokságot, amelyik tavaly is a legjobb volt…

*

Albert Flórián évekkel később í­gy nyilatkozott a mérkőzésről:

– 1968 augusztusában a Haladás vendégei voltunk a Rohonci úton. Két perc volt hátra, amikor a tőlünk igazolt Rátkai Laci két góljával a Haladás 2:1 -re vezetett. Edzőnk, Lakat Karcsi bácsi, a szokásához hí­ven, öt perccel a lefújás előtt bement az öltözőbe. Előbb Novák szabadrúgásból egyenlí­tett, majd kapuskirúgás után én rúgtam egy gólt, azzal 3:2-re nyertünk. Beértünk az öltözőbe, ahol Karcsi bácsi keményen leteremtett bennünket. Én, mint csapatkapitány, közbeszóltam, hogy Karcsi bácsi, mi nyertünk… “Akkor is csibészek vagytok!” – vágott vissza.