2015.V.12. LK, Ferencváros – Bp. Honvéd: 3-0

4 hozzászólás a(z) 2015.V.12. LK, Ferencváros – Bp. Honvéd: 3-0 bejegyzéshez

• 

  L.I. alias kispufi on 2015. május 13. szerda - 22:17

  Egyetértek, Imre bácsi, még úgy is, hogy én keveset láttam belőle, de amennyit láttam, meg a visszhangok alapján is: jó érzés tud lenni, amikor visszajön a jövőbe vetett hit (vagy valami ilyesmi). Nem kiemelésként, de Kárász Krisztián személyében ugyebár Gyetvai Laci bácsi, múlhatatlan legendánk dédunokájától láthattuk eme fickándozást, és e folytonosság megélése, cirka háromnegyed évszázad után, nagyon felemelő és szí­vet melengető érzés.

  Válasz
  • 

    lacimadár on 2015. május 13. szerda - 23:11

    Kispufi, tényleg? A legnagyobb legendáink egyikének dédunokája? Ez számomra újdonság, de nagyon örülök neki! Gondolom, remélem, hogy akkor a srácban a LEGFONTOSABB készség otthonról jött: Az ALÁZAT!!! A labda, az edzés, a klub, a csapattársak, a játékvezető, az ellenfél iránt! Ezek nélkül sosem lesz valaki jó futballista, bármilyen géneket is örökölt! Bár, az “alázat” szónál talán a “tisztelet” még jobb kifejezés … HAJRÁ FRADI!!!

    Válasz
    • 

      K@rcsi on 2015. május 14. csütörtök - 08:39

      Az ellenfélnél Ihrig-Farkas (Fradi-nevelés) pedig Horváth György unokája.

      Válasz
• 

  YSE on 2015. május 13. szerda - 20:28

  Most néztem meg az ismétlést. Öröm volt nézni az unokáimmal (19 és 16 évesek) nagyjából egyidős fiatalok fickándozását a változatlanul (vagy újra?) a “Farkas Mihály felvirágozott rézágyúja” bűvöletében élő honvédesek ellen. Jó kis meccs volt.

  Válasz