Aranylábúak – Zalka András meséli…

2 hozzászólás a(z) Aranylábúak – Zalka András meséli… bejegyzéshez

• 

  YSE on 2015. április 28. kedd - 08:29

  Zalka András emlékeiből a következő három gondolatot tartom kiemelendőnek:

  »Akkoriban, az Aranycsapat éveiben még „csak” erőnlétben, futásban voltunk lemaradva a nemzetközi élvonaltól, futballtudásban felülmúltuk a többi válogatottat. Én viszont úgy gondoltam, egyensúlyba kellene hozni a fizikai felkészültséget a technikai tudással. Akkortájt jelentek meg az első felmérések eredményei a játékosok futóteljesí­tményéről. Ezeket megmutattam Puskásnak is: – Nézd, a nyugatnémetek mennyivel többet futnak egy meccsen, mint ti! – Öcsi valami olyasmit válaszolt erre, hogy mi viszont jobban tudunk futballozni.«
  Csak azoknak, akik istení­tik Puskást…
  *
  »Hogy mi lehetett a Fradi-futballiskola titka? Talán az, hogy el tudtuk fogadtatni a fiatalokkal, hogy a munkának van értelme. Az akkori erőfutball vagy technikás futball szembeállí­tást én álvitának tartottam. Ezt a jelmondatot ragasztottam ki az ifjúsági, sőt a felnőtt öltözőben is: „A labdarúgás lényege, hogy sokat és gyorsan kell tudni futni – és időnként jól kell belerúgni a labdába.” Ezt azért később levetették a falról …«
  Mintha Dollnak végre valami ilyet sikerülne elérnie…
  *
  »[A TF-en] Munkatársaimmal tanulmányoztuk a korszerű német, angol, spanyol edzésmódszereket és igyekeztünk itthon is elterjeszteni azokat. A napi edzői gyakorlatot azonban nemigen tudtuk befolyásolni… «
  No komment…

  Válasz
  • 

    Bella Sándor ny.iskola igazgató 9241. Jánossomorja, dr.Dicsőfi E u.18/A on 2016. szeptember 16. péntek - 13:50

    A győri Taní­tóképzőben 4 tanéven át (1946-50) osztálytársak voltunk. Bandi nagyon tehetséges ,jó eszű éltanuló volt.Sportszeretete ismert volt nemcsak a labdarúgás, hanem az atlétika területén is jó eredményei voltak. Akkoriban a taní­tóképző futballistái (Kalmár testvérek stb)
    országos döntőbe is bejutottak. Testnevelőnk Lóránt tanár úr sokat tett ezért.
    Bandi nagyon szép életpályát ért el a labdarúgás és a sportjátékok oktatása terén, de ugyanakkor az egyetemi oktató munkáját tartotta elsődlegesnek. Itt a ranglétrán a legmagasabb fokot is elérte. Gratulálok e szép eredményéhez.
    Mi volt taní­tóképzős osztálytársai sajnáljuk, hogy osztálytalálkozóinkra sohasem jött el. Mi Győrben évente összejöttünk és mindig hiányoltuk!

    Válasz